Where the Heart Leads (PS4, PSN)

Mi lett volna, ha? 

Hosszú ideje várakozott már a PS Store-os kívánságlistámon ez a cím, ami minden szempontból felcsigázta az érdeklődésemet: érdekes sztori, szép grafika, felfedezés, bőséges tartalom. De hogy pontosan miről is van szó, az természetesen csak a Where The Heart Leads első felütésekor derült ki: egy szürreális utazásról! Ki ne játszott volna el a gondolattal, hogy visszamenjen az időben, és újraírja az élete történetét? Hála az austini székhelyű, az ipar veteránjai által alapított Armature Studionak, a Where The Heart Leadsfőhőse pont ezt fogja megtenni – a mi asszisztálásunkkal. 

Egy víznyelő és egy életnyi emlék

Whit Anderson egy hétköznapi férfi, aki családjával és Casey kutyával egy (gondolom texasi) farmon él. Egy viharos éjszakán már-már Silent Hill-i fordulat történik: az udvaron hatalmas víznyelő jelenik meg, amibe belezuhan Casey. Whit habozás nélkül utánaered, és ezzel kezdetét veszi egy különös, álomszerű utazás, amely során végigjárhatjuk hősünk életének különböző szakaszait – gyerekkorától kezdve a felnőttkori dilemmákon át egészen az idős kor bizonytalanságáig.

Ez így még egyszerűen hangzik, de nem az. A korábbiakban ugyancsak általam értékelt Frank and Drake-ben látottakhoz hasonlóan itt sem egy lineáris történetet látunk,  hanem egy olyan világot, ahol minden döntésünknek súlya van. Egy apró gesztus, egy kimondott vagy elhallgatott mondat, egy bátor kiállás – mind-mind új irányba terelheti Whit és szerettei életét. A fejlesztők több ezer választási lehetőséget ígérnek, amelyek nemcsak az adott pillanatot, hanem a teljes történet ívét befolyásolják. 

A döntések dominóhatása

A Where the Heart Leads lényegét tehát az elhatározások jelentik. Ez nem egy klasszikus „point and click” kalandjáték, és nem is egy vizuális regény, hanem valahol a kettő között helyezkedik el. A játék során szabadon mozoghatsz a különböző helyszíneken, beszélgethetsz a karakterekkel, és megismerheted Whit életének kulcsfontosságú szereplőit. 

A család és a barátok rendkívül jól kidolgozott karakterek, akik a sztori végére jó ismerőseinkké válnak. Leginkább azért, mivel mi alakítjuk az ő sorsukat. Whit szülei, testvére, a felesége, a felesége szülei, valamint a gyerekek és az unokák mindannyian különböző értékeket, konfliktusokat és érzelmi kötelékeket képviselnek. A játék egyik különlegessége, hogy a karakterek vizuálisan minimalista, tükörszerű humanoid formát kaptak – ezzel is hangsúlyozva, hogy ők Whit emlékeinek és érzéseinek kivetülései, nem pedig „valós” személyek. Ez a megoldás egyszerre szimbolikus és művészi, hiszen a játék nem a külsőségekre, hanem a kapcsolatok és döntések mélységére fókuszál.

A Where The Heart Leads világa nem hatalmas, de tele van apró részletekkel, amelyek segítenek megérteni a történet mélységét. Mivel elsősorban narratívára épülő alkotással van dolgunk, természetesen rengeteg a szöveg és a dialógus.  A beszélgetések során gyakran kapunk több válaszlehetőséget, amelyek nemcsak az adott szituációt, hanem a karakterek közötti kapcsolatokat is befolyásolják. A döntések nem mindig fekete-fehérek,  sokszor kell filozofálnunk erkölcsi dilemmákon.

A játék egyik zsenialitása, hogy az időben össze-vissza ugrálva mutatja be Whit életét. Egyik pillanatban még gyerekként vagy jelen, a következőben már kétgyermekes apukaként kell sorsdöntő döntéseket hoznod. Ezek hatása viszont nem mindig látszik azonnal. Lehet, hogy egy apró választás csak órákkal később, vagy akár a játék végén fejti ki hatását. Ez adja az amúgy sem rövid cucc bődületes mértékű újrajátszhatóságát is!

Ugyancsak nagyon tetszett, hogy bár a játék alapvetően lassú tempójú, nem pusztán olvasásról szól. A felfedezés, a tárgyak vizsgálata és a környezet apró részleteinek megfigyelése mind hozzájárul a történet mélyebb megértéséhez. Ugyanakkor fontos megjegyezni: aki akciót vagy komplex mechanikákat keres, csalódni fog. Ez a cucc inkább egy interaktív regény, mint egy hagyományos videojáték.

Színek és fények költészete

A vizuális stílus különleges: akvarellszerű, kissé minimalista, ami jól illik a Where The Heart Leadsmelankolikus, mégis reményteli hangulatához. A színek és a fények használata kifejezetten erős atmoszférát teremt, bár a grafika technikai szempontból nem fogja lenyűgözni azokat, akik a legújabb AAA-címek látványvilágához szoktak. Mégis igazán szép, szemet gyönyörködtető az összkép, és kiváltképp az épületek belsőépítészete akár a mai, modern világ követelményeinek megfelelően is stílusos. Apró hibaként talán csak annyit tudnék említeni, hogy mivel a kamera fix, és Whit aktuális helyzete szerint közelít a karakterre, olykor nagyon eltávolodik és nehéz látni, amit szeretnénk. 

A zene és a hangdizájn ugyancsak jól vizsgázik: finom, érzelmes dallamok kísérik utunkat, amelyek tökéletesen illenek a történet hangulatához. Ez a játék nem siet sehová – és azt várja tőled, hogy te se siess. Szinkron nincs, a szereplők szövegbuborékokban beszélnek. 

Érdemes kipróbálni? Igen, mert ha szereted a történetközpontú, érzelmekkel teli játékokat, ahol a döntéseid valóban számítanak, akkor a Where the Heart Leads egy különleges élményt nyújt. Nem hibátlan – a grafika és a tempó miatt nem mindenkinek fog bejönni –, de aki ad neki egy esélyt, egy mély, gondolatébresztő utazás részese lehet.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)