[i](A teszt a PlayStation 4-es verzió alapján készült.)[/i]Ugyan az [i]anime[/i] szó az angol [i]animation[/i] japán kiejtéséből fakad, Japánon kívül a kifejezés a szigetvilág könnyen felismerhető termékeire utalt. Az [i]anime[/i] ma már nem kizárólag a technikai megvalósítást, hanem a jellegzetes stílust, a gyakran különc karaktereket, a pörgős jeleneteket és a gazdag színvilágot juttatja eszünkbe: fantasztikus világokat, függetlenül attól, hogy a jövőben, a múltban, vagy épp a jelenben játszódnak. Ezt az érzést kísérelték meg átültetni videojáték formába a japán fejlesztők, de közülük kevésnek sikerült annyira jól, mint most a Nihon Falcomnak.Már az elején leszögezném: az [b]Ys VIII: Lacrimosa of Dana[/b] számozása és bizarr alcíme ne tántorítson el senkit, ugyanis a generáció egyik legkiválóbb akció-szerepjátéka született meg, amit régi rajongók és a műfaj kedvelői egyaránt érteni – és nagy eséllyel imádni – fognak!A történet a sorozat főhősét, a jellegzetesen vörös hajú Adol Christint egy újabb kalandba taszítja, amikor hajóútjának egy tengeri szörny támadása vet gyors véget. Harcosunk Seiren – állítólag – átkozott és lakatlan szigetén találja magát, kezdetben egyedül és kiszolgáltatva. Nem sokkal később, fellelve hajótörött társai közül párat, megalapítják kis falujukat, ami a kalandozások középpontjául szolgál.[YOUTUBE]06_0JG7GjuY[/YOUTUBE]Mivel a sziget a játszható tér teljes egészét teszi ki, így a fejlesztők ennek kidolgozására és játékmechanikai átgondoltságára fektették a legnagyobb hangsúlyt. A fő játékmeneti „hurok” a terület felfedezéséből, a nyersanyagok begyűjtéséből és újabb részek feloldásából adódik. Ezt pedig átitatja egy szerethetően bájos, de esetenként fárasztó sztori, ami a fenn említett [i]anime[/i] gyakorlatilag összes stílusjegyét tartalmazza.Az idővel hat fővé duzzadó harcos csapatból egyszerre hárman vannak terepen, akik között könnyedén váltogathatunk. Mivel mindenki más szörnyetegek ellen jó, így a fürge csere sokkal gördülékenyebbé teszi az amúgy sem lassú küzdelmeket. A főként [i]hack-and-slash[/i] alapokra építő harcrendszer látványos és vagány, amit az extra képességek, illetve a védekezés és gurulás megfelelő alkalmazása kiválóvá varázsol. A gombokra időben reagálnak a karakterek, és a szükség esetén történő taktikaváltás másodpercek alatt kivitelezhető.A könnyed kezelés pedig a játék teljes egészére vonatkozik. A sziget adott pontjain kristályok találhatóak, amelyekhez gyakorlatilag bármikor, bármilyen szituációban teleportálhatunk, kímélve bennünket a fárasztó, már bejárt utak ismételt megtételétől. Az új túlélők pedig mind valamilyen képességgel bírnak, hozzájárulva a falu életben maradásához, újabb opciókkal bővítve a játékmenetet. Adott létszámok után pedig úttorlaszok vagy egyéb természeti akadályok távolíthatóak el, aminek köszönhetően friss helyszíneket járhatunk be. Ezen felül a fokozatosan fellelhető „kalandor eszközök” lehetővé teszik például az indákon való mászást vagy a dupla ugrást, adva egy kis [i]Metroidvania[/i] ízt az egész élménynek. A menükezelés könnyedségét pedig már tanítani kéne, ahol az ételek-italok fogyasztása, a felszerelés váltása, vagy a napló böngészése pillanatokat vesz csak igénybe.Kifejezetten szórakoztató az is, hogy a hajótörött társak mind egy saját történeti ívvel rendelkeznek, amelyet kedvünk szerint bonthatunk ki mellékfeladataik teljesítésével és ajándékok fellelésével. Mindenki sztereotip [i]anime[/i] figura, de annyira szerethető kivitelezésben, hogy a „klisé” szó inkább sértő, mint megfelelő a jellemzésükre. Sokszor valóban fárasztóak a párbeszédek, és tudjuk jól, hogy hova lyukadunk majd ki, de néha úgy éreztem, hogy a probléma nem az alapvető koncepcióban, hanem a sorozat lokalizációját újonnan átvevő NIS America felemás munkájában keresendő. Itt nem arra gondolok, hogy helyenként elfelejtették kicserélni a japán hangsávot angolra, hanem arra, hogy gyakran igazán fordítás „szaga” van az egésznek, és hallom magam előtt, hogy ez japánul hogyan hangzana, és angolul hogyan kellene hangzania. Szintén kissé vontatottá teszi az élményt a technika esetenként előző generációs megnyilvánulása, ahol a jeleneteket az animációk mellőzése érdekében sötét, néha hanghatásokkal dúsított vágóképek szabdalják darabokra.[YOUTUBE]dUH4vxYZAK4[/YOUTUBE]A dráma, intrika, rejtély középpontjában pedig a címadó hölgy, Dana áll, akit szintén nagyon frappánsan épített bele a csapat a történetbe, anélkül, hogy próbálná átvenni Adol helyét. Adol ugyanis a kezdetektől Danáról álmodik, aki a múltban létezett, míg Dana Adol történéseit látja jövőbeli látomásokként, mi pedig idővel mindkettejüket irányíthatjuk. Dana szegmensei pedig egyszerűbb ügyességi feladványokkal várnak, amelyek a központi szálban csak jóval később jelennek meg.Talán az [i]Ys VIII[/i] két kulcselemre vezetheti vissza sikerét. Az első az, hogy állandóan frissnek hat: mindig történik valami, ami felkelti az érdeklődést, vagy bevezetésre kerül egy játékmenetbeli csavar, egy apró változtatás, ami üdén tartja a kalandot. Ennek kerete a gyönyörű sziget, ami a realisztikusság helyett jópofa szörnydizájnokkal, grandiózus látnivalókkal és vibráló, élettel teli színekkel kel életre.A második pedig az,hogy minden építőelem a nagy egész részét szolgálja és átadja a partra vetettség romanticizált, de szórakoztató mivoltát. A karakterek, a mellékfeladatok, a küldetések és a párbeszédek ezt az állapotot hivatottak tükrözni, és minden amit teszünk, az életben maradáshoz és a szökéshez szükséges. Ez pedig a fizikai mivolta, de a jellemek fejlődése igazán kellemes mini-sztorikkal mutatja be, hogy az emberek mennyire mások, de mégis mennyire ugyanolyanok: elvégre különböző származású és társadalmi státuszú emberkék válnak egyenrangúvá, ahol mindenkinek meg kell dolgoznia a közjó érdekében. Ugyan az [i]Ys VIII: Lacrimosa of Dana[/i] Adol kalandjainak sokadik epizódja, könnyen elképzelhető, hogy sokak számára ez lesz az első. Egy grandiózus és ambiciózus értelmezése a japán akció-szerepjátékok műfajának, amely vagy 40 órán keresztül bőven leköti az embert. A Nihon Falcom igazán kitett magáért, és a kissé fárasztó, elnyújtott szakaszokat és technikai lemaradásokat leszámítva igazán remek alkotás született, fenomenális zenével, tele tartalommal, tennivalóval és üdítően egyszerű megvalósításokkal.[i]
(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Ha te is belevágnál Adol legújabb kalandjába, akkor megvásárolhatod támogatónk [a http://platinumshop.hu/product/8267/PlayStation-4-PS4/ar-akcio-olcso/Jatek/RPG/Ys-VIII-Lacrimosa-of-Dana]PlayStation 4-re[/a] vagy [a http://platinumshop.hu/product/8268/PlayStation-Vita-PSVita/ar-akcio-olcso/Jatek/RPG/Ys-VIII-Lacrimosa-of-Dana]PS Vita-ra[/a] a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy webshopjából könnyen meg is rendelheted.) [/i]
Lesliebuz1977
Nekem sajna nem jönnek be az ilyen tipusú Japán játékok.
martin
Az volt már, hogy nincs jó játék PS4-re?
zodiac55
Ja, tényleg, szar a szoni, megyek kvarcjátékozni.
mitsuhiko
hát még vitára XD
Onimushaman
De jó lenne játszani vele, de kevés az idő most.
martin
Éljen sokáig a normális, egyszerű kezelhetőség.
zodiac55
Nyomulsz vele? Vélemény?
martin
Nincs meg sajnos.
zodiac55
Szemezek vele, de lehet, hogy inkább a Battle Chasers lesz.
martin
FFXV-öt nyomom, hát zseniális. Nem lehet letenni.
zodiac55
Nagyon szerettem játszani vele, minden hibája ellenére. Ha visszakapom, ránézek a fejlesztésekre.
Onimushaman
Decemberben szerintem megveszem a szezon bérletét.
street5daniel
Tegnap kezdtem bele a Battle Cheasers-ba és tetszik. :-DViszont ezt a gamét nem ismerem de teljesen más stílus a két game.
DrZaius
“Jajj, de szépek a képek! Azok az artwork-ök is, hmmm…. Van bennük valami megfoghatatlan, ami olyan hatással van rám, hogy a szívem szakad meg tőlük… Nem tudom, nehéz megfogalmazni. Egy apró és rövid szakaszát adja vissza a gamer énemnek, amit a Dreamcast-os idők óta nem éreztem. És látványvilágilag hiába közepes, ha egyszer megkapó és csodás az egész. És ilyenkor jön elő a jó tesztelő és azt mondja, hogy hiába “”maradi””, megy neki a 9 pont, mert nyújt olyat (sőt, sok esetben többet), mint a csili-vili játékok.Engem eddig elkerült ez a széria, de e teszt után egyszerűen játszanom KELL vele!”
zodiac55
Grandia és Skies of Arcadia – nekem is ezek jutottak eszembe egyből.:)
DrZaius
Ugye? Nekem is. Istenem, de jó játékok voltak… És most itt van ez. Ugyan azt érzem most is mint anno. Csak kár, hogy valószínűleg se időm, se pénzem nem lesz rá… :(Főleg most, hogy a Nintendo is visszahozta a SNES/N64 érában felejtett miliőt…
zodiac55
Sajnos megint anyagi csőd következik…
MolonLave
“Örülök, hogy tetszett a teszt! Tényleg magába szippant a világa, olyan mint a régi videojátékos “”mesék””.”