Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
State of Play 2020. augusztus 6.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Ubisoft Forward

Ys: Memories of Celceta (PS4, PSN)

Lightos japán “remakeception”.

Kérdéses, hogy mennyire van létjogosultsága egy, közel 8 éves, PS Vitára kiadott szerepjáték PlayStation 4-re történő átírásának, így 2020-ban. Pláne azt a tényt figyelembe véve, hogy nem holmi Remake, Remastered, vagy egyéb Rettentő, ma divatos újrakiadásról van szó, csupán egy szimpla portról, ahol a felbontás ugyan fel van húzva 1080p-re és robog a stabil 60fps, de a textúrákhoz, bevilágításhoz, szóval úgy un-bloc a grafikához nem nyúltak. Abban sem vagyok biztos, hogy ha valaki egy jó kis JRPG-re lenne rágerjedve mostanság, az egyből a Ys: Memories of Celceta-t venné le a polcról, ha csak nem a széria nagy rajongója. Talán negatív hangvételűnek tűnik a bevezetőm, pedig legnagyobb meglepetésemre, remekül szórakoztam a játékkal, sőt, bármikor szívesen ülnék le elé pár órára.

A 2012-ben megjelent, eredeti Vita-s kiadásról ESZG írt egy remek tesztet, így nem merülnék el a részletekben, elég csupán annyit tudni, hogy egy eredetileg ’93-as NES játék (és megannyi átírásának) feldolgozása van most a kezünkben, amit azért fontos kiemelni, mert így talán érthető lesz, miért is olyan egykaptafa a történet. Főhősünk, Adol Christin emlékek nélkül érkezik Casnan városába, ahol gyorsan hozzácsapódik (első) szövetségesünk Duren, majd rémségek támadják meg a szegény embereket, így kell valaki, aki rendet tesz hirtelen. Ha pedig ilyen bátorságról adtunk tanúbizonyságot, akkor a város úrnője el is küldene minket a nagy betűs Küldetésre. Meglehetősen megmosolyogtató ez a Pokemon szintű cselekmény, és ahogy haladunk előre, rá fogunk jönni, hogy a sztori valóban csak afféle homályos vászonként van jelen, itt a nettó gameplay lesz a festék. Ezzel mondjuk, könnyen lehet, hogy jobban is jártunk.

Az egyre bővülő kompániánkból válogatott, egyszerre maximum 3 fős csapatunkat kötött kameraállásból követjük, mindig egy valakit irányítva, bármikor váltva a kalandorok között. Erre az egyéni képességeken (zárnyitás, sziklák szétzúzása) túl azért is van szükség, mert majdnem minden ellenségnek van valami gyengéje, ami itt a vágás, ütés, szúrás trióját jelenti. Mindenki jó az egyikben, amit a nála lévő fegyver reprezentál is és ugyan a rendszer korrektül vezeti mellettünk társainkat, a hatásos kombókat és skilleket viszont jobb, ha mi magunk intézzük. A harc ugyanis valós időben és nem körökre osztva zajlik, így aztán jól kell időzítenünk minden csapást. Ezzel el is érkeztünk a cucc legjobb részéhez a harcrendszerhez. Alapból egyetlen gombbal tudunk támadni, viszont ahogy lépjük a szinteket, mindenféle elosztható pont helyett egyre több szuper támadást tanulunk majd, amiből aztán betárazhatjuk a 4 aktuális kedvencet. Ezen felül vannak a csata alatti extra kombók és kivégzések, vagyis ha épp a levegőben csapkod szerencsétlen rossz arcú egy előző saller után és pont ekkor teszünk pontot életvonalának végére, azt a játék külön díjazza. Számtalan ilyen variációt figyel a rendszer és idővel tényleg rá is áll a player, hogy kreatívan rendezze át Great Forest élővilágát. A harcon felül a védekezés is ugyanennyire fontos, egy jókor benyomott dodge lelassítja az időt, aminek hasznosságát nem hiszem, hogy ecsetelnem kell. Talán nem tűnik nagyon izgalmasnak a leírt rendszer, mégis rendkívül szórakoztató kis hack’n slash light élményben lehet részünk, ami sok óra után sem lesz unalmas.

Ezen szintén segít, hogy a stuff folyamatosan adagolja az újabb játékelemeket. Már mikor kezdtem elkönyvelni magamban, hogy akkor mire is számíthatok, egy jópofa küldetés keretén belül megkaptam a vízben merülés lehetőségét, ami egyből megdobta a játékélményt. Visszük tehát a főszálat, kalandozgatunk, és persze szedegetjük össze emlékeinket, hisz ugye masszív képszakadás van. A térkép még az elsötétített, még fel nem fedezett helyszíneken is mutatja, hol bukkanhatunk valami nosztalgiacsokorba, ami felé közeledve egy szétcsúszós képeffekttel jelez is a rendszer. Ezt elsőre én valós hibának véltem és egyből odaugrottam csekkolni a HDMI kábelt, szóval ne legyetek olyan butusok mint én.

Ha már erről regélek, ideje rátérni a már emlegetett, kevésbé hálás részre, a körítésre. Nem tudom melyik rosszabbal kezdjem, a botrányos, PS2-t épphogy idéző grafikával, vagy a lespórolt szinkronokat helyettesítő prüntyögéssel. Ez mondjuk valamiképp a stílus sajátja, illetve a folyamatos gumizene meg is támogatja az élményt, de az legalább csak sok óra után lesz unalmas és a game véget is ér, mielőtt idegesítő lenne. A vizuális élmény tehát olyan amilyen és szomorúan konstatáltam, hogy az átvezető anime részek is a spórolós csomagból származnak. A karakterek, s azok animációi rendkívül szegényesek, a minimap is csúnyán pixelesen rajzolódik ki, és a csaták során földre hulló lootok is rajzolt 2D ikonok. Volt viszont pozitív meglepetés is, az automata kamera mindig pontosan és jól követte le mozdulataimat, nem kalandozott el egy szép színes pillangón az akció helyett. A hatalmas ikonok a menükben a szomszéd kerületből is jól láthatóak, de ezt tudjuk be a handheld elődnek, mint ahogy a szabad mentés lehetőségét is, amit viszont örömmel üdvözöltem.

Ha ezeken a gyengeségeken túl tudunk lendülni és keresünk valami japános lazulást az unalmas estékre, nagyszerűen szórakozhatunk. Ha egy kicsit is komolyabb élményre vágynánk, talán a Dragon Quest XI vagy FFVII remake jobb döntésnek bizonyulhat, de a szórakoztató hadonászásnak és nem túl hardcore mechanikáknak köszönhetően az YS tökéletes kikapcsolódást tud nyújtani egy-egy mélyebb cím között.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 8990 Ft.)

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Kedvenc videojátékos műfajom a JRPG, de az Ys sorozat valahogy nem tudott hozzám nőni. Az eredeti SNES-es verziót emulátoron végigjátszottam, illetve a 7. résszel bezárólag tettem egy próbát mindegyikkel, de sajnos sose kapott el az ékszíj, többek között az általad is említett remake-ception problémái miatt (gagyi sztori, két generációval korábbi vizuális megjelenés, tucat BGM). Az újabb részek (VIII, IX) állítólag a jobban sikerült fajtából voltak, így akár ez a remake még jól is elsülhetett volna, de ez ebben a formában elég lehangoló…