Yakuza 3 Remastered (PS4, PSN)

A Yakuza (vagy ahogy Japánban ismerik, a Ryu ga Gotoku) sorozat, noha hazájában már az első rész óta kultstátuszi megbecsülést vívott ki, igen sokáig csak amolyan rejtett gyöngyszem státuszban leledzett a világ nyugati féltekén.Ennek okát számtalan dologban lehetne keresni. Kezdve a SEGA balfék marketing politikájától egészen a felemás minőségű nyugati portokon át a nyilvánvaló kulturális különbségekig bezárólag. De mindegy, elég is ennyi indok, lényeg, hogy a sorozat ideát sokáig csak amolyan másodvonalbeli „szegény ember GTA-jaként volt számon tartva.Pedig ez a „megnevezés” egyáltalán nem igaz! A Yakuza sorozat ugyanis – aminek felemelkedését már a kezdetektől fogva nyomon követem – valójában egészen más tészta, mint amerikai rokona. Ugyan mindkettő nyílt világú és mindkettőben helyi gengszterek játsszák a főszerepet, de a hasonlóságok ezen a ponton nagyjából ki is fújnak. A Yakuzákban kisebb a bejárható terep, járművek vezetésére sincs lehetőség, lőfegyverek helyett inkább az öklök és közelharci fegyverek segítségével rendezzük nézeteltéréseinket, és úgy általában véve egészen más a hangvétel is. Míg a GTA egy görbe tükör napjaink Amerikájáról, rengeteg fekete humorral átitatva, addig a Yakuza jobbára abszolút realista megközelítést használ.És tévedés azt hinni, hogy tartalomban foghíjas lenne nyugati társához viszonyítva. Ami ugyanis bejárható terep tekintetében hiányzik belőle, azt bőven pótolja minden egyéb téren. A Yakuza széria ugyanis az a játéksorozat, ahol szinte minden egyes négyzetméteren fellelhető valamiféle tényleges tartalom, legyen az akár a több tucat minijáték egyike, gyűjthető tárgyak valamelyike, új fegyver, esetleg egy felvehető mellékküldetés. Ez, valamint a fordulatos és érzelemdús történetek mellett az összetett harcrendszerrel felvértezett játékról így nyugodtan elmondható, hogy a valaha volt legtartalmasabb és legszórakoztatóbb játékok egyike.
[YOUTUBE]GOmIABX2RP8[/YOUTUBE]
Szerencsére, ha hosszú idő után is, de közel három évvel ezelőtt úgy tűnt, megtörik a jég, és a Yakuza Zero lokalizált megjelenésével, ha még nem is kielégítő mértékben ugyan, de végre tettünk egy nagy és határozott lépést annak irányába, hogy a sorozat végre a földgolyóbis ezen szegletén is a neki bőven kijáró ismeretségben és elismertségben részesüljön. Ezt felismerve a SEGA igen jó érzékről tanúságot téve elkezdte remasterelni a kétezres évek közepén megjelent, legelső PS2-es részeket, így aztán a történet kezdetének tekinthető Zero után a kronológiai szempontból sorrendben következő két rész jelent meg remek, minden szempontból mai igényeknek megfelelő újrakiadásban. Szó se róla, ez valóban jó ötlet volt, hiszen mind a játékosok, mind a kiadó nyert ezen. Egyfelől azok, akik csak nemrég csatlakoztak be a sorozatba így megismerhetik a történet kezdetét mai köntösbe bújtatva, másrészt a SEGA is tudja tartani az évenkénti megjelenést anélkül, hogy új részekben kellene gondolkoznia.Most viszont, hogy az első két részt így méltóképpen újrajátszhattuk, következnek a PS3-as részek. Ezek már egy új rendszeren látták meg a napvilágot, így grafikájukban és felépítésükben nem különböznek annyira a legújabb részektől, és talán pont éppen ezért a SEGA itt nem is érzete szükségét egy totális újragondolásban, beérték a jóval szerényebb kivitelű remastered feldolgozásokkal. Így már nem is egyesével, hanem egy csomagban kerülnek kiadásra (ez egészen pontosan a harmadik, negyedik és ötödik részt foglalja magában).A különböző részek ráadásul nem is egyszerre, hanem némi csúszással fognak érkezni egymás után. Jelen pillanatban csak a hármas rész játszható, a másik kettőre még picit várni kell – ám már valószínűleg ez a most elérhető egyetlen epizód is képes reprezentálni, milyen minőségben kapjuk kézhez a további kettőt. Lássuk is, mi sült ki belőle!Azt már rögtön előrebocsájtom, hogy a harmadik rész soha nem tartozott a kedvenceim közé, sőt, így jobban belegondolva azt is ki merem jelenteni, hogy ezt az epizódot kedvelem a legkevésbé az egész szériából. Ennek okai nagyjából egyenlő arányban vezethetőek vissza szubjektív és objektív indokokra.Mert vegyük például rögtön a történetet. Protagonistánk, Kazuma Kiryu a szervezett bűnözés világától visszavonulva a meseszép Okinawán képzeli el hátralévő éveit, mint egy általa alapított kicsiny árvaház feje, egészen, míg a múltja vissza nem húzza. Ez eddig remek felütés is lenne, de sajnos a készítők valamiért fontosnak tartották az összes árva gyermek részletes és egyenkénti bemutatását, aminek sajnos a történet tempója látja kárát. Így gyakorlatilag a játék első pár órájában a tulajdonképpeni történet be sem indul, erre csupán csak órákkal később kerül sor, és akkor is csak felemás hatásfokkal kezd magára találni. Ami a játékmenet illeti az ugyan anno nem volt rossz, de ez főként a frissesség érzésének volt köszönhető, hiszen ebben a részben végre elhagyva a rögzített kamerát szabad operatőrrel járhattuk be Okinawa és Tokió virtuális helyszíneit. és ennek az újdonságnak a varázsa mára már rég elszállt.Volt azonban a fentebb felsoroltakon kívül egy igazán nagy probléma a harmadik rész nyugati kiadásával, ami sajnos minden itteni fant szívet ütött anno, mégpedig, hogy az eredeti japán verzió körülbelül 15-30%-át kivágták az angol nyelvű verzióból! Küldetések, minijátékok, és egyéb plusz tartalmak estek áldozatul a virtuális ollózásnak, aminek fő okát hivatalosan időhiányra hivatkozva nevezték meg. Akárhogy is, ez anno nagyon csúnya lépés volt, s az ezt követő felháborodás hatására a későbbi részek már nem szenvedtek ilyen mértékű nyirbálást (legalábbis fontosabb tartalmak nem vesztek már el).Szerencsére a remastereddel nagyjából most megkapjuk azt is, ami anno kimaradt, de vajon csak ezért érdemes-e belevágni annak, aki anno közel 10 éve már egyszer lenyomta a stuffot?
[YOUTUBE]9BUjI8FX2vU[/YOUTUBE]
Nos, ha engem kérdezel, ha csak nem tartod magad keményvonalas rajongónak, nem igazán. Mert, hogy rögtön a lényegre térjek a remasterrel kapcsolatban, sajnos ez a program a rosszabbik újrakeverések táborát erősíti.Ez amúgy szinte rögtön szembeötlő amint egy pillantást vetünk a grafikára: az átvezető jelenetek minősége még csak-csak elmegy még akár mai szemmel is, de maga a tényleges játék megjelenése borzasztó. Igaz ugyan, hogy élesebb a kép annál, mint anno volt, de látszik, hogy szinte semmiben nem nyúltak hozzá egyébként, ami már csak azért is zavaró, mert anno sem volt egy túlságosan szép program. Ismétlődő karaktermodellek és pályaelemek mindenütt, kevés és százezerszer újrahasznált animációk tömkelege, alacsony felbontású textúrák (nézd csak meg Majima kígyóbőr mintás dzsekijét a képeknél – pfej, mi ez?) – ezeken már annyira túllépett a sorozat az évek múlásával, hogy ilyenformán roppant kellemetlen élmény most visszaszokni a sorozat 10 évvel ezelőtti állapotába. Pedig a game egyébként bizonyos pontokon igyekszik több lenni, mint az eredeti, de még ezt is sikerül elbaltáznia. Az egyik ilyen dolog például a járókelők számában érhető tetten: sokkal több NPC jelenik meg az utcákon egyszerre, mint anno az eredetiben, de valahogy mégis olyan átgondolatlan és suta kivitelezésében az egész. Jómagam alig hittem a szememnek, amikor a várost először betöltve hirtelen a játék az üres utcákra a semmiből pakolt elém 30 gyalogost, akik aztán mind egyszerre elindultak felém ugyanazzal a sematikus animációval, mintha csak valami szellemhadsereg jelent volna meg Kamurocho neonrengetegében. Aztán vannak olyan, számomra elég érthetetlen dolgok is, mint például a harcok során a legyőzött ellenfelek hirtelen elpárolgó testei – nem is emlékszem, hogy anno lett volna ilyen az alapjátékban, de ha volt is, egy ennyivel erősebb platformon semmi nem indokolja, hogy ilyen illúzióromboló megoldásokat alkalmazzon a program. Technikailag tehát sajnos elég elkeserítő a játék – amin javíthattak volna, ahhoz nem nyúltak, ami meg új lenne, nem működik. Lássuk a tartalmat: ahogyan említettem fentebb, az újrakiadás tartalmazza az anno kivágott tartalmak nagyobb részét (Answer x answer minijáték például most sincs – bár ennek inkább kulturális okai vannak), ám mosolyunk sajnos itt sem lehet egészen őszinte. „Megváltozott morális értékrendekre” hivatkozva ugyanis egy az egyben kivágták a mostani verzióból a a transzvesztitás mellékküldetéseket (pedig anno azok számítottak a legviccesebbnek); ahol csak lehet, eltüntették a dohányzásra utaló képi elemeket (lásd a borítóképen sincs már Kiryu szájában csikk), a hostessek megjelenése is csak pusztán az előző részből lett átemelve, a régi modellek eltűntek – ilyen, és ehhez hasonló apróságok. árnyalják mindössze a képet.Ha összegeznem kellene, a fentebbiek tekintetében azt mondanám, hogy úgy istenigazából csak kétfajta játékosnak tudnám ajánlani a harmadik rész újra feldolgozását. Az egyikbe azok tartoznak, akik csak később csatlakoztak be a szériába, anno kimaradt a hármas rész, és szeretnék pótolni Kazuma Kiryu történetének minden egyes múltbéli mozzanatára. A második csoportba pedig azokat a rajongókat sorolnám akik kíváncsiak az anno a nyugati verzióból kivágott plusz tartalmakra. Mindenki más számára abszolút kihagyható darab: ha csak egy Yakuza játékot veszel PS4-re, az kezdésként a Zero legyen, vagy esetleg valamelyik Kiwami epizód -hidd el, minden szempontból jobban jársz velük[/i]