Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

XUAN YUAN SWORD 7 (PS4)

Álmosító utazás a múltba.

Nagyjából 10-15 évvel ezelőtt (és onnan visszafelé) egy átlag kelet-/nyugat-európai állampolgár számára Kína az az ország volt, ahol apró sárga emberek élnek nagyon sokan, akik rizst zabálnak, és akik mindent tizedáron hamisítanak, hogy azzal kereskedjenek a nagyvilágban. Valljuk be őszintén: mi magyarok kifejezetten lesajnáltuk és lenéztük ezt a népet, de azért vasárnap délelőtt, ha anyunak éppen nem volt kedve főzni, elballagtunk a legközelebbi kínai büfébe és vettünk édes-savanyú levest meg gong bao csirkét olyan mennyiségben (kétezer forintért), hogy egy négytagú család bőven jóllakott belőle, és még hétfőre is maradt némi színes kutyulék maszlag az átlátszó műanyag doboz alján. Ismerjük a képletet: fulladt csirke, kutyahús, meg kínaiak menjetek haza, de azért, ha valami filléresen olcsó, arra az átlag magyar ember nem tud nemet mondani. Mert az olcsóság olyan nekünk, mint szarkának a polírozott fémkanál csillogása.

Egy bő évtized elteltével aztán Kínából a világ egyik vezető politikai és gazdasági nagyhatalma lett. A ferde szemű rizszabálók a szakadt hulibuli piacok után akkora szuperplázát nyitottak Budapesten, hogy leszárad a lábad, mire bejárod, és ahol immár magyar eladók dolgoznak a kínai tulajdonosoknak. A lesajnált apró emberkék tucatszám veszik a lakásokat országszerte, és még a tróger lakótelepeken is három Mercedest parkoltatnak per család. Plusz – nem mellesleg – az is kiderült, hogy az eBay-en és Aliexpressen 10 dollárért kínált kamu Converse és Nike sportcipőket sem ők hordják, nem maguknak hamisítják, hanem például azoknak a végtelenül büszke kelet-/nyugat-európai állampolgároknak, akik valamiért azt gondolják, hogy menő dolog a Facebookon meg az Instán ezekkel a trash cuccokkal menőzni… pedig annyira ciki, hogy arra nincs is rendes magyar szó.

Azt, hogy valójában mi folyik Kínában, az átlag kelet-/nyugat-európai állampolgár nem tudja és valószínűleg nem is fogja megtudni életében soha. Kevesen tudják azt például, hogy a fent emelgetett, márkázott, kétfilléres minőségű, hamisított szemét helyett Kínában mindennek van minőségi kínai megfelelője: van rendes kínai sportcipő, van korrekt kínai divattáska, és van flott kínai autómárka is, melyek mindegyike ugyan hasonlít valamire, ami nyugati, de mégsem az a szenny kategória, amit a végtelenül büszke kelet-/nyugat-európai állampolgár az Aliexpressről rendelget. Ó, és ennek megfelelően van kínai videojáték-ipar is, amennyiben esetleg azt gondoltad volna, hogy ebből nincs nekik sajátjuk. Ezen ipar friss terméke a PlayStation 4-es Xuan Yuan Sword 7 is, mely egy régóta futó széria első, a kínai régió határait átlépő úttörője. Az XYS7 egyébként igazándiból egy tajvani stúdió munkája, tehát nem az anyaország terméke, de ha valaki figyelemmel kíséri a világpolitikai híreket, például a napokban nyilvánosságra került információkat, az tudhatja, hogy bár Tajvant “nyugati Kínaként” szokták aposztrofálni, attól ők még erősen kínaiak.

A játék története történelmi, mitológiai és fantasy elemekből áll össze. Főhőse egy testvérpár, a bátyus és a húgocska, akiket rögtön a sztori elején nagy tragédia ér. Kiderül azonban, hogy a dolog nem annyira végzetes, amennyire elsőre látszik, van kiút a gödörből, de ehhez a fiataloknak igen hosszú és kalandos utat kell bejárni, mely során segítőtársak is csatlakoznak hozzájuk. A misztikus elemekkel – más dimenziók, óraművel működő automaták, varázstekercsek – gazdagon átszőtt utazás során a testvérek megtapasztalják az örök igazságot, miszerint emberek és szörnyek gonoszsága között igazából sok különbség nincs, maximum az indítékok eltérőek.

Az XYS7 stílusát tekintve (külső nézetes) akció-RPG, legalábbis annak hirdeti magát. Ez az állítás annyiban feltételes, hogy ha könnyű fokozaton tolod a harcot, akkor inkább hack’n slash (kaszabolás), ha pedig nehézen, akkor majdnem Soulslike (szenvedés). A game mechanikája a zsánerben megszokott szinte összes fejlesztési és craftolási kunsztot felvonultatja, bár az is igaz, hogy ezek a feleslegesen bő lére eresztett komponensek erősen fércmunkára hajaznak, azaz mindvégig olyan érzése van a playernek, mintha mindent csak úgy hozzáragasztgattak volna az alapokhoz, hogy ilyen is legyen benne, pipa. Az őszintét megvallva a különféle fejlesztéseknek, speciális képességeknek, varázslatoknak és támadási alapállások váltogatásának én például az égvilágon semmi valós értelmét nem találtam, de ha valaki úgy dönt, hogy a legnehezebb fokozaton áll neki a játéknak, a game harmadik harmadában talán valami hasznos funkciójuk esetleg lehet. Odáig semmiképpen.

Kalandmechanikáit nézve az XYS7 generációkkal ezelőtti nyugati fogásokat alkalmaz – időben körülbelül a God of War III magasságában vagyunk, 2010-ben. Térképe kétirányú, “kukacszerű”, azaz eltévedni kvázi lehetetlen benne, mindent pontosan mutat. Általában előre kell haladni, aztán pedig vissza, néha álmosítóan sokat gyalogolva a teljesen üres, ellenségektől kipucolt tájakon. Az elsőre nagynak tűnő, ám valójában egyáltalán nem nagy területen gyorsutazásra is van lehetőség, az ugyanakkor mókás, hogy még a teleportok használatával is igen sokat kell oda-vissza futkosni. A barangolást némileg színesíti a napszakok változása. A player dolgát érintős checkpointok és mentőhelyek könnyítik meg, melyeket ajánlott használni, halál esetén ugyanis csak save-visszatöltés van. Ugrás nincs, a különféle (át-, ki- be-, fel-) mászás mechanikák pedig megmosolyogtató ósdisággal, fél-passzívan működnek. (Mire például főhősünk átsiklik egy szurdokon, követői már a másik oldalon vannak, valószínűleg térugrással.) A game brutális mennyiségű átvezető filmecskét prezentál, úgy nagyjából 3 percenként, a tábortüzeknél pedig a mentés mellett “sztorizgatni” is enged a játék, mely történetekből én például kettőször ugyanazt soha nem láttam – a történetírók megdolgoztak a fizetésükért, az tuti!

Az XYS7 a PSC-s értékelődoboz szempontjait nézve sajnos erősebb és gyengébb komponenseket egyaránt felmutat, utóbbiakat annak köszönhetően, hogy 10 évvel később jelent meg, mint azok az alkotások, melyekből merít. A látványvilág összességében még csak alulról sem súrolja a manapság elvárható (PS4) átlagost: az in-game részben akad pár kellemes, szépen kidolgozott tájkép, az átvezetők ugyanakkor siralmas minőségűek műanyag szalmahajú, üvegszemű, robot módjára animált figurákkal, a háttértől teljesen elütő tárgyakkal és karakterekkel, rettenetesen kezdetleges módon textúrázott objektumokkal. (Mielőtt esetleg azt mondanád, hogy “neked ez tetszik”, meg “szerinted ez jó”, pillants rá mondjuk a demóval is rendelkező Tales of Arise-ra, ami szintén PS4-es game, de ehhez képest PS5-ösnek néz ki.) Az autentikus környezet és regionális figuradizájn viszont korrekt, köszönhetően annak, hogy minden kínai hangulatú, ami egyfelől mutatós, másfelől újszerű, szokatlan. A zene véleményem szerint pazar, egész egyszerűen gyönyörű, magával ragadó minden felcsendülő dallam, a kínai szinkron pedig brutálisan hangulatos, élvezet hallgatni a karaktereket. A prüntyögő hanghatások sajnos igen gyatrák – még jó, hogy a kiváló zene elnyomja őket -, az angol felirat pedig több helyen is nagyon bénán fordított, koridegen, sőt akár blődnek is mondható.

A game szavatossága nagyjából 15 órára saccolható nehézségi foktól és a fő csapásvonal mellett teljesített, kifejezetten egyszerű mellékküldetések számától függően. Ez a zsánerben maximum átlagos szint. A meglehetősen kisszámú küzdelem, a QTE-mechanikával dúsított főellenség-harcok, valamint az a pár darab logikai fejtörő olyan túlságosan nem rabolja majd el az idődet, mellékküldetésből pedig alig van csak pár darab, de azok is többségükben olyan egyszerűek, mint egy fakocka. (Amin mondjuk meglepődtem, ez a játék kegyetlen realitása: az egyik feladatban egy kislány édesapját kellett megtalálni, aki természetesen holtan fekszik az erdőben, miután a gonosz generális katonái agyonverték. Hőseink később kedvesen vigasztalják a gyermeket, miszerint minden jó lesz, majd él tovább az anyukájával, mire a kislány megjegyzi, hogy a mama 3 hónapja meghalt. Küldetés completed, XP, tárgyak, köszi-puszi kislány, az élet nem egy habos torta. Szintén érdekes volt ennek fényében a tőrbecsalós misszió is, mely végén eldöntheted, hogy mi legyen a sorsa a “nekünk is meg kell élni valamiből” jellegű magyarázattal takarózó kiscsaládnak. Hát gondolhatod…) Került továbbá a játékba egy kínai malom-sakk is, mely során különféle tudású mesterekkel mérkőzhetsz meg. Ez kifejezetten jópofa és szórakoztató időtöltés addig a pontig, amíg a speciális tulajdonságokkal bíró kövek miatt nem kezd el irritálóvá válni a szisztéma.

Az XYS7 abszolút nem egy rossz cucc, de jónak sem mondanám. Ha valami, szerintem ez tökéletes példája az átlagos minőségnek: látszik, hogy a szorgos és lelkes kínai tajvani fejlesztők beletették minden tudásukat és lehetőségeikhez mérten próbálták lemásolni a PS3-as/PS4-es éra egyes híres címeit, de ez nem változtat a tényen, hogy egy évtizedet késtek vele. Kedves, bármiféle katarzistól mentes, időnként eléggé álmosító utazás ez, melyet azoknak az akció-RPG rajongóknak tudok ajánlani, akiknek nem okoz problémát tizenezer forintot kiadni egy olyan játékra, amit befejezése után két nappal már el is felejtenek. (Kétségbeesni mondjuk nem kell: már készül például a WUCHANG: Fallen Feathers című akció-RPG, mely egy Bloodborne direkt koppintás inspirálta játék lesz.)

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 16 990 Ft.)

Pozitívum(ok)

  • Kínai zene, kínai szinkron, kínai dizájnelemek

Negatívum(ok)

  • Tíz évet késő altatódal
5/10
Látványosság: Gyenge
Játszhatóság: Átlagos
Szavatosság: Átlagos
Zene/Hang:
Hangulat: Átlagos

martin beleszól:

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Még azt sem tudjuk Gyöngyösön mi folyik, nem hogy Kínában. xD