Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

Winter Ember (PS5, PS4, PSN)

Gótikus téli kalandok.

Amit nem akarsz, azt vonzod – sosem hangzott el nagyobb igazság! A közelmúlt tapasztalataiból kiindulva, a tesztelésre kínált játékok legutóbbi listájából igyekeztem nemcsak olyat választani, ami érdekel, hanem olyat is, amit abba tudok majd hagyni annak ellenére, hogy még nem fejeztem be. Ez a törekvés rögtön csődöt mondott az első alanyomnál. A Winter Ember, dacára számos fogyatkozásának, sikeresen képes egy olyan átfogó élményt adni, hogy nehéz befejezetlenül elengedni. Azzal együtt sem, hogy a szokásos módon több egyéb, ígéretes cím várakozik rám a saját részre vásárolt cuccok közül, melyeket már alig várom, hogy elkezdhessem. Pedig a Winter Ember nem bizonyult első látásra letehetetlennek, mint a tavalyi év során kapott tesztelendők közül számos. Épp ellenkezőleg…

A játék első felütésekor egy, amúgy szemrevaló animációs filmben értesülünk a sztori alapvetéséről: hősünk, a nemesi származású és kő gazdag Arthur Arthorias egyik útjáról hazatérvén a szülői kastélyba, az első, hölgyek társaságában eltöltött éjszakája után arra ébred, hogy maszkos emberek az egész családját kivégezték, és a palotát felgyújtották. A vérengzést ő maga csak hajszál híján éli túl. Nagyjából tíz év telik el, amit a bosszú dédelgetésével tölt, miközben – minden bizonnyal – nagyjából a Ubisoft által megálmodott Assassinokhoz hasonló figurává képezi át magát. Mikor ismét találkozunk vele, kezdődik el konkrétan Arthur bosszúhadjáratának hiteles krónikája.

A Winter Ember egyik legnagyobb fogyatkozása a technikai kidolgozatlanság, ami a kb. 20-30-as képváltási frekvencián futó animációs filmben rögtön tiszteletét teszi: akadozás, lassulás, a szereplők szája nem követi az elhangzó beszédet. Ezzel én még ellettem volna, ha a hibák sora nem folytatódik a lényegi játékban. Szinte azonnal – szerencsére. Azért szerencsére, mert én rögtön az első órában beragadtam két láda közé, ahonnan már lehetetlen volt folytatni a játékot. A fő oka ennek az (ilyet se látok sűrűn hála Istennek), hogy csak egyetlen mentésed van. Azaz a game automatikus mentése, és az általunk az eszköztárból kivitelezhető manuális mentés ugyanott tárolódik; jobb helyeken ez a kettő külön helyre megy, és bármelyik szabadon visszatölthető. Úgyhogy újrakezdtem a cuccot, nagyon figyelve a beragadás kockázatos helyekre. És onnantól kezdtem élvezni a Winter Embert!

A játék alapvetően egy izometrikus nézetben ábrázolt lopakodós anyag, egy gótikus-viktoriánus, elég színvonalasan megálmodott, téli fantáziavilágban, nagyjából a Thief sorozatra emlékeztető módon. Szabadon bejárható helyszíneken kell az adott fő- és az opcionális mellékküldetéseket teljesítenünk. Ezekhez általában A-ból B-be kell eljutni, miközben vagy elosonunk ellenfeleink (őrök és zombiszerű fertőzöttek) mellett, vagy kiiktatjuk őket. Az utóbbira két lehetőségünk van: lopakodva és nyílt harcban. A játékos elég gyorsan ki fogja tapasztalni, hogy melyik az ajánlottabb metódus… és nemcsak azért, mert a Winter Ember egy osonkodós cucc, hanem azért is, mert a karddal és tőrökkel vívandó, kétkezi, nyílt összecsapás elképesztően primitív és nehézkes.

Van egy könnyű és egy nehéz vágásunk (R1), illetve egy védekezés mérőnk. A könnyű csapáshoz csak kaszálunk, a védekezés is egyetlen mozdulat (L1). Mást nem nagyon érdemes csinálni, mert a nehéz vágáshoz nyomva kéne tartanunk valameddig az R1-et, ami gyakorlatilag lehetetlen, mert vagy nem állunk elég közel az ellenfélhez, vagy ő közben már megsebzett minket. Létezik egy védekezésből támadás opció, nekem a játékkal eddig töltött, nagyjából 20 óra alatt az maximum kétszer sikerült… Szóval a könnyű vágás és a védekezés elég, ha csak egy személy ellen harcolunk, nagy eséllyel megússzuk minimális sebzéssel, viszont ha egyszerre több ellenséggel állunk szemben, akkor csupán több életerő visszatöltő üvegcse és kötszer árán van esélyünk a győzelemre. Utóbbiakat egyébként kalandozásaink során tudjuk összeszedni, illetve a feketepiacon is beszerezhetők. A nyílt harcok során nyilazhatunk is, de mivel az is hasonló kidolgozatlansággal lett beépítve, mint a kardcsörte, én inkább csak a füstfelhős nyilak kilövése okán nyúlok az íjhoz ilyenkor, mert az valóban sokat segít a lándzsás-pajzsos katonákkal szemben.

Úgyhogy minden szempontból hasznosabb lopakodva támadni, ahol lehet, értelemszerűen hátulról közelítve meg ellenfelünket. Ilyenkor lehetőségünk van megölni vagy csak kiütni őt; utóbbi esetén idővel magához fog térni. Ha a test körül vérnyomok vannak, vagy simán csak látható területen fekszik, akkor a többi katona felfedezheti. Nagyon sokat számít a megvilágítás, és az adott helyszínen lehetőségünk van kioltani vagy meggyújtani a különböző fényforrásokat, akár manuálisan, akár vizet kilövő nyilak segítségével. Tehát ha sötétben osonunk, nagyon kicsi a valószínűsége, hogy észrevegyenek. A független fejlesztő Sky Machine Studios ezt jól kitalálta, mert még a képernyő színei is tompábbak lesznek, amikor árnyékban vagyunk, csak ott a gond, hogy az ellenfelek is láthatatlanok ilyenkor, és nagyon sokszor a semmiből bukkannak elő.

A játékmenet másik fő pillére, egyben erőssége az íj és a nyilak. Legalább 20-25-féle nyilat tudunk fabrikálni, melyeket nem a harcokban, hanem inkább az előrejutásban használunk. Az egyik leggyakoribb a kötelet kilövő nyíl alkalmazása, mivel azzal tudunk felmászni magasabb helyekre. Az elektromos áramot kilövő nyíllal generátorokat tudunk beindítani, tűzzel jégakadályokat kiolvasztani, egy speciális, tompa végűvel – hangozzék bármilyen furán – pedig lovakat elkötni. Az aktuális változat előállítása a Crafting menüben zajlik a megfelelő nyílhegy, nyílvessző és járulékos elem (kötél, víz, tűz, elektromosság, méreg, altató stb.) kombinálásával, melyeket ugyancsak begyűjtés vagy vásárlás útján tudjuk magunkévá tenni. Maga a fabrikálás egyébként ugyancsak nem megy gördülékenyen, és a játék sok dolgot nem is magyaráz el; én sok mindenre teljesen magamtól jöttem rá, mint pl. arra, hogy a rendelkezésünkre álló három nyíltartóban manuálisan lehet cserélgetni a legyártott nyilakat, az Inventory képernyőn.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a Winter Ember erőteljes szerepjáték jellemzőkkel is bír. Az utunk során talált képességpontokkal csata, lopakodás és eszközhasználat téren fejleszthetjük Arthurt: pl. a kardcsapások 5%-a bocsásson ki mérget az ellenfélre, a feketepiacon drágábban adhassunk el, vagy a tolvajkulccsal kinyitandó ládák nehézségi szintje csökkenjen. Utóbbiak amúgy szinte kizárólagosságot élveznek a „kincskeresésben”, mert a belőlük kilopott értékekért tudjuk a saját létfenntartásunkhoz szükséges életerő cuccokat és a nyilak alapanyagait megvásárolni. A tolvajkulccsal nyitható zárak könnyű, közepes és nehéz szintűek, egyszerű minijátékban csak megfelelően időzítve kell a lakatot képező három rugót lenyomnunk.

Nagy vonalakban ezeket tudom leírni a Winter Emberről. Sok jellemzője erősen közepes, de a jól felépített és érdekes fő-és mellékküldetések természete, valamint a hangulatosan ábrázolt, változatos helyszínek határozottan elviszik a hátán. A zenei háttér szerintem ugyancsak rendben van, a környezeti zajok és a szimfonikusok által előadott betétek terén is. A dialógusok megállják a helyüket, kivéve a járókelőket és katonákat, valamint egyéb szereplőket, akik egyfolytában ugyanazt a négy-öt mondatot ismételgetik. Ám hogy kinek ajánlom…? Ha létezik olyan játékos, aki él-hal az izometrikus mászkálásért és lopakodásért, tegyen vele egy próbát, de ő is csak jóárasan. Én pedig folytatom. 🙂

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★
KÖZÉPSZERŰ
Kiadó: Blowfish Studios
Fejlesztő: Sky Machine Studios
Megjelenés: 2022. április 19.