What The Dub?! (PS4, PSN)

Enter Your Dub!

2017-ben, amikor a Sony berobbant a PlayLink címek első hullámával, úgy tűnhetett, hogy új fejezet nyílik a partijátékok életében. A kiadóóriás technológiai és anyagi háttere egy olyan jövőt vetített előre, melyben a telefonos irányítás szerves részét képezni a PlayStation-élménynek, és ahol a kvízjátékoktól az interaktív kalandjátékokon és thrillereken át a karaokéig a létező összes zsánerben kalandozhatsz majd a mobilod segítségével.

Ma már tudjuk, hogy (legnagyobb személyes sajnálatomra) ez a jövő nem jött el, de a PlayLink bukása ellenére kisebb kiadók szerencsére a mai napig rendre próbálkoznak telefonnal irányítható címek piacra dobásával. Ezen alkotások közül az egyik legjobban sikerült kétségkívül a What the Dub?!, mely egy nagyon egyszerű koncepcióra húz fel egy meglepően szórakoztató játékot: végy több, mint 400 jelenetet az elmúlt évtizedek legtressebb filmjeiből, szedd ki a dialógusok egy részét és hagyd, hogy a júzerek bármit beírhassak a hiányzó audió helyére, amit aztán a Google fordítóból lopott szinkronhang felolvas. Ezt követően a játékosok szavazással döntik el, hogy melyik “szinkron” a nyertes és jöhet is a következő kör.

Túlságosan sok változatosság nincs a dologban (szabályozni lehet a filmklipek számát, cenzúrázhatod a csúnya szavakat és engedélyezheted az online “nézők” jelenlétét), mégis a megfelelő társasággal órákra képes sírva röhögős elfoglaltságot biztosítani a játék. A Wide Right Interactive csapata cseles módon kizárólag public domainben lévő B-filmekből válogatott, ezzel elkerülve a licencdíjak kifizetését, de valójában csak hozzáad az “élvezeti” értékhez a tény, hogy csupa olyan (zömében) fekete-fehér horrorfilm, krimi, western vagy vígjáték szerepel a kínálatban, ami már ránézésre is a totálisan kínos kategóriába tartozik (a Sia-parókás űrlényeket tartalmazó jelentek az összeállítás mindenkori csúcsát képviselik).

Két dologra érdemes odafigyelni: bár a megfelelően magas százalékú alkoholos befolyásoltság szinte elengedhetetlen része a WTD-nek, egy bizonyos szint felett meglehetősen beszűkül az ember szókincse, így próbáljátok azelőtt beizzítani a játékot, mielőtt mindenki kottára vágja magát. Továbbá összeszokott társaságokba új emberek bevonásához nem ez a legjobb választás, mert az egymást jobban ismerő emberek óhatatlanul újra és újra rákanyarodnak a belső poénokra (egy az outsider játékos pánikszerű elalvásával végződő sessionben például arcpirítóan sokszor hangzottak el a “Karcsika” illetve a “kacsasütő” szavak, ami akkor offkorz baromi vicces volt).

Ha csípitek a kreténebb partyjátékokat, a What the Dub?! döbbenetesen szórakoztató tud lenni, de a komolyabb, gondolkodóabb playerek inkább válasszanak valami szofisztikáltabb szórakozási formát.

P.S. A szöveg beírásakor át tudjátok állítani a felolvasás nyelvét magyarra!