Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

WAY OF THE HUNTER (PS5)

Vadászbaleset.

 

A virtuális vadászatot – és kapcsolódó opcióként természetjárást – prezentáló játékok kedvelőjeként nagy lelkesedéssel vártam a Nine Rock Games / THQ Nordic által jegyzett, Way of the Hunter című alkotást, mely pár hónappal ezelőtt kiadott, látványos és hangulatos előzetese alapján valódi újgenerációs vadászélménnyel kecsegtetett. A game a Sony konzolok közül PlayStation 5-re jelent meg, nincs belőle PS4 változat, így érthető módon egy nagyobb volumenű, keresztgenerációs kompromisszumoktól mentes élményre számítottam, mely képes felülmúlni a korábban szintúgy általam tesztelt theHunter: Call of the Wild által felállított, egyébiránt kellemesen magas szintet.

A játék elvileg egy sztori módon keresztül vezeti be az etikus vadászat “rejtelmeibe” a playert, mely meglehetősen kommersz alaphelyzettel operál: megörökölsz nagyapádtól egy vadászházat, ahol gyermekkorodban nagy boldogságban nyaraltál, ennek okán úgy döntesz, hogy ideje visszatérned a vadonba. Az előbb nem véletlenül tettem idézőjelbe az elvileg szót: a küldetések és feladatok ugyanis kissé keszekusza formában, nem túl koherensen és nem jó tempóban követik egymást… már amikor egyáltalán követik, mert néha ahhoz, hogy tovább tudj lépni a történetben, újabb “helyszíneket” kell felfedezni, de hogy éppen melyiket és hol, azzal kapcsolatban nem igazán ad információt a program. Maguk a feladatok sem mindig túl ötletesek, izgalmasak vagy inspirálók, több küldetésnél is igencsak erőltetettnek éreztem a körítést ezzel a szappanoperába illő “családi business – rivális cég” alapfelállással. Szóval gyakorlatilag leginkább szabadon vadászgathatsz és kóborolhatsz a területeken, szerintem egy kicsivel markánsabb vezetőszár követhetőbbé, érdekesebbé és feszesebbé tette volna a sztori módot.

Sosem értettem egyébként, hogy egy sokszor tíz órás szavatosságúra tervezett (vadász)játéknál miért nem lehet egy ötletes küldetéssorozaton keresztül betanítani a kezelést, a lehetőségeket, a funkciókat és általánosságban a vadászathoz szükséges ismereteket? Fel nem foghatom, miért jobb ezeket egy lexikon terjedelmű, elvileg elolvasandó enciklopédiába belepakolni ahelyett, hogy játékos, hangulatos, interaktív formában mutatná be a program az etikus sportvadászat lényegét. Mondom mindezt azért, mert ebben a játékban sem a különféle vadtípusoknál alkalmazandó kaliberekről, sem a nőstény-hím példányok vadászhatóságáról, sem pedig a kíméletességre törekvő elejtésről nem esik szó – maximum akkor, ha valaki veszi a fáradtságot és végigböngészi az írásos útmutatókat. Ahelyett, hogy mondjuk az első 20 küldetés erről szólna, nem pedig arról, hogy menj, és ejts el 3 kacsát egy ismerős vendéglős konyhájára…

A nagypapa állítólag nagy vadász volt és valószínűleg milliomos, a ranch ugyanis méreteit tekintve inkább hajaz egy elegáns panzióra, mint kedves kis vadászkunyhóra. A többszintes épületben egyébként rengeteg üres dioráma található, melyeket saját trófeákkal – azaz kitömött állatokkal – lehet (és kell) megtölteni. Felszerelés tekintetében ugyanakkor nem állhatott túl jól az öreg, hiszen csupán egyetlen erősen vintage fegyver maradt utána, mely nem egy kifejezetten modern és kezesbárány flinta. Ezzel a nehézkesen kezelhető puskával és egy alsó kategóriás optikával kezded meg tehát karriered. A kaland során a későbbiekben természetesen további, modern fegyverek vásárolhatók – pénzt feladatok abszolválásával, illetve az elejtett állatok értékesítésével szerezhetsz -, többféle kaliberben és kivitelben (golyós és sörétes), de vehetsz jobb optikákat, távcsöveket, illetve csalisípokat, azaz “állatcsalogató” készségeket is. A felszerelések palettája mindenre kiterjed, ugyanakkor – valószínűleg a szponzorációs megkötések miatt – márkaszinten nem túl gazdag a termékválaszték, pár remek Steyr Arms és egy kiváló Remington 783 elérhető a golyósokból, illetve mindössze 3 sörétes puska. Egy elsősorban amerikai piacra fejlesztett, 2022-es szoftvernél ennél mindenképpen sokkal erősebb kínálatot reméltem volna, mondjuk a csúcskategóriás Nosler 21-gyel, esetleg pár ultramodern Rugerrel. Optikák terén már sokkal jobb a helyzet, itt a Leupold méltán közkedvelt “távcsövei” elérhetők, bár néhány díjnyertes Vortex optika még elfért volna a boltban.

Az optikák kapcsán mindenképpen szeretném említeni a játék mechanikájában kulcsfontosságú szerepet kapó “nullázás” funkcióját is, mely egyfelől az élethűség szintjét emeli maximumra, másfelől a gyakorlatlanok számára marhára körülményessé teszi a virtuális vadászatot és elveszi annak “játékosságát”. A nullázás gyakorlatilag arra szolgál, hogy a fegyver tényleg pontosan oda lőjön, ahová az optika / szálkereszt mutat. Ennek során kalibrálni kell a scope pontosságát, mely 50 métertől felfelé állítható 50 egységenként/méterenként. Gyakorlatba téve a dolgot, amennyiben belenézel a klasszikus távcsőbe (vagy a távolságmérőbe) és például 100 méterre látod a célpontot, értelemszerűen a scope-ot is 100 méterre kell beállítani, hogy a fegyver tényleg pontosan találjon. Igen ám, de sebtiben felfedezett vad esetén nem mindig van idő arra, hogy távolságot is mérj, majd villámgyorsan célra is tarts, szóval ez nagyban megnehezíti a találatot. Tovább bonyolítja a vad becserkészését a vadász által kiadott zaj erősségét mutató funkció teljes hiánya, így gyakran tényleg teljesen lutri, hogy egy 150 méterre levő szarvasbika meghallja-e közeledésed, vagy sem. Mondanom sem kell, hogy a megfelelő tompító-perkek megnyitásáig brutálisan nehézkes a becserkészés, sokkal jobb lett volna, ha ezt egyértelműen jelzik a programban. (Hogy a vadászat még komplikáltabb legyen, a vadászösztön mutatja a célállat nemét és trófeabesorolását is, de ugyanezen adatok már az optikába nézve nem láthatók, így sok szerencsét mindenkinek ahhoz, hogy például egy csordában vonuló vaddisznófalkából a kapitális hím kerüljön elejtésre, ne pedig a nőstény koca.)

A sikeres vadászathoz a vadász két legfontosabb érzékszervét, szemét és fülét használja, ez e játékban sincs másképp. A “vadászösztön” nevű speciális képesség itt is megtalálható, mely aktiválása után megmutatja az állatok talajon hagyott nyomait, illetve azonosítja a hangjukat. Ez a funkció kezdetben kifejezetten nyögvenyelősen működik és borzalmasan körülményesen üzemel, ám a különféle perkek megnyitásával járó karakterfejlődéssel, sok-sok barangolással töltött óra után valamennyire javul a helyzet. El kell mondanom ugyanakkor, hogy ez az egész vadászösztön dolog szerintem összességében tekintve rettenetesen gyengén került megvalósításra: a nyomok néha láthatók, néha nem, ráadásul a nyomok olvasásánál gyakran alig lehet eltalálni a klikkelhető pontot. Amit végképp nem értek, az a nyomkeresés során feltárható információ: kiderül ugyan, mely állat tartózkodhat a területen és mit csinál, az viszont nem, hogy a nap mely szakaszában, így igazából értelmezhetetlen, hogy mikor is kéne mondjuk a szarvasok ivóhelyén lesben állnod. Egyébként maga az alapfunkció is igencsak elbaltázott, ugyanis a vadászösztön aktiválásakor elsötétül és kissé behomályosodik a képernyő, tehát nagyjából úgy fest a helyzet, hogy vagy a játék 70%-át ebben az alacsony gammás, színszegény képformában töltöd, vagy pedig 5 másodpercenként váltasz vadászösztönre, ami rettenetesen frusztráló lehet. (Megjelenés előtt még rosszabb volt a helyzet, ugyanis akkor olyan elmosást pakolt a program a vadászösztönre, hogy egyszerre kerülgetett a szédülés és a hányinger, de időközben ezt is peccselték, legnagyobb szerencsénkre.) A perkekre visszatérve, a karakterfejlődés automatikus, ami azt jelenti, hogy bizonyos kritériumok teljesítésével (pl. kússz X kilométert, találj el X belső szervet) a vadászt segítő képességek maguktól aktivizálódnak, nem kell pontokat szétosztani vagy vásárolni. Amennyiben nem sikerül egy lövéssel leteríteni a prédát, az állatot a vérnyomok alapján követni kell, mely ismét csak kihozhatja a vadászösztön működésének bizonytalanságát: nálam két esetben is előfordult, hogy egyszerűen nem találtam meg a tetemet, egyet pedig 1 nappal később, teljesen véletlenül találtam meg valahol, ahol nem is számítottam rá. (Elképzelhető, hogy a friss peccsben ezt is korrigálták.)

Aki vadászösztön helyett a látására hagyatkozna a vadak megtalálásához, az sincs sokkal jobb helyzetben: távcsővel vadat spottolni kvázi lehetetlen, gyanúm szerint bizonyos távolságon túl a program egyszerűen nem mutatja meg az állatokat – nekem legalábbis talán egyetlen alkalommal sem sikerült vadat kiszúrnom több száz méteres távolságból. Igazán nem szeretném egyébként túlrinyálni a helyzetet, de valami ebben a játékban az állatok kezelésével nagyon nem szuperál – mert az, hogy közel 40 perc törpejárásban való erdőjárás, vagy egy óra(!) magaslesen való fürkészés után sem tűnik fel közel s távolban egyetlen vad sem, az enyhén szólva nonszensz. (Ezzel ellentétben akad olyan küldetés, ahol odatipegsz a megadott célterületre, melynek közepén ott szunyókál a nevezett vad, amit csak elegánsan le kell durrantani, mint valami céllövöldében a táblát.)

A játékban elérhető két nagy – amerikai és európai – terület egyenként 55 négyzetkilométeres feltárandó térképpel rendelkezik. Mindkét helyszínen vadászházak és táborok fedezhetők fel nagy számban, ahol pihenésen keresztül az idő továbbpörgetésére, küldetések felvételére, illetve a felszerelés menedzselésére van lehetőség. Fura, de kint a terepen érthetetlen oknál fogva nem mókolható a cucc, tehát ha történetesen le akarod venni a puskádról a scope-ot (vagy vásárolni szeretnél), vissza kell teleportálnod egy bázisra. Vadászlesek elszórva, általában kulcspontokon, a vadak által kedvelt helyeken találhatók, elfoglalásuk egy mókásan és indokolatlanul túlgondolt animáció keretében abszolválható. A méretes térképek bejárásához terepjáró is használható, ami egy etikus sportvadászatot propagáló játékban talán fura – nekem legalábbis az volt, amikor tök véletlenül belehajtottam egy szerencsétlen jávorszarvas csordába. (Ami végképp fura, hogy a kocsihoz nem lehet visszateleportálni, azaz ha elkóborolsz és elhagyod a járgányt, újra kell spawnoltatni, nem funkcionál mobil gyorsutazó pontként.) Az órák felgyorsított formátumban telnek, értelemszerűen a napszakok változásával, időjárás változással viszont én a tesztidőszak kb. 20 órája alatt egyik helyszínen sem találkoztam, bár időjárás előrejelzés ugyanakkor elérhető. Ez meglehetősen kiábrándító volt azután a elképesztően pazar időjárás-mechanika után, amit a PS4-es theHunter tudott. (Nem zárom ki egyébként, hogy van a játékban időjárás, csak valahol jól eldugva…) Ami viszont jó, hogy az elejtett állatoknál igen komplex státuszképernyő elérhető a legrészletesebb statisztikákkal, plusz kill-kamera is kérhető sikeres vadászat esetén. A szoftver kooperatív multiplayer (1-4) lehetőséggel is szerelt, de ezt nem volt alkalmam (igazából kedvem sem) kipróbálni. Itt említeném meg a program egyik legkiválóbb funkcióját is, ez pedig az automata haladás: egy gomb megnyomásával a karakter elgyalogol (mászik, kúszik) a végtelenbe, mely opció a végeláthatatlan vadon bejárásakor üdítő könnyedség, minden hasonló programba kötelezővé tenném!

A game indítása után kétféle grafikai opció közül választatsz, ezek a jobb teljesítményre, illetve az erősebb látványra fókuszálnak. Én első nekifutásra a látvány orientált opciót választottam és alig pár lépés, plusz pár fordulás megtétele után megrettenve tapasztaltam, hogy PS5-ös szoftver ide vagy oda, ez a game nem hogy kiemelkedően, de még csak jól sem néz ki, de ami még nagyobb baj, hogy nem is fut túl biztatóan. (Nem szeretnék itt túlzóan erős kifejezésekkel dobálózni, de “látvány” módban kvázi élvezhetetlen a game.) Így hát erős csalódottsággal váltottam át a teljesítményt előtérbe helyező beállításra, majd konstatáltam, hogy 2022-ben még mindig nem szabad hinni a gyanúsan minőségi trailereknek, melyeket úgy tűnik, még mindig fulltuningos PC-ken rögzítenek, és amelyeknek a valósághoz – például PS5-ön – nem sok köze van. (Megjegyezném, hogy a szoftver közvetlen megjelenéskor még “teljesítmény” módban sem mutatott túl fényes technikai minőséget, például a távcsőbe nézve még így is volt némi szaggatás, de ezt a problémát egy frissen érkezett patch legalább orvosolta.) Lényeg a lényeg, jelenleg a teljesítmény mód legalább kielégítő eredményt produkál a képfrissítés terén, viszont másféle problémák még így is jócskán akadnak, mint például a végtelenül irritáló és élménygyilkos pop-up, mely sajnos folyamatosan jelen van a játékban, a tájobjektumok néha 1 méterrel az orrod előtt rajzolódnak ki a képernyőre.

Gondolom konstatáltad már az Értékelőben látható “átlagos” látványosságot, mely nem valamiféle túlzott szigorúság eredménye. A játék egyszerre képes jó és gyenge látványelemeket mutatni, emiatt egyszerűen nem mertem átlagosnál jobbat adni a grafikára. A flóra (és a domborzat) összességét tekintve elkaphatók kifejezetten kellemes pillanatok, lásd például a galériában látható “zubogó patak” screenshotot, ugyanakkor fájóan béna jelenetek is, mint amikor belenézel a távcsőbe és üde rét helyett egy üres, tapétamintás PS2 pixelhalmazt látsz. A fegyverek szépek, a nap- és fényeffektek kellemesek, viszont az állatok ábrázolása és animációja néha még az átlagos szintet is csak alulról súrolja. Igazándiból a látvány kérdéskörét nagyban befolyásolja a game komoly kihívásokkal küzdő technikai színvonala: a tócsa helyett fűben evező kacsák és a majdnem statikusan álló felhők nem tesznek jót az összképnek, mint ahogy a már említett, folyamatos pop-up is eléggé gáz. Ez nem rendes PlayStation 5-ös szint, nincs mit szépíteni.

Zene igazából nem nagyon hallható a játékban, értelemszerűen nehéz lenne lopakodás közben az élővilág zajaira és zörejeire figyelni úgy, hogy közben felhallgatóval élvezed kedvenc muzsikáidat, így az audio részleg szinte kizárólag a hanghatásokról szól. Az állatok és a környezet hangja szerintem elfogadható, bár gyakran túlvezérelt – a vadkacsák például úgy hápognak 150 méteres távolságból, mintha ott ülnél a fészkükben, a mocsár sekély tócsái tengerpari hullámok morajlását keltik, a csordogáló patakok pedig úgy zubognak, mint egy vízesés. A szél, a növényzet és a lépések zajai szintúgy szélsőségesen változatosak, erősségük nem életszerű, néha túl sok, néha túl kevés. (Nem lepődnék meg, ha ez a szegmens is távjavításra kerülne a közeljövőben.)

Összegezzük tehát a tudnivalókat. Adott két nagyméretű, változatos domborzati elemekkel és gazdag flórával ábrázolt vadászterület, kellemesen kivitelezett napszak változással, copy-paste felhőkkel. A vadállomány a szárnyasokról kezdve a kisebb testű ragadozókon és a különféle patásokon keresztül egészen a kapitális nagyvadakig és nagyragadozókig terjed, ami kiváló paletta, csak hát felkutatni és elejteni őket, nos, az nem működik igazán jól. A nyomkeresés és azonosítás kiforratlan, a vadászösztön visszajelzése labilis. A szavatosság elviekben magas, a gyakorlatban azonban nagyon nehéz igazán jó szájízzel a játékban maradni, mert a különféle negatív technikai és mechanikai megoldások ütik-verik a hangulatot. Akadnak tökéletesen felesleges funkciók, mint például az életerő, viszont hiányoznak fontosak, mint a zajszint kijelzése. Kissé érthetetlen, de a game trófealistája is hiányos, nagyjából negyedannyi serleget kínál, mint az megszokott, ráadásul platina sincs benne. (Vajon ezt javítják majd?)

A Way of the Hunter egy magasabb potenciállal bíró game lenne, de jelen állapotában nem képes átütni a középszerűség plafonját. Sok jól kitalált összetevő van benne, melyek mellé legalább ugyanannyi ügyetlen megoldás társul. Igazán jó szívvel ajánlani egyelőre nem merem: újabb javítás(ok) után lehet majd vele próbálkozni a virtuális vadászat iránt érdeklődőknek, mert az ára már alapból kedvező, és ez még lejjebb is mehet. A szoftverhez Season Pass is elérhető, mely újabb területeket tartalmaz.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 13990 Ft.)

Pozitívum(ok)

  • Többé-kevésbé lefedi a virtuális sportvadászat témakörét; két különböző vadászterület; gazdag vadpaletta; automata haladás funkció

Negatívum(ok)

  • Nem túl fényes technikai körítés; nem túl erős mechanikai megoldások
5/10
Látványosság: Átlagos
Játszhatóság: Átlagos
Szavatosság: Átlagos
Zene/Hang: Átlagos
Hangulat: Átlagos

martin beleszól:

10 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Tegnap egy 5 csillagos csúcstrófeám szublimált el 3 kilometer vérnyom követés után. Biztos meggyógyult.

  2. Ma két jávorszarvasom is köddé vált 10 perc vérnyom követés után, tényleg nem áll a helyzet magaslatán a nyomolvasás mechanikája. Kibsztt idegesítő.

  3. Kár érte, mert érdekelt – nem ez lesz az első játékom így a stílusban. A távcsöves dologgal kapcsolatban nekem a PS1-es Medal of Honor jutott eszembe: amikor belenéztél a távcsőbe, ha nem voltál a gépnek megfelelő távolságban, az Istenért sem jelent meg az ellenség…

    • Néha rossz, néha jó, tipikus átlagos játék, nincs itt semmi “kár”. Ne a minden játék 7-től indul tesztelői mentalitásból indulj ki.

      • …egy árcsökkentés és viheted.

      • Rendben, teszek vele egy próbát!

        • Most mondhatnám, hogy a theHunterrel még mindig jobban jársz, ha a kellemes kikapcsolódás a cél, de nem akarok rádmelegíteni egy 2017-es PS4 játékot. Tényleg várj meg egy árcsökkentést.

          Én ma is próbálkoztam (zom) ezzel, de valami krva nagy gáz van itt az állatállomány kezelésével. Remélem tovább peccselik.

          • Valamelyik nap leszedtem a Ghos Recon Breakpointot csak azért, hogy hegyről le, hegyre fel járkáljak. Nyár elején volt egy szlovákiai túránk, nagyon élveztem, aztán most, ahogy beindult a munka, egy darabig nem fogom tudni másképp, csak virtuálisan élvezni a túrázást. Megvárom a leértékelést, köszönöm!

  4. Feldobott a YouTube két gameplay videót is a PC változatról, hát lol, ég és föld az és a PS5-ös.