Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Watch Dogs: Legion – Bloodline kiegészítő (PS5, PS4, PSN)

A vér nem válik bitté.

Azt hiszem elég sokszor említettem már a különböző volt tesztjeimben, mennyire szeretem az open world típusú gámákat – igen, még az igen megosztó státuszú Ubisoft játékokat is. Na, nem mintha elfogult lennék az irányukba, és nem lennék tisztában az általuk kiadott nyílt világú produktumok nyilvánvaló hibáival – az egy kaptafára készülő játékmenettel, a túlzott könnyűséggel, a mikrotranzakciók játékosokra való erőltetésével, és még sorolhatnám -, de vannak dolgok, amiket csak ezektől a játékoktól kapok meg. Nem mondom, jó dolog legyőzni egy-egy nehezebb bosst a Soulslike játékokban, szuper érzés osztani a sorozatos fejlövéseket a különböző FPS-ekben, esetleg mások rekordjait megdönteni a különböző flipper asztalokon, de néha szükségem van immerzív élményekre is. Nézni a naplementét a piramisok csúcsáról az Assassin’s Creed Originsben, elmerülni Chicago nagyvárosi forgatagában a Watch Dogsban, esetleg kiülni pecázni valamelyik nagyobb tóhoz a Far Cry 5-ben (csak, hogy a ubisoftos játékoknál maradjunk). Ilyen, és ehhez hasonló élmények. Néha azonban elgondolkozom azon, hogy ha már a francia óriáskiadó ennyire ért az atmoszféra- és világépítéshez, mit tudnának alkotni, ha néha, ha csak kis időre is elhagynák az olyan, már ezerszer látott és végtelenül elfáradt formulákat egy-egy játékukból, mint a bullshit gyűjtögetés, vagy a kérdőjellel teleszórt térképek. És helyettük inkább jönne mondjuk valami lineárisabb, fókuszáltabb, még inkább sztori központú élmény. Nos, úgy tűnik az imáim valahol meghallgatásra találtak, mert a Watch Dogs Legion első igazán nagy kampánybővítménye, a Bloodline, szinte pont ezt az élményt szállítja!

A Vérvonal sztorija egy, az alapjátéktól független történetet mesél el, ami ugyan azzal párhuzamosan játszódik, de ahhoz inkább csak pár lazább szállal kötődik. A főszerepben visszatér az első két rész jelentősebb figurája, az amerikai DedSec hekkercsoport két prominens alakja, Aiden Pearce és Wrench. Előbbi túl nagy jellemfejlődésen nem ment keresztül az első rész befejezése óta – még mindig ugyanaz a morózus antihős, akit 7 éve megismertünk, és aki az azóta eltelt időben sem tudott megbékélni az unokahúga elvesztésével. Wrench pedig továbbra is ennek szöges ellentéte, az a fajta mindig optimista bohóc, aki még a legkomolyabb szituk közepette is képes viccet csinálni mindenből. Az ő kettőjük eltérő nézőpontjából kerekedik ki a kiegészítő teljes cselekménye, bár kezdetben csak Aiden szemszögéből lesz rálátásunk a dolgokra. Utóbbi, kissé megöregedve (és még inkább szakállasodva) visszavonult ügynökként kezdetben nem is vágyik újabb kiberkalandokra, éli a maga kis nyugodt és egyhangú életét, ám egyik nap kap egy olyan ajánlatot, amire személyes okokból nem tud nemet mondani. A megbízás szerint el kell utaznia Londonba, ahol majd a meló kapcsán lehetősége nyílhat ismét felvennie a kapcsolatot a rég nem látott unokaöccsével. Jackson (mert hogy így hívják az unokaöcsköst) az első rész óta szintén megnőtt, és Aiden nyomdokain haladva ugyancsak a világmegváltó hekkerkedést választotta hivatásul. Most azonban valami olyan fába vágta a fejszéjét ami meghaladhatja a képességeit és közvetlen életveszélyt jelenthet számára – szüksége lesz hát Aiden segítségére, ha élve akar kikerülni a szituból. Adott tehát a felütés, és hogy ebbe az egészbe Wrench végül is hogyan keveredik bele az majd fokozatosan derül ki. Annyit azonban elöljáróban elárulhatok, hogy a DLC története az igen felejthető fő antagonistát leszámítva elég tisztességesen lett összekalapálva, nincs híján pár egész használható fordulatnak, tényleges jellemfejlődésnek és jófajta karakterspecifikus lezárásoknak sem.

Ami a játékmenetet illeti, szerencsére most abszolút nem szimplán arról van szó, hogy kaptunk pár új küldetést az alapjátékhoz és kész, ezzel le is van tudva a dolog, sokkalta többről van itt szó. Olyannyira, hogy a bloodlines kiegészítő nem is a fő kampányból érhető el, hanem a főmenüben egy különálló opcióként szerepel, teljesen más szabályok vonatkoznak rá ugyanis. Ebből az első és legfontosabb, hogy az alap Watch Dogs Legion legnagyobb és legfontosabb újítása – a személyre szabható főszereplők “toborzása” mellett a különböző NPC-kből – a kötött protagonisták miatt teljesen kikerült a játékmenetből (aki nem tudná, miről van szó, annak ajánlom az alapjáték tesztjét, ahol részletesebben kifejtem ennek a mechanikának a mikéntjét). Ez tulajdonképpen egyszerre jelent jót és rosszat is. Egyfelől értelemszerűen negatív dolog az, hogy egy olyan elem került ki a játékmenetből, ami az alapjáték legegyedibb, legélvezetesebb részének számított. Ugyanakkor pozitív hozadékként tartható számon az, hogy a főszereplőknek ezúttal most már van ténylegesen van saját hangjuk és jellemük, ami az alapjáték random generálta droidjairól nem igazán volt elmondható. További jó hír, hogy maga az új kampány is szinte minden elemében sokkal fókuszáltabb az alapjátéknál. Mert bár a tevékenységünk fő színhelye a játékidő jelentős részében ugyanaz a kissé futurisztikus London, ami a fő kampányban is benne volt, de ezúttal az nincs ezerféle fölösleges töltelék teendővel kitöltve (az Ubi-féle különböző gyűjtögethető biszbaszok asszem’ most teljes egészében ki is maradtak). Van helyettük viszont pár opcionálisan teljesíthető mellékküldetés (kellemesen hosszúak, rendes különálló sztorikkal és új karakterekkel, értelmes jutalmakkal), és persze maga a fő sztorivonal. Akármelyik küldetésfajtába vágjunk is bele, az új fő karakterek miatt mindegyik elvégzése élvezetes lesz, ha megfelelően variáljuk a rendelkezésre álló képességeinket -mert azt talán mondanom se kell, hogy a visszatérő főszereplő srácok teljesen újfajta lehetőségekkel járulnak hozzá a dolgok nagy egészéhez. Aiden például be tudja izzítani a fegyvere csövét a folyamatos egymás utáni pontos lövésektől (ezáltal még többet sebezve az ellenlábasainkon), míg Wrench különböző hasznos elektronikus kütyükkel operál – a hatalmas kalapácsával szétzúzni élőt és élettelent, valamint a kusztomizált drónjával operálni igencsak szórakoztató volt. 

Visszatérve a fő kampányra, az különösen tetszett benne, hogy sokszor szakítva az open-world formulával többször dob be zárt és lineáris helyszíneket. Nem akarok nagyon spoilerezni, de ennek illusztrálására muszáj megemlítenem, hogy a sztori vége felé valakinek az elméjébe virtuális utazást téve lesz egy egészen speciális szakasz, ami nem csak, hogy viszonylag hosszú és szakít az addigi formulákkal, de ezen a ponton a játék szinte átfordul horrorba pár egészen szürreális élmény hatására. Egészen különleges élmény és nem várt adalék volt ez, meglepett, hogy Ubiék bevállaltak egy ilyen mellékvágányt is.

Szóval, ha engem kérdezel, én összességében nagyon elégedett vagyok ezzel a kiegészítővel. Tudom, valakinek fájó lehet, hogy az NPC-k toborzásának lehetősége ezúttal elmaradt, de így, ennyi kompromisszummal kapunk egy egészen kompakt élményt, ami pont jól kitölt időben egy ilyen típusú kiegészítőt, és egyedivé teszi azt. A Bloodline-t kipörgetni egyébiránt körülbelül 5 óra, ha csak úgy végigrohan valaki a fő sztorin, és 10, ha minden tartalmat ki akarsz szedni belőle, ami a DLC árazásához mérten körülbelül rendben is van.

Az alapjáték apróbb hibái mondjuk itt is jelen vannak – jelesül a buta AI, a sokszor ‘meh’ grafika, és hasonló apróságok -, de összességében ezek nem vonnak le annyit a teljes élményből, ami már annak kárára menne. Ha egy fő problémát kéne megemlítenem, akkor az inkább csak a végső főellenségnek szólna – vele ugyanis az addig viszonylag könnyű játék átmegy valami közel Sekiro nehézségű bossfight izébe -, nagyon nagy a váltás ezen a ponton a kihívást tekintve, ezt egy kicsit jobban kellett volna még balanszolni.

Ezt leszámítva azonban tényleg csak ajánlani tudom a Bloodline-t, és nagyon remélem, hogy több ilyen sztori orientált, és lineárisabbnak számító kaland is jön majd még a Ubisofttól. A többség szerintem vevő lenne rá. Én biztos!

(A kiegészítőt a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre.  Köszönjük! Megvásárolható külön a PlayStation Store-ból 5240 Ft-ért, vagy a 13990 Ft-os szezonbérlet részeként is beszerezhető, amiben benne van a Watch Dogs: Complete Edition is, amiről kedvcsinálónkat ITT találjátok.)

Hozzászólás