Warm Snow (PS5, PS4, PSN)

El nem olvadt hó, de vigyázz, azt enni nemigen jó!

Az elmúlt pár évben olyannyira kellemetlen hőmérsékleti viszonyok voltak minden évszakban, hogy erőteljesen megkérdőjeleztem a tél és a nyár fogalmát. És mielőtt azt hinnéd, az írásom átmegy egy időjárás-előrejelzésbe, megnyugtatlak, nem lettem szakértője ezen jelenségeknek, de azt biztosan tudom, hogy már évek óta szinte csakis esőt kaptunk Karácsonyra. A hó fogalma számomra azonban egy teljesen új, sötétebb, ünnepi hangulatoktól mentes értelmet nyert, amikor is bepillantást nyerhettem a BadMudStudio legújabb munkájába, amely a Warm Snow címet viseli. És, hogy mi a közös a hóemberépítésre és hógolyózásra nem megfelelő meleg hóban, pár lebegő kardban, és egy harcosban, aki őrült sebességgel képes átszabdalni ellenségeit? Légy bátor és lépj be velem ebbe a kínai mondavilágot felvonultató alkotásba, és ígérem, kalandozásunk végén kitisztul a köd, amely most a látóhatárt takarja.

Történetünk kezdetén, ahol szétszakad a Te meg én, egy magányos kardforgató kezébe kerül az emberek sorsa, amelyre veszélyt jelent az öt démoni klán sava és borsa. Egy átlagos hétköznapot vázol fel a história, amely során hirtelen beborul az ég és nem megszokott módon hó zúdul az égből. Mindent beborít a hirtelen jött csapadék és még a levegőben is szállingózik, mintha soha nem is akarna elállni a havazás. Normális esetben persze mindenki örülne ennek a csodának, azonban ez a fehér anyag most valamiért különlegesebben csillog a megszokottnál. A hó, amit oly régóta ismertünk, nem csak hogy meleg, ami a valós fizikai törvények szerint lehetetlen lenne, de titokzatos spóraként is funkcionál, amitől az azt belélegző vagy éppen lenyelő emberi lények teljesen megőrülnek és átváltoznak vérszomjas bestiákká. Mint minden mesében, természetesen a gonosz legyőzéséhez itt is elengedhetetlen egy hős, jelen esetben pedig ezen szerepet egy Bi-an nevet hordozó karakter tölti be, aki gondolkodás nélkül pengét szúr bármely sátáni lény szívébe.

A démoni figurák kiloccsanó vére, a brutalitás minden mozzanata, a magával ragadó és hangulatos helyszínek mindegyike igazán egyedi képi világgal elevenedik meg a szemünk előtt. A Warm Snow fejlesztői történetesen a selyemfestés által inspirálódva alkották meg a játék látványát, amely minden percében olyan élményt nyújtott számomra, mintha hosszasan bámulnék egy festményt, amelynek terei és szereplői életre kelnének előttem. A hófödte tájak ridegséggel, a börtöncellák romos falai titkokkal, az erdők és tisztások zöldellő pompában pedig sötétségbe borított zordsággal kebelezik be a kalandra vágyókat. Rengeteg fajta grafikai stílussal találkoztam már, de valamiért annyira kifejezőnek és emlékezetesnek véltem ezen megoldást, hogy más alkotásokat is el tudnék képzelni ilyen ecsetmozdulatokra hajazó panorámával. Külön kedves emlékként marad meg az agyamban az a pillanat, amikor egy elhagyatott labirintushoz hasonlító alagútban apró lámpások mutatták az utat, amelyekből csak úgy áradt a melegség és a remény. Ezek azok a pillanatok, amikor a BadMudStudio kreációja igazán különleges módon érinti meg a játékos gondolatait és lelki világát.

A festői látképeket egy szó szerint addiktív játékmenet tarkítja, amely olyan szinten függőséget okozhat azok számára, akik eleve nyitottak a rouglike zsáner felé, hogy nehezen leszünk hajlandóak szögre akasztani harci felszerelésünket. Főhősünk képességei között olyan brutális támadások leledzenek majd, mint a kardok reptetése, a taktikus elszökkenés, valamint a kardunk különböző módon való odavágása. Ezen vandalizmust megszégyenítő mozdulatok kellő idő elteltével és kellő begyakorlással, plusz egy minimális ritmusérzékkel olyan gyors lefolyásúvá válhatnak, hogy pikk-pakk likvidáljuk majd a ránk zúduló ellenségeinket. Ezen támadások a történetben való előrehaladásunk során különféle extrákkal bővülnek majd, így akár minden sikeres kitérést követően tűznyalábokat is hagyhatunk magunk után, sebezve ezzel mit sem sejtő nemeziseinket. Az út, amelyet azonban rengeteg küzdelem övez végig, sokszor torkollik majd kudarcba. Ez azonban sosem lesz egyenlő a vég fogalmával, hiszen újult erővel vághatunk neki a kalandnak. Érdemes lesz észben tartani azt is, hogy minél messzebb jutunk, annál több fejlesztő kavicsot kapunk, amelyeket három képességfán belül tudunk majd szétosztani.

A Warm Snowban, mint azt már az előző bekezdésekből leszűrhettétek, rengeteg csatában veszünk majd részt. Ezek eleinte gyerekjátéknak tűnhetnek és játszi könnyedséggel kaszabolhatjuk le a minket meggyilkolni vágyó delikvenseket, azonban az igazi kihívást a pályákon lévő főellenségek jelentik majd. Külön említésre méltó az a játékmenetbeli megoldás, miszerint minden területnek van egy kisebb és egy nagyobb főmuftija, előbbi csak lecsipegeti az életcsíkunkat, utóbb pedig kegyelmet nem ismerve darál be minket. Leszakadó végtagok, vér és egyéb undorító mégis művészi értékkel bíró képkockák kísérik végig a küzdelmeinket. Mint az már korábban említve lett általam, a karakterünk tényleges fejlesztéséhez bizony nehézkes út vezet majd, hiszen aszerint kapjuk ezeket az erőinket növelő köveket, hogy mennyi bosst voltunk képesek a temetőbe küldeni. Kedvenc momentumom talán az volt, amikor végre, nagy nehézségekkel szembenézve eljutottam a harmadik világ őrzőjéhez, aki egy hatalmas, fémből készült lovag volt és seperc alatt padlóra küldött, de ezen kudarc nem törte meg csöppet sem a lelkesedésemet, és újra belekezdtem a kalandozásba.

Az ellenfeleinkből kipottyanó tárgyak a játék minden területén titkokat fednek fel a minket körülvevő világról. Pergamenlapok és tekercsek mesélnek a mondavilágból ismert történeteket, fegyverek zengenek ódákat hordozóikról, és különféle speciális isteni erőkkel rendelkező ereklyék suttognak a szellemvilágról. Ráadásul a randomizációnak köszönhetően minden felvehető tárgy és fegyver más-más extrákkal kecsegtet, így minden nekifutásunk a játék során új és egyedi élményekkel járul hozzá az amúgy is lebilincselő kalandhoz. Adott döntéseink és cselekedeteink továbbá csatlósok segítségét is eredményezhetik, így a későbbiekben NPC-k várnak majd minket a kezdő tábortűznél, ahol erősebb harci felszerelést kovácsolhatunk a begyűjtött lélekpontokért, de akár véletlenszerűen kaphatunk egy-egy relikviát, amely ismeretlen erőkkel vértez fel minket. Ezen fajta mélység folyamatos döntésekre kényszerít majd minket, hogy mit vegyünk a kezünkbe, és mi legyen az, amit magányos ott hagyunk a hóban, rajta a vérrel, amelyet ellenségünk kivégzése övez.

A Warm Snow véleményem szerint a rouglike játékok egyik ékköve lett, hasonlóan egy gyönyörű selyemfestményhez, amelynek szépségét jogosan nem igen kérdőjelezi meg senki. A BadMudStudio alkotásának értékelésében sem tudok bármi negatívat felhozni, amely rontana az összképen vagy az élményen. Rengeteg, ezt a stílusjegyet használó produkció valamiért a sokadik nekifutás után sem tud többet mutatni és fenntartani a játékos érdeklődését, azonban itt szerencsére nem ez a helyzet. A meleg hó, bár lehet nem alkalmas, hogy hóembert építsünk belőle, de egy biztos, démoni húscafat vár rád ebédre. Ragadj hát pengét, és védd meg a hazád, gyilkold le az embereket pusztító és öldöklő öt klánt. Ha szeretnél gyorsan sűvíteni mint a szél, és úgy élni mint egy harcos aki semmitől sem fél, lépj be a kínai mondavilágba, ahol egy ferzőtés által lett minden pályának egy démon a királya. Versem itt a végére ért, igazán gyönyörű ez a hőfödte kép.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)