A munka nemesít.
A Square Enix kétségkívül nem bíz semmit a véletlenre az utóbbi időben: a Final Fantasy sorozat jelenleg aranykorát éli, a viszonylag friss, Valkyrie Elysium című játékuk telitalálatnak bizonyult a szerepjátékok kedvelőinek körében, arról nem beszélve, hogy olyan kult-kedvenc sorozatokat is csatasorba állítottak idén, mint a Tactics Ogre és a Star Ocean. Minden túlzás nélkül mondható, hogy a kiadó mindent elkövet, hogy – kis túlzással – a japán RPG-k kedvelői ki se lássanak a játékdömpingből. Ez azonban egyszerre áldás és átok, hiszen igen hosszú, 50 órára rúgó játékidővel kell számolnia az egyszer játékosnak címenként – és ez legtöbb esetben csak az első végigjátszást fedi. Ez legtöbb esetben azt eredményezi, hogy nekünk, gamereknek igencsak meg kell válogatnunk, mely kalandokba invesztálunk időt és mi kerül fel a végtelen backlogra. Talán nem meglepő ennek tudatában, hogy a Square kisebb címei így nem, hogy nem jutnak el az emberekhez, sokan azt sem tudják róluk, hogy léteznek. Ebbe a kategóriába tartozik a némileg rendhagyó, ám koncepciójában mindenképp érdekes Various Daylife is.
A Various Daylife a DokiDoki Groove Works (akik olyan játékokat jegyeznek, mint az Octopath Traveler és a Bravely Default) 2019-ben Apple Arcade exkluzívként megjelent, főként a hétköznapi élet feladataira, nehézségeire és kihívásaira fókuszáló szerepjáték. Valódi érdekessége leginkább az alapfelütésben rejlik: a kalandvágyó szuperkatonák és a varázserejű kiválasztottak helyett ezúttal egy egyszerű, általunk megkreált telepest irányíthatunk, aki frissen érkezik az Antoecia nevű kontinensre. A hely jellegzetessége, hogy egy kialakult, bejáratott környezet és társadalom helyett egy felfutóban lévő, éppen épülő és szépülő világba kalauzol, ahol a munka a legfőbb elvárás, egyben az előrehaladás kulcsa.
A játék során különböző csoportokat látogathatunk meg, különböző prioritásokkal és érdeklődési körökkel, az elvállalható munkák típusait is ezen tényezők fogják alakítani, így érdemes minél szélesebb körben ismeretségeket kialakítani. Elsőre talán ezek a lehetőségek egyszerűnek tűnhetnek, ám hamar komolyabb mélységet és ágazatokat nyithatunk meg. Ez leginkább azon szempontból fontos, mert karakterünk fárad, különböző szükségletei vannak és nem tud a végtelenségig robotolni. Minél lejjebb csökkennek a pihenés nélkül töltött idő alatt a statjaink, annál nagyobb az esélye annak, hogy például balesetet szenvedjünk, így napokra munkaképtelenné válhatunk. Annak apropóján, hogy kezdetben óriási nehézségeket okoz az is, hogy megfelelő mennyiségű munkát vállaljunk és a legalapabb szükségleteinket el tudjuk látni a kapott pénzből, érdemes jól megfontolni a stratégiánkat. Minél több napot dolgozunk, annál nagyobb teher nehezedik karakterünkre, ám az egymás után ledolgozott napok bónuszokat is vonnak maguk után, amelyek növelhetik akár a fizetséget, akár a statjainkat – ezek azonban pihenéskor lenullázódnak. A későbbiekben, amikor már saját csapattal operálunk, különböző melléktevékenységekbe is foghatunk, amennyiben például már nagyobb összegeket zsebelünk be, például fürdőkbe vonulhatunk társainkkal, amely elősegíti a pihenést, ám nem nullázza karakterünk eredményeit. Üröm az örömben, hogy csapattársaink képzettsége nem növekszik a munkák által, számukra meg kell vásárolnunk a fejlődést, amely újabb költségeket jelent, erre érdemes figyelni.
Természetesen az nem járja, hogy folyamatosan csak a munka körül forogjanak a napjaink, ám érdekes, hogy a Various Daylife kicsit mintha megfordította volna a tipikus “főszál-mellékszál” egyensúlyt. Míg időnk nagy részét az említett munkákkal fogjuk tölteni, a későbbiekben részt vehetünk az ún. “guild questeken”, amelyek a történet előregördítését szolgálják és a legtöbb esetben a vadonban való táborozást fedik csapattársainkkal. A megszokott munka helyett itt lehetőségünk adódik harcolni, amely szintén sajátságos mechanika alapján folyik, amelyet leginkább a “Change, Chain, Chance” rendszerként tudnék aposztrofálni. A hagyományos támadásaink mellett használhatunk különböző státuszokkal operáló támadásokat is, ezekkel pedig előidézhető a “Change”, amely vagy az említett státuszt helyezi az ellenfélre vagy megváltoztatja azt. Ebből ered a “Chain”, amely ezek összefűzését jelenti, magasabb sebzés érdekében. Amennyiben elég ügyesen fűzzük össze ezeket, elérhetővé válik a “Chance”, amely lehetőséget biztosít akár olyan támadások kivitelezésére, amelyek azonnal végeznek az ellenféllel.
A játék tetemes, túlnyomó többségét ez a két irányvonal teszi ki, ám azt meg kell jegyezzem, a legnagyobb negatívum is ehhez fűződik: míg a hagyományos munkák némileg épülnek egymásra, átlátható rendszerben folynak és egyre nehezednek, addig a guild questek már a kezdetektől sokkal nehezebbek, igénylik a játék rendszereinek ismeretét, valamint a megfelelő party összeállítását. Gyakorlatilag ennek a balansznak a megtalálása, megismerése jelenti a válaszutat azok között, akik kitartanak a játék mellett és azok között, akik abbahagyják. Azt szintén meg kell említenem, hogy ezen tevékenységek játékmechanika szempontból sem találják fel újra a spanyol viaszt, sőt, némileg egyfajta “RPG light” érzést keltenek. Nincsenek komoly, óriási csinnadratta mellett történő tevékenységek, minden teljesen hétköznapinak hat (kisebb túlzásokkal), láthatóan a földhözragadt megközelítés volt a cél, no meg persze minden bizonnyal a költségek minimalizálása.
Mindettől független, a Various Daylife egy nehéz, ám igazságos kaland, amelynek a legfőbb erénye a hangulata, zenéje és a karakterek közti kapcsolat. A teljes világ egy könnyen szerethető, átélhető és átérezhető atmoszférát nyújt, leginkább a “visual novel” zsánerhez tudnám hasonlítani (tónusban, nem mechanikák tekintetében). Könnyed kezelésének és átlátható rendszereinek köszönhetően nem lepne meg, ha a Various Daylife sokak számára alternatív választásként szolgálhat a csilli-villi Final Fantasy-k között, amennyiben nem egy grandiózus, minden lélekjelenlétünket és figyelmünket lekötő szerepjátékra vágyunk. Az átirat egyébként egészen korrektre sikerült, ahhoz képest, hogy egy telefonos játékról beszélünk, a hasonszőrű RPG-k kedvelői pedig nem a csúcstechnológiás grafika és nagyköltségvetésű köntös miatt fognak “beszippantódni” ebbe a kalandba. Amennyiben azonban a tripla-A a játszótered, csalódni fogsz. Ezek tudatában mindenképp érdemes mérlegelni, hogy a hatalmas játékcunami közepette, érdemes-e az időnket a Various Daylife-fal tölteni, ám, ha már unod a pár hónapig extra hype-nak örvendő, futószalagos open worldöket, nem kizárt, hogy ebben leled meg a pihenést.
(A játékot a Cenega biztosította tesztelésre. Köszönjük!)
