Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

VAMPIRE: THE MASQUERADE – SWANSONG (PS5, PS4)

Vámpírdetektívek akcióban.

Vakon nekiugrani egy játéknak néha nem a legmegfelelőbb módszer. Így jártam a Vampire: The Masquerade – Swansong esetében, ami hangzatos címe ellenére nem tartalmaz farsangi mulatságot. A trailerek alapján egy Hitman-szerű játékra tippeltem, és ez nem is állt messze a valóságtól, de a program indítása után hosszú fejvakargatás, értetlenség, valamint több órányi olvasgatás-nyomozgatás következett, ami alatt nem tudtam ténylegesen haladni a programmal. A Vámpírmaskara Hattyúdala tehát egy olyan game, amihez vagy ismerned kell a franchise-t, vagy házi feladat gyanánt alapos kutakodás szükséges, hogy megértsd a játék történéseit. Így tettem tehát én is, majd ezután sokkal jobban élveztem a kalandot… már amennyire a játszhatóság ezt hagyta.

Adott egy több mint 20 éves társasjáték széria, a Vampire: The Masquerade. Ez az én olvasatomban hasonló a Dungeons & Dragons-hoz, tehát van itt egy háttérsztori melyhez a szereplőket mi alakítjuk. A társasjátéknak hatalmas sikere lett, azóta több tucat kiegészítő, modul, újrakiadás, valamint szabálykönyv jelent meg hozzá, a képregény és videojáték adaptációk mellett természetesen. Hazánkban kutatásaim alapján a társasok magyarul nem voltak elérhetőek idáig, viszont angolul gyorsan beszerezhetőek az új kiadások, ha esetleg kedved támadna elmélyedni barátokkal együtt a vámpír-intrikákban.

A Swansong tehát egy társason alapszik, annak is a legfrissebb változatán, és ezt érdemes észben tartani a játékmenet alatt. A történet Bostonban játszódik, ahol a helyi vámpírherceg egy nő, aki nemrég került hatalomra, ezért az udvartartása próbálja manipulálni, egyre kevesebb sikerrel. Ebbe a viharos közegbe csöppenünk bele, ahol 3 fő karaktert fogunk irányítani. A vámpírok tulajdonságaik alapján különböző fajokba tartoznak, és ez befolyásolja képességeiket és kinézetüket is. Ezek a fajok vagy támogatják őket vagy nem foglalkoznak a hercegekek uralkodásával, de a mi 3 üdvöskénk most a támogatók közé tartozik. Adott Emem, Leysha és Galeb, akik a Toreador, Malkavian és Ventrue fajokba tartoznak.

Emem, aki Boston vámpírklub világáért felelős, egy népszerű nő és fényűző életet él. Ő Toreadorként könnyebben manipulál másokat, képes az érzelmeikre hatni, és szeretné elkerülni az elit intrikáit. Leysha, aki Malkavian, eléggé furcsa; emlékkieséssel szenved, évekig altatásban volt, de az elit rendkívül megbecsüli pontos és éles látnoki tehetsége miatt. Emellett Halsey nevű – szintén bizarr – kislányát neveli és cipeli a legvéresebb tetthelyekre nyomozás alatt. Leysha rendkívül tehetséges a beépülésben, képes jelmezeket másolni, láthatatlanná válni, és emiatt őt szokták diszkrét információgyűjtésre küldeni. Malkavian volta miatt viszont nehezebb számára az emlékezés, látomások és hangok gyötrik, és az érzelmein is csak a kislánya miatt tud uralkodni. Galeb a Ventrue fajba sorolható, higgadt, uralkodó típus, aki a vámpírok érdekeit nézi, de képes szimpatizálni az emberekkel is. Ő a legidősebb a karaktereink közül, több száz éves, tapasztalt vámpír, aki határozottságával könnyen megfélemlít másokat, és a nyomozásban is kiváló.

Így hármójukat fogjuk fejezetenként váltva irányítani. A tutorialnál még kötötten, utána szabadon válthatunk közöttük fejezetenként, de mindig csak akkor folytathatjuk egyikük történetszálát, ha a másik kettő vámpíré is lezárult az adott szakaszban.

Vérszívók bálja…

A történet kezdetén Bostonban pont egy béketárgyalás fullad kudarcba, mikor beérkezik a Vörös Kód jelzés a főhadiszállásra, ami a legmagasabb veszélykészültséget jelenti. A herceg különböző helyekre küldi a karaktereinket, hogy kivizsgálják a történteket, mindent összeesküvések és intrikák hálóznak be, ami nem csak főszereplőinket, de az egész vámpírvilágot veszélyezteti.

A játék egyfajta nyomozós program; nincsen direkt harc, csak pontok okos elosztása, kutatás és bizalom a véletlenben. Mindegyik játszható karakter rendelkezik egy profillal, amin eloszthatjuk az előző fejezetekben szerzett pontokat az újabb fejezetek elején, közben azonban sajnos erre nincs lehetőség. Ezek a pontok mehetnek képességekre, kommunikációra (stb.), és nagyban befolyásolni fogják a haladásunkat. Harcok helyett itt beszélgetni és kutatni kell. Akadnak dolgok és információk, amikhez hozzáférhetünk kellően magas jártassággal, vagy ha eléggé körülnéztünk az adott területen, összeszedhető kulcsfontosságú tárgyakat is találhatunk. A terek hatalmasak, sokfélék, óriási luxuslakásokra gondoljatok, melyeket a Hitmanhez hasonlóan be lehet járni és interakcióba lépni mindennel. Így a haladás a mi alaposságunkon múlik.

A diskurzusoknál is hasonló a menet: többen szívesen adnak át számunkra fontos információkat, de ha valami mélyebb, rejtettebb dolgot szeretnénk kihúzni belőlük, használnunk kell a pontjainkat, vámpírképességeinket és még a szerencsét is. Mindegyik ellenfél szintén rendelkezik az adott pontokkal, és ha jóval magasabb a miénknél, akkor semmi esélyünk nincs az információ megszerzésére. Ha az ő szintjük csak egy ponttal magasabb, akkor megpróbálhatjuk a miénket is feltornázni, de itt is a kocka feldobása dönti el, sikerült-e. Ha kellően magasak a pontjaink, akkor a haladás is könnyebb, de a beszélgetésekre felkészülni csak több végigjátszással lehet. Vannak beszélgetések, ahol a program ad vagy nem ad esélyt az hibázásra; ezek jobban befolyásolják a történetet, és gyakran ki lehet kerülni a képességekre való hagyatkozást, ha eléggé jól ismerjük a karaktereket, és megfelelő mondatokat használunk meggyőzésükre. A beszélgetések teljesítése után kapjuk a pontokat, amiket később használhatunk majd a képességeink fejlesztésére, valamint egyes pozitív és negatív tulajdonságokat is feloldhatunk.

És itt érződik a játék társasjátékos háttere! A fentiekben leírtak lehettek volna akár egy átlagos szerepjáték részei is, ahol ez a formula működőképes. Viszont játékba adaptálva, ahol szinte vakon kell ítélkezned a pontelosztás felett, ez elég idegesítően hat. Első végigjátszásnál szinte lehetőség sem lesz az ellenfelek legyőzésére viták és kikérdezés során, ezért inkább érdemes megjegyezni a későbbi menetekre, hogy egyes részeknél kinél mennyi pont kellett a győzelemhez.

A nyomozás helyszínelős részénél kevésbé kell a szerencsére hagyatkozni. Mindegyik karakterünknek alaposan fel kell derítenie a terepet, rengeteg rejtett opció megtalálható, ha kellően figyelünk. Emellett rengeteg leírás és szöveg, amit szintén elolvashatunk, valamelyik lényeges, valamelyik nem, de mind segít beleélni magunkat a történetbe. Lehet, hogy a szöveg tartalmaz egy kódot vagy mondatot, ami később felfed egy titkos széfet, szobát, de az is lehet, hogy csak az egyik karakterről tudunk meg valamilyen érdekességet. Szereplőinkkel gyakran kell láthatatlanná válni, hogy besétálhassunk helyekre, amik alap esetben elzárva lennének előlünk, ilyenkor viszont nem tudunk másokkal beszélgetni, de a környezetünket meg tudjuk figyelni. Vámpír észlelésünkkel és szaglásunkkal felfedezhetünk nyomokat, és hozzánk hasonló paranormális lényeket, és ezek követése is fontos lehet számunkra.

Alaposságunk, döntéseink kifejezetten jelentősen hatnak a történésekre, mivel a képességeink használata is növeli a vámpír szomjunkat, azzal is számolnunk kell, hogy azt csillapítsuk a pályák alatt. Galebbel történt velem, hogy véletlenül megfeledkeztem róla, és emiatt a történet egy pontján nyugodt séta helyett vérfürdő ment végbe. Az is fontos, hogy ha vért szívunk, azt egy biztonságos helyen tegyük meg, és csak addig hagyjuk a kezünket szívás gombján, amíg szükséges, mert túl sok vérszívás emberek halálát okozhatja, ami nem tenne jót a rejtőzködésünknek. A vérdonor pácienseink viselkedése is hatással lehet ránk, ezért meg kell találni a kellő egyensúlyt, hogy mikor vegyük igénybe a szolgáltatásaikat. Apropó vámpír képességek! Leyshánál különösen vicces volt, ahogy az öltönyére varázsolta az egyenruhákat, hogy bemehessen egyes helyszínekre. Képességeink használata előtt szerencsére figyelmeztet a játék, hogy azok mennyi vérszomjat generálnak. Nyomkeresés, mások irányítása, rejtőzködés: mind-mind fontos és vérszomjat generáló cselekvés.

Helyszínelésnél a haladás gyakran egy logikai sorrendet követ, és a továbbjutásunk nem garantált, amíg nem oldottuk meg a fő teendőinket. Ha olyan ponthoz érünk, ami után nem tudunk visszatérni a pálya korábbi szakaszára, kapunk egy figyelmeztetést.

Így tehát a játék ezen része egy érdekes és szórakoztató detektívprogram, amiben számítanak a döntéseink, a karakterek pontelosztása és a megfontoltság lényeges a haladás terén, és minél többet játsszuk, annál átláthatóbb lesz minden. Az irányítást direkt kihagytam, ugyanis az változtat az összképen, és az alábbi negatívumok között kapott helyet.

…Mass Effect Andromeda köntösben?

Most pedig következzen minden, ami a fentiekben leírt, már-már idilli programot teljesen elrontja. Már az elején írtam, hogy sokat kellett előzetesen olvasnom, hogy érthető legyen egyáltalán bármi a történetből, a dialógusokból. Szerencsére található egy kódex a programban, ami folyamatosan frissülne információval ahogy haladunk. Frissülne, mert előfordult, hogy említettek kifejezéseket a sztoriban, amiről szólt is a kijelző, hogy elérhetővé vált a kódexben, de a kifejezésnek se híre se hamva nem volt (Azóta se tudom pontosan, mi is az a thin blood?). Másik nagy gond a kódexszel, hogy több történeti elemet kifejezetten elspoilerez, mielőtt az konkrét történetívet kapott volna.

Így aki a háttértörténet ismerete hiányában leül utánajárni a dolgoknak, még kutatás után se tudja teljesen élvezni a sztorit, mert a fejlesztők nem voltak képesek a játék menete alatt egyes infómorzsákat megfelelően adagolni. Ha ezt le tudjuk nyelni, a többórás olvasás egy tényleg érdekes és szórakoztató modern dark fantasyt takar, luxus bostoni köntösben. Vagyis leírás szintjén igen, kinézetben pedig nem hiába emlegettem az Andromédát.

Első pillantásra az összes szereplő olyan, mintha a Sims 3 és az ME Androméda keverékéből csöppent volna ide. Elnagyzolt arcvonások, mozgás, borzalmas arckifejezések, elrontott bőr és színezés, bugos szerteszálló hajak, borzalmas irányítás és futás animáció mérgezi a programot, ami igazán aláássa a történet által teremtett hangulatot. Ezek ellenére egy érdekes pozitívum, hogy főszereplőink a vérivás hatására változnak, főleg Galebnél vettem észre, hogy a halvány, eleinte áttetsző bőre emberi árnyalatokat nyert annak hatására. Tehát a fejlesztők képesek voltak figyelni egyes részletekre, és több karakter is kifejezetten érdekesen néz ki, de az összkép nem lett jó. Ehhez hozzájárul az is, hogy csak angol szinkron érhető el alapból, de a szereplők szájmozgása is inkább a semmit követi.

Mivel rengeteg karakter található a történetben, sok-sok klónnal oldották meg a világ benépesítését, ami vicces jeleneteket eredményez, mint például a rothadó Nosferatu-arcú kapucnis technikus nők hada a szerverteremben. A terek és helyszínek a karaktertextúrákkal ellentétben szépen ki lettek dolgozva, viszont az árnyékolás gyakran csorbítja a láthatóságot; volt, hogy fél órát keringtem, mivel nem találtam egy lépcsőt, mert azt teljes sötétség fedte.

A jeleneteket az is rontja, hogy a szinkronszínészek fele vagy oda nem illő, vagy pedig egyszerűen rossz munkát végez. A három főbb szereplőnk még teljesen rendben van, de az NPC-knél és egyéb kariknál néha hallható szinkron felvétel baki, amit nem vágtak ki, csak benne hagytak, ami nagy nemtörődömségre utal. Halseynél is tisztán lehet hallani, hogy egy felnőtt nő próbál selypítő gyerekhangon beszélni, ami inkább idegesítőre sikerült, mint működőképesre (a történet valamilyen szinten indokolná is, de jobban is meg lehetett volna oldani).

Irányítás terén a szereplők mozgása gyakran elnagyolt, tovább futnak, mint amennyire meg volt adva nekik, ennek nem kéne előfordulnia egy ilyen játéknál. Az X lenyomásával kell interakcióba lépni mindennel, de ezeket Körrel jelzi a program, ami zavaró. Sok olyan dolog van, ami miatt szinte a játszhatatlanságot súrolja a nyomozás; apróbb rejtett kapcsolók, tárgyak, amiket nem mutat interakciós pontnak a kép, tehát mi sem férünk hozzá, és a kamera sokáig tartó pozicionálásával érhetőek el. Ezekkel lenne gond, ha gyakran nem a haladást gátolná a történetben. Vámpírképességeink bevetése az L1/R1 L2/R2 gombokkal lehetséges az adott kariknál, így más irányítási gond nem volt. Az inventoryból elérhetjük a begyűjtött tárgyakat, mert előfordul, hogy később is hozzájuk kell nyúlnunk.

A zenével nincs gond, amikor van, akkor kellemes, fokozza a hangulatot, de semmi kiemelkedő nincs benne.

Mindent összegezve egy szórakoztató, érdekes, közepesen hosszú nyomozós programot kapunk összetett és mély karakterekkel, amihez rengeteg háttértudás, vagy legalábbis több órás olvasás szükséges. Ezt az összképet temérdek technikai hiba rontja, amit patcheléssel valamennyire lehetne javítani. Vámpírmaskarás kezdőknek egyáltalán nem ajánlom emiatt a kalandot, csak akkor, ha szeretik a kihívásokat. Ha viszont rajongója vagy a szériának, szintúgy nem igazán tudom ajánlani PlayStationre a programot, mivel teljes áras játékként 16-19 ezer forintot is elkérnek egy ME Andromédára hajazó prezentálással, ami továbbra is elfogadhatatlan. Tehát ez egy teljesen középszerű game – amennyi pozitívuma van, pontosan annyi negatívum tartja távol a tökéletességtől.

(A játékot a Magnew Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható PS5-re vagy PS4-re a PlayStation Store-ból, ára 20 990 Ft.)

Pozitívum(ok)

  • Érdekes, mély történet; sok puzzle, nyomozás; sokrétű főszereplők

Negatívum(ok)

  • Elnagyolt és csúnya karakterek; a nyomozást hátráltatja az irányítás; sok háttérismeret szükséges a teljes élvezethez
5/10
Látványosság: Átlagos
Játszhatóság: Átlagos
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat: Átlagos

martin beleszól:

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. A játék ebben a formájában teljes szégyen, és nem nagyon tudom eldönteni, hogy ki volt a célközönség. Az alapanyag rajongójaként valami olyasmit vártam volna, ami hűebben hozza a lore-t meg a világot, itt teljesen érthetetlen és átgondolatlan események maradtak benne. Egy kanyarban sincs a Bloodlines-hoz képest. Mondjuk amit a Paradox művel mostanság az IP-vel, az önmagában is kérdéses, a battle royale köntösbe bújtatott Bloodhunt után nem is kellene felhúzni magam rajta. Az alapanyagot nem ismerőket pedig egyből a mély vízbe dobják, bár aki az említett Bloodhunttal kezdte és még nem adta fel a franchise-t, annak minden elismerésem.

    A Bloodlines 2 lenne igazán nagy durranás, de annyi félbehagyás meg rossz hír jött a fejlesztés tájékáról, hogy valószínűleg az is egy rossz tákolmány lesz.