Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

VALKYRIE ELYSIUM (PS5, PS4)

Apokalipszis most.

A skandináv mitológia csodái újra megörvendeztetnek minket az utóbbi időszakban: kaptunk egy Assassin’s Creed Valhallát, a God of War Kratosa is a görög pusztítás után nekiment az Yggdrasil népének, de egyedi módon közelítette meg a témát a Hellblade: Senua’s Sacrifice is, plusz PC-n ott dübörög a Valheim. E mitológia több népet ölel fel, de legtöbbször Odinról és az őt körülvevő isteni lényekről hallhatunk. Ezek után már-már várható volt, hogy az ázsiai fejlesztők is előrukkolnak valamivel, főleg, hogy a Square Enix háza táján volt is egy jó “öreg” széria, névlegesen a Valkyrie Profile, ami utoljára 2009-ben járt konzolokon. Az első része még 1999-ben jelent meg PS1-re, azóta 2 konzolos folytatást is kapott, ezért is volt örvendetes a bejelentés, hogy új játék érkezik idén a sorozatban, immáron a Profile névtől elszakadva, Valkyrie Elysiumként újjászületve. A trailerek alapján szakított a korábbi körönkénti-RPG gyökereivel, és inkább hack and slash felé hajlott, hasonlóan a GoW játékokhoz. A bejelentést követte az is, hogy a PSP-re megjelent felújított első részt is elhozzák az Elysium mellé. Az örömöt csak az törte meg, hogy sajnálatosan a megjelenést pont a God of War Ragnarök közelébe lőtték be, és hát valljuk be, a kettő közül az utóbbinak van nagyobb húzóereje. Sajnos közben jött a közlemény is, hogy az első játék portja csúszik egy pár hónapot, de reméljük, hogy ez inkább a javára fog válni. Milyen lett hát az Elysium? Felér a nyugati társa mellé?

Valkűr akcióban

Adott a felállás: itt a világvége. Természetesen ezt itt a ragnarökként értjük, tehát Fenrir elszabadult, katasztrófát hozott a világfa minden szintjére, és ezt annak összes népe megsínylette. Az eredeti mitológiával ellentétben viszont Odint nem eszi meg Fenrir, hanem az öreg isten legyőzi a farkast, viszont erre majdnem az összes erejét feláldozza. A maradékkal alkotja meg eleinte névtelen valkűrünket, akinek azt a feladatot adja, hogy sorozzon be egy hadseregnyi einherjart. Az einherjarok hősi emberi lelkek, akik Odin katonáiként szolgálhatnak, így elhozhatják a ragnarök végét és az új érát. A Valkűr vakon követi ura tanácsát és indul útnak Pokémon einherjar-gyűjtésre. A leányzó nem igazán ért az emberekhez, de valahogy mégis mindig sikerül besoroznia másokat, miközben szintről-szintre követi Odin küldetéseit.

Az alaptörténet ebben a játékban sajnos kifejezetten laposra sikeredett. Az adott felállást több, mint 3 óra alatt ismerjük meg, és eközben csak futkorászunk pontokra, amiket a térkép jelöl. A helyszínek hatalmasak és lepusztultak. Érződik, hogy egykoron mindenhol virágzott az élet, de az istenek csatározásai kiirtották az emberiség nagy részét, a másik fele meg felesleges harcokban és az azokat követő betegségekben veszítette az életét. Átvezetők híján a kihalt helyszínek tele vannak virágokkal, amik elhunyt emberek gondolatfoszlányait tartalmazzák. Ezekből megismerhetjük a halottak nyomorúságos és szomorú életének darabjait. Sok más programban láttam már nem verbális történetmesélést, tehát amikor az adott helyszínek és tárgyak ábrázolásmódját használják arra, hogy mélyítsék a történetet. Itt viszont sajnos ez gyengén lett megvalósítva.

Sok helyszínt inkább céltalannak éreztem, valamint űrkitöltésnek, mintsem hasznosan felhasználtnak. A virágokkal történő mesélés érdekes volt, de kár, hogy a hangsúlyt kapott animált jelenetek erőtlenre sikerültek. Szereplőink állnak egymás mellett, de animációjuk inkább kirakati bábukra emlékeztet, nem olyan karakterekre, akikkel az ember együtt tudna érezni és szívesen töltene időt velük. A területek hiába voltak tágasak és szépek, a tengernyi csata ellenére is üresnek éreztem őket. Furcsa volt az is, hogy nem tehettünk meg 3 perc sétát anélkül, hogy mentési pontba ne ütköztünk volna. Mintha várta volna a program, hogy bármikor beleunhatunk.

Lábujjköröm rémek

A harcrendszer pedig elég érdekesre sikerült, talán a legjobb része lett a programnak. Mindezt annak ellenére, hogy nem tűnik ki kortársaitól, vegyük csak a korábban emlegetett programokat vagy a DMC játékokat. Kombókat oldhatunk fel képességeink és fegyvereink fejlesztésével, és ezek alkalmazásával irthatjuk a korrupt lelkek által kreált szörnyeket. Ezeknek emellett általában van elemi gyengeségük, ezt az életcsíkjukon láthatjuk, és ezt kihasználhatjuk saját elemi mágiánkkal. A mágiát a progi gömbökkel méri az életcsíkunk alatt, egy mágiahasználat egy egységet ér. Ezt fegyveres harccal és potionökkel tölthetjük vissza, általában nagy sebzést okoz.

Egyes lények megölésével egy lélek felszabadul belőlük, ami addig kering a levegőben, amíg el nem pusztítjuk vagy új szörnyet nem talál, amibe beleszállhat. Ilyenkor az a szörny megerősödik és a viselkedése is megváltozik, támadása is erősebb lesz. Rendelkezünk egy kampós horog mechanikára emlékeztető Soul Chain nevű képességgel is, ezt használhatjuk az ellenfelek megragadására és önmagunk gyors odahúzására. Egyes lények csonkíthatók, mint például a Draco, aminek levághatjuk a farkát, de ez inkább csak szórakoztató, mint hasznos. Érdekes módon egyes szörnyek mitológiai alappal rendelkeznek, mások, például a Naglfar jelzős rémek csak mitológiai szavakat használnak névként, ignorálva, hogy a Naglfar a halottak körméből készült mitikus hajót jelenti… Hatalmas pozitívum a PS5 platformot tekintve, hogy a harcok használják a haptikus kontroller adottságait. Kontrollerünk remeg minden egyes bevitt ütéssel, a ravaszok egyes helyzetekben lenyomva váltogatják erősségüket, és több helyen is hangjelzést használ az irányítás. Ezt igazán hiányolom a PS5-re készült game-ek 95%-ból, így a Valkyrie-nek jár érte a piros pont!

Minden tárgy elpusztításáért és ellenfél legyőzéséért lelkeket és gemeket kapunk, ezeket tudjuk saját fejlődésünkre használni. Rendelkezünk három képességfával, amikkel a támadást, védekezést és a támogatást erősíthetjük. Einherjaraink fejlesztése különbözik. Mindegyikükhöz külön elementális képesség társul, a küldetések között pedig érdemes velük beszélgetni Asgardban, így megbízhatnak minket mellékküldetéssel, ezeket teljesítve pedig többet tudunk meg róluk, továbbá támadásaik is fejlődnek.

Ennyiből áll a játékmenet. Kapunk tehát egy küldetést Odintól, bejárjuk az adott térképet, néha találunk extra mellékküldetéseket, harcolunk, visszatérünk Asgardra, majd kezdjük elölről a körforgást. Ez egy idő után sajnos nagyon unalmassá válik, és gyakorlatilag ez az unalom teszi tönkre magát a játékélményt. A tesztelés alatt egyébként érkezett egy frissítés, ami extra nehézségeket és új sztorimódot hozott, de az utóbbi csak a játék teljesítése után elérhető.

Elveszve a szürkeségben

Vizuálisan szép a program, a terek nagyok, a menüanimációk gyönyörűek, plusz az egész játék palettája szomorkás pasztellszínű, ami illik a hangulathoz. Ami igazán tetszett, az az einherjarok lelkivilágát bemutató harcrészek voltak, ahol a terep külleme eltért az átlag lepusztult városoktól: kár, hogy ezek a szegmensek rövidre sikerültek. Érezhető, hogy néhány helyen viszont hiányos a kinézet, gondolok a semmibe nyúló szürke helyekre, a szegényes animációkra. Szerencsére a szörnyek és a CG átvezetők jóra sikerültek, de még így is elmaradnak más programok mellett. (Számomra mondjuk a Square Enix már több éves játéka, a Final Fantasy XV is magasabb teljesítményt nyújtott vizuális téren.) Néha zavaró, hogy több óra után is kaptam tutorial ablakokat a képernyő közepén, úgy, hogy előtte ugyanazt a képességet bemutató figyelmeztetést egy másik küldetésben, órákkal korábban is odaszögezte. Itt a segítő pillangókat megidéző L3+R3 lenyomására gondolok, ami nem akart eltűnni a képernyő közepéről azon küldetések során, ahol javasolt volt a használatuk. Ezt az UI dizájnhibát lehetne orvosolni egy frissítéssel, mert igazán zavaró. Talán személyes kötekedés, de fura volt számomra az, hogy a térkép ugyanolyan ábrázolást kapott mint a az FF: Strangerben vagy a DioFieldben. A világfa több szintjéről beszélünk, lehetett volna kreatívabban is prezentálni, így Midgard csak egy unalmas síknak tűnik.

A zene pompásra sikerült. Nagyzenekari kórus kíséri útunkat, mely igazodik harcunkhoz, megalapozva a hangulatot. A szinkron rendben volt, van japán és angol hangsáv, valamint a harcok és zajok is jó hangaláfestéssel rendelkeznek. Nem olyasmi, amit órákkal később is dúdol az ember, de pontosan megfelelt minden a hangulathoz.

Összességében sajnos csalódás volt számomra a Valkyrie Elysium. Hiába építkezik mitológiai alapokra, ha nem bontja ki azokat és nem használja őket effektíven. Mindenféle mitológiai nevet használtak fegyverekre és szörnyekre, anélkül, hogy azok bármilyen súllyal bírnának, vagy megfelelnének létező mondáknak. A történet közvetítése is fájó pont számomra, a karakterek mintha más dimenzióban lennének, érdektelenné teszik azt a sztorit, amit az opcionálisan felszedhető virágok prezentálnak. Hiába kiváló a harc, ha nincs, ami megtörné a ciklust és szórakoztatna közben, így inkább érződik a program teljesítése fárasztó munkának, mint könnyed kikapcsolódásnak vagy elgondolkodtató élménynek. Technikai szinten jól teljesít a program, viszont nincs semmi, ami például a Ragnarökkel szemben inkább a VE vásárlására buzdítaná a játékost. Talán promóciónak megfelelt a az első rész újrakiadása mellé, várom a Valkyrie Profile: Lenneth modern megjelenését.

(A játékot a Cenega biztosítotte tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 23 990 Ft. Az alkotáshoz van demo is.)

Pozitívum(ok)

  • Hatalmas terek, a ragnarök érdekes ábrázolása; szórakoztató harcrendszer, haptikus opciók használata; eposzi zenék

Negatívum(ok)

  • Lapos történet; gyenge animációk; inkább munka, mint szórakozás
6/10
Látványosság:
Játszhatóság: Kiemelkedő
Szavatosság: Gyenge
Zene/Hang: Kiemelkedő
Hangulat: Átlagos

martin beleszól:

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Szemeztem vele, most akciós is a storen 16K csodálkoztam is, hogy ilyen gyorsan akciózták hisz pár hete jelent meg,ez nem szokása a Sonynak, de így már érthető 🤔 Viszont én inkább az új Star Oceant vettem meg, mert mindkettőnél hála istennek van demo, és ez utóbbi sokkal változatosabb volt már ott is!

  2. Furi hogy nékem inkább a sztori tettszett (és itt a karakterek “rejtett” beszélgetései és megnyitható audió története is sokat dobott).
    Cserébe a harc (igaz nehéz fokozaton) kész káosz. A leg boszantóbb a “lock on”, az mindent becélzott csak azt nem amit szerettem volna. A kamera sose az akcióra fokuszált, csak ott lógott a levegőben. A sok efektől néha aszt se tudtam hol a valkűr. Ha elkezdesz egy kombót abból nem tudsz kitérni, nincs levegőben kitérés, a blok és a peri vagy öszejön vagy nem. És a kombórendszer nagyon bénácska, nem emlékszem egy epik kombóra sem mert öszeolvad az összes.
    Én is aszondom ez nem egy rossz játék, de a Bayonetta/ Devil may-től messzevan. Ha fejlesztők ráfeküdtek volna jobban a harc finomítására jó is lehetne.
    (Még az új frissítést nem próbáltam, de Hildére azért kíváncsi vagyok!)