Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

UTAWARERUMONO: PRELUDE TO THE FALLEN (PS4, PSV, PSN)

Akiről a ballada szól…

Elérkezett a generációváltás ideje, számtalan friss játékmegjelenés várja a játékost hónapról hónapra – most tényleg könnyen el lehet süppedni a bőségzavarban! Vannak viszont olyanok, akik néhány korábban játszott, vagy korábban olvasott programot keresnek, viszont azok sehol sincsenek az egyre terjedelmesedő piacon. Mit tud tenni például a gémer, ha mondjuk egy olyan szoftvert keres, melynek kiadója csődbe ment, ebből fakadóan a néhány fennmaradt darabot csak csillagászati összegekért tudná megvásárolni online; vagy ha olyan dolgot keres, ami angolul soha nem jelent meg, és csak japánul, vagy rajongói „kalózfordításban” játszható?

Nem is akarok belemenni a sokat vitatott emulátoros témába, inkább egy nagyon pozitív trendre szeretném felhívni a figyelmet: az elmúlt néhány évben pár nagyobb nyugati kiadó úgy döntött, hogy rajongással övezett, viszont eddig angolul egyáltalán nem játszható címeket hoz el végre a mi nappalinkba is.

A játékmegőrzés szerintem fontos dolog, sajnálatosan rengeteg érdemes játék tűnt el a süllyesztőben a portolások és fordítás hiánya miatt, mostanában viszont végre meghallgatásra kerültek a játékosok óhajai. Nagyon jó például, hogy az eddig csak fórumokon emlegetett Moon: Remix RPG Adventure végre hivatalosan játszható angolul, mindösszesen 23 évvel a japán megjelenése után – egyedi hozzáállása az RPG műfajhoz rengeteg játékot ihletett meg, például a kultikus Undertale-t is. Aztán ott vannak a Yakuza játékok is, melyek bő egy generáció után jöttek el hozzánk, de mostanság folyamatosan egymást követik megjelenéseik. A Fire Emblem is egy legendás stratégiai sorozat, melynek első része 30 év után(!) végre elérhetővé vált nálunk is decemberben.

Szerencsére a példák egyre sokasodnak, és bár a kívánságlista elég hosszú (a Persona 1-2+2.2 trióval megdobhatna minket az Atlus/Sega), idén végre lekerült az egyik legbizarrabb módon elkallódott cím is a hiányzó programok listájáról.

Az Utawarerumono: Prelude to the Fallen, avagy a legelső Utawarerumono játék szériájából legutolsóként látta meg angol nyelven a nappalikat, az eredeti megjelenése után bő 18 évvel. Akkoriban még számítógépeken pörgött és egy pornográf tartalmú, vizuális regény volt stratégiai elemekkel meghintve. Akkoriban úgy gondolták, hogy senki sem venné meg a játékot szexuális tartalmak nélkül (amiket Japánban elsősorban PC-n nagy „kultúra” övez).

Hasonlóan a Fate sorozat játékaihoz, a korhatáros tartalmakat kivágva később ezt is portolták PS2-re, és a játékosok egyöntetűen pozitívan reagáltak rá, úgy, hogy végre a „zavaró tényezők” eltűntek a programból. A nagy népszerűség láttán animét is kapott, ami itthon is ismerős lehet, pár éve volt róla szó a Mondo magazinban is, majd Japánban rádióműsor és manga adaptáció is követte egymást.Ez után 2015 és 2016 folytatásokat hozott, amik együtt jelentek meg nyugaton 2017-ben. Így nálunk az első játék kimaradt az eddigi felhozatalból, történetét eddig csak animéből és kalózfordításokból ismerhették a rajongók. Bár a végeredmény messze nem tökéletes, viszont örvendetes, hogy ennyi év után legalább itt is játszható.

Józan paraszti élet

A történet kezdetén főhősünkre félholt állapotban talál rá egy gyógyításra szakosodott kis család, egy isten háta mögötti faluban. Tapasztalatuknak köszönhetően megmenekül az élet-halál közötti állapotból, viszont felébredve nem emlékszik semmire. Az amnézia nem az egyetlen különös tulajdonsága, látszólag az arcára van ragasztva egy maszk, amit erővel sem lehet eltávolítani. Az őt megmentő lányok nagyanyja szerencsére pont a falu vezetője, így gyorsan befogadják a bajbajutottat, majd elnevezik a nagymama elhunyt fia után Hakuowlonak.

Főhősünk hamarosan rájön, hogy ő más, mint a többi lakos, ugyanis körülötte mindenki furry rendelkezik állatszerű farokkal és fülekkel. Láthatóan mindenféle technológia és kémiai ismeret nélkül élnek, a japán ainu nép ihlette kultúrával. Éhség van, a föld műveletlen, és rengeteg egyedi szavuk van a Hakuowlo által máshogy ismert dolgokra. Főhősünk szeretné meghálálni segítségüket, így hamar rájön, hogy agrár és kémiai ismereteivel megoldhatja az emberek problémáit, majd összefogással kilendíti őket a szegénységből. Viszont ezeken a problémákon kívül a világ tele van istenségekkel és mitikus szörnyekkel, de a paranormális tényezők is befolyásolják az emberek életét. Így Hakuowlo vezetésével az újdonsült családja nekiáll segíteni a faluban és a körülötte élőknek.

Az alábbiakban tárgyalt események csak a játék első 4 óráját teszik ki, ebből kiderülhet, hogy egy nagyon lassan csordogáló történetről van szó. A sztori maga olyan 40 órára tehető, tele van rengeteg időhúzó jelenettel, emellett lineáris az egész, döntéseink pedig nem befolyásolják a történet kimenetelét. A történet az elején még szépen építkezik, adagolja a szereplőket, a hátterüket, viszont gyorsan unalomba fullad, és az átugorhatatlan jelenetáradat után körülbelül a harmadik órában jön az első harc.

Említettem korábban, hogy stratégiai elemek is vannak a programban, de ezek olyannyira elszórtak, hogy akad, amikor több óra telik el, mire kapunk egy pályát. Addig is legalább olvashatunk a szereplők mindennapjairól, viszont sajnos minden tele van az összes régi visual novel betegségeivel: amnéziás főhős, aki semmilyen szociális tapasztalattal nem rendelkezik; a piruló lány, aki nem hajlandó kimondani semmit, amit gondol; vagy az elkényeztetett gazdag „úrfi”, aki vulgáris, azt hiszi minden az övé, emiatt legszívesebben szeneslapáttal vernéd agyon.

Sajnos a karakterek többsége sablonokra épül, ezért tökéletesen ki lehet számítani egy-két mondat alapján az adott szereplő jellemét. Mindegyikük felszínes tulajdonságokkal rendelkezik, a történet megelégszik számukra a sablonos háttérrel. Mindegyikőjük motivációja leírható az „azért csinálom, mert nekem vagy másoknak jó” világnézettel. Ezen az sem segít, hogy a fordítás észrevehetően néha nyögdécsel: oda nem illő káromkodások jutnak olyan helyekre, ahol japánul tisztán hallhatóan normálisan beszélnek, vagy kifejezések bizarr leírásai (ki mondaná a „ganéjt” „f*s mocsárnak”?). Ezenkívül rendkívül sok jelenet van, ami 5-10 percet vesz igénybe, de letudható lenne mondjuk egy perc alatt, animálva.

A játék stratégiai része viszont, ha a mérleg teljesen túlsó felére esik is, élvezetes. Legjobban a Jeanne D’arc PSP-s játékhoz hasonlatos harcok vannak, amik normál nehézségi fokon is kegyetlenek és elgondolkodtatóak. Mindegyik szereplőnek adott mozgástere van, amit négyzetek jelölnek a térképen, és azon belül közeledhetünk az ellenfelekhez. Ha távol vagyunk még tőlük, várnunk kell egy menetet, amíg támadhatunk. Támadásaink és képességeink távolsága is különbözik karakterenként. Egyébként nagyon egyszerű a harc: ütsz, majd a társad üt, vagy az ellenség, és ez ismételve. A mi támadásunkkor megfelelő időben lenyomott gombok extra támadást, vagy feltöltődő „zealt” adnak, 100% esetén duplán támadhatunk. Később felszerelhetjük szereplőinket tárgyakkal, fejleszthetjük őket harcok után kiosztott tulajdonság pontokkal, és a csatákat is bármikor végigjátszhatjuk újra. Nem olyan mély a rendszer, mint mondjuk egy Disgaeában vagy Fire Emblemben, de megteszi. Egyedüli kár benne, hogy grafikailag a harcok nem érnek fel a játék többi részéhez, HD tévéken borzalmasan kiütköznek csúnyácska modellek.

Végső soron elégedett vagyok a programmal, meg nem is. Végre elérhető, játszható, minőségi formátumban angolul, a visual novel részek gyönyörű HD-ba felhúzott rajzolt hátterekkel és szereplőkkel operálnak, még ha emellett a stratégiai részek olyanok is, mintha egy kézi konzolon futnának. A progi zenéi is kellemesek és a történet is hangulatos, viszont a japán szinkron szerintem hagy kívánnivalót maga után. Lehet, hogy csak én gondolom így, de Hakuowlo mély hangja is furcsa, inkább illett egy olcsó pornóba, mint egy 40 órás fantasyba. Viszont extra pozitív, hogy mind a három játék zenéi elérhetőek a program főmenüjében, a megismert karakterek, fogalmak leírásai mellett. Igazából majdnem minden negatívum már az eredeti kiadásánál is látszott, kissé identitászavaros a program, a lassú, elhúzódó történetet pedig fel lehetett volna dobni több stratégia pályával. Emellett egyáltalán nem mély vagy kreatív a szereplőket illetően, és ez elidegenítheti a játékost tőlük. Megéri-e a teljes árat? Maximum rajongóknak. Ha viszont meg szeretnéd nézni, milyen is volt az első rész, inkább várj egy nagyobb leárazásra.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 17990 Ft.)

Pozitívum(ok)

  • Végre angolul is elérhető ennyi év után!
  • A világépítés és a rajzolt hátterek megteremtik a kellő hangulatot
  • Szép a zenéje

Negatívum(ok)

  • Vontatott, lineáris történet, emiatt nincs újrajátszhatóság
  • Irritálóan sablonos szereplők
  • Órákat kell várni, hogy végre tényleg játszhass a ronda 3D tranzícióban
7/10
Látványosság: Átlagos
Játszhatóság: Átlagos
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

martin beleszól:

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. “Az Utawarerumono: Prelude to the Fallen, avagy a legelső Utawarerumono játék szériájából legutolsóként látta meg angol nyelven a nappalikat, az eredeti megjelenése után bő 18 évvel.”

    Ennél a mondatnál elvesztettem a fonalat, hogy most tulajdonképpen hányban vagyunk és milyen gépen. 🙂

    • Mikor utánna néztem akkor ütközött ki, hogy van egy pár folytatása komplex sztorival ami az első részre építkezik, de az első rész nem jelent meg angolul. Ilyenkor sajnáltam a folytatások játékosait. Kb mintha a Gyűrűk Ura kezdete lemaradt volna és ugranánk a Két Toronyhoz.
      Olvastam a mellékjáték tesztjét is, pont az az érzés jöhet át, hogy fogalma sincs az embernek mi történik. Jobban járt volna a kiadó, ha egybe adja ki a trilógiát.