Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Unto the End (PS4, PSN)

Hosszú és nehéz út hazáig.

A nagyjából négy évig készülő, mindössze két ember által tető alá hozott Unto the End első látásra csupán egy teljesen átlagos, tizenkettő-egy-tucat indie produkciónak tűnik, amely a műfaj majdnem összes stílusjegyét magán hordozza, negatívumokat és pozitívumokat egyaránt. Hangulatos, ámde minimalista pixeles grafika, síkegyszerű történet, még egyszerűbb játékmenet, kétdimenziós nézet, szimpatikus téma, és így tovább. Egyeseknek ez nem lehet túl kecsegtető kezdés, de amint túljutunk az első néhány percen, rögtön rájövünk, hogy az Unto the End egyáltalán nem együgyű, sőt, egy átlagos indie címhez képest nagyon is komplex játék, ami ugyan rövid (nagyjából 5-6 órás), ám kellemesen korrekt játékidőt kínál, és közben úgy megizzasztja az embert, hogy azt egy ideig biztosan nem fogja elfelejteni.

A kicsit sem túlbonyolított történet szerint a zord és kíméletlen vidéken élő főhősünk vadászat közben elkeveredik otthonától, majd felülkerekedve elindul, hogy mindenféle rémségekkel teli barlangjáratokon és szintén nem sok jóval kecsegtető helyszíneken keresztülhaladva végül hazatérjen szeretett családjához. Szóval az Unto the End cselekménye nagyrészt ki is merül az A-pontból B-be koncepciójában, amely alapján jogosan gondolhatja azt a hétköznapi játékos, hogy a kaland során voltaképp annyi dolga lesz, hogy levágja az útjába kerülő szörnyeket, jól időzítve ugorjon át egyik platformról a másikra úgy, hogy közben nem zuhan le a feneketlen mélységbe, majd aztán a történet végeztével nyugodtan hátradőlhessen, mint aki jól végezte dolgát és újabb stuffot pipálhasson ki a végigjátszott címek listájáról.

Tulajdonképpen ennyi is az egész, csakhogy itt jön a képbe egy apró, de jelentős csavar: a játék ugyanis komplex harcrendszerrel rendelkezik, ami olyan nehézzé teszi a továbbjutást, hogy szinte már méltó párja lehet teszem azt pl. egy Dark Soulsnak. Lényegében arról van szó, hogy ellenfeleink kétféle irányból, alulról és felülről is támadhatnak, ennek megfelelően mi is kétféleképpen védekezhetünk, és az alapból is átlagon felüli kihívást még tovább emeli az a tény, hogy körülbelül két csapás után a földre kerülünk és meghalunk. No, meg a néha idegesítő checkpoint-rendszer sincs mindig a segítségünkre, ami sokszor méterekkel dob vissza a pályán, és ez abban az esetben is érvényes, ha nem a harc elvesztése miatt kell újrakezdenünk a játékot.

Az Unto the End ebben és nagyjából minden másban is a realisztikus hangvételre törekszik (már amennyire ez lehetséges egy indie-játékban), ez többek közt abban nyilvánul meg, hogy kardunk egy-egy ellenfél levágása után véres lesz, sebesüléseinket a lehető leggyorsabban meg kell gyógyítanunk és be kell kötöznünk, mielőtt elvérzünk, de az olyan apróságokra is figyeltek, minthogy erősebb kardcsapásokkor elejtjük a fáklyánkat (ami azért is fontos segédeszköz, mert a cselekmény nagy részében koromsötét barlangokban fogunk bóklászni), vagy hogy az összekraftolt tőrjeinket (merthogy ilyen elem is van a játékban) eldobás után is vissza vehetjük magunkhoz.

Szól néhány fontos érv amellett, hogy az Unto the Endet válasszuk a jelenlegi indie-felhozatalból, sőt, én azoknak is nyugodt szívvel merem ajánlani, akik alapjában véve ódzkodnak ettől az irányzattól. A komoly kihívásra vágyó gamerek könnyen beleszerethetnek a Soulslike jellegű játékmenetbe, de a minimalista, szép és akár még művészinek is nevezhető grafika is sok embert vonzhat be. A mesterműtől nyilván mérföldekre van így is, ugyanakkor egy egydélutános, kissé vért izzadós mókának pont tökéletes.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★★
REMEK
Kiadó: Big Sugar
Fejlesztő: 2 Ton Studios
Megjelenés: 2020. december 9.
Ár: 8740 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Kicsit túlárazott, de amúgy meg tetszik. Egy jobb akcióban lecsapok rá.