Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Undertale (PlayStation 4, PSN)

Én, mint akkoriban minden rendes ember, játékteremben kezdtem meg videojátékos pályafutásomat, pénzbedobós gépek között. Eszméletlen mennyiségű tízforintost szórtam be olyan gépekbe, mint a Vanguard, a Pac-Man, a Scramble, a Moon Cresta, vagy a Zaccaria által fémjelzett Scorpion.Ezt követte első konzolom, az Atari 2600, melyhez jó ideig nem volt túl sok kazettám, mindössze egy Donkey Kong, egy Plaque Attack (utóbbinak köszönhetem a fogmosás szeretetét), és a Yars’ Revenge, de ez nem gátolt meg abban, hogy több száz boldog órát tegyek mindegyikbe.Az igazi Kánaán számomra azonban a Commodore 64 eljövetelével (és ajándékba kapásával) érkezett el. A C64 játékfelhozatalát tekintve egy fantasztikusan izgalmas gép volt, azt gondolom, hogy visszatekintve és az azóta eltelt éveket nézve egyértelműen páratlan. A lelkes programozói kísérletezéseknek, a játékkészítők számára biztosított határtalan szabadságnak, valamint a zseniálisan szárnyaló ötleteknek hála utánozhatatlan és megismételhetetlen szoftverpaletta állt rendelkezésemre (a kedvencek felsorolása most kimarad, mára már úgyis mindegy), mely az elvont különlegességek és szokatlan megoldások szempontjából egy egyenesen utópisztikus miliőt teremtett nekem.És ezzel el is mondtam a vezérgondolatot: nagyon szeretem – és vágyom – az egyedi, furcsa, szélsőséges, picit zavarba ejtő, kiszámíthatatlan és meglepő videojátékokat.Mert portéka ma is akad, dögivel, sokkal több, mint amennyi a C64-es érában volt. Sokféle, nagyon jó minőségű game-et kapunk hétről-hétre PlayStation 4-re, azonban az a nagy büdös helyzet, hogy a mai játékok legtöbbje, beszéljünk akár a 9 pontos, nagyon kiváló címekről is, számomra egész egyszerűen egy olyan film, amit korábban már láttam, vagy legalábbis már előre tudom a kottát, amiből vezényelni fogják.Uncharted, Witcher 3, Killzone, The Last of Us, GTAV, FFXV, Titanfall 2, DriveClub, Horizon, Tekken, Bloodborne… sorolhatnám a remek, magas minőséget felmutató PlayStation játékokat napestig, de ezek mindegyikére igaz, hogy egy-két apróságon túl az ég világon semmi IGAZÁN meglepő nincs bennük.Már mielőtt elkezdem őket, tudom, hogy mit várhatok tőlük, milyen lesz a mechanika, milyen a dramaturgia, egyszerűen szólva, hogy [I]milyen lesz a stílus[/I], és félreértés ne essék, nagyon szeretem az említett stuffokat és maximálisan elégedett vagyok velük, de azt a bizonyos extra fűszert, amit kizárólag csak a meglepő játékok képesek szállítani, nem, vagy nem olyan formában kapom meg tőlük, mint [I]harminc évvel ezelőtt[/I]…Ha valaki videojátékos különlegességekre vágyik manapság, az indie fejlesztések között kell turkálnia. A limitált erőforrások felett diszponáló indie fejlesztők rá vannak kényszerítve arra, hogy a zavarosban halásszanak, ha valami igazán maradandót akarnak alkotni, és nem feltétlenül a biztos anyagi, hanem inkább az erkölcsi és kritikai elismerésre hajtanak.Egy ilyen eredeti, meglepő, felkavaró különlegesség a Toby Fox által jegyzett [B]Undertale[/B] is, mely zajos PC-s előélete után végre PlayStation 4-re is ellátogatott.[YOUTUBE]cph6XMXRKzY[/YOUTUBE]Az Undertale-re első, finoman szólva is agyament intrója után izgultam rá, melyben fel volt tüntetve ugyan, hogy egy “RPG” játékról van szó, de a felvillanó, szinte összefüggéstelenül őrült képek alapján biztos voltam benne, hogy ez a bekategorizálás inkább a piaci normáknak szól, mintsem nekem, a rafkós játékosnak.Ez biztosan nem szerepjáték, ez valami más.És tényleg más.Az Undertale egy olyan furcsaság, mint például az általam igen nagyra tartott Frankie Goes To Hollywood volt C64-en; a játék, amit a ’80-as években a teljes magyar gémer-korosztály képtelen volt megfejteni, és mindenki csak széttett karokkal állt a sperma-kereszt-töltény-szív szimbólum-kvartett előtt, azon agyalva, hogy ez az egész imperialista agyrém mégis mi a picsát akar jelenteni?Az Undertale egyébként tartalmaz RPG-elemeket, ebben nem hazudik teljesen a kedvcsináló videó, de legalább annyi kalandjátékos összetevő is van benne (ha nem több), egy nagy adag logikai fejtörő, negyedrészben pedig rengeteg ügyességi feladat is, szóval egy meglehetősen erős, klasszikus keveréket kapunk a pénzünkért……és ennek a tesztnek valahol itt véget is kéne érnie.Be kéne fejeznem a leírást azért, mert stílusából adódóan az Undertale legapróbb részleteinek lespoilerezése is az eljövendő vásárlók kárára fog válni, és ezt most teljesen komolyan mondom.Adott ugyanis egy meglehetősen szimpla, kedvesen mesés történet, mely arról szól, hogy réges-régen az emberek és a szörnyek békésen éltek egymás mellett, míg egy borzalmas háború el nem űzte a megszokottól eltérő lényeket egy ismeretlen helyre.Főhősünk egy [I]gyermek[/I], aki kíváncsiságától hajtva felmegy egy különös hegy tetejére, ahol egy gyökérben megbotolva beleesik egy sötét verembe. Ébredése után egy ismeretlen világban találja magát.Feladatod az Undertale-ben, hogy kijuss ebből a világból, hogy [I]hazatérj[/I]. Utad során különféle karakterekkel ismerkedhetsz meg, a kommunikációs csatornáknak köszönhetően rengeteg, szinte meglepően sok információval lehetsz gazdagabb, és attól függően, hogy mennyit – és mit – teszel meg ennek érdekében, különféle konklúziókra is juthatsz a történet kibontását illetően.(Egyébként már ebben az egy, többszörösen összetett utolsó mondatban is volt sajnos spoiler…)[YOUTUBE]h5Zh2LEwFCo[/YOUTUBE]Kimondok annyit, amennyit egyébként a játék – és a trailer – is kimond és nem titkol. A kalandban – egyszerűen zseniális – formában megvalósított, ügyességi stílusú környezetben harcolhatsz az “ellenségek” ellen, de egy idő után fel kell tűnnie annak, hogy nem kötelező mindig, mindenkivel harcolni. Pontosabban… lehet, de nem kell. Vagyis… kell is, meg nem is.Maradjunk annyiban, hogy egy NPC karakter, egy [I]szál kis virág[/I] szerint érdemes harcolni, mert ez a vásárlásokhoz szükséges aranyat és az EXP “fejlődési” pontokat adja. Ha ő mondja…Hogy mely helyzetből, mely ellenfélből mit hozol ki, tőled függ: az erőszak ugyanúgy megoldás lehet minden szituációban, mint a verbális, vagy a fizikális kontaktus, ami speciális, ellenféltípusokként és karakterenként változó, ún. “harci” parancsok kiadásán keresztül abszolválható.Emellett van az Undertale-ben rengeteg mászkálás, valamint töménytelen mennyiségű beszélgetés is… már, ha igényt tartasz erre. Egyes pontokon logikai puzzle-ök várnak, máshol régimódi labirintusok, speciális fejtörők, és olyasféle, nehezen körülírható [I]feladványok[/I], amik manapság már nincsenek meg a videojátékokban.[83612]Küzdelem, felfedezés, logika… bár fontos összetevők, az Undertale legkomolyabb (gondoltam ezt a szót is nagybetűvel írom, de tudom, hogy mostanság visszásan fest) része mégis a szöveg. Sok, sok, sok idegen nyelvű duma. Kacifántos, komplex, összetett mondatok, kifejezések, szleng, körülírás, mondanivalók a sorok között. Felnőtt témák. Szituációs játékok. Döntéshelyzetek. Önismereti tréning. Önuralom, önkontroll, a helyzetmegoldási opciók széles palettája.Hülyén hangzik ez így felsorolva? Aláírom, lehet. De te például mit csinálnál egy olyan helyzetben, ha adnak a kezedbe egy telefont, majd megkérnek, hogy várakozz magadra maradtan egy szobában…? És akkor, ha megkérnek, hogy egy bizonyos helyre ne menj oda…? Oké, de ha többször is megkérnek…?Amikor kommunikálsz, az Undertale a szöveges kalandjátékok aranykorának ikonikus példáit idézi: dráma, izgalom, mindent elsöprő, fájóan intelligens humor, csúcsra húzott poénok, a legvégsőkig elvitt párbeszédek, elgondolkodtató szituációk és a végig a levegőben levő bizonytalanság érzése teszti Toby Fox játékát egy zseniális élménnyé.Mindezt tetézi a verbális kommunikációt profi módon kiegészítő képi világ, ami az adott ponton, alig néhány pixelből felépítve fényévekkel többet képes kifejezni egy-egy kiválóan elhelyezett effekt segítségével, mint bármilyen 4K-s csillvill grafika….apropó képi világ. Az Undertale pixeles, a 8bites játékok (és megint csak C64) megjelenésére hajazó grafikát használ felerészben, a másik fele pedig olyan monokróm vizualitás, ami annak idején a Sinclair ZX Spectrum szoftverek híres ismertetőjegye volt. Célzott, néha látványosan és direkt primitívre vett megoldásokkal dolgozó rendszerről van itt szó, amit a modern kor technikai lehetőségei segítenek abban, hogy amit a képernyőn látsz, az inkább szívmelengetőnek, esetenként megdöbbentőnek hasson, mintsem minőségtelennek.Ehhez társul a fülbemászó, eredeti chiptune muzsika, valamint a faék egyszerűségű kezelhetőség.[83614]Az értékelő doboz előkelő négy csillagát látva gondolom (remélem?) egyértelmű, hogy itt egy igazán különleges játékról van szó, azonban az a fránya, hiányzó egy darab csillag, ami a tökéletes verdikthez kellett volna, az most… nagyon hiányzik nekem.Az Undertale ugyanis nem hibátlan game. Legnagyobb, fájó gyengesége az, hogy sajnos az ég egy adta világon semmiféle olyan kalandjátékos mankó nincs benne, ami legalább finoman vezetné a gyanúperrel élő játékost abba az irányba, hogy “mennyi az annyi”. Trófealistája – mely erre egyébként kiváló eszköz lehetne – borzalmasan ostoba és elkapkodott, ami annyit tesz, hogy még a kaland kiplatinázása sem visz semennyivel sem közelebb a “nagy beteljesüléshez”, és ha a lelkes player – az említett gyanútól fűtve – történetesen nem nyúl olyan segítségekhez, mint a(z ilyen esetekben számomra tiltottnak számító) Youtube, vagy az elkerülendő kategóriába eső Wikipédia, az Undertale-ben a szó legszorosabb értelmében több marad [B]benne[/B], mint ami [B]kijött belőle[/B]. Kapitális faszság volt szerintem Toby részéről, hogy a játék (apró és nem is olyan apró) titkait ennyire hülyén rejtette el, és bár vágom, hogy ez a koncepció része, én mégis sokkal jobban örültem volna, ha a lehetőség tárházának – fogalmazunk úgy, “széles palettáját” – legalább olyan intelligensen lebegteti be, mint ahogy mondjuk a csattanót megoldotta. Itt van tehát ez az Undertale – egy régimódi játék egy rég elmúlt világ mementójaként, olyan értékeket felvonultatva és a lehető legügyesebben prezentálva, melyekre igazából már nem is nagyon van igény. A másik oldalon ugyanakkor olyan elvárások esnek meg a játék részéről, amik teljesítésére talán… nincs is meg a képesség.Legalábbis kevesekben van meg. Veled [I]tesa[/I] mi a helyzet?[84041] [i](A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Az Undertale Cross-Buy, így ha megveszed PS4-re, megkapod PS Vitára is – és fordítva!)[/i] [b]Kiadó: 8-4Fejlesztő: Toby FoxMegjelenés: 2017.08.15.Ár: [a https://store.playstation.com/#!/en-hu/games/undertale/cid=EP3746-CUSA09415_00-CB00000000000084]4590Ft[/a]Játékosok száma: 1Kép: 1080pDemo: NincsMéret: 184MBWeb: https://undertale.com/PSN feltöltőkártya: [a http://platinumshop.hu/product/4929/PlayStation-3-PS3-PlayStation-Vita-PSVita-PlayStation-4-PS4/ar-akcio-olcso/Tartozek/Feltoltokartya/PlayStation-Network-Card-6000-Ft]Platinum Shop[/a] [/b]

8/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

7 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Húha. Vmi remindert nem kérhetnék arról, amikor cikked jelenik meg? :)A játék very interesting indeed. Bár nekem ezt a pixeles külsőt még mindig nehéz párosítanom a PS4-gyel. Ha nem lenne beláthatatlanul hosszú backlog listám, elbíbelődnék vele.

    • A profilomra kattintva ott van a publikált cikkek listája.

      • Tudom, olykor magamnál is meg szoktam nézni, hogy kikerült-e esetleg cikkem, amiről nem tudok. :DBtw, a This Is The Police is sztem az a kategória, amelyről a fentiekben értekezel. Ugye ezt még májusban teszteltem. Mivel akkor azután félre kellett tennem más miatt, nemrégiben megint nekiugrottam, és kb. 20 óra játék és vagy 3, majdnem az elejéről történő újrakezdés után derült ki, miket kell csinálni ahhoz, hogy az ember mindent lásson, és eredményesen működtesse a rendőrőrsöt, meg főleg minden nyomozást felgöngyölítsen. Eszméletlen addiktív, és egyben zseniális a cucc, pedig ránézésre ugye semmi különös. Jó dolog, hogy ilyenek is vannak az Uncharted-ok mellett. 🙂

  2. Örülök, hogy te tesztelted ezt a játékot martin. Tőlem ugyan elég messze áll ez a stílus és műfaj de annyian dicsérik agyba-főbe, hogy az nem lehet véletlen. Egy gyenge pillanatomban akár ki is próbálhatom.

    • Azt kihagytam, hogy akár megérdemelhette volna az 5 csillagot. Olvastam róla nem egy tesztet anno a PC-s megjelenéskor és már-már kult klasszikus magasságokba emelte szinte mindenki. Független fejlesztők játékairól viszonylag ritka az ilyen egyöntetű pozitív kritika.

      • Azért zongorázták fel, mert ilyen ritkán van. Vidd végig, értsd meg a kritikám, és beszéljünk róla, megérdemli.

        • alig vártam, hogy végre ps4-re is megjelenjen! kövi hónapban ha úgy lesz bezsákolom, ha nem akkor meg utána lévőben, de nekem ez a mestermű (legalábbis) kell! teszt nagyon de nagyon tetszett, csak egyetérteni tudok minden szavával!