Under Night In-Birth Exe:[cl-r] (PS4, PSN)

Anime full hangerőn.

Az egyszerűség kedvéért azzal kezdem, hogy innentől csak UNIB-ként hivatkozom az eredeti címre, amit nem hogy leírni, de még elolvasni is időigényes, és egyébként előrevetíti a játék szellemiségét is. Igen, pontosan azzal, hogy fogalmad sincs róla, mit akar jelenteni, és első, második, de még harmadik blikkre is így fogod érezni magad  több óra játék után is – de haladjunk csak sorjában.

Már az első másodpercekben teljes gázzal süvölt az anime az érzékekbe, szégyentelenül, le nem lassítva tartja a játék az ingerdöngölő káoszt – ha nem leszel idegbeteg az edzőmód háttérzenéjétől 10 perc után, gratulálok, az ingerküszöböd eléri az anime-rajongó szintet! Az UNIB amúgy főképp pont erre épít: érdekes, de azért tipikus anime karakterek püfölik egymást kellemesen jellegtelen pályákon, ennek minden velejárójával együtt, vagyis úgy érezzük magunkat, mintha egy japán játékteremben állnánk a gép előtt. Látványos és tökéletesen anime-kompatibilis mozgások, villámgyors effektek: az egész egy elég nyíltan Street Fightert idéző rendszerben.

Maga a játéktechnika rém egyszerű és anélkül, hogy elmélyülnénk a részleteiben, annyi elmondható, hogy kifejezetten támogatja a button mashinget, tehát az agyatlan gombnyomkodást. Ha az ember eltölt pár percet a kombólisták nézegetésével karakterenként rájön, hogy nagyjából ugyanarra az alapelvre építkezik mind, elenyésző különbséggel. Ez csak egy-egy, az adott karakterre jellemző kombóra korlátozódik. A rövid, egy-egy támadást és speciális mozgást szabadon keverő és kreatívan építő stílust képviseli a játék, amivel tökéletesen ki is szolgálja a kompetitív közönséget – nem csoda hogy a műfaj olimpiájának számító EVO-n évek óta jelen van és még az idein is ott lett volna (míg például az említett Mortal Kombat kiesett a listáról). Persze érezhető az egész, méghozzá fél perc alatt, így egy-egy karakterrel elsőre végigvinni az arcade módot minden előzetes edzés nélkül elsőre gyerekjáték. Teljesen értem, miért lett népszerű, de ettől még nem ülnék le elé szabadidőmben, túl sok jó alternatíva van helyette.

Az alapkoncepció elméletileg egy hibrid, vizuális regény és régimódi 2D-s üsd-vágd játékok keveréke. És rögtön a menübe lépve szembesülünk is ezzel, mert a szokásos arcade mód mellett rögtön ott a chronicles, ami elméletileg a történetszálak előremozdítására született. Az elképzelés az, hogy ebben a módban karakterenként pár fejezetben megismerkedünk mind magukkal a karakterekkel, mind a viszonyrendszerekkel közöttük, így a megtévesztő nevű arcade módban jobban értjük, ki kivel miért harcol és ki kinek miért szól oda egy-egy harc előtt.

Már az elképzelés is furcsa, főleg most, 2020-ban, amikor Mortal Kombat és Injustice szintű sztorimódokkal vannak megáldva verekedős játékok. Furcsaságán túl rövid időn belül érezhető, hogy felesleges is – a krónikafejezetek (amik kizárólag olvasást jelentenek) nemcsak, hogy nem informatívak, de egyenesen unalmasan hosszúak is. Ráadásul az írói stílus sem eredeti vagy érdekfeszítő. Nagyon erős műfaji rajongással lehet csak igazán befogadni ezt a felépítést és megvalósítást, ami igazán szűk közönségréteget céloz meg, tekintve, hogy az egyszeri playerek nagy része még a filmszerű történetmódokat se játssza végig egy ilyen alkotűsban, nemhogy leülne órákat olvasni.

…ami kifejezetten nagy kár, elnézve a karakterdizájnokat. Tényleg meglepő, de a sablonok jelenléte ellenére is érezhető, első pillantásra kedvelhető karakterekkel tömték tele a játékot, összesen 21 választható lehetőségünk van. Nem csak ebben nyilvánul meg, hogy a tervezők szerettek szórakozni a karakterekkel, mindegyik átszínezhető, de akár a menü is rájuk szabható. Apróságok ezek, amiktől színesebb tud lenni egy game, már ha a tartalom rendben van, azonban én úgy gondolom, talán a játékélményre több figyelmet fordítva többet értek volna el.

A csomagolás szépsége ennyiben ki is merül sajnos, pedig tényleg inspiráló karaktertervekkel mentek neki a dolognak. De a megvalósításuk már kevésbé minőségi – 2020-ban “recés körvonalú” 2D-s karakterek? Az amúgy gyors mozgás mellett is feltűnik és kifejezetten hanyagságra utal.

Ugyanez elmondható az egyes harcok előtti bevezető képernyőről is, ahol miniatűr betűkkel írnak ki dolgokat nem kis mennyiségben, hogy aztán ne legyen időd elolvasni. Hasonlóan értelmetlen megvalósítás, hogy a csata elején a karakterek megszólalnak ugyan, de teljesen egyszerre. Általában az egész játékot áthatja a kontrollálatlan túl sokat akarás. Viszont zenés karaktermontázsból van vagy fél tucat kapásból a galériában. Nem is értem, ha rajzfilmet akartak forgatni, miért nem tették? Az egész elképzelés jobban működött volna interaktív filmként, és nem jelen formájában.

A mindenféle játékmód sem menti meg az élményt. Score attack, Time attack, Survival, még egy Mission, azaz küldetés mód is van, ahol kifejezetten a játék kombó-rendszerét oktatja a játék, ha nem lenne kedved kísérletezni. Becsületére szóljon, a Tutorial kimerítő és részletesen szájbarágós – kár, hogy a játék rendszere ezt nem indokolja.

Van még játékon belül különböző dolgok teljesítéséért kapott valuta is, amiből új képeket, videókat, karakter-színösszeállításokat tudsz felnyitni. Ez vagy motivál, vagy nem, de van: és ezzel is több a játék.

Összességében értem, hogy mit akar képviselni , de válogatósabb anime-fogyasztóként szerintem kapufát lő szimplán azzal, hogy elfelejti: a kevesebb néha több. Regénynek  sablonos és dagályos, verekedős játéknak egyszerű és jellegtelen. Bár tömegek játsszák, jelen esetben a számok nem jelentenek minőségi igazolást, a rajongótábor – már amennyire meg tudom ítélni – a jó karakterdizájnoknak és a kompetitív játékstílust (és csak azt) kiszolgáló játékmenetnek köszönhető.

Személyesen két csillagot adnék rá, de a versenyeken elfoglalt helye és a végignézett meccsek alapján, törekedve az objektivitásra, megérdemli a három csillagot, mert kompetitív szempontból van benn annyi. Egyébként azonban középszerű játék még anime- és műfajrajongóknak is, de kívülállóknak jóval kevesebb.

Ha viszont egyáltalán nem akarsz online csatázni, bele se kezdj!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★
KÖZÉPSZERŰ
Kiadó: PQube
Fejlesztő: French Bread / Arc System Works
Méret: 4.53 GB
Megjelenés: 2020. február 21.
Ár: 11990 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

Hozzászólás