“Kell hozzá jó joystick és idegszál.”

1990 szeptemberében került a piacra a magyar videojáték-történelem több szempontból is meghatározó magazinja, az 576 KByte negyedik lapszáma, mely a korszak hazai viszonylatban egyik legfontosabb, legnagyobb jelentőségű játékát, a Turricant tette címlapjára. Az eredeti artworköt egy budapesti sci-fi festő, Temi készítette a szerkesztőség megbízásából egy rövidke gameplay bemutatóból inspirálódva, egy speciális fa felületre elkészítve a pompás festményt.
Nem véletlen használtam az előbb a “hazai viszonylatban” meghatározást: a Turrican, bár az európai régióban is szép sikereket ért el, itt Magyarországon valami egészen leírhatatlanul kultikus magasságokba emelkedett a Commodore 64-es verzió elterjedése után, mely több tényezőnek volt köszönhető. Többek között talán annak, hogy a game-et egy német illetőségű stúdió, a Rainbow Arts jegyzi, mitől talán valamennyire “sajátunknak”, “közelinek” is éreztük az alkotást. Másfelől pedig annak, hogy Chris Hülsbeck, a játék zeneszerzője hazánkban már élénk ismertségnek örvendett a The Great Giana Sisters és a Katakis tökéletes dallamai kapcsán. (Szerintem többen ismerték a nevét, mint Ben Daglishnek, pedig utóbbi a C64-es SID-történelem egyértelműen legnagyobb alakja.) Teljesen biztos vagyok emellett abban, hogy ha ma megkérdeznénk egy a C64-es korszakban aktív magyar playert, hogy mi a 3 kedvenc akkori játéka, akkor a Turrican a legtöbbet említett cím lenne, a Defender of the Crown mellett.
Talán ennyi év után megvallhatom, hogy én soha nem voltam olyan ijesztően nagy turricanos, elejétől a végéig úgy emlékszem egyik epizódot sem vittem el, még a legelsőt sem. Engem akkoriban nagyon zavart, hogy az eredeti Turrican valami egészen pofátlan módon másolt több nagy ikont, például az IREM R-Type című lövöldéjét, melyből rengeteg elemet egy az egyben, mondhatni igen pofátlanul vett át. (Az R-Type-ról annyit, hogy minden idők egyik, ha nem “A” legtökéletesebb shoot ’em upja, valami hihetetlenül fantasztikusan kiváló game, a horizontális űrhajós-lövöldözős mechanika megtestesülésének netovábbja.) Emellett a Turrican gazdagon kölcsönzött ötleteket a Super Mario Bros.-ból és a Mega Manből is, egy vitathatatlanul érdekes és egyedi keveréket alkotva. Nem véletlen szerintem az sem, hogy a Turricant a Rainbow Arts dobta piacra: a korszak nagy brit kiadói, például az Ocean vagy a US Gold biztosan nem merték volna a nevüket adni egy ilyen mértékű koppintáshoz.
A nemrégiben PlayStation 4-re is megjelent Turrican Flashback Collection a videojátékok aranykorának ragyogó ikonja előtt tiszteleg, méghozzá négy darab tematikus game egybecsomagolásával. Ezek a Turrican, a Turrican II, a Mega Turrican, valamint a Super Turrican, mely játékok közül az utóbbi kettő konzolos változat, melyek SEGA MegaDrive-ról, illetve Super Nintendo-ról érkeztek a kilencvenes évekből. Ezek a Factor 5 által készített verziók gyakorlatilag átiratok, melyekbe feljavított irányítási formulát, többféle választható megjelenítési módot (képernyőméret illetve pixelformátum), dinamikus kezelőfelületet, valamit új dallamot is építettek, mely természetesen Chris Huelsbeck munkája. Fontos további friss opció a visszatekerés lehetősége, mely a könnyűnek semmiképp sem mondható nehézséget igyekszik némileg tompítani. (Ide kapcsolható még a játék trófealistája, mely tartalmaz pár egészen brutális feltételhez kötött serleget is.)
A Turrican epizódok stílusukat tekintve oldalnézetes platformer-lövöldék, legnagyobb érdekességüket pedig a tényleg rengetegféle különböző játékelem összekombinálása adja. A sorozatban a számos különféle fegyver- és lövéstípus mellett fontos szerepet kap a jelentős vertikális eltolásokkal dolgozó platformmechanika, az ugrabugra ügyességi feladatok, a keresgélés-gyűjtögetés, a főhős átalakulási képessége, de van benne űrhajós lövöldözés és hatalmas mennyiségű főellenség is. A négy darab game mindegyike egyfajta látványos, biomechanikus környezetben játszódik, melyet (részben) az ikonikus svájci festő, H. R. Giger (Alien) munkássága ihletett.
Ez a kollekció azok számára is tartogathat meglepetéseket, akik az első két felvonást szénné nyüstölték C64-en vagy Amigán. Itt most kifejezetten a két “újabb” konzolos epizódra gondolok, melyek játszhatóságukat és küllemüket tekintve kifejezetten erős 16 bites címek, rendkívül gazdag mechanikai repertoárral. A csomag a vételárért cserében kínált tartalom tekintetében maximálisan jól teljesít, ugyanakkor nem árt szem előtt tartani a tényt, hogy a Turrican játékok sosem könnyedségükről voltak híresek, így ezen kihívások élvezetéhez vagy nagy rajongónak, vagy nagyon ügyesnek, vagy pedig nagyon elszántnak kell lenni – egyéb esetben a csalódás garantált.
(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 10590 Ft.)










desolator
Hatalmas piros pont az erdeti 576-os tesztért 🙂
zodiac55
Köszönjük az időutazást, Martin!