Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Tohu (PS4, PSN)

Kelekótya kalandjaim keszegeken (s egyéb halakon).

A point and click játékok előkelő pozíciót foglalnak el a videojátékok történelmében, ugyanis előtte szövegalapú alkotások születtek. Új világok nyíltak meg a képi megjelenítésnek köszönhetően és frappáns, hosszas elmélkedést megkövetelő, gyakran csak a móka belső logikáját – és néhol azt sem – követő feladványokkal találkozhattak a játékosok. A LucasArts gyakorlatilag tökélyre fejlesztette ezt a műfajt, az utóbbi időben pedig a különféle független fejlesztők tartják életben lángját. A Tohu egy ilyen kis projekt, amely egyenlő mértékben szerethető és bosszantó, és amely tökéletes újabb dózis a rajongóknak, bár ennél se több, se kevesebb.

A játék világában az univerzum masszív, repülő halakból áll, amelyek égi szigetekként lebegnek, rajtuk pedig mindenféle különös szerzetek élnek. Hősünk, egy kislány egy nap arra ébred, hogy a hala fennmaradásáért felelős „szent motort” egy csuklyás idegen szétveri, ezért elindul, hogy egyrészt helyrehozza a károkat, másrészt kiderítse, miért történik mindez. Útján kíséri hű társa, a kockafejű, mechanikus Cubus, akire bármikor átválthatunk kalandunk során. Míg a lány apró termetével befér kisebb nyílásokon és fel tud ugrálni különféle felületeken, addig cimborája nyers erejét tudja a cél szolgálatába állítani, felemelve vagy elmozdítva súlyos tárgyakat.

A Tohu minden szempontból egy tipikus point and click kaland, a fogalom minden velejáró pozitívumával és negatívumával együtt. Általában egy, két vagy három képernyőn kell rájönnünk, hogy miként jussunk tovább, ehhez pedig ki kell ismernünk az adott helyszínek belső logikáját – amelyeknek természetesen köze nincs a valódi világ ésszerűségéhez. Figyelhetünk a környezetre és az eseményekre, illetve az egyéb karakterek tanácsaira is ahhoz, hogy nagy morfondírozások után rábukkanjunk a továbbhaladás kulcsára. Párosunk bizonyos tárgyakat el tud rakni táskájába, időnként pedig a legegyszerűbb, ha mindent próbálunk minden egyébbel használni – egyszer pedig csak összejön. A játékot nehezíti, hogy ezt elsősorban érintő képernyőre, másodsorban egérre, és csak harmadsorban tervezték kontrollerre, így a vezérlés elég lomha. Sokszor apró elkattintásokon múlhatnak a megoldások, vagy épp egy milliméternyivel arrébb vezettük a kurzort, amitől nem érzékelte egy adott felület kattinthatóságát, így eszünkbe se juthat, hogy ott bujkál az a fránya, régóta üldözött megoldás. Bizonyos esetekben pedig határozottan megnehezíti az irányítást és a kivitelezést ez a megvalósítás, amely eléggé meg tudja mérgezni az élményt. Nem segít utóbbin az sem, hogy a lassú közlekedés miatt bizonyos feladványok eléggé hosszúra tudnak nyúlni – természetesen a többihez viszonyítva –, a kurzor lassúsága pedig csak ront ezen.

A móka legnagyobb erőssége fantasztikus képi világa, amely olyan, mintha egy gyerekkönyv kelne életre. Izgalmas színkavalkád fogad minket, szeleburdi dizájn, kelekótya kis mozgó mütyürök és lényecskék, amelyek mindenféle szerzet és háztartási eszközök és szerszámok hibridjei. Az egész univerzum pontosan olyan, mint amelyet el tudnánk képzelni, ha azon töprengenénk, miféle bugyuta tünemények lakhatnak vígan és szelíden a felhők közt úszkáló halak hátán.

A tervezés szempontjából sajnos semmi kimagaslóval nem fogunk találkozni, és míg bizonyos fejtörők ötletesek és kreatívak, vannak, amelyek hirtelen aránytalan nehézséget zúdítanak a lelkes játékosokra, és vannak, amelyek egyszerűen túl elvontak ahhoz, hogy megfejtsük őket. Ha elakadnánk, van egy elég bizarr tipprendszere, ahol egy fürgén, félkör alakban mozgó nyíllal kell lenyomnunk gombokat, ha viszont elszúrjuk az időzítést, újra kell kezdenünk. Sajnos a „tipp” ebben az esetben a teljes képernyő összes megoldása, amely elveszi a felfedezés örömét, így néhol jobb vergődnünk még egy kicsit (vagy sokat, vagy rengeteget) egy kihívással, minthogy a többi poénját is ellője nekünk ez a kellemetlen szisztéma.

A vizualitás adta kellemes hangulatot tovább fokozza egyrészt a derűs zene, másrészt a bohókás szinkronhangok, amelyek blablázó és handzsalandzsázó hangokkal adnak életet a különféle kreatúráknak. A pár órás játékidő alatt mindenféle különlegességgel összefutunk, és kifejezetten öröm látni ezeket a mókás helyszíneket, lényeket és történéseket, még úgy is, hogy maga a fő cselekmény nem igazán izgalmas.

A Tohu remek – ámbár időnként bosszankodós – kikapcsolódás lehet a műfaj szerelmeseinek, de kiváló audiovizuális megvalósítása mellett nem nyújt semmivel sem többet a hasonszőrű alkotásoknál. Az Amanita Design (Machinarium, Botanicula) projektjeinek kedvelői egy fokkal talán még jobban élvezhetik majd, de mindenki másnak egy lesz a sok közül. Ettől függetlenül a vele töltött idő mosolyokkal, eseti kacajokkal és annál egy leheletnyivel gyakoribb krákogással telik majd – a végére pedig akár mi magunk is szinkronizálhatnánk a halon lakó népséget azokkal a hangokkal, amelyeket kiadunk.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★
KÖZÉPSZERŰ
Kiadó: The Irregular Corporation
Fejlesztő: Fireart Games
Megjelenés: 2021. január 28.
Ár: 4530 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. VILÁGBAJNOK látvány.