TOEM (PS5, PSN)

Mondd, hogy csíííííííz!

A kamera, mint a pillanatok, emlékek megörökítésére szolgáló eszköz, ma már szinte mindannyiunk zsebében ott van. Ha nem célunk a professzionális felhasználás, úgy csak kézbe vesszük az okostelefont és gyorsan kattintunk párat. Különösen igaz ez a sokszor túlbuzgó „Insta-generációra”, akik – tisztelet a kivételnek – több tekintetben is megkérdőjelezhető minőségű képekkel szórják tele a világhálót, esetenként meggondolatlanul. Ugyan a jelenség és legújabb tesztjátékom között nem vonható sok párhuzam, egy dolog azonban mégis közös: a fényképezés.

Három srác dolgozik együtt Something We Made stúdiónév alatt. Bár túl sokat nem sikerült megtudni róluk, „Madarat tolláról, fejlesztőt játékáról” – tartja az általam frissen kreált mondás. Legújabb játékuk, a TOEM viszont elárul egyet s mást a csapat kreativitásáról, humorérzékéről.

Főhősünk egy névtelen, aranyos, állatszerű lény. Egy fényképezővel a nyakában vándorol egyik helyszínről a másikra, hogy különleges jelenségek, lények megörökítése mellett megoldja a helyi lakosok problémáit, és szemtanúja legyen a „TOEM-jelenségnek”. A program nem gondolja túl a puzzle-adventure koncepciót, de ha valamire, akkor erre a játékra abszolút igaz az, hogy egyszerűségében nagyszerű.

A kézzel rajzolt, gyönyörű grafika ugyan csak fekete-fehérben tetszeleg, kicsit játszik a szürke árnyalataival is, hogy érzékeltesse a különbségeket talaj, épületek, tárgyak között. A szintek felépítése dioráma-szerű, nagyítható és kicsinyíthető, sőt, a tengelye körül forgatható is. A változó környezetet relaxáló dallamok segítik időről-időre, melyek néha kicsit olyanok, mint amikor körbeülitek a tábortüzet, előkerül egy gitár, és zenéltek. Számomra hatalmas plusz az, hogy nem szól állandóan a muzsika, és sokkal nagyobb szerepet kapnak olyan környezeti zajok, mint egy béka kruttyogása, vízcsobbanás hangja, és a többi. Egyrészt a kalandozás élményéhez hozzátesz, másrészt úgy gondolom, hogy iszonyú idegesítő tud lenni, ha már fél órája ismétlődik ugyanaz a track.

Idegtépő agyalásról szó sincs a TOEM-ben, és ez az egyik bája a játéknak. Egyik képernyőről mész a másikra, találkozol egy csomó különleges NPC-vel, akiktől zseniális humorral átitatott beszélgetés folyamán felveszed a küldetéseidet, és mész fotózni. Ha a feladat kész, kapsz a gyűjtőkártyádra egy plecsnit, és amint elég összegyűlt, mehetsz a következőre. Habkönnyed és édes az élmény, akárcsak egy hófehér vattacukor, amivel nem tudsz betelni. Soha nem fordul elő az, hogy egy puzzle túl nehéz lenne, sem az, hogy a humorérzék elfogyna – a program okosan, konstans adagolja a játékosnak ezeket, újra és újra meglepetést okozva. Amikor azt hiszed, hogy nincsen viccesebb egy szendvicset zenére körültáncoló sirálycsapatnál, akkor jön a diszkó előtt álló, masszív testalkatú kidobó-medve, aki csak azután enged be a klubba, miután megmérte, hogy mennyire vagy swag.

Te döntöd el, hogy a feladatot hogyan teljesíted. Mindegy, milyen szögből, honnan kapsz le valamit vagy valakit, a játék ebben abszolút megengedő. Ez annak is köszönhető, hogy a fókusz az élményen, és nem a teljesítményen van, de mondhatnám úgy is, hogy a megtett út fontosabb, mint a cél. A Something We Made mintha azt üzenné, hogy ülj le egy gőzölgő tea vagy forralt bor társaságában és ne csinálj egyebet, csak élvezd, amit látsz és tapasztalsz. Az ünnepi időszak után, egy ilyen feszült két év után, mint ami mögöttünk van és tekintettel arra, ami várhat ránk talán ez a legjobb opció. Egy igazi mestermunkáról, 2021 egyik legjobb indie címéről olvastál!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)