Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

TINY TINA’S WONDERLANDS (PS5, PS4)

Töltények, varázslat és hatalmas pallosok

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.)

Az erdőből kiérve egy faluba érkeztek. Apró faházak ölelik körbe a helység közepén lévő teret, amit egy szökőkút koronáz.
– Korona? Ellophatjuk?
– Nem igazi korona, csak metafora. (Szóval beértek a főtérre, mikor…)
– Ez egy unalmas kaland, mindig ugyanaz történik.
– Rendben, akkor jobbról hirtelen felbukkan az épületek közül egy hatalmas, zöld pikkelyekkel borított sárkány…
– Nagyon eredeti.
– …aminek három feje van, savat és tüzet is köp egyszerre, a hátsójából zombihadsereg özönlik ki, valamint fluoreszkáló mutáns gombák ugranak rátok a tetőről és az égből meteoreső hullik alá.
– Hmm, na ez már valami. Akkor kezembe veszem a goblin-karabélyomat!

Ezen felvezetés alapján nagyjából tisztáztuk is, hogy milyen őrületre számíthat az, aki a Borderlands sorozatról leváló és öntudatra ébredő kiegészítőjét elindítja. Bármennyire is hat újdonságként, hogy a megszokott apokaliptikus sci-fi vonal helyett immáron a fantasy korszak vásznára festik történetünk színeit, az alaptónus bizony még mindig az ismert looter-shooter, csupán az eddiginél kiszámíthatatlanabb körítéssel. Eddig sem volt sétagalopp egy-egy Claptrap sztori, de elég volt a karakterekre, vagy a küldetések meglepetéseire felkészülnünk. Most viszont Tiny Tina felel a történetért, az ő elmebeteg és labilis elbeszélő stílusával, így ezen a Wonderlands túrán kő kövön nem marad, ezt garantálom.

A világ és a játékmenet szintén a Borderlands széria által kitaposott utat követi, csupán most nem a játék világában fogjuk szórni az ólmot, hanem Tina és csapatának asztali szerepjátékában kalandozunk majd, melynek szabálykönyve az elsőre is hívogató Bunkers & Badasses címen fut. Ha ismerős a felállás, akkor nem a Déjà vu játszik veletek, Tinával nem most találkozhatunk először, a második alapjáték DLC-je, az Assault on Dragon Keep már előrevetítette, hogy mire is számíthatunk a csajtól. Semmi jóra, ő látja el ugyanis a Kaland Master szerepét, vagyis a világ úgy épül fel, ahogy azt ő kitalálja. Amikor kitalálja. Ezt pedig tessék szó szerint érteni, ugyanis a küldetések, a minket körülvevő világ egy pillanat alatt képes a feje tetejére állni, ha Tina éppen úgy dönt. Egész békésen be tudnánk jutni a hatalmas kastélyba, úgyhogy hirtelen egy démoni zombihadsereg ostromának közepébe kerülünk. De ugyanígy a pályák felépítése sem állandó. A lövöldözős szekvenciákat megszakítják a terepasztalos részek, melyek inkább a felfedezésre és gyűjtögetésre összpontosítanak. Ezen a felülnézetben látható pályán minden, oda nem illő kacat, kiömlött energiaital vagy elhagyott chips is megtalálható, sőt aktív részét képezi a környezetnek. Ha pedig ezt szóvá tesszük Tinának, akkor egyből kiderül, hogy a sajtos pufi igazából egy égből aláhullott meteor maradványa, aminek megnyitásához egy titkos kulcs szükséges.

Ez pedig minden kétséget kizáróan a játék legélvezetesebb része, persze ha a gamer vevő erre a marhaságra. Az írók tökéletesen elkapták, hogy a papír- és táblaalapú RPG-ket hogyan csíphetik nyakon, mely részeit tudják a legjobban kifigurázni és ezt nem restek akár percenként a képünkbe tolni. Mikor megismerjük újonc karakterünket, Newbie-t, akkor egy szürke, jellegtelen páncélban harcolunk, amit ki is pécéz Dragon Lord, a kaland antagonistája, hisz mennyire amatőrök vagyunk, ha még ki sem festettük figuránkat. Folyamatosan döntögetik a negyedik falat és szórják a muníciót a karikatúra hatlövetűjébe. Jóízűt nevettem a rocker Bárdon, azon ahogy a csapatunk tagjai fülünk hallatára próbálják kitalálni, hogy hogyan tovább. Jót mosolyogtam azon, hogy a terepasztalos részen barangolva nagyfejű hősünket meglephetik random támadók (helló jRPG-k), de ott már fel is nevettem, mikor kiderült, hogy egy határozott maflással még a konkrét harc előtt kiiktathatjuk őket.

Abban, hogy ne kapjunk hülyét a dumagyárosoktól, hatalmas  nagy szerepe van a kiemelkedő szinkronnak. Remek művészek erősítik a csapatot, mint Ashly Burch, mindannyiunk kedvenc Aloy-a, vagy több filmből is ismert Andy Samberg és Will Arnett. Néha viszont így is annyira sok az input tőlük, hogy a nagy hentelés közben esélyünk sincs figyelni a szövegelésekre, úgyhogy akit már az elején frusztrál, hogy mennyire ”hangos” a cucc, az jobb, ha másfelé keresgél (vagy minden Xp-t az immunitásra rak J).

Nem hiába emeltem ki külön, hogy miben is erős a szoftver, ugyanis a humoron és a környezet újdonságán túl sajnos igen hamar látunk be a sorok közé és ismerünk rá a – szerencsétlenebb esetben már ráunt – alappillérekre. Maradt a fékevesztett lövöldözés a 360 fokból ránk támadó különböző ocsmányságokra, amik kihűlt porhüvelyéből és a környező ládából (ezek száma, mint ha meg is növekedett volna) záporként zúdul ránk a sok színes loot. Felesleges bármelyik sorozatvetővel is szorosabban összehaverkodni, mert két pályával később nagy valószínűséggel már nem azt támasztjuk virtuális vállunknak. A rengeteg felszedhető lootot viszont végre mindennél egyszerűbb kezelni, egyfelől a jobbakat automatikusan utánunk küldik, ha elhagytuk volna, illetve már bármikor visszateleportálhatunk a fő bázisunkként funkcionáló várba, hogy túladjunk rajtuk.

Viszont már itt is előjönnek az ismerős elemek, a sok láda, automata, vagy akár a tarisznyánkat és fegyvereink befogadóképességét bővítő asztal, mind-mind copy/paste megoldással köszönnek vissza a Borderlands 3-ból. Sőt, még felszerelésünk is ugyanúgy, szintről szintre bővül. Valahol értem, mert ez nem egy új rész, csak egy spin-off, viszont ezek miatt lesz igen hamar túlontúl ismerős a játékmenet.

Na, meg a grafika. Már a harmadik részről sem lehetett ódákat zengeni, de az eltelt három év és a beköszönt újgenerációs konzolok nem tettek jót a már eleve kopottas külcsínnek. Kopottas, elmosott és elnagyolt textúrákkal találkozhatunk, aminek egyre kevésbé tesz jót a cell-shaded dizájn. De legalább folyamatosan hozza a 60 frame-et másodpercenként, már ha ezen opciót választjuk, ellenkező esetben lesz 4K-nk, de 30-as fps-plafonnal. Ez szintén nem egy PS5-től elvárt teljesítmény, főleg ilyen minőségért cserébe.

A vizualitást ért szájhúzás viszont nem összekeverendő a hangulattal, a színes szagos pályákkal és a sorozattól szokatlan, mégis remekül működő világgal. Meglepően jól áll a cuccnak a középkori szetting, legyen szó akár békés falvakról, elburjánzott erdőkről, netán terebélyes barlangokról és nem számítottam rá, hogy ennyire jól összesimul majd a Fantasy az FPS-sel. Az immerziót segítve azért kapunk egy méretes közelharci fegyvert is.

Amivel ezen felül megpróbálták kicsit feldobni az ismerős receptet, az a kasztok és képességek. Igen részletes menüben tudjuk testre szabni hősünk küllemét, de az igazi érdekesség azt követően, a hat karaktertípussal kezdődik. Ezek ismerős alapokon nyugszanak, mint a barbár (Brr-zerker), mágus (Spellshot) vagy a zsivány (Stabbomancer) és ugyan többnyire az a szerencsés, ha multinál vegyes a csapat, de mivel az elődökhöz hasonlóan most is igen eltérő irányba lehet fejleszteni azonos kasztokat, így tág értelmezésben vegyíthető a társaság. Emellett akkor sincs gond, ha kevésnek éreznénk a választott utunkat, a játék egy pontján ugyanis választhatunk egy második típust is, így bolondítva meg a játékmenetet. Én például Spellshotot indítottam, azon belül is varázslatokra (ezek az itteni gránátoknak felelnek meg) specializálódva, úgy, hogy kettő különböző is lehessen nálam, ráadásul igen rövid újratöltési idővel. Ez jól működött a távolsági harcok során, de a test-test elleni küzdelem kihívásai miatt örömmel bővítettem lehetőségeimet a barbár képességeivel.

Persze akkor az igazi, ha társakkal tudunk belevágni a harcok hevébe, aminek sikeressége az első napokban ugyan nem szűkölködött kihívásokban, ráadásul a progi a saját szerverét is szerette rendre elhajítani, de aztán a gyors javítások egészen helyrerázták a dolgokat, így bátran szólhatunk a haveroknak, hogy a következő 20, de minden egyéb kihívással együtt kb 40 órára ne csináljanak programot. Ha pedig még ezután sem unjátok, akkor jöhet a rouge-like elemekkel megspékelt Chaos Chamber játékmód.

De játszunk-e majd ennyit vele? Az biztos, hogy ha szeretnék egy kicsit lövöldözni és lootokért hajolgatni, akkor előbb venném elő Tina meséjét, mint mondjuk a Borderlands 3-at. Ez viszont azért kellemetlen, mert mire ide eljutottunk, már túl vagyunk megannyi fő és mellék epizódon, aminek köszönhetően, mind a játékmechanika, mind pedig a stílus túl ismerőssé vált. Ezek miatt pedig igen nehéz hosszabb távon őszinte mosollyal halomra lőni a kék kis Murph-öket Butt Stallion oldalán.

(A játékot a Cenega biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható PS5-re és PS4-re támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkekre kattintva meg is rendelhető.)

Pozitívum(ok)

  • Remekül felhasznált és kifigurázott téma; élvezetes játék a kasztokkal; őrült és szórakoztató szinkron

Negatívum(ok)

  • A lepel alatt ez megint egy újabb Borderlands; újrahasznosított elemek; koros grafika
7/10
Látványosság: Gyenge
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

martin beleszól:

4 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Most játszom a 3. résszel, nekem baromira tetszik és biztosan ez is meglesz. Témája és stílusa miatt szerintem még jobban is fog tetszeni.

  2. Pont tegnap próbáltam ki kutyafuttában a most elérhető, ingyenes játékot, a Dragon Keepet. Ott, szerintem a grafika kifejezetten jó, ez a rajzos technika eléggé időtálló. A melee mechanikával viszont nem nagyon tudtam mit kezdeni, és a lootolás ilyen mértékű túltolása nem tetszik.

    • Messzire kerüld akkor el az Outriders-t, ott még nagyobb loot ribanckodás van.

      • A lootolással semmi bajom, sokkal inkább azzal, amikor minden 2. szirszar mob után lootolni kell a muníciót. Megöli a játékélményt az 5 másodpercenkénti ládanyitogatás.