Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

The Witcher – Az elátkozottak háza (képregény)

Emlékek színesüveg-kalitkája.

FONTOS: Ha szívesen olvasnál még ilyen írásokat a PSC-n, akkor kattints IDE! Fontos, hogy a könyvet biztosító Szukits lássa, hogy van érdeklődés ilyen jellegű tartalmakra is, így elég csak odakattintanod, hogy ezt jelezd. Ha meg is rendelnéd, még akciósan megteheted.

A képregények és a videojátékok kapcsolata régre nyúlik vissza. A műfaj ábrázolásmódja, illetve az a tény, hogy sokkal dinamikusabban tud jeleneteket életre kelteni, mint például a könyvek, népszerű iránnyá tették őket az iparban: számos interaktív kaland melléktörténete látott napvilágot ilyen formában. A panelek képi világa kitűnő arra, hogy közvetítse a forrás képi stílusát, a hangeffektek vizualitása és a formátum rugalmassága pedig szintén hozzájárulnak a hangulat imitálásához. Erre remek példa a The Witcher: Az elátkozottak háza (eredeti címén The Witcher: House of Glass), ami valamennyire különlegesebb helyzetben van, mint a játékok mellé kiadott „hagyományos” képregények.

A történet főhőse a magyarul Vaják néven futó írások alkotója, Andrzej Sapkowski által létrehozott Ríviai Geralt, aki még több rajongóra lelhetett, amikor a CD Projekt Red The Witcher néven videojátékot készített 2007-ben (amit két, egyre népszerűbb és elismertebb folytatás követett 2011-ben és 2015-ban), majd újabb popularitási löketet kapott a hős, amikor a Netflix ezen a címen sorozatot alkotott.

Az Elátkozottak háza az első öt The Witcher-képregényt gyűjti össze egy csinos, keményfedeles kötetbe, amit ugyan a játékok alapján hoztak létre, de teljesen eredeti történeteket mesél el. Ez egy kétélű penge, de Paul Tobin írónak sikerült több ponton is eltalálnia a narratívát: érthető a kívülállók számára, nem igényel korábbi ismereteket, és nincs kapcsolva semelyik korábbi iterációhoz, mindezt úgy, hogy eltalálta az univerzum általános hangulatát. Röviden tehát ha ismered, ha nem, potenciális érdeklődő lehetsz.

FONTOS: Ha szívesen olvasnál még ilyen írásokat a PSC-n, akkor kattints IDE! Fontos, hogy a könyvet biztosító Szukits lássa, hogy van érdeklődés ilyen jellegű tartalmakra is, így elég csak odakattintanod, hogy ezt jelezd. Ha meg is rendelnéd, még akciósan megteheted.

Geralt egy „witcher” (vagy „vaják”), aki egyfajta professzionális szörnyvadász egy középkori fantasy világban. Gyerekkorában intenzív kiképzésen vett részt, valamint mindenféle szerek miatt genetikai mutációkon esett át, ennek hatására hatékonyan küzd, komoly ismeretei vannak a szörnyekről, képes alapvető varázslatok bevetésére, illetve ismeri a bájitalfőzés fortélyait, a katyvaszokkal pedig magát még erősebbé teheti. Hősünk látványos jellegzetessége, hogy két kardot hord a hátán: egy acélt az emberek, egy ezüstöt pedig a monstrumok ellen.

Jelen sztoriszálban Geralt összefut egy magányos vadásszal, Jakobbal, aki felesége, Marta halálát gyászolja több mint kilenc éve. Az elengedést megnehezíti az is, hogy Marta egyszerűen nem hagyja nyugodni az özvegyet – és nem csak átvitt értelemben, ugyanis egyfajta élőholtként, bruxaként visszajár és figyeli őt messziről. Egy hosszú, mély és keserédes beszélgetés után Jakob úgy dönt, hogy Geralttal tart, hátha a segítségével sikerül elengednie egykori párját. Betévednek azonban egy erdő mélyére, ahol egy különös, színesüveggel kirakott ház várja őket. Ez különös és veszélyes történésekkel, szerzetekkel és igazságokkal várja őket, a narratíva során pedig nem maradnak el az izgalmas összecsapások és fordulatok sem.

A történet legnagyobb erénye, hogy egyrészt fenntartja az érdeklődést szórakoztató stílusával és felépítésével, másrészt hű a forrásához. Ez a hűség a szereplők és helyzetek morális árnyalásában tűnik ki leginkább, ami jellemzője mind az eredeti könyveknek, mind a játéknak, amik a fő ihletként szolgáltak. Geralt gyakran szembesül azzal a ténnyel, hogy a szörnyetegek nem mindig öltenek rút külsőt, a helyzetek ritkán feketék és fehérek, és helyesen cselekedni összetettebb, mint azt elsőnek gondolnánk. Ez a fajta megközelítés egyébként – a forrásoktól függetlenül – is élvezetesebbé tenné a sztorit, emellett pedig képes aktuális társadalmi kérdéseket is belecsempészni az eseményekbe anélkül, hogy túl szájbarágós vagy prédikálós lenne. A párbeszédek – amiket Kolozsvári Zsófia fordított – kellően szórakoztatóak, valamint elég sok mindent meg lehet tudni a szereplők múltjáról anélkül, hogy olyannak tűnne, mintha az olvasónak szánt hosszú expozícióval találkoznánk. Valamennyivel lassabban indul be, de a végére sokkal gördülékenyebb lesz az egész cselekményszál, több akciójelenettel és érdekes fordulatokkal amellett, hogy felbukkannak különleges szörnyek is.

FONTOS: Ha szívesen olvasnál még ilyen írásokat a PSC-n, akkor kattints IDE! Fontos, hogy a könyvet biztosító Szukits lássa, hogy van érdeklődés ilyen jellegű tartalmakra is, így elég csak odakattintanod, hogy ezt jelezd. Ha meg is rendelnéd, még akciósan megteheted.

A képi világgal azért árnyaltabb a helyzet: Joe Querio rajzai egyszerűen néhol túl egyszerűek és stilizáltak. Alapvetően követhetőek a történések, illetve a monstrumok groteszk jellege remekre sikeredett, néha – és ez nagy eséllyel nem szándékos – a sima szereplők is bizarrul festenek olyan helyzetekben, amikor nem kellene: olyan részletek hiányoznak a képekből, amiktől egyszerűen torzzá, néhol pedig nevetségessé válnak. Carlos Badilla színezése azonban árnyalja azért ezt, és tompa, zöldes-barnás színvilága remekül alátámasztja az írás által festett nyomasztó, drapp világot. A Dan Panosian, Dave Johnson és a már említett Querio borítói azonban pazarak, és bár a keményfedeles kiadáson csak egy virít majd, a fejezeteknél láthatjuk az egyéni kiadványokét is.

Összességében a The Witcher – Az elátkozottak háza egy remek videojátékos adaptáció. A játékok rajongóinak egy egész jó mellékküldetésként hathat, és bár a könyvek szerelmesei érzékelik majd, hogy azért elmarad a regényektől, mégis egy jól elmesélt, a maga keretei közé szorított formájában pedig összetett történet. Kiváló kezdőpont potenciális érdeklődőknek ez az eredetileg 2014-ben publikált képregénysorozat, ami tartalmaz mindent,amit kell, ha a The Witcher címet magára vállalja valami: szörnyeket, akciót, morális dilemmát és társadalmi kritikát, mindezt az ősz harcos szemén keresztül.

A könyvet a Szukits kiadó biztosította. Köszönjük! Ha szívesen olvasnál még ilyen írásokat a PSC-n, akkor kattints IDE! Ha meg is rendelnéd, még akciósan megteheted.