Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

The Survivalists (PS4, PSN)

Csita, ungava!

Fura és néha egészen nehézkes dolog így sok-sok év távlatából visszaemlékezni – vagy pontosabban esetemben inkább csak megpróbálni – a videojáték-világ egy-egy adott eseményére vagy időszakára. Én például a PlayStation 4-re nemrégiben megjelent és tesztelésre nálam landolt The Survivalists kapcsán kezdtem el agyalni azon, mikor is találkoztam először konzolon ezzel az egész híres-neves “túlélős” zsánerrel. Hiába töröm a fejem – és nem csaltam guglizással – egyszerűen nem emlékszem másra, csak arra, hogy valamikor 2013 magasságában egyszer csak berobbant a Don’t Starve, és utána már minden hónapban kaptunk egy szinte kottára ugyanolyan, maximum körítésében vagy kisebb mechanikai megoldásaiban különböző túlélős játékot. Először persze kifejezetten érdekesnek tűnt a buli, de aztán kissé beleuntam, újra és újra rádöbbenve arra, hogy a való élet szükségleteinek virtuális kielégítése nem feltétlen az én műfajom. (Rád nézek szomorúan, Read Dead Redemption 2.)

…mert egyébként tök jó dolog ez a túlélősdi, de őszintén: ha egy ilyen cuccal játszottál, már mindegyikkel játszottál. Mindegyik. Pontosan. Ugyanolyan. Egytől. Egyig.

…jó, ez a kijelentés hülyeség volt. Nem minden túlélős játék teljesen ugyanolyan. Inkább csak a mechanika alapja ismétlődik, az igazi izgalmakat természetesen a körítés hozza. Meg hát ott volt a szintén általam tesztelt The Forest, amit minden faragatlan bénasága ellenére élveztem, mert remek hangulat hatotta át.

Rá kellett jönnöm, hogy a dolog, ami engem ezekben a túlélős cuccokban általában zavar, az a narráció, az ívelő történet hiánya. Legalább egy laza vezetőszár nélkül szerintem (számomra) a túlélő játékok egész egyszerűen unalomba fulladnak, elpárolog bennük a motiváció. Ennek tükrében viszont jogos lehet a kérdés, mégis miért vállaltam be most a The Survivalists tesztelését? Nos, természetesen a szupermenő majmok miatt! Azonban mielőtt belemennék a robinzonkodás rejtelmeibe, lefutom a kötelező köröket.

A The Survivalists a Team17 / Sold Out Software munkája. Ha esetleg ránézésre ismerős lenne az erősen pixeles grafika (vagy a cím), az nem véletlen: a brit indie kiadó jegyzi például The Escapists című szoftvert is, melyet jellegzetes stílusának köszönhetően immár többszereplős “univerzumként” jegyeznek a zsánerben; ide tartozik jelen teszt tárgya is.

A game – választható nemű és némileg személyre szabható külsejű – főhőse “hajótöröttként” érkezik egy kis szigetre, ahol értelemszerűen a túlélés lesz a cél, valamint a megmenekülés. Ha most utóbbi infóra azt mondod, hogy köszi a spoilert, igyekszem halkan megjegyezni, hogy a kaland nagyjából 6 meglepetése(?) közül 4-et maga a játék leplez le nagy vígan, és ehhez elég csak belenézni a trófealistába, vagy rápillantani a töltő illetve kezdő képernyőre. A szigeten egyébként nem leszel egyedül: előbb vagy utóbb találkozni fogsz – többek között – ellenséges lényekkel (ők villannak be a töltő képernyőn), illetve segítőtársakkal – ők a már emlegetett majmok, akik a mechanika leglényegesebb, legérdekesebb, valamint legszórakoztatóbb elemei azáltal, hogy a szó legszorosabb értelmében a kezed alá dolgoznak. Most persze jogos lehet a kérdés, hogy mi ebben az egészben a nagy truváj, hisz már az ősrégi Warcraftban – meg jó pár más klasszikusban – lehetőség volt gépi segítőket munkára fogni, fát vágatni vagy követ töretni velük. Nos úgy, ahogy itt, ebben a formában, szerintem még nem főnökösködhettél!

Érkezésed után egy csendes kis öbölben térsz magadhoz. Tutajod roncsai között – mely afféle állandó forrásként funkcionál – élelmet és alapvető komponenseket találsz, melyekből elkezdheted az építkezést, amihez mindössze egy darab fontos és állandó dolog szükségeltetik: a mesterkalapács. Építőmenüből egyébként az egész játék során nem lesz négynél több és kezelésük is pofonegyszerű: a különféle barkácsolható tárgyakat “blueprint” (összeszerelési útmutató) ikonok jelzik, és ha valamit sikerül összetákolni, általában megnyílik egy újabb lehetőség egy hasonló kategóriájú, de már komplexebb cucc összerakására, melyhez rendszerint egy új, fejlettebb komponens vagy másik cucc is szükségeltetik. Alkotni több kategóriában is lehet: a kézből elvégezhető, alapvető szereléseken túl ilyen a főzés, amihez mindig tábortűz kell, a barkácsolás, amihez munkaasztal dukál, valamint a kovácsolás, ami nem jöhet létre kohó nélkül. Utóbbi három mókolás esetében a folyamat úgy zajlik, hogy a megfelelő állomásnál kiválasztod a kívánt blueprintet, majd adagolod a komponenseket, végül összekalapálod a cuccot. Egyszerű, mint a faék!

Miután felállítottál magadnak egy egyszerűbb fekvőhelyet, ahol megfáradván lepihenhetsz az éj beálltával (és igény esetén állást menthetsz), valószínűleg hamar találkozni fogsz minden survival játék alapfogalmával, az éhséggel, ami a kaland során folyamatos presszió alatt tart: emberkéd soha nem felejti majd el viccesen megjegyezni, hogy itt lenne az ideje bekapni valamit. Éhséged kezdetben bogyókkal csillapíthatod, és mivel ezek hamar fogynak, itt az idő szétnézni új birodalmadban készleteid újratöltésére! A kedves kis sziget többféle – de hála’ istennek nem irritálóan sokféle – alapanyagot rejt. Egy egyszerű bot segítségével fákat és bokrokat csaphatsz szét, melyekből bogyó, fű, majd a későbbiekben rönk és pálmalevél nyerhető. A szétvert sziklákból kavics lesz, a kiásott földből sár és homok, és így tovább. A bot után megcsinálhatod a bunkót, aztán a fejszét, az ásót, a csákányt, ésatöbbi, ésatöbbi. A szigeten barlangok is találhatók további alapanyagokkal (pl. csontok), estefelé pedig megjelennek az első denevérek, amiket lecsapva végre húshoz juthatsz a komolyabb, táplálóbb csemegék megfőzéséhez. (Életerőd mellett egyébként a rendszer staminádat is figyeli, így nem lehet vég nélkül dolgozni, néha szusszanni is kell egy pillanatra.)

Barangolás közben aztán megtörténik majd a csoda: találkozol az említett majmokkal, amiket egy speciális eledel segítségével tudsz magadhoz édesgetni (vagy kiszabadítani). Lelkes kis követőidből az idő haladtával egyre többet gyűjthetsz be, majd egy kis leleményességgel – meg persze türelemmel – hihetetlenül hasznos és eszméletlenül poénos állományt képezhetsz ki belőlük.

Alkalmazottaid kezébe mindenféle eszközöket adhatsz, majd egy vagy több majmot magad köré gyűjtve és kijelölve különféle kunsztokat taníthatsz meg nekik. Ha például ráversz egy téged támadó denevérre a tanítási turnusban, majmaid felfogják a problémát és onnantól minden támadót automatikusan püfölni kezdenek. Amennyiben megmutatod nekik, hogy kell kivágni mondjuk egy pálmafát, kivágják neked az egész erdőt, vagy kaviccsá forgácsolják a környék összes szikláját. Ez eddig mondjuk nem is túl izgalmas, ugyanakkor máris felettébb vicces. Az egyébként, hogy mi van a majom kezében sokat számít, mert érzelemszerűen egy baltás maki nagyobb hatékonysággal vágja a fát, mint egy botos, ugyanakkor egy karddal felszerelt honvéd ügyesebben küzd, mint amelyiknél ásó van.

Az igazi parádé viszont ott kezdődik majd el, amikor elkezdesz nagy volumenben gondolkodni! Építesz például egy (vagy akár több) tárolóként funkcionáló ládát, amit az egyik szerencsétlen majom kezébe adsz, hogy cipelje, majd követőid magad köré gyűjtve meglátogatod szigeted egy komponensekben gazdag pontját, és elkezdesz betakarítani. Két majom fát és füvet vág, no meg követ tör, kettő pedig összeszedi a földön tonnaszám heverő cuccot és a ládába hordja. Ezzel a folyamattal megspórolod magadnak a melót és hátradőlve nézheted, ahogy majmaid jó szolgák módjára annyi alapanyagot termelnek neked, hogy abból életed végéig gazdálkodhatsz.

Ez azonban még nem minden, hisz maga a craftolási folyamat is automatizálható! Az egyik – vagy akár több! – majom kezébe mesterkalapácsot adsz, majd bedobsz egy-egy blueprintet a konyhába, a munkaasztalra, valamint a kohóba, és megtanítod neki, hogy ha van elég cucc, kezdje meg a craftolást. Ezután megmutatod egy másik majomnak, hogy menjen oda az inventory-ládához és vegye ki a megfelelő komponenst, majd tegye a craft-pontra, amivel beindítasz egy olyan kvázi perpetuum mobile folyamatot, minek hatására a majmok addig craftolnak fáradhatatlanul, ameddig van alapanyag az adott blueprinthez. Mindezt még tetézheted azzal, hogy egy következő majmot betanítasz arra, hogy az elkészült termékeket visszahordja a ládákba, amivel tökéletes rend lesz körletedben. Mindezeken felül, ha már tényleg szemtelenül nagy májer akarsz lenni, némi logisztikával összekombinálhatod a fenti két folyamatrendszert, azaz egy csapat majom kivágja neked az erdőt, egy másik a bázisra hordja a motyót, a táborban pedig abból egy brigád legyártja a kívánt termékeket, amit az újabb építők aztán vagy továbbhasználnak, vagy a raktárosok elpakolnak. A legvégén gyakorlatilag már csak arra kell figyelned, hogy a blueprinteket cserélgesd, mert hát nem feltétlenül lesz szükséged arra, hogy majmaid például a végtelenségig kerítésdeszkát eszkábáljanak, egy esőerdőnyi faanyagot elherdálva.

Ennek az egész szuperhasznos és nem mellesleg felettébb vicces, folyamatos mosolygásra ingerő folyamatnak – és ezáltal minden eszközalapú cselekedetnek – egyébként egy komoly buktatója azért van, ez pedig az eszközkopás. Ez annyit jelent, hogy a majmok csak addig tudnak fát vágni (vagy bármi mást csinálni), amíg használható szerszám van a kezükben. Utána visszabutulnak vadmajommá és makogva toporognak tanácstalanul.

Jogos lehet ezek után a kérdés, hogy ez ugyebár mind szép és jó, de mennyire koordinálható egyszerűen? Nos, az messzemenően látszik, hogy a Team17 munkatársai komoly gondot fordítottak a kezelés fejlesztésére, és létrehoztak egy modern mechanikát, amit talán az érintőképernyős számítástechnikai eszközök megoldásaihoz lehetne hasonlítani. Lenyomva tartod, kijelölöd, ráhúzod, felengeded, klikkeled – a rendszer meglepően jól működik, bár látszik, hogy mindez számítógépen egérrel valószínűleg sokkal flottabbul üzemel. Vannak mondjuk pillanatok, amikor bele tudnád kúrni a kontrollert a képernyőbe, mert épp nem azt a majmot sikerül kijelölni, amit szeretnél, vagy véletlenül sztornózod egy vagy több majom már nagy nehezen elindított munkáját, és az is mocskosul idegesítő lehet, amikor minden majom köréd gyűlik, pedig te csak a lila színűt szeretnéd tanítani, de összességében, miután ráéreztél a kezelés finomságaira, elég jól beindíthatók a folyamatok. (Nyilvánvalóan egy hagyományos, “analóg” megoldás klasszikus menükkel és csúszkákkal fényévekkel egyszerűbbé tenné a vezérlést, de gondolom a fejlesztők nem akartak retro Football Managert csinálni a játékból.) A mesterséges intelligencia egyébként meglepően jól működik, a majmok még egészen nagy távolságokat is le tudnak fedni munkafolyamatokkal, bár néha azért reménytelenül elakadhatnak – például az ellenséges támadás különösen összezavarhatja szegénykéket. Emellett olyan is előfordult, hogy egy kisebb csetepaté után például a cipelős majmom elhagyott egy cuccokkal teli ládát, amit aztán vagy fél órán át kereshettem a vadonban… de meglett, nem veszett el végleg.

Van egy jellegzetesség egyébként, ami engem durvára idegesített, ez pedig a karakternél tatható inventory mérte: a játék során gyakorlatilag nem volt olyan pillanat, amikor ne lett volna tele, ezért amikor nem majmokkal dolgoztattam ládából, hanem én voltam a mester, állandóan le és fel kellett pakolgatni a motyókat, amitől felment az agyvizem.

A szigeten a folyamatok életben tartásának apropójából respawn rendszer működik. Ez annyit jelent, hogy minden lehetséges alapanyagul szolgáló objektum egy idő után újraterem, azaz soha semmi nem fogy el végleg.

Szigeted teljes felfedezésével belefuthatsz pár kisebb meglepetésbe. Ilyenek például a rare-komponensekkel kecsegtető földalatti kazamaták, amiket érdemes majom hadsereggel raidelni, az ellenséges táborok, valamint egy utazó boltos, akitől rare cuccokat vásárolhatsz vagy mini küldetésekkel cserélhetsz. Az első nagyobb felismerés pedig akkor jön el, akkor rájössz – sajnos ezt is lelövi előre a játék -, hogy nem csak egy…

Gondolom fenti jelzőimből is látszik, hogy ez az égész majom-egzecíroztatás baromira élvezetes tud lenni… egy ideig. Aztán valahogy eljön a pont – nekem legalábbis eljött -, amikor rájössz, hogy tényleg halál poénos egy séf-majommal lesüttetni hatszáz adag rablóhúst, de mivel a magaddal hordozható cuccok száma véges, és az inventory túladagolás állandó probléma, gyakran egyszerűbb két pofára zabálni a szigeten mindenhol jelen levő bogyókat, mint hatféle élelmet magaddal cipelni. Emellett azért az is tény, hogy mondjuk nyolc majmot folyamatosan magaddal hurcolni néha olyan, mintha óvóbácsiként (vagy óvónéniként) kommandírozni egy csapat hiperaktív gyereket, akik között mindig lesz legalább kettő, melyik lemarad, bámészkodik, vagy az ellenkező irányba kóricál, mint amerre menni kéne. Szóval van, hogy egyedül sokkal kényelmesebb kalandozni, ugyanakkor az egyedüllét több szempontból is erősen limitálja a hatékonyságot, ami egy 22-es csapdája helyzetbe sodorhatja a playert.

A játék multiplayer módot is tartalmaz, mely során meglátogathatod valaki / valakik szigetét, vagy bejöhet hozzád valaki / valakik lakónak. Ebben a felállásban szinte már mini-birodalmakat lehet kiépíteni az összefogással, ha valakinek erre a kooperatív formulára van ingerenciája. A multiplayer szisztéma egyébként a játék egyik igazi esszenciája, itt lehet a végtelenített craft-rendszer által hajtott termelékenységet igazán kihasználni, de ehhez nem árt hű társakra szert tenni.

A játék élvezeti faktorának jelentős részét a látvány adja, ami egyszerűen fenomenális! Ameddig megszokottá nem válik, hogy a dolgozó majmok mennyire viccesek, tényleg mindenen, még a legapróbb munkafolyamon is percekig tudsz röhögni – igaz ez a kafferbivalyt izomból csépelő hadseregre, a vadul támadó pufi cápára, vagy a Kínai Nagy Falat táborod körül felhúzó ezermester-majomra is. A hang és zene semmi világrengető extra, jól funkcionál, fülbemászó a melódia, a kezelés pedig az említett bosszantó apróságoktól eltekintve rendesen működik. Szavatosságról ugyanakkor egy túlélő játék esetében nehéz beszélni, mert hát az szinte csak tőled függ, hogy mennyi idő után akarsz megmenekülni a szigetről… az viszont biztos, hogy ez közel 10 órádba alaphangon belekerül majd.

A felhőtlen hangulatot számomra csak az árnyékolta be némileg itt is, mint amit a teszt elején említettem – hiányzott valami kis narráció, valami üzemanyag, ami időről időre felbukkanva némileg tagolta volna az amúgy soha véget nem érő termelési folyamatot és valóban arra motivált volna, hogy megmeneküljek. Az igazat megvallva egy idő után elvesztettem a kezdeti lelkes érdeklődést, ezért egyre ritkábban vettem elő a játékot. Hiába tudtam, merre vezetne tovább a kaland, egyszerűen már nem volt érkezésem újfent tutajra szállni hat majommal és 5 percig oda, 5 percig meg vissza hajókázni csak azért, hogy olyan ércet tudjak bányászni, amiből akár már aranykardot is tudnék kovácsolni… főleg, hogy már volt 12 kardom, 6 lándzsám, valamint 4 íjam is.

…szóval ÉN nem vagyok egy született Robinson Crusoe, ez szinte már biztos. De TE ettől még lehetsz egy igazi túlélő!

★★★
KÖZÉPSZERŰ
Kiadó: Team 17
Fejlesztő: Mouldy Toof
Méret: 673.2 MB
Megjelenés: 2020. október 9.
Ár: 8740 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

3 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Köszi! Ez szuper részletes volt.
    Don’t Starve nagy kedvencem, ezért szemezgettem ezzel a játékkal.
    De elolvasva ezt a tesztet (illetve nézegettem pár röpke videót is), arra jutottam, hogy a majomkodás nem nekem való.
    Valamiért nem vonz ez a része. Pedig mókásan hangzik.
    Amúgy nem lehet túl sokáig erőltetni ezeket a túlélős cuccokat. Annak ellenére, hogy én szeretem a műfajt, többnyire csak kis dózisokban adagolom őket.
    Amikor éppen olyan hangulatomban vagyok.

    2
    • Köszönöm. Közel voltam egyébként a 4 csillaghoz, és ha nem egyedül játszottam volna túlnyomó részben, meg is adtam volna. A kaland második fele ugyanis olyan típusú koordinációt igényel, ami szerintem jobban működik, ha legalább 2 player dolgozik össze. Ez talán ködösen hangzik, de nem akartam spoilerezni.