Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

The Sinking City (PS5)

Kismedencés merülés.

A most bemutatott játék megjelenése nem csak azért fontos, mert végre(?) kiadták a Sony legújabb konzoljára, hanem mert ezáltal ismét megvásárolható lett a PlayStation digitális áruházában. A The Sinking City sajnos nem saját minősége végett maradt meg emlékeinkben – már amennyiben valóban így történt -, hanem a megjelenést követő jogi ciklon miatt, ami a kiadó és fejlesztőcsapat között csapott toronymagas hullámokat. Mondjuk így legalább valamennyire emlékszünk rá, mert ezen kívül eme közepes alkotás már rég elsüllyedt volna a köztudat rései között felgyülemlett szürke pocsolyában. Így aztán egy utolsó erőfeszítésként a Frogwares csapata ismét a habok közé merült, mi pedig búvárszemüvegünket felcsatolva vizsgáljuk meg, miben különbözik a lovecrafti borzongás immáron next-gen medencében.

“Nem sokban” – írhatnám, és egyben zárhatnám is a cikket, de már így is meglehetősen borús hangulatú volt a bevezető, és azért az oxigénpalackomra téve a kezem, nem olyan rossz játék ez, csak sajnos semmilyen téren nem sikerült kiemelkedőre. Alapvetően egy TPS nézetben végigkövetett misztikus-detektív menetre fizetünk be, amint belépünk ebbe a hidegrázós, főleg a Cthulhu mondakörre alapuló világba. Érdekes módon nem hivatalos feldolgozással van dolgunk, mégis szinte minden fontosabb momentum fellelhető a történet során, ami a könyvek rajongói számára ismerős lehet. A rémségek mellet ilyen a folyamatosan nyomasztó környezet, a szörnykultuszban utazó szekták, vagy a faji kirekesztettség is. Ennek köszönhetően és a készítők által a döntést nagyon bölcsen meghozva, nem a ”jumpscare”-ek miatt fogjuk kellemetlenül érezni magunkat, hanem az egyre mélyebben megismert világ és annak fojtogató hangulata fogja szépen maga alá temetni tudatunkat. Emiatt nem is tudtam egyhuzamban túl sokat nyúzni a progit, kellett olykor némi szünet és napsütés.

A történet során egy hatalmas városban fogunk több ügyben nyomozásokat folytatni, többféle kimenetelű beszélgetésekbe bonyolódni, és nem e világi szörnyetegekkel harcolni. A gond pont az, hogy ezekből mindegyik mechanikával van gond. A nyomozásnál csak arra kell figyelnünk, hogy minden nyomot összeszedjünk, utána a menüben viszont kábé’ totózva is összepárosíthatjuk az összetartozó következtetéseket. A diskurzusok alatt valóban van választási lehetőségük, ám ez semmilyen formában nem befolyásolja a történet kimenetelét, legfeljebb az adott pillanatban megkaparintható loot bukhat egy-egy válaszon (ami 90%-ban lőszer). A cselekmény végére érve valóban több befejezés is elérhető, de hogy melyik lesz az, az csak az utolsó fél órában meghozott döntésünkön múlik. Nagyon fontos infó: a kézi mentést kivették az új verzióból, magától intézi a rendszer, így nincs már mód arra, hogy visszamenjünk szemrevételezni egy korábbi, de mégis alternatív párbeszéd opciót. A lövöldözés és lapáttal való duhajkodás pedig sajnos annyira fapados érzetet kelt, hogy inkább lopakodni próbálunk majd, ahol csak lehetséges. A gond ezzel csak annyi, hogy a nyugodt tempójú játékmenethez képest túlontúl sok helyen vagyunk rákényszerítve a csetepaték kezelésére és ezek kikerülésére nem lesz módunk.

Viszont van két jellege a cuccnak, amikre hivatkozva mégis tudom ajánlani az érdeklődőknek: a történet és a hangulat. Habár az előbbi egyéni megítélés kérdése, de szerintem teljesen vállalható (szórakoztató?) kalandot követünk majd végig, az pedig a képekből és videókból is lejöhet, hogy mennyire egységesen nyomasztóvá sikerült megteremteniük a game világát. Így is talán túlnyújtottam a véleménynyilvánításomat, így aki többet szeretne tudni, azt átirányítanám oldalunk minden részletét is taglaló tesztjére. Lovecraft és korábbi Sherlock Holmes játék kedvelőknek tehát simán megérhet egy próbát. De vajon melyik konzolon?

A 4K és 60fps, amit magabiztosan prezentál a cím, ugyan nem hiba és döccenés nélkül, de alapvetően stabilan. A kép valóban sokkal élesebb, a szép jelzőt ugyan nem használnám, de ebben a karakterdizájnnak és a képi világnak is nagy szerepe van. Eleve nem túl hálás a téma, de a napszakváltozásnak köszönhetően a bevilágítási effektek tudnak dobni a vizuális összképen. Emellett, minek okán az eső szinte folyton nyakunkba csurog, így talán a vízzel kapcsolatos grafikai részleteken többet javíthattak volna. Akárcsak az átvezető videókon, ami feltűnően alacsonyabb felbontásban tárul szemünk elé, így hagyva kesernyés szájízt maguk után.
Ami viszont kikezdhetetlen – és majdnem minden PS5 játékban hüledezek is rajta rendesen – az a töltési idő nemhogy rövidsége, inkább hiánya. A főmenüből szerintem 1mp lehet a mentett állás betöltése, de 2-nél semmiképp sem több, ami még mindig elképesztő élmény. Emellett a DualSense is fel van jegyezve az újítások listájára, ám ezt egyedül a jobb ravasz igénybevételénél tapasztalhatjuk, ahogy némi ellenállást fejt ki a fényképezőgép gombja és a lőfegyverek elsütőbillentyűje. Elvileg a rezgést is feltuningolták, ám én úgy tapasztaltam, hogy így is teljesen véletlenszerű, hogy mi és miként berreg a kezünkben. Amin viszont sajnos nem dolgoztak eleget, azok a bugok és technikai malőrök. Az egymás testén áthaladó, kezük fölött lebegő újságot olvasó klónhadsereg sajnos még mindig uralja a lassan elmerülő várost.

Mégis azt mondom, hogy akinek felkeltette az érdeklődését a harcokkal tűzdelt vizsgálódás, sőt egyenesen kedvére való a folyamatosan nyomasztó hangulatot árasztó, kissé becsavarodott világ, az bátran nézzen rá, egy új generációs élménytől mentes 16-20 órás kaland vár rá. Annak, akinek megvolt/van PlayStation 4-re, nekik nem gondolnám, hogy a felhúzott grafika és a néha megrezdülő irányítás elég arra, hogy megpendítse az újrajátszás iránti kedv húrjait. Ha mégis, jó tudni, hogy nincs mód ingyenes frissítésre, akár digitális, akár fizikai kópiánk pihen a polcon, cserébe viszont ajándékba kapjuk a Merciful Madness DLC-t. A legtöbb merülős szóviccet ellőttem az cikk elején és valószínű meg is lincselnének, ha folytatnám, így csupán kellemes, de óvatos csobbanást kívánok az újoncoknak.

Jogi hullámlovaglás

A Frogware fejlesztőstúdió játékát eredetileg 2019-ben adta ki a francia illetőségű kiadó, a Nacon (egykoron Bigben Interactive). Rövid idő múlva a készítők beperelték a kiadót, amiért azon túl, hogy egymillió euróval tartoztak nekik, a megjelenés után elért mérföldkövek után sem fizettek és a játék jogait is megpróbálták behúzni. A francia cég azzal válaszolt, hogy a csapat megkeresése után közel 10 millió euróval támogatták őket, most pedig utólag akarnak módosítani a szerződéseken. Ha pedig már ott voltak, hát kérvényezték a játék első verzióját, ám ezt a bíróság többször is visszautasította. Mivel nem sikerült dűlőre jutni, így 2020-ban levették a címet a polcokról és azóta sem  lehetett azt elérni.

2021 februárjában a TSC ismét felkerült az egyik PC-s digitális áruházba, ráadásul 60%-os kedvezménnyel, ám a fejlesztők hivatalos közleményt adtak ki, amiben arra kérték a játékosokat, hogy ne vegyék meg a játékot, mivel az nem az ő munkájuk, hanem egy, elvileg a Gamesplanet oldaláról megvásárolt, majd illegálisan feltört verzió (hiszen ők nem adták át a master verziót). A kiadott kommunikáció során a srácok rámutattak arra is, hogy ebbe a kiadásba több helyen bele is nyúlt a Nacon, kicserélték a Gamesplanet logóit a sajátjukra és minden más, Frogware játékra mutató elérést is eltüntettek a programból.

Mivel ez a ”hackelés” igen felületesen sikerült, így a kódok között rábukkantak az eredeti játék több nyomára is, illetve magát az elkövetőt is vissza tudták követni, aki történetesen Filip Hautekeete, egy belga fejlesztőcsapat 20 éves tapasztalattal bíró technikai vezetője. Jelenleg az ügy még nincs lezárva, de nem áll jól a Nacon szénája, és ha mindent sikerül bebizonyítani, akkor Filipnek egy 750 ezer eurós bírság és hét év letöltendő börtönbüntetés is kinéz.

(A játékot a Frogwares biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 16990 Ft. A PlayStation 4-es kiadás tesztjét ITT olvashatjátok.)

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Jó cucc!
    PS4-en toltam végig.
    Nyomasztó játék!
    A zene zseniális, a grafika olyan amilyen…
    A mellék és fő küldetések jók voltak.
    Aki szereti a világot annak ki kell próbálnia.

  2. Én nagyon kedveltem a ezt a nem hibátlan progit, pont a tesztben is feltüntetett két dolog (sztori, hangulat) miatt. Szerintem aki kedveli a lovecraftiánus irodalmat, tuti behúzza a cucc! Sajnálom, hogy a jogi csatározások miatt nincs lehetőség upgrade-elni a PS4 verziót. 🙁