The Outlast Trials (PS5, PS4, PSN)

Próbának megfelel.

2013 környékén, az első Outlast megjelenésével tényleg azt érezhettük, hogy a Red Barrels stúdió valami újat hozott létre a horror műfajában (legalábbis, ami a videojátékokat illeti). Elképesztően para volt az első rész, a zsáner legnagyobb kedvelői is szuperlatívuszokban tudtak beszélni a játékról, és erre a 2014-ben megjelent Whistleblower kiegészítő rátett még egy lapáttal. A második epizódról több ismerőstől is hallottam, hogy számára annyira nem jött be, mint az első, viszont szerény véleményem szerint (és az internetes értékelések se az ellenkezőjét akarják alátámasztani) a második felvonás is igen erős lett minden tekintetben, a parafaktort itt is viszonylag magasra sikerült pakolni, valamint a története is eléggé polgárpukkasztó.

Mi ez pontosan?

2019 decemberében a Red Barrels egy új játékot tease-elt egy kép formájában, amiről akkoriban még sok mindent nem lehetett tudni. Aztán 2020 júniusában robbant a bomba, hogy jön az Outlast harmadik része, és nem is kell rá éveket várni. (Narrátor: de, végül mégis éveket kellett várni.) 2021 augusztusára ígértek egy zárt bétát, ami a Covid miatt elcsúszott egészen 2022-ig, de ez nekünk PlayStation tulajoknak nem is annyira releváns, mi mindig kimaradunk az ilyen jóságokból. Viszont 2024 márciusában elérkezett a várva várt pillanat, megjelent az Outlast Trials. Három barátomat a hónom alá kapva neki is láttunk a kalandnak. Csupa móka, kacagás, vér, erőszak, félelem és sötétség…

A játék alaptörténete nagyjából annyi, hogy az Outlastek előtt játszódik a Hidegháború idején, ahol mi (és társaink) a Murkoff Corporation tesztalanyaiként tengetjük mindennapjainkat egy szanatóriumban. A game első indítását követően végig kell vergődnünk magunkat a tutorialon, amiben a nyakunkba lihegő ellenfelektől való elfutás közben, a gyerekkori plüssmackónkra és óvónéninkre gondolva azon tanakodunk, hogy miért nem inkább Minecraftozunk és építgetünk házakat, meg ültetgetünk virágokat. Miután kihordtuk 4 és fél infarktust a tutorial alatt, bekerülünk a játék lobbyjába, ahol a különböző küldetések előtt felkészülhetünk arra, ami várni fog minket a fal másik oldalán. Leülhetünk szkanderozni, sakkozgatni, valamint kipingálhatjuk a kis cellánkat, ahova a nap végén magzatpózba kuporodva befeküdhetünk be és sírhatunk. A cella (véletlenül se szeretném szobának hívni), teljesen testre szabható, minden eleme színezhető, és még a szőnyeget is kiválaszthatjuk tetszés szerint, de természetesen a mikrotranzakciók itt se hiányozhatnak. A szobák mellett karakterünk is testre szabható, de itt sem kell a mikrotranzakció hiányától tartanunk, itt is költhetünk a szoftverre valódi pénzt. A játék kinézetére egyáltalán nem lehet panasz, Unreal Engine 4-et használ és teljesen megfelel a mai igényeknek, ugyanakkor ez nem mondható el teljesen a hangokról: sokszor azt éreztem, hogy a hangok nem onnan jönnek ténylegesen, ahonnan az ellenfél valójában érkezett.

Bevetésen

Miután kiszkanderoztuk és kisakkoztuk magunkat, megindulhatunk első trialunkon. A lobby középső részén található egy számítógép, amin kiválaszthatjuk, hogy melyik megmérettetésen szeretnénk elindulni. A játékmenet szinte ugyanaz, mint az első két Outlast esetében: próbáljunk meg a pálya egyik feléből eljutni a másik felébe, mindezt úgy, hogy ne kapjanak el az ocsmány lényeg, amik megkeserítik a csapat életét. A játék különböző eszközökkel segíti az MI által irányított ellenfeleket: például, ha üvegszilánkokra lépünk, akkor felhívjuk a figyelmüket magunkra és könnyebben megtalálnak minket, de ugyanez igaz a különböző csapdákra is, így ezeket érdemes kerülni. Ráadásul, ha ezeket aktiváljuk, az beleszámít a végén az értékelésbe is, ami által kevesebb tapasztalati pontot kapunk.

A tapasztalati pontokkal szinteket szerzünk, amivel különböző tokeneket kapunk, amikkel tudjuk fejleszteni a karakterünk, így akár új képességekre is szert tehetünk.

Ez mind tök jól hangzik, viszont pont ez veszi el a játék élét. Miután ugyanis egyre több képességet szerzünk meg és egyre több trialon megyünk keresztül, annál kevésbé lesz ijesztő a kihívás és ,lezy könnyebb végigmenni a pályákon. Jól megmutatja ezt, hogy az első próbánkat 97(!!) perc alatt sikerült végigvinni, mindezt úgy, hogy a felnőtt pelenka linkje meg volt nyitva a telefonunkon a biztonság kedvéért. Viszont jó pár trial után már sikerült 20-25 perc alatt végigmenni egy-egy pályán, folyamatosan sprintelve a pálya közepén, és 1-2 jumpscare-t leszámítva egy pillanatra se féltünk a bevetés alatt. Emiatt úgy érzi az ember, hogy az Outlast az a tinderes match, akivel hónapok/évek óta szeretnénk már találkozni, csak a távolság miatt nem sikerült, viszont az első találkozás után rájövünk, hogy nem tudunk miről beszélgetni. A pályák lineáris felépítése és a különböző trialok hasonlósága pedig nem nagyon tud rávenni arra minket, hogy találkozzunk még a tinderes párunkkal egy párszor.

Összegzés

A The Outlast Trials egyáltalán nem egy rossz játék, viszont amiatt, hogy önismétlő és tudatosan veszi el tőlünk a saját eszenciáját, ezért horror-rajongóknak nem fog hosszútávú élményt nyújtani. Ennek ellenére egy akció keretein belül, haverokkal simán rá lehet próbálni, pár órányi mókázást simán tud hozni. Illetve, ha a fejlesztők a későbbiekben a live-service mivoltának megfelelően frissítik és balanszolják a programot, akkor egy kiváló alkotás is lehet belőle.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)