Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

THE MEDIUM (PS5)

Ép testben két lélek.

Ijesztően idegen világban tér magához, mely valahogy mégis ismerősnek tűnik. Nem tudja hogyan került ide, csak abban bizonyos, hogy még fontos teendői lennének. Körbenéz, kutat, de nem talál mást, így lassan egyre magányosabbnak, elveszettebbnek érzi magát. Ám ekkor valaki feltűnik a közelében, egy nő lép mellé. Nem biztos benne, de úgy érzi, hogy a nő talán segíthet félbemaradt feladataival. Ám a nő nem ezért van itt, helyette elmondja, hogy nincs mitől félnie és befejezni sem kell már semmit. Már nem érdekes, nem számít. Nem sok ez, de a Lélek lassan megérti, elengedi életének béklyóit és lassan megnyugvásra lel. Ez a nő feladata, Marianne ezért van itt. Mankót nyújt az elveszett lelkeknek és segíti őket a túlvilágon megtett első lépéseikben. Ő a Medium.

Az egész egy halott lánnyal kezdődött

Marianne gyerekkora óta érzékeli a testi valóságon túl létező világot, melyen az eltévedt lelkek barangolnak, keresve hátrahagyott életük utolsó darabkáit. Ám ezen a borongós napon egy túl közeli hozzátartozóját, szeretett nevelőapját kell elkísérnie ezen a nehéz úton. Számtalanszor könnyítette már meg a búcsút és mutatott utat, de ő maga sem tudja, hogy erre hogyan és miért pont ő képes. A csendes gyászból éles telefoncsöngés zavarja fel, a vonalban egy idegen férfi, Thomas kéri a segítségét, cserébe mindenre választ ígér, amiért Marianne egész életében kutatott. Így aztán a lány motorra ül és elmegy a megbeszélt helyszínre, a Niwa Munkásüdülőbe, ám nem sokkal érkezése után nyilvánvalóvá válik, hogy valami sokkal nagyobb szörnyűségbe csöppent, mint amire fel volt készülve.

Itt pedig meg is állnék a cselekmény ecsetelésével, mert ha valami, akkor ez a része az a játéknak, ami nem csak, hogy rendkívül erősre sikeredett, de pont annak lassú kibontakozása és megismerése a játékélmény egyik csúcspontja. Erősen történet orientált címről van tehát szó, mely tartalmaz kalandjátékos és logikai elemeket is. Viszont fontos leszögezni, hogy más csapatok, mint a Quantic Dream vagy Dontnod produktumaikkal ellentétben ez egy teljes mértékben lineáris sztori, nincsenek döntéshelyzetek, sem különféle kimenetelek. A stáblista után érezhető, hogy minden mást is ennek rendeltek alá, nincsenek üresjáratok, minden utunk során megismert karakter és szál szorosan kapcsolódik a nagy egészhez. Ugyan pár csavart már elég messziről lehet látni, de maga a cselekmény iránya engem meglepett, nagyon másra számítottam.

Ezzel ellentétbe érdekes kontraszt, hogy gameplay szempontból még így is bele fogunk futni időhúzó és mesterséges akadályokba, amik játékidőt kitöltő rendeltetése tisztán látszik. A hangulat és a történések viszont annyira mélyek és depresszívek, hogy bevallom, nekem elég volt a játék világából annyi amennyit kaptam, a kanapéról felállva más vágyam sem volt, csak kicsit kimenni a napfényre vagy megnézni a Micimackót. Ami tehát az objektív tény, hogy ez egy közel 7 óra alatt végigvihető történet és ennél egy dekával nem is nyújt többet a cucc, az meg a szubjektív kérdés, hogy ez teljes áron kinek, mennyire fér bele.

A marketing ereje

De, hogy mivel is fog eltelni ez a két hosszabb/három rövidebb délután (de hallottam olyanról is, aki egy ültő helyében tolta le), azt nézzük meg kicsit közelebbről. Az év elején, nem sokkal a generációváltás beindulása után féltékenyen tekintettem a konkurencia felhozatalában virító címre, amiben izgalmas újítás volt, hogy a bejárható pályát a két síkon, a valóságban és a szellemvilágban szimultán tudjuk bejárni és a továbbjutást gátló feladványok erre a mechanikára vannak felfűzve. Alig fél év késéssel, hatalmas beharangozás kíséretével jött a hír, hogy a Sony gépe is megkapja a címet, így alig vártam, hogy belegabalyodhassak a létsíkok szövetébe, de sajnos több okból is csalódás ért.

Elsőre kezdjük azzal, hogy amikor a taglalt szekvenciákon haladunk, azok valóban nagyon élvezetesek lettek és látszik a srácok kreativitása. Az operatőr sokszor rá is játszik arra, hogy valamivel vagy valakivel csak az egyik oldalon állunk interakcióba. Zárt ajtókon átjutás, tárgyak felhasználása, mechanikus gépek kezelése, mind igen eredményesen támogatják az alapkoncepciót, csupán az kár, hogy ennek alkalmazásáról már nem mi döntünk. Előre meghatározott szinteken vagy eseményekkor következik be ez a ”szétszakadás” egy rohamot követően, amire még rá is tesz egy lapáttal, mikor a főszereplő maga narrálja, hogy ezek csak úgy megtörténnek, ha éppen úgy van. Nagyon megúszósnak tűnik ez így, de ennél fájóbb, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hányszor van alkalmunk split-screenben játszani, ami már csak azért is szomorú, mert minden médiaanyag, amit láttam, erre volt alapozva.
Persze a két dimenzió közti átjárás végig jelen van, de legtöbbször szintén tényleges pontokon léphetünk át egyikből a másikba, ami azért mégsem ugyanaz. Persze, durván erőforrás igényes, sőt, talán még zavaró is lehetett volna az egész játékot két képpel végignyomni, de ha már ennyire előtérbe volt ez tolva, akkor abban bíztam, hogy egy gombnyomással bármikor, de legalábbis sűrűbben elérhető lesz a funkció (lásd a Ratchet & Clank Rift Apart bizonyos pályája).

Ha ezen túllendülünk – márpedig ez tanácsos és érdemes is -, akkor viszont egy borzongató légkörű, horror elemekkel megspékelt kalandjátékkal lesz dolgunk. Haladásunk során minimális tárgygyűjtögetéssel és azok használatával fogunk bíbelődni. A kutakodás nagy kihívást nem fog nyújtani, annyira kézen vagyunk fogva, hogy csak azokat a cuccok vizsgálhatjuk meg, amit akkor és ott a fejlesztők kitaláltak, hiába megyünk el egy palack mellett, ha az csak a visszafelé úton lesz fontos, akkor addig nem is lesz ott felette az ikon. Persze, valamennyire közel kell mennünk mindenhez, de ennek köszönhetően így egy idő után csorba esik a szabad felfedezésen és áteshetünk arra az oldalra, hogy csak átrohanunk egy szobán és pusztán a kiemelt dolgokat csekkoljuk. Ettől függetlenül jól tesszük, ha szemfülesek vagyunk, ugyanis rengeteg emberi sorsot ismerhetünk meg a levelekből, személyes tárgyakból és lélekdarabokból, melyek mind-mind támogatják a fősodort. A logikai feladatokból sem lesz új a nap alatt, ha épp nem a két valóságban ugrándozunk, akkor a kismilliószor látott áramerősség vagy folyadékszint állítgatásokat kell menedzselni, amik alatt én is szívesebben lettem volna egy másik létsíkon.

Igazi Nextgen?

Hogy technikailag támogatni tudják a világok közti mozgást, szabad nézet helyett fix kamerakezeléssel álmodták meg a progit, ami nagyon jól is áll neki. Egyrészt a régi kalandcímeket idézik meg ezzel (azok minden beakadásával), másfelől így tényleg arra tudtak vizuális szempontból ráfókuszálni, amit éppen látni engednek. Ez okozhatja azt az anomáliát, hogy állóképeken valami csodálatosan néz ki a grafika, gyönyörű bevilágításokkal és csillogásokkal találkozunk majd, ráadásul mivel a sztori a közeli Lengyelországban játszódik, így az építési stílus is extrán ismerős lehet számunkra, elérve így a nagyobb beleélést. A passzív játéktér tehát pazar, viszont a karaktermodellek már kevésbe, habár ez inkább az animációért felelős csapat hibája. Arcmimika nagyjából nincsen, amire talán maguk is rájöttek fél úton és akkor ez megmagyarázza, hogy miért viselnek a szellemek maszkot (rosszindulat off). Ami viszont ennél is jobban fájt, az a ”legkielégítetlenebb láncelvágás valaha” élménye, amit egy köddé váló animáció okozott 2021-ben.

Ezt pedig tovább tetézi a portolás már-már felháborító minősége, ugyanis a világon semmi oka nincs az újgenerációs konzolok kizárólagosságának, mégis épphogy röcög PS5-ön a game. A game küzd a 4K-val, de legtöbbször ledobja 1260p-re, cserébe épp hogy megvan a 30fps. Ray Tracing támogatás nincs, pedig könyörög érte a cucc, a töltési idő pedig 20mp felé rúg, ami már felfoghatatlan tartomány ismerve az eddig kijött más címeket. Nagyon hangsúlyozták a DualSense képességek kiaknázását, ami valóban tetten érhető, és tényleg hozzátesz az élményhez, annál az egytucatnyi alkalomkor, amikor éppen erre módunk van. Lesznek akciódúsabb helyzetek, mikor pajzsként fogjuk használnunk különleges erőnket, ezek során valóban frankón rezeg a kontroller, de olyan mélységekre ne is számítsatok, hogy például ropog a talpunk alatt az őszi avar.Hatalmas szerencse, hogy hang és zene téren viszont behozták a fenti gyengeségeket. A zenei betétekben Akira Jamaoka, a Silent Hill játékok zeneszerzője is közreműködött, melyek ugyan nem hallhatók túl gyakran, de amikor igen, azt a pillanatot biztosan teljesen átéljük. Dalok helyett inkább a környezeti zajokat és szinkronokat fogjuk sűrűbben hallani, amik kivitelezése szintén remekül sikerült és erősen támogatják a végig nyomasztó hangulatot.

Lelkesedjünk?

Az összes fentebb felsorolt gyengesége ellenére ez az, amiben mindvégig valóban kiemelkedő a Bloober Team új címe: a brutál erős atmoszféra. Sötét, lehúz az életről, de egyben be is ránt és nem ereszt a végéig, amíg meg nem ismerjük az összes kárhozott lélek útját. Hiába nem kiemelkedő a teljesítmény, az összhatás mégis el tudja vinni a hátán, csak pont ezért olyan szomorú, hogy szinte minden jó ötletre jut valami közepes vagy régimódi megoldás. Talán egy kisebb volumenű projekt, csak a dimenziók kavarásával szerencsésebb lett volna.
Egy hétvégés – egyszer nézős sztori, aminek egyes részletei mégis megmaradnak, hogy akár napokkal később ismét eszünkbe jussanak. Horror, kaland es történet orientált játékok kedvelői hozzáadhatnak egyet a végső pontszámhoz, az én lelkemet viszont még nem rabolta el a csapat teljesen, de nagyon remélem, hogy legközelebb sikerül.

(A játékot a Magnew Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető.)

Pozitívum(ok)

  • Elképesztően erős atmoszféra; érdekes történet, üresjárat és időhúzás nélkül; a behirdetett szinkron-játékmenet izgalmas újdonság,…

Negatívum(ok)

  • …sajnos mégis hiányérzet marad utána; technikailag nem éri el az újgenerációs szintet; fantáziátlan logikai feladatok
7/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság: Gyenge
Zene/Hang:
Hangulat: Kiemelkedő

martin beleszól:

7 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Sajnos a ps5 verzio nagyon gyengere sikeredett, javitasoknak koszonheto, h kezdi valahogy elerni az alap gyenge kinezetet. De az, h 30 fps konzolokon……vicc.

  2. LOL, amikor kijött dikkbokszra, még ez volt az állítólagos PlayStation-gyilkos játék.

  3. Elkzedtem anno x-en amikor kijött, de 2-3 óra után feladtam annyira untam.

  4. Kíváncsi voltam a technikai háttérre, hogy PS5-ön hogy fog futni.. látom kb. ugyanúgy ahogy a többi platformon. Nyugodtam odaadhatták volna Plus-ba, mint ahogy az MS tette. Overcooked helyett pl. Vagy mellé. Tényleg, előbb-utóbb átáll a Sony arra, hogy 2 PS5 gamét adjon?

    • Nem akarok rosszmájú lenni és az üzleti hátteret sem ismerem, de az sem kizárt, hogy a Sony felismerte, hogy nem érné meg “bevásárolni” a játékot a Plusszba, ráadásul nem is belső stúdió vagy konzol exkluzív a cucc, így inkább adják full áron, legalább némi guba beesik.
      Off: Btw jó lenne tudni, amúgy milyen deal-el köttetnek egy-egy havi címre…

  5. Hát igen, ez egy teljesen középszerű egy délutános kaland! MS nem véletlen tette be GP-be egyből, ezért nem is lehetne ennyi pénzt elkérni, de hát ez a Sony… szerintem bukta lesz eladásokban ez a játék,nem kicsit…