Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

The Last Stand: Aftermath (PS5, PS4, PSN)

A zombik fényes nappal az utcán járnak…

…érzik, hogy valami nem oké, de megszokták már rég.

Picit gyanakvóan fogadtam a The Last Stand: Aftermath-t; ha a fejlesztők szélhámosoknak nevezik magukat (tudniillik Con Artist Games), akkor ott biztos valami zsiványság van a háttérben. Jobban utánaolvasva munkásságuknak, a böngészős játékok reneszánsza során született a The Last Stand sorozat és egy komoly kis követői bázissal rendelkeznek, ezt a múltat próbálták most átmenteni a PlayStationre is megjelent fizetős nagytesóval, amiben túl kell élni. A zombikat. Meg csomó más mindent.

Mivel nekem a tavalyi év játékok terén a roguelite/roguelike-ról szólt, köszönhetően a bitang jó AAA-s Returnalnek és a másképp bitang jó indie Hadesnek, ezért izgatottan vetettem bele magam egy rothadó fogakkal lerágott csontba, azaz zombiapokalipszist feldolgozó egyéletes-túlélős kalandba.

Nem meglepő módon ugyan a játéknak van története, de ez pár soros párbeszédekből, infómorzsákból hámozható ki és csak egy jó ürügy a fogösszeszorítós túlélésre. Mert hogy itt is adott a klasszikus roguelite forgatókönyv: egy élettel (azaz halál nélkül) kell eljutnunk a végső helyszín végső összecsapásáig. Azonban minden halállal erősödünk, illetve a különösen szemét sztori küldetéseket csak egyszer kell teljesítenünk. Alapvetően a forgatókönyv a következő: autónkba szállva haladunk helyszínről-helyszínre a térképen, miközben próbálunk utánajárni egy rejtélyes vírusnak, ami mindenkit zombivá változtat. Minden helyszínen az egyik legfontosabb feladatunk az üzemanyag megtalálása lesz, hisz ennek fényében tudunk lépkedni a pályaszakaszok között. Amíg nem teljesítjük az adott térképrészt (összesen négy ilyen van), addig mindig csak egy helyszínt tudunk haladni. Egy teljes térkép kivégzésével viszont lehet menni lólépésben, ameddig az üzemanyag bírja (az utolsó térképet leszámítva, ott mindig egyesével kell szökellni). A helyszínek lehetnek lepusztult városrészek, bázisok, elkülönítő táborok, lakókocsi parkok, erdős részek, olykor biztonságos pihenőhelyek – változatos a felhozatal, de nincs randomgenerátor, így minden térképen ugyanazok a specifikus helyszínek ismétlődnek kb. ugyanazzal a tárgy és zombi leosztással. A benzin mellett amire még figyelni kell, az a lootolás, hisz egy egész összetett craft-rendszer kapott helyet a játékban: először véletlenszerűen kell kombinálnuk a tárgyakat, hogy egy receptet felfedezzünk, de sikeres próbálkozások után a tervrajz elmentődik, ha van nyersanyag, a megfelelő asztalnál/tábortűznél már készíthetjük is. Szintén fontos szerepet játszik a „tudás” bezsákmányolása: régi fényképek, újságok gyarapítják ezt a valutát, amivel a különböző fejlesztéseket végezhetjük a rádiónál, vagy a kiindulóponton. Növelhetjük a talált üzemanyag mennyiségét, sebzésünket, lassíthatjuk a mutációt – az okos fejlesztésekkel juthatunk tovább és tovább egy-egy próba során.

Nem is szóltam a legnagyobb csavarról: hőseink – azaz az önkéntesek – mind fertőzöttek. Ahogy megy az idő, úgy hatalmasodik el a vírus felettük. Minden egyes csúszkával azonban egy mutációval gyarapodnak, ami az adott körre egy passzív bónuszt jelent. Lehet ez plusz energia (a futás, csapkodás és vetődés mind-mind energiába kerül), esetleg nagyobb közelharci sebzés, izmosabb hátizsák több tárhellyel – stb. A játék elején tehát a ketyegő óra is ellenségünk, azonban a megfelelő képességek megnyitásával hőseink egyre ellenállóbbak a vírussal szemben – amennyire utálom az ilyen időkorlátokat játékban, annyira nem zavart haladva és fejlődve, szóval nem kell megijedni, maximum az első pár próbálkozáskor lesz ez ciki, amíg lassan araszolva tanulja az ember a mechanikákat. Főleg, hogy a vírus terjedést bizonyos pályarészeken fellelhető szérummal ideiglenesen meg lehet állítani. A legtöbb esetben a szérumhoz vagy egy elem kell (az egyik legfontosabb és ritkább tárgy a játékban), vagy katonai bódékat aktiválva – ezzel a környék élőhalottjait mágnesként odavonzva – lehet hozzájutni. Egyszerre csak egy szérum lehet nálunk, ez azért tud kellemetlen meglepetéseket okozni.

Nem beszéltem még magáról a játékmenetről: alapvetően egy izometrikus twin stick shooter. Illetve a megfelelő képességeket megnyitva a közelharc, a különféle ad hoc tárgyak, vagy esetleg ökleink is halálosak tudnak lenni, én az utolsó pár helyszínt leszámítva szinte végig deszkákkal, kalapáccsal, serpenyővel aprítottam, mivel a fegyverek – ha csak nem hangtompítózunk, ami mondjuk ez egy golyószóró vagy sörétes esetén nehezen elképzelhető, egy hatlövetű pisztollyal meg macerás egy nagyobb hordában rendet tenni – odacsődítik a közelben tanyázó hullákat. Szóval maradt a picit suta, de használható közelharc – az ellenségeket megszédítve egy invisibility frames kivégzési animációval a legsűrűbb őrület közepén is magabiztosan bokszoltam a csoszogó hullákat. Ellenségtípusból is kellőképpen sok idegesítő van: robbanó, távolról ránk vetődő, esetleg csak szteroidokkal felpumpált óriás zombi, de voltak ilyen feketére pörkölődött, sötétben alig észrevehető árnylények is (gondolom a játék világában ők a – ha ha! – kiégett középvezetők) és néha, szűkebb területeken azért rendesen tudott szopatni a játék, főleg egy-két scriptelt eventnél, bedobva egy nagydarab páncélos ellenséget.

…ami szopatás viszont kicselezhető, hisz minden helyszín elején ment a cucc, ezért ha nagyon necc a helyzet, egy ki-belépéssel megelőzhető a halál és az újrakezdés. Bizonyos sebzésanimációk során azonban nem lehet behozni a menüt, szóval csak csínján lehet visszaélni ezzel. Ráadásul így is voltak szívatósabb rögzített helyzetek, de pár kör után ráállt az agyam, mikor, mire figyeljek, honnan és mit érdemes felszedni és a kaland végére értem. Illetve nem is, mert még egy kör hiányzik az ’igazi’ befejezéshez, illetve, ha mazochistább lennék, akkor különféle kihívásokkal is nehezíthetném a dolgomat, de amennyire szórakoztatott az elején a Last Stand: Aftermath, annyira meguntam a végére. Igaz, eddigre vagy 10-13 óra – többnyire élvezetes – játékidő volt mögöttem, ami egy indie cím esetén valljuk be nem rossz. Még a különféle grafikai bugok (azok a gyönyörű folyók, ahol szétesett a kép), a tereptárgyakon átrepülő zombik egy erősebb maflás után, akik beakadnak mindenbe (hiszen hülye zombik) sem szegték kedvemet.

Sokáig gondolkoztam (egészen konkrétan, amíg leírtam, hogy sokáig gondolkoztam), hogy végül mennyi pontot kapjon a program, hisz az igazság valahol a 3-4 csillag között lenne, de az ügyesen megragadt zombis hangulat és a gyűjtögetős-kézműves-szerelős-üzemanyag keresős apokalipszis egy kellemes kihívást biztosított, úgyhogy vajszívemmel kerekítek most picit felfelé, legyen egy nagyon gyenge négyes.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! A játék nem cross-buy, így külön meg kell venni PS4-re és PS5-re.)

★★★★
REMEK
Kiadó: Armor Games
Fejlesztő: Con Artist Games
Megjelenés: 2021. november 16.
Ár: 8790 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop