Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

The Inner World (PS4, PSN)

Emlékeztek még a ’90-es évek kattintgatós kalandjátékaira? Jómagam a felújított verzióknak hála átélhettem néhányat közülük. Elképzelni se tudom, hogy jöttek rá az emberek azokra az irreális, nyakatekert tárgykombinációs megoldásokra a múltban (ezt egy veterán gamer igazán kifejthetné egyszer)? Legutóbb a Day of the Tentacle remasterét nyomtam végig, ami bár baromira tetszett, nem igazán volt játékosbarát (ahogy annak idején maga a stílus sem).Nagyon megszerettem ezt a fajta játékmenetet, így szinte gondolkodás nélkül vetettem rá magam a kézzel rajzolt, klasszikus point and click [b]The Inner World[/b]re.Történetünk egy Asposia nevű, elszigetelt, misztikus helyen játszódik. Ebben a belső világban az éltető levegőt 3 szélkútból nyeri a lakosság, amiket szerzetesek irányítanak monostorokból. Sajnos 2 kút már régen elapadt, a népet pedig rettegésben tartják a szemükkel kővé változtató sárkányfajzatok. Az utolsó szerzetes, a vén Conor segédjeként tengődő Robert bőrébe bújva kell megoldanunk, vagy inkább elszenvednünk a cselekményt.A fiatal Robert egy életvidám, jámbor, végtelenül naiv figura. Mindenre van valami filozofikus megjegyzése, rengeteget kérdez, de végtére is nagyon szerethető hős. A szoftver minden négyzet-centimétere aprólékosan lett megrajzolva, a stílusa pedig egyedi, összetéveszthetetlenné teszi (elég, ha csak a karakterekre tekintünk). Egy kollégám úgy fogalmazott, hogy taszítja az egész, ellenben engem vonz az a kettősség, amiből építkezik (szép rajzok, de furcsa figurák). Mozgásban még jobban teljesít a program, és ha hozzáadjuk a szinkront (németet és angolt tartalmaz), akkor egy szuper rajzfilmet kapunk.[YOUTUBE]fvWRvDI6vWc[/YOUTUBE]A sztori 5 fejezeten át ível, és Robert ez idő alatt egyre nagyobb pácba keveredik, de egyre közelebb kerül az Asposia-t sújtó titok megoldása felé. Ennek a rejtélynek a felgöngyölítésében segítségére lesz tudtán kívül több lakos, valamint egy körözött hölgyemény is. A lakossággal való beszélgetés, a megfelelő kérdések, valamint számtalan tárgy megtalálása, kombinálása, majd megfelelő helyen és/vagy szereplőn való használata lesz a siker állandó kulcsa. Mint a legtöbb point and click kalandjáték, ez is játszható szépen önállóan egy fél-egy óráig, majd bejönnek a faramuci helyzetek, amire talán életünkben nem gondoltunk volna. Annyiban más a The Inner World, hogy a megoldások sok esetben logikusak, valamennyire tisztában is vagyunk vele, hogy mit kéne csinálni, csak néhány lépés elkerüli a figyelmünket.Mindenre gondoltak a fejlesztők, így egy rendívül jó segítséget dolgoztak ki az elakadó játékosoknak. A megfelelő panelben feladatonként választhatunk a tanácsok közül, és annyi lépést engedélyezünk, amennyit nem szégyellünk. Már az első fejezetben elakadtam egy részfeladatnál, így igénybe vettem a leírás néhány lépését. Kicsit megöli a kihívást, de ember legyen a talpán, aki önmagától rájön mindenre. Ugyanakkor csökkenti a stressz-szintet, nem fog belebolondulni senki a fel-alá járkálásba (például Day of the Tentacle). Nagyon humoros, bátran merít a filmes/videojátékos pop kultúrából, a feladványok is ötletesek, és nincsenek annyira túltolva.Egyetlen negatívumot tudnék felhozni, ami miatt nem tudom maximális értékelésben részesíteni. Ez nem más, mint az átvezetők előtti totális lefagyás. Ez bekövetkezhet random, illetve előidézhető az átvezető videók előtti gombnyomásokkal is. Ilyenkor kimerevedik a kép és be kell zárnunk az alkalmazást. Szerencsére folyamatosan ment, így egy kövér fél percet veszítünk minden ilyen eset után (sajnos velem a program utolsó harmadában gyakran előfordult).A taglalt hibát leszámítva egy intelligens, jó humorú, stílusos kalandjátékra fizet be, aki a The Inner World mellett dönt. Az egyedülálló segítség bevezetésével pedig garantáltan a kaland végére lehet érni agyvérzés nélkül. Remek szoftver, csak ajánlani tudom.[i]

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)[/i] [b]

Kiadó: Headup Games
Fejlesztő: Studio Fizbin
Megjelenés: 2017.03.29.
Ár: [a https://store.playstation.com/#!/en-hu/games/the-inner-world/cid=EP0822-CUSA07222_00-INNERWDPS4SIEE00]4590Ft[/a]
Játékosok száma: 1
Kép: 1080i
Demo: Nincs
Méret: 1.9GB
Web: http://www.theinnerworld.de/about_EN.html
PSN feltöltőkártya: [a https://www.konzolokszervize.hu/productlist.php?platform=&name=psn&searchtype=4]Konzolok Szervize[/a][/b]

8/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

60 hozzászólás

Hozzászólás

  1. “A “”martin beleszólhoz”” annyit, hogy régen nem is volt ennyi cím. Lehet ellustultam én is, de nincs már ingerem meló után egy játékban napokig elakadni. Annyi cím sorakozik így is amit végig szeretnék vinni, hogy úgy érzem ez az élet már kevés lesz hozzá :)”

    • Szerintem régen is volt ennyi. A PC-s kalandjátékok hőskorában még sokkal több is.

      • PC-n nem játszottam soha, kivétel a C64-es idők. De hiszek neked, többet láttál játékokból, mint amit én fogok valaha is.A játékok nehézségéről most jutott eszembe, hogy jól el vannak kurvulva (velük együtt én is…). Rég éltem át olyat, mint pl. a Prince of Persiaban (ez ugye messze nem a legnehezebbek között van), hogy vért izzadva huszadjára sikerüljön lenyomni a főellenséget. Resident 7-ben korlátlanul, orrba-szájba lehet menteni. De bevallom, kicsit tetszi ka kényelem, de megöli valamelyest a játékélményt.

  2. Ha majd egyszer felnőttek lesztek rájöttök, hogy ti döntötök az időtökről. Gyerekként a legtöbb embernek a szülei. De nem akarok eltérni a témától, csak látom több ember is csodálkozott ezen.

  3. Köszi a leírást, ezt majd beszerzem, jónak néz ki.YT-hoz hozzászólva, régen nem volt nehéz nem megnézni a megoldást, mert nem volt megoldás. Meg régen nem volt időd játszani, mert suli, meg tanulni kellett, stb. Most lerakod a munkád és utána annyi időd van amennyit csak akarsz.

  4. “Azt nem érdemes azért elfeledni – ha már itt lentebb hivatkoztak a fiatalokra – hogy rengeteg esetben ők vannak megszólítva, s számukra a nehézséget olyan formában “”kell”” belőni, hogy egy-egy játékkal sokat játszanak. Manapság a gyerekeknek nincs türelmük semmihez sem, ha valami nem működik, sikerül egyből, átnyargalnak egy másikra – legyen az játék, iskola, vagy akármi. Az instant sikerhez, a gyors élményekhez vannak szokva. Én a mai napig normál fokozaton kezdek el minden játékot. A nehezebbhez nincs türelmem, a könnyűnél pedig azért jobbnak érzem magam, és elakadni sem szoktam – ha meg mégis, csináljuk addig, míg nem jutunk tovább.”

  5. Amúgy tetszik a játék mind az írás, mind a videó alapján, de szerintem a büdös életbe nem fogok oda eljutni, hogy végigjátsszam.

  6. Nálam nincs ilyen gond, régen se volt türelmem nehéz játékokhoz és most sincs. Meg a platinázásnak se látom értelmét. Engem nagyon nem érdekel .

  7. Azt osztom, hogy régen sokkal több türelmem volt és egy megoldással szoptam 1-2 napot (Silent Hill). Ma már meggyilkolna az ideg egy fél óra után.

    • Ráadásul hetente jelennek meg új játékok, amiket meg megvesz az ember egy jó akcióban lehet be se fejezi a következő csomagig.

    • Ezzel egyetértek én is így változtam. Régen eltötymörögtem egy feladvánnyal sokáig, manapság meg már felidegel ha pár perc után nem jövök rá hogy mi a megoldás.

    • Ezzel én is így vagyok. Tösször is feltűnt és elgondolkoztam rajta, hogy mennyivel több türelmem volt a játékokban, nem csak a trófeák, hanem egészen egyszerűen a nehézség szempontjából. A PS2/PS3-as korszakban meg se fordult a fejemben, hogy nem a legnehezebb fokozaton kezdek (PS1-en sokszor még nem is választhattál nehézséget, NES/SNES-en meg pláne) ma már az esetek többségében megelégszek a normal nehézségi szinttel. Pedig nem lettem ügyetlenebb játékos. Egyébként nem csak a játékok, de az élet többi részén is megfigyeltem, hogy kevesebb a türelmem.

      • Erre elsőnek azt mondanám, hogy a kor teszi, de végül is csak hozzáállás kérdése. Szerintem nem szabad lazítani a gyeplőn, különben ellustulunk.

        • Nagybátyám egy hetet elszórakozik egy-egy boss-al. Meg sem emelkedik a pulzusa.

        • Szeretnék vitatkozni azzal, hogy nem a hozzáálláson múlik, de nem tudok. Nem minden ezen múlik de tény, hogy belustul és elkényelmesedik az ember ha nem figyel.Talán az egészre a legjobb példa a részemről a PS1-es Driver és Driver 2. Tisztán emlékszem vért pisáltam mindkettőnél (ha jól rémlik a 2 volt a legnehezebb) de kétszer is végigjátszottam őket a rohadék unfair időlimitek ellenére. Ma már szerintem annak is örülnék ha a feléig eljutok valamelyiknek, pedig ahogy már írtam nem lettem ügyetlenebb játékos. Valljuk be a játékok is sokkal egyszerűbbek és kényelmesebbek lettek, akaratlanul is belustulsz.

          • Szerintem az ellustulással, és hogy a könnyebb fokozatokat választja az ember, az azzal jár, hogy a képességek is csorbulnak. Éppen ezért választom mindig a nehezebbet, különben nem fejlődnék semmit.

          • Igen csak azt se felejtsd el, hogy sok mai játéknál (AAA kategóriában pláne) a legnehezebb fokozat PS1-en jó ha normal-nak felelt meg. Így nem fejlődsz, csak annak a kellemes illúzióját éled meg.

      • Butuló, rohanó társadalom. Utolérte rég a konzol piacot is. De más, gondolom te is észrevetted h a legegyszerűbb matek feladatokat is számológéppel, telefonnal oldasz meg. Az egyre egyszerűbb játékok után egy normális felbasz hamar.

        • Ne is mond, többször is azon kaptam magam a munkahelyen, hogy teljesen egyszerő 143+ 432 szintű összeadásoknál is számológépet használok! Elég gáz, utólag gondolok bele, hogy normális vagyok én, hogy erre sem vagyok hajlandó megerőltetni az agyam? Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy az okostelefonok/tabletek multitasking világában az ezeket sokat használó kisgyerekek később tanulnak meg beszélni mint 1-2 generációval ezelőtt, van is benne valami hiszen szinte már minden gondolkodik helyetted és információkkal áraszt el ha akarod ha nem. Nem egészen ide vág ez a példa de jól szemlélteti ami most megy.

  8. Martin, amit írtál remélem csak egy szűk rétegre igaz. Jómagam nem rontom az élmény még egy spoilergyanùs előzetessel sem. Ebben a játékban remek volt a segítség, tényleg belátásod szerint használhatod. Grim Fandangot abbahagytam az első fejezet végén, mert az már full yt guide és az kit szórakoztat?

    • Hogy lenne full youtube guide, amikor egy olyan korszakban született, amikor nem volt az ember előtt, karnyújtásnyi távolságon belül minden segítség? A sikerélmény viszont nem kicsi, amikor az ember ezekre segítség nélkül rájön. FFVIII-ban a játék végén volt egy képtár és annak a rejtvénye. Youtube nem volt, az 576 Konzolban nem volt végigjátszás, de egy füzet, egy toll és a fejünk használatával megoldottuk, és örömünkben felordítottunk haverral, majd nekiestünk a bossfightnak. A Myst első részét is segítség nélkül vittem végig, igaz 4-5x több időt ölelt fel így, de nem bántam.Sajnos az utóbbi időkben (5-10 év) én is hajlamos vagyok a legkisebb megakadásnál is menni a videomegosztóra, majd átkozom magam, hogy a megoldást hogy nem vettem észre. A türelmetlenség játszik be nálam (is) sajnos, és ezzel a saját szórakozásomat ölöm meg kicsit. Most is elakadtam az egyik játékban, a helyszínen olyan tanácstalan vagyok, mint egy kisközség, de akkor sem lesem ki a megoldást. Majd rájövök. 🙂