Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

The Great Ace Attorney Chronicles (PS4)

Ügyvéd-monogatari.

(A cikk bevezetőjében a japán nevek magyaros átírását használtam, majd – a játékokkal való konzisztencia érdekében – a Hepburn-átírást alkalmazom.)

A Meidzsi-kor az egyik legizgalmasabb időszak a Japán történelemben. A szigetország több évszázadnyi relatív izoláció után feudális társadalomból modern, ipari nemzetállammá vált gyakorlatilag úgy, hogy a „nyugati” civilizációk gyarmata helyett maga is gyarmatosító nagyhatalommá vált. Ebben az időszakban a japán értékek, gondolatok, stílusok és esztétikák az európai és amerikai kultúrákéival és azok tudományos vívmányaival vegyültek, hogy valami elképesztően egyedi, érdekes és a mai napig ihletként szolgáló korszak születhessen. Egy rohamos, felülről indított modernizáció volt ez a korszak nevét adó császár és kormánya részéről, aki az 1868-tól 1947-ig tartó Japán Birodalom első felét gondozta. Az éra első éveiben indult útnak az úgynevezett „Ivakura-misszió”, amely diplomáciai küldöttségként az Egyesült Államok és Európa ipari, politikai, katonai, oktatási – és persze jogi – rendszereit kellett, hogy tanulmányozza (amellett, hogy biztosítja az új birodalom legitimitását és újratárgyalja a létrejött egyenlőtlen szerződéseket). A misszió egyik célja tehát az volt, hogy elutazzon a fejlett országokba, megállapítsa, hogy mely nemzet miben a legjobb, majd ezeket alkalmazza saját országán. A The Great Ace Attorney Chronicles ebből az elképesztően izgalmas időszakból merítve kínál egy hozzánk csak most ellátogató játékpárost a 2010-es évek derekáról, hogy szórakoztató, elmés, és bár kissé túlnyújtott, de meglepően emberi és jól kidolgozott történeteket kínáljon.

A csomag két játékot tartalmaz: ezek az eredetileg Nintendo 3DS-re 2015-ben kiadott The Great Ace Attorney: Adventures és a 2017-es The Great Ace Attorney 2: Resolve. Ugyan a páros a nálunk is elég népszerű, jogászos-nyomozós Ace Attorney sorozat része, idáig nálunk egyik sem jelent meg – annak ellenére, hogy pár éve okostelefonokra is adaptálták. Több ok is lehetett a mellőzés hátterében, de bizonyára egyike a lokalizáció: ugyan az előző részek fordítása sem lehetett kis feladat, a masszív kulturális alapok miatt ez óriási kihívás lehetett. Szerencsére azonban most már mi is játszhatunk a duóval, amelyeket kifejezetten jól lokalizált a Capcom. Ráadásul, mivel ezek olyan előzménytörténetek, amiket több mint egy évszázad választ el a „forrásszériától”, olyanok is nyugodtan belevethetik magukat, akik nem ismerik az Ace Attorney egyéb fejezeteit.

A mókák univerzumában a Japán és a Brit Birodalmak egyfajta stilizált, erősen elnagyolt és túlgondolt verzióival találkozhatunk, amik a korabeli, egymás kultúráiról íródott, romanticizált regények és beszámolók ábrázolására hajaz. Japán lemaradása és Anglia fejlettsége szélsőségesen, már-már mitikusan jelenik meg, ahol a felkelő nap országának polgárai kikerekedett szemekkel és tátott szájjal csodálkoznak rá az angoloknak evidens dolgokra, míg a királynő népe vagy egzotikus, már-már mágikus kultúraként, vagy épp elképesztő degradáló módon írja le a japánokat – nem beszélve azokról a roppant lekezelő és sztereotip megjegyzésekről, amikkel illetik egymást a szereplők, erős hangsúlyt fektetve a „nyugati” szféra felsőbbrendűségére a „civilizálatlan kelettel” szemben. Mindezek mellett azonban a játékpáros remekül eltalálta meseszerű megvalósításával azt, ami az ilyen, ritkán bekövetkező első találkozásoknál bekövetkezhet: az ámulatot, a csodálatot, és persze a félelmet, ellenségeskedést is.

Történetünk főhőse Ryunosuke Naruhodo, egy japán diák, akit jogi pályára terel a sors, és Anglia és Japán bíróságain küzd az igazságért és ügyfelei ártatlanságáért. Útját számos jópofa és excentrikus karakter kíséri, akik közül talán a legfontosabbak Susato Mikotoba, hűséges és eltökélt – szintén japán – asszisztense, valamint Herlock Sholmes, a világhírű, bár erősen szeleburdi és figyelemzavaros angol detektív. A kalandok játékmenete két jól megkülönböztethető fázisra osztható: ezek a „tárgyalási” illetve a „nyomozati” szegmensek, amik az előző részekhez képest mind-mind tartalmaznak újdonságokat.

A tárgyalások során a játékok központi mechanikája a tanúk meghallgatása, faggatása, valamint állításaik összevetése a bizonyítékokkal és korábbi információkkal. A rajzfilmszerű ügyészek célja ügyfeleink elítélése, Naruhodo azonban – becsületes és lelkes ifjúként – hisz azok ártatlanságában, így abban is biztos, hogy az ellenük felhozott vádak a tények rossz értelmezésén, a bizonyítékok nem megfelelő vizsgálatán és a tanúk hamis állításain alapulnak: játékosként a célunk ezekre rávilágítani, és kibogozni ezeket az elképesztően kacifántos eseményeket. A tárgyalásokon végig kell hallgatni a tanúvallomásokat, majd mondatról mondatra vizsgálni azokat, és kiszúrni, ha valahol ellentmondás van: ilyenkor tovább faggathatjuk őket egy-egy elhangzott mondatnál, vagy bizonyítékkal mutathatunk rá arra, ha tévednek, vagy épp hazudnak. Sőt, most már egyszerre többen is tanúskodhatnak, és arra is ügyelnünk kell, ha az egyik mondandójánál a másik szokatlanul reagál, ugyanis ez is logikai cáfolathoz vezethet – bár ezeket elég könnyű kiszúrni, mégis jópofa adalékok. A lényeg tehát így, fokozatosan eljutni az igazságig, miközben az ügyész folyamatosan ellenpontozza erőfeszítéseinket. Ebben a játékpárosban előjön az angol esküdtszéki rendszer is, ahol a bíró mellett a polgártársakból összeálló esküdteket is meg kell győzni ügyfelünk ártatlanságáról. A játékok jogi rendszerének persze minimális köze van a valósághoz: itt például egyenként és nyíltan szavaznak arról, hogy merre hajlanak, amit az ülésük színének megváltozása jelez amellett, hogy egy ökölcsapással lángokat küldenek egy hatalmas, tüzes mérleg valamelyik oldalára – ha pedig valamerre teljesen elbillen a mérleg, akkor a bíró is meghozza ítéletét. A narratíva egyébként kötött, így csak egy irányba haladhat a kacifántos történet, amely gyakran hoz olyan helyzetbe, ahol minden esküdt a bűnösség mellett teszi le a voksát: ilyenkor lehetőségünk van egyenként végigkérdezni őket, hogy miért döntöttek így, majd meggyőzni őket az ellenkezőjéről, illetve rávilágítani egymás ellentmondásaira. Ez egy jópofa játékmechanika, ami egyrészt feldobja a sima „faggatózást”, másrészt sürgetőbbé és így izgalmasabbá teszi a tárgyalásokat. Ügyenként egyébként adott számú hibát követhetünk el, de a sűrű mentési lehetőségnek és az egyébként kellemes fejtörőknek köszönhetően nagy eséllyel senki sem fogja elbukni a „mérkőzéseket” – és nagy eséllyel nem is ez volt a fejlesztők célja.

A lokalizációs csapat egyébként remek munkát végzett, kiválóan ültetve át Shu Takumi író és rendező humorát Japánról. A számtalan, sokszor már a nevekből adódó, nyelvspecifikus lexikális bravúrok és humorok miatt ez nem lehetett kis feladat, különös tekintettel arra, hogy sok valódi kulturális, történelmi és irodalmi utalás és ihlet is megtalálható bennük. A fordításért és átültetésért felelős csapat erőfeszítéseinek köszönhetően jól megírt, kellően körvonalazott és összetett karakterekkel találkozhatunk, akik szavajárása és folyamatos visszautalgatása a forgatókönyv és a forrásszöveg elképesztően alapos ismeretéről árulkodik. Tökéletesen átjön például, hogy Naruhodo, bár rácsodálkozik erre a szép, új világra, mégis észérvekkel, intelligensen, kellő szarkazmussal, de mégis őszintén veszi a kihívásokat és kezeli le kritikusait – vagy épp barátait. Susato lelkesedését és szorgosságát, leleményességét és óriási ismeretét úgy tükrözi a szöveg, hogy közben azért nem felejtjük el: a jogi asszisztens még a nagykorúságot sem érte el, így tini oldala is előjön időnként. Hasonló a helyzet Herlock Sholmesszal, akinek masszív egója és elnagyolt következtetései egy valóban jó megfigyelőt rejtenek. Persze azért vannak szemöldökráncoló megvalósítások, de ezek is hozzáadnak ahhoz a bájhoz, ami különlegessé teszi ezeket a játékokat. Ezekre hozok pár korai példát: ott van például Kyurio Korekuta, a műtárgygyűjtő, akinek neve az angol „curio”, mint „különlegesség” és a „collector”, mint „gyűjtő” szavak japános, fonetikus kiejtéséből és átiratából van. Hasonló példa az orosz matróz, „Bif Stroganov”, akit talán meg sem kell magyarázni – de azért megteszem: „beef” a „marha”, a Stroganoff-módra utal… Vagy az orosz forradalmár, Vilen Borshevik, ahol keresztneve a „villain”, azaz „gonosz” szó, míg a vezetékneve a „bolshevik” torzított, „japános” kiejtése. A nevek és ábrázolások sokszor elég erős sztereotípiákra utalnak, de  egyrészt karikatúraszerűen ez is rávilágít a kor előítéleteire, másrészt elég sok karakterről azért komplexebb képet kapunk idővel – de azért van időnként egy-egy meredek helyzet. A figurák most gesztikulációkkal, hosszabb mozdulatsorokkal, már-már komplex koreográfiákkal egészítik ki mondandóikat, ami szintén kiválóan építi tovább jellemeiket. Az ilyen kisebb-nagyobb tényezőkből összetett módon tudják közvetíteni az alkotók a szövegeket, a jelentéstartalmat pedig tovább bővítik a képvillanások, rezgések vagy a használt betűtípusok.

Egyébként maga a főhős neve is beszélő név: A „Ryuunosuke” valódi keresztnév, ami azt jelenti, hogy „a sárkány fia”, míg a „Naruhodo” az „Á, tényleg?”, illetve az „Értem!” japán kifejezésre utal. Az eredeti Ace Attorney játékok japán változatában „Ryuuichi Naruhodo” a főhős neve, aki nálunk „Phoenix Wright” lett – utóbbi is egyfajta kísérlet volt a név lokalizálására, ahol a sárkányt a mitikus főnixmadárral próbálták helyettesíteni, míg a vezetékneve „Wright” lett, ami a „right”, azaz a „helyes”, a „valóban” és az „jog” szavakra is apellálhat úgy, hogy létező vezetéknév. Itt, tekintettel arra, hogy Naruhodo Japánból érkezik, meghagyták a nevét, és más jellegű poénokra építettek vele.

Az Ace Attorney sorozat – és így a The Great Ace Attorney játékok is – erősen szövegalapúak, a legtöbb időt pedig a dialógusok olvasgatásával töltjük. A „nyomozati” fázisban helyszínről helyszínre járunk, hogy minél több információt gyűjthessünk be: itt is faggathatjuk a tanúkat és egyéb szereplőket, bizonyítékokat gyűjthetünk és vizsgálhatunk meg közelebbről vagy részt vehetünk a híres Herlock Sholmes „bravúros” következtetéseiben. Utóbbi az új játékpáros friss és kifejezetten ötletes mechanikái közé tartozik, amivel korábban nem találkozhattunk. Sholmes a tények és megfigyelések alapján meglepően precíz következtetéseket von le, de okfejtései gyakran hibásak: gondolatmenete meghallgatása után a célunk helyrerakni ezeket és korrigálni az érvelést úgy, hogy a már helyes úton jussunk el az egyébként helyes célhoz. Ezeknél a mozzanatoknál a kulcsmondatnál egy-egy szó ki van emelve, az adott teret megvizsgálva pedig ki kell szúrnunk, hogy melyik az a tárgy vagy tényező, ami értelmessé is teszi az okfejtést. Ez is egy határozottan látványos és szórakoztató procedúra, amit nem visz túlzásba a játék.

Ezzel szemben azonban az „ügyek” vagy „kalandok”, ahogy a játék nevezi őket kissé el vannak nyújtva. Míg a karakter-interakciók elviszik a hátukon a túlórázást, gyakran van, hogy a végső megfejtést már elég régóta tudjuk, ami miatt vontatottnak hathat időnként. Emellett a már ismert információkat aránytalanul sokszor ismétlik meg túlzott részletességgel, így kicsit szájbarágósnak hathat. Persze tartsuk észben, hogy ezeket eredetileg hordozható konzolokra tervezték, így nagy eséllyel az egyik vezérelv az lehetett, hogy a játékos könnyedén tudja folytatni a történetet, bárhol is függesztette fel éppen. Az Ace Attorney sorozat elidegeníthetetlen része az a sok vicces testtartás és grimasz, amit lenyomnak szereplői, ezekben a részekben pedig már 3D-s figurák vannak hosszabb mozgásanimációkkal, amik szintén viccesek tudnak lenni, de elképesztően el tudják nyújtani az egyszerűbb dialógusokat is: lehet, hogy három mondat hangzik csak el, de közte vagy tíz elnagyolt mozdulatsort kell végignéznünk – ezt pedig szorozzuk fel annyival, hogy egy televíziós sorozat-epizódnyi vagy egész estés filmes-hossznyi cselekmény a duplájára, netán a triplájára duzzadjon. Így lehet például, hogy az első rész utolsó története körülbelül annyira hosszú, mint az első három együttvéve. Mindezek mellett azonban elképesztően szerethető élményekről van szó, így nem nehéz megbocsátani nekik. Az első részben Yasumasa Kitagawa és Hiromitsu Maeba párosának zenéje, a másodikban pedig a Yoshiya Terayamával kiegészült trió muzsikája fantasztikus: ezek a karakterekhez, a helyszínekhez és a hangulathoz is remekül passzolnak az adott helyzetekben, és amiket az elnyújtott részeknél is kifejezetten jó hallgatni. A dalok ugyan nem érnek fel az eredeti Ace Attorney-k ikonikus trilláihoz, de önmagukban is elég emlékezetesek.

A The Great Ace Attorney Chronicles két igazán kimagasló játékot kínál tele szeretettel, humorral, lelkesedéssel, egyéniséggel. Az összesen tíz ügy bár aránytalanul el van nyújtva, mégis izgalmas, csavaros és trükkös cselekményt kínál ötletes és üde játékmechanikákkal, amik épp eléggé dobják fel a már jól bevált képletet. Értelemszerűen olyanoknak ajánlott, akik szeretnek olvasni és mesterei az angol nyelvnek, ugyanis ellenkező esetben a frappáns szóviccek és a nyelvi bravúrok kárba vesznek. Az újrakiadás kifejezetten szép, élénk színekkel és finomított élekkel, amik kellően keltik életre az extravagáns karakterdizájnokat és a remekül berendezett helyszíneket. A lokalizációnak köszönhetően végre két Japán-exkluzív epizód is megjelent nálunk, és az itteni rajongók és érdeklődők is megtapasztalhatják ezeket a remekeket: sőt, a második epizód jelenleg a legfrissebb, így izgalmas lesz látni, hogy merre megy tovább a széria. Ha szereted a jó krimiket, bírod a humort, jól beszéled az angolt és imádsz olvasni, akkor ki ne hagyd őket!

(A játékot a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 13990 Ft.)

Hozzászólás