Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

The Good Life (PS4, PSN)

Kisvárosi gyilkosságok.

Van néhány olyan japán játékfejlesztő, akik mellett nem lehet csak úgy elmenni. Névlegesen SUDA51 és Yoko Taro híresek arról, hogy őrült címeket jelentetnek meg, hogy az összes játékuk története valamilyen úton-módon kapcsolódik egymáshoz, valamint igazi rajongónak kell lenni ahhoz, hogy átlássuk ezeket a szálakat. Őket a nagyok között tartjuk számon, akik olyan játékokat hoztak nekünk, mint a No More Heroes sorozat, vagy utóbbinál a Nier játékok, hogy csak egy szériát említsek. Van egy harmadik név is, aki beillik a „két őrült” közé: ő SWERY, aki jelenleg egyébként SUDA51-gyel közösen fejleszt egy hamarosan megjelenő programot, és az elmúlt 3 generáció legbizarrabb címeiért felelős. Ezek közül a legismertebb a Deadly Premonition széria és a D4. Tipikusan olyan game-ek, amiket nem lehet szavakkal leírni, ezeket látni kell. SWERY mindennel szembe menve, dacolva a műfaj és az ipar sajátosságaival olyan dolgokat alkot, amit bár a közmédia és a játékosok nagy része elítél, egy kis közeg képes értékelni és a szívébe zárni az alkotásokat. Legyen bármilyen bugos, már-már játszhatatlan a program, még így is képes valahogyan megragadni az embert és a képernyő elé szegezni, valamint egyedi hangulatot teremt, ami mostanában ritkán fordul elő. Hosszú merengőm arra szeretett volna kilyukadni, hogy ezeket a neveket nem véletlenül ismerjük, említésükre már képet kap a játékos, hogy mi várhat rá, mielőtt leülne a gép elé. Ebből a szempontból most sem csalódtam.

Jó játék-e tesztelői szemmel SWERY legújabb munkája, a The Good Life? Egyáltalán nem. Jó játék-e jelen generációs játékosok szempontjából? Szintén nem. Viszont olyan gamerként, aki hangulatos kalandjátékokon és Harvest Moonokon nőtt fel, én igazán élveztem a programot. A bugok száma magas, a kamera részeges, a grafika talán PSP-n elment volna, a küldetések képesek a beragadásra, és rengeteg olyan fejlesztői választás történt, ami nemhogy keresztezte az egy-egy mechanika által felállított szabályokat, de emellett teljesen értelmetlen is volt a jelenlétük. Mindezek ellenére, dacolva a lehetetlennel ez egy szórakoztató program lett, még ha meg is vannak a maga felsorolt sajátosságai.

Pokoltanya

Főhősnőnket, Naomi Hayward New York-i újságírót elkárhozzák az isten háta mögé, egy angliai kisvárosba, Rainy Woodsba (a Deadly Premo… referenciák még csak itt kezdődnek). Egy eset miatt hatalmas tartozást halmozott fel, amire az újsága és szerkesztője figyelmezteti folyton, emiatt engedelmeskedve ki kell nyomoznia, miért is hívják a városkát a “legboldogabb” városnak. Érkezés után egyből kap egy házat pont a település határában, méghozzá internet hozzáféréssel, ingyen és bérmentve. Mielőtt Naomi fellelkesülne kiderül, csak egy ősrégi tanyáról és egy kis gépről van szó. Szerencsére munkára még alkalmas a hely, így el is kezdheti menteni magát a csődtől képek feltöltésével és az azokból termelt pénz halmozásával. Minden idilli lenne, ha még azon az estén egy figyelmeztetés ellenére ki ne osonna a városba, ahol rájön egy nagy titokra: a városlakók állatokká válnak teliholdkor! Nyomozás közben ő maga is áldozatul esik a jelenségnek és képes lesz váltani állatformák között, valamint kérdések után kutatva nemsokára az egyik szomszédja brutálisan meggyilkolt holttestébe botlik, mint egyetlen szemtanú. Nem lesz itt békés visszavonulás, hát nyomozásra fel!

A macska rúgja meg

A játék egy szimpla farmolós sztori is lehetne, mint a Harvest Moon, amiben szintén történtek paranormális jelenségek, de itt a hangsúly nem teljesen az önfenntartásunkon van. Naomit újságírói kötelezettségek kötik, emiatt számítógépén keresztül folyamatosan kapja az instrukciókat, hogy eközben napi betevőjét is megkeresse. A városlakóknak is sok a nyűgje, ezért ők is gyakran kérik Naomi segítségét, valamint próbálják a nő életét jobb vágányra terelni. A hangulat egészen aranyos lenne, ha eltekintünk pár furcsaságtól. A véres gyilkosság mellett sok káromkodás kapott helyet a játékban, valamennyire indokoltak, de furcsa összképet eredményeznek. A nap két szakaszra van osztva, nappal és éjszaka, a városka lakói is saját napi beosztással rendelkeznek. Ezt a térkép nem igazán írja ki, ezért a saját megfigyelésünk, valamint az adott küldetés tud jó helyre navigálni minket. A játék térképe hatalmas, nem csak a városra terjed ki, hanem a környező falvakra és helyszínekre is, rengeteg időnkbe fog kerülni egyik helyről másikra elfutni, emiatt is lesznek hasznosak a szentélyek, amik teleport-pontokként is szolgálnak, valamint este egy vörös sávval világítanak, hogy könnyebb legyen őket megtalálni. A település egy tipikus aprócska brit kisváros, maga összes bájával, bár lakosai nem mindennapiak. Van itt tipikus brit punk pultos, ruhaboltos, aki éjjel livestreamel, LARP-oló kovács lovagi jelmezben, húgába belebolondult író, és még sok fura alak. A történet fejezetekre van osztva, azok között állatokkal kapcsolatos brit történelmet kapunk, valamint a sztorit a városban történő küldetések viszik előre. A település lakóinak megismerése valamennyire opcionális, de segíti később az utunk egyengetését. Mint említettem, az emberek teliholdkor állatokká alakulnak, ezért mindenki vagy macska, vagy kutya. Velük beszélgetve, küldetéseket teljesítve, és az oltároknál módosíthatjuk, merre lengjen az “állati skálánk”, ehhez igazodva fognak velünk szemben is viselkedni a lakók.

Naomi képes váltani macska és kutya lét között, az előbbivel gyorsan fut, képes magasra mászni, és könnyen vadászik apró lényekre. Kutyaként ugyanakkor képes kiszagolni a lakók nyomát. A probléma ezzel, hogy a város tele van kerítésekkel, kapukkal, amikért fizetni kéne alapvetően, de ha egy gombnyomásra macskák leszünk, csak egyszerűen át tudunk ugrani bármit. Naomi kapott egy stamina métert is, amit rendkívül könnyű kijátszani, valamint éhség, egészség és fáradtság jelzőt is. Emellett opcionálisan karizmáját is növelheti fürdéssel, ilyenkor csökkennek a bolti árak. Főzhetünk is, de ez néhány küldetésen kívül teljesen fakultatív, ahogy a növénytermesztés is. Dekorálhatjuk később kertünket, házunkat alakíthatjuk, ruhákat készíttethetünk mindenféle extra tulajdonsággal, valamint a helyi bárban rengeteg ideiglenes bónusszal rendelkező ételt fogyaszthatunk. Tehát megtehetjük, hogy gyűjtögetünk és spórolunk a pénzünkkel, vagy nem sajnáljuk azt a keveset, és félórákat spórolunk azonnal. Van egy limitált inventory-nk, amit később tudunk bővíteni, ezért eleinte érdemes csak bizonyos dolgokat raktározni. Hasonló a helyzet a fényképezőgépünkkel, ami fejleszthető, és később több fajta képet is engedélyez, valamint ahogy követőink száma nő a Flamingón (fényképész portálon) úgy egyre több képet tölthetünk fel. A képek bevétele nő, ha a napi népszerű témákban fényképezünk, amit minden nap a gép megtekintésével ismerhetünk meg.

A kutyafáját

Gyakran fordult elő velem, hogy kolbászoltam, és szétnézve NPC-k szorultak be sétálás közben, az interakció se segített rajtuk, valamint a küldetések felbukkanása megzavarta a programot, és vagy spoilerezni kezdett tutorial képernyőkkel, vagy rossz pontokat mutatott a világban. Valamint megesett, hogy később töltötte be a jeleneteket, mint kellett volna. Ezen kívül a töltési idő rendkívül hosszú és sok van belőle, ami egy ilyen hatalmas világnál érthető is. (Még PS5-ön is sokat kell várni a töltéssel, ami elég bizarr állapot.)

Mindezek ellenére, paradox módon ez egy elég relaxáló játék, a furcsasága lebilincselő, a jelenetek megmosolyogtatóak, és a különös történet egy kellemes feelinget áraszt. Képes volt átadni ugyanazt az érzést, amit hasonló közegben játszódó brit sorozatok is nyújtanak. A közlekedés és a futkosás miatt lassabban lehet haladni, mint kellett volna, de emiatt hosszú játékmenetet kapunk ebben a középáras programban. A zene is kellemes, habár néha bizarr vagy csöndes, és a szinkron is brit hangokból áll, Naomi kivételével. Furcsa elemek keveréke ez a game, és bár sem grafikailag, sem minőségileg nem ér fel a jelenlegi átlaghoz, a történet és a tartalom ellensúlyozza az erős hiányosságokat. Ezért tőlem jár neki a három csillag, – remélhetőleg évekkel később, ha elfeledett gyöngyszemként is, de emlékezni fogunk rá.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★
KÖZÉPSZERŰ
Kiadó: White Owls Inc.
Fejlesztő: Playism
Megjelenés: 2021. október 15.

Hozzászólás