Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

The Forgotten City (PS5, PS4, PSN)

Egy utópia paradoxonja.

Az ideális, hibátlan, állandóan boldog világokat – utópiákat – több kategóriába sorolhatjuk: ilyenek azok, amik külső, váratlan tényezők miatt jöttek létre, vagy azok, amiket emberi erőfeszítés tett azzá. Az ilyen utópiákban az emberek folyton elégedettek, nincs hiányuk semmiben, és nem is ártanak egymásnak. Az utópiák fordítottja az úgynevezett disztópia, ahol az ideák kifordulnak önmagukból: a paradicsomból pokol lesz, a rendből és fegyelemből káosz és engedetlenség, az életigenlésből erőszakkultusz. A helyzet iróniája, hogy minden utópiában megvan a lehetősége annak, hogy disztópiává torzuljon, oka pedig nem más, mint maga az ember. A The Forgotten City egy fenomenális, filozofikus, részben történelmi, részben sci-fi krimi, ahol hősünkkel egy időhurokból kell kitörnünk.

Karakterünk egy folyóparton tér magához, ahol egy fiatal nő számol be a helyzetéről: a vízből húzta ki, és nem volt nála semmilyen azonosító okirat. Szívesen elvinné figuránkat innen, de nemrég talált valaki mást is, aki a közeli római romokhoz indult – ha visszahozzuk az embert, együtt továbbállhatunk. A romok között baktatva azonban egy felakasztott ember aranyszobrára bukkanunk, aki látszólag hátrahagyott egy üzenetet egy portálról: abból, amibe ott került, az öngyilkosság volt az egyetlen kiút. Tovább botorkálva az elhagyatott városban felleljük mi is az átjárót, amely kétezer évvel repít minket a múltba, ahol egy a furcsa öltözetünket vizslató helyi vár csodálkozva.

Hamar kiderül, hogy a helyszínen egy tucatnyi ember él az úgynevezett „aranyszabály” szerint, ami a következő: mindenki bűnhődik, ha egy vétkezik. A lakók a kor társadalmi hierarchiájába tagozódva töltik hétköznapjaikat ebben a kijárattal nem rendelkező, címadó „elfeledett városban”, miközben alapvetésnek veszik a szabályt. Hogy miért? Egyszerűen nem merik megkockáztatni: mert mi van, ha igaz? Elrettentő példaként szolgál a számtalan aranyszobor, ami különböző helyeken található meg, illetve a központi mantra gyakori előfordulása a város különböző pontjain. Persze ha kíváncsiak vagyunk, gyorsan letesztelhetjük, igaz-e ez a kollektív megtorlás: elég elcsenni egy pár érmét ahhoz, hogy egy mély, mennydörgő hang elmondja a szabályt, miközben a szobrok életre kelve varázsnyilakkal változtatnak mindenkit szoborrá.

A település magisztrátusa igyekezett körbejárni a dolgot, is kiderítette, hogy egy speciális, az ő életét is megkövetelő rituáléval létre tud hozni egy portált, ami visszaröpíti a nap elejére azt, aki átlép rajta. Bűn elkövetése esetén az elöljáró hamar elvégzi a rituálét, nekünk pedig van egy kis időnk, hogy újrakezdhessük a napot, birtokában korábbi tapasztalatainknak és tárgyainknak. Az aranyszabály tehát igaz, mi pedig tudjuk – a többiek azonban nem, náluk továbbra is hit kérdése. Hogy tudnánk azonban elszökni innen? Az a tény, hogy itt vagyunk, azt jelenti, hogy valaki megszegte a szabályt, a magisztrátus pedig létrehozta az időportált. Ha sikerül azonosítanunk azt, aki elköveti a bűnt és megakadályozzuk ebben, akkor nem lesz szükség az átjáró létrehozására, így mi sem tudunk idejönni – ezzel pedig visszakerülhetünk saját idővonalunkra.

A belső nézetes mókában tehát a célunk beszélgetni a helyiekkel, megismerni hétköznapjaikat, és felfedni a különböző titkokat és intrikákat – amikből rengeteg van. Ha pedig valami nem úgy alakult, ahogy szeretnénk, újrakezdhetjük a napot, kihasználva tudásunkat és eszköztárunkat. Ugyan vannak akciódús elemek, alapvetően a gondolkodást és az intelligenciát követeli az élmény. A sok, egész jól szinkronizált szereplővel társalognunk kell, és meg kell ismernünk múltjaikat és jeleneiket ahhoz, hogy kibogozzuk a rejtélyeket. A Modern Storyteller pár fős csapata elképesztően izgalmas, csavaros, elmés és fondorlatos történetet ötölt ki, ami folyamatosan fenntartja az érdeklődést: minden újabb morzsa feje tetejére állítja eddigi ismeretünket, a fogyasztható mérete miatt pedig sosem érezzük azt, hogy betemetnének az opciók.

Maga a város egyfajta miniatürizált verziója egy korabeli római helyszínnek: megvan a nyomornegyed, a gazdagok villája, az ételt termelő tanya, a piactér, a fórum, a börtön és a templomok is. Az alkotók remekül tervezték meg a várost: nincs túlzsúfolva, átlátható és – térkép hiányában szerencsére – megjegyezhető. A bizarr, tündöklő aranyszobrok, a márványépületek, a csordogáló patak mind remekül festenek. Sőt, nem csak egy várost, hanem egyfajta társadalmi modellt sűrítettek ide, ahol apróbb módosításokkal bármilyen civilizációt be lehetne helyettesíteni. A játék eredetileg a The Elder Scrolls V: Skyrim modjaként indult, majd az Unreal Engine-nel különálló projekt született belőle. Az emberek és interakciók előbbiből erősen merítenek: a sorozatból ismerhető tipikus párbeszédek várnak, ahol a dialógusba lépve viszonylag ráközelít a sajnos nagyon gumibaba kinézetű figurák arcára a kamera, és a lehetőségek közül válogatva tehetünk fel kérdéseket, illetve válaszolgathatunk – természetesen egy-egy rossz mondat után lehet, hogy szóba sem állnak velünk, de az új nap kezdésének lehetősége mindig ott van.

A cselekmény sava-borsa a történet kibontakozása, így ezt az örömöt senkitől sem venném el azzal, hogy lelövöm a poénokat. Arról viszont érdemes beszélni, hogy általánosságban milyen témákat dolgoz fel a filozófiában gazdag játék. A város felfogható egyfajta utópiaként ugyebár: a szabály betartása önmagában hordozza a bűnmentességet. Felmerül tehát az első kérdés: a megtorlástól való félelem, illetve a külső erő és fenyegetés általi rend valóban egy utópia jellemvonása? Nem az lenne a cél, hogy ettől függetlenül fel se merüljön a bűnözés az emberekben? Nem beszélve arról, hogy hamar kiderül: a polgárok ahogy tudják, kicselezik a szabályt. Bűn megölni valakit, de nem bűn aránytalan magas áron eladni egy haldoklónak azt az egyedüli orvosságot, ami segíthet rajta. A ravaszabbak taktikázással és az értelmezés torzításával ki tudják játszani az amúgy sem makulátlan, az egyenlőséget továbbra is fenntartó szisztémát. Az a tény, hogy még mindig itt vannak pedig igazolja őket: bárki is ötölte ki a szabályt, konkrét elképzelése van arról, hogy mi bűn és mi nem.

Az élmény során több, a görög-római és a judeo-keresztény gondolkodók meghatározó elméleteivel találkozhatunk, amik a mai napig foglalkoztatják az emberiséget. Jézus Krisztus hegyi beszédében is megjelenik egy aranyszabály: „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.” Ez egyfajta morális iránymutatás, ami kortalannak tekinthető, de az adott időszakok és civilizációk mégis rendelkeznek sajátosságokkal: ami nálunk normális, máshol barbárság, és fordítva, így nem lehet finomhangulás nélkül alkalmazni a doktrínát. Izgalmakkal teli kalandozásunk során moralizálhatunk és filozofálhatunk, és miközben megoldjuk ezt a csodálatosan összerakott rejtélyt, magunkban is alátámaszthatjuk és megcáfolhatjuk elképzeléseinket. Ritka az olyan játék, ami a játékmenetén túl is gondolatokat ébreszt és stimulál, mindezt ráadásul úgy, hogy tematikailag tökéletesen illeszkedjen abba az élménybe, amit kínál.

Az időhurok koncepciója ráadásul elképesztően passzol ehhez, illetve magukhoz a videojátékokhoz is. Az újrakezdés a játékok implicit tulajdonsága, itt azonban konkrétan a mechanika része: nem kell visszatölteni a mentést, ha elszúrunk valamit, egyszerűen csak újra kell kezdenünk a napot (hacsak nem sikerült meghalnunk).Kísérletezhetünk, próbálkozhatunk, útközben azonban levetkőzzük moralitásunkat is: hiába gondoljuk, hogy a cél nem szentesíti az eszközt, nagy eséllyel tenni fogunk valamit ezen gondolatmenet mentén. Elvégre a következő ciklusban már senki nem emlékszik rá, máshogy viszont nem férhettünk hozzá egy adott információhoz. Előkerül egyébként a kultúrák morális felsőbbrendűségképzete: a rómaiak meg voltak győződve arról, hogy a birodalom felépítése az egyetlen járható civilizált út; ahogy előttük a görögök, utánuk pedig a bizánciak is. Kiválóan felhívja a játék arra a figyelmet, hogy értékrendünk ugyanannyira alá van vetve az adott kornak és kultúrának, amiben létezünk, mint amennyire ki van neki szolgáltatva. A moralitás egy emberi koncepció és struktúra, aminek isteni mivoltot és előzményt tulajdonítva próbálták legitimizálni azt. Amint ráébredünk azonban erre, hirtelen még nagyobb súlya van tetteinknek: a következmények határozzák meg a cselekedeteink „morális előjelét”, így potenciálisan életet meghatározó lehet bármi, amit teszünk. Sőt, a szabályrendszerek és a morális doktrínák gyakran nem is az etikus és békés együttélés fenntartását szolgálták, hanem a társadalmi és hatalmi status quo fenntartásának ideológiai hátterét. Ez pedig elvezet ahhoz, hogy miért is paradoxon egy az által vagy külső erők által kialakított utópia: ugyanúgy a szabályíróknak van alárendelve, mint egy „hagyományos” világ. És ugyanúgy egy apró taszítás elég ahhoz, hogy minden a hipotetikus szakadék áldozata legyen.

A The Forgotten City egy fergeteges, elmés és üdítő kaland, ami mechanikájában is egyedi és kimagasló, megvalósításában is pazar, és mondanivalójában is. A technikai és grafikai hibákat leszámítva egy fantasztikus élmény, ami folyamatosan meglepetésekkel várja a játékost. Emellett pedig egy igazán jó gondolattúra – egyfajta interaktív esszé – a moralitásról és a filozófiáról, amit egy izgalmas, a történelemből és a sci-fikből is merítő köntösben prezentál. Az év egyik kuriózuma, amit hiba lenne kihagyni!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★★★
SZÍNARANY
Kiadó: Plug In Digital
Fejlesztő: Modern Storyteller
Megjelenés: 2021. július 28.
Ár: 10590 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Már a Trailer-ből is látszott, hogy ebben van fantázia, és ezt a teszt csak megerősítette. 🙂 Érdekes cucc, beszerzendő darab. Köszi