Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

THE EVIL WITHIN 2 (PLAYSTATION 4)

Cikkem elején mindjárt szeretnék is elnézést kérni tőletek. Tudom, látjátok már a pontszámot és a summázást, és ki-ki már fel is tette fejben a kérdést, hogy “Miért csak ennyi?”, vagy “Miért ilyen sok?”. Biztos szeretnétek már az okokat fürkészni e sorok között, de én kénytelen vagyok az első Resident Evilnél kezdeni a [B]The Evil Within 2[/B] bemutatóját. A mai horrorjátékok alappillére egyértelműen a Resident Evil. A kis PlayStation erejének és a Capcomnak, köztük Shinji Mikaminak hála olyan tálalásban tapasztalhattuk meg a “horrorjáték” fogalmát, mint addig még sosem. A második résszel pedig, ami jó érzékkel emelte a tétet és jól vette a kanyarokat, végképp beköszöntött a horror-Kánaán. Viszont sajnos számomra a Code: Veronica-val véget is ért a Resident-széria. Nem azt mondom, hogy nem jó részek, amik utána jöttek, meg hogy nem kellett már vérfrissítés a sorozatnak, de a zsigeri félelem szerintem tovaszállt.De sebaj, a Silent Hill, ami ha lehet rátett még egy lapáttal a rettegésből (vagy billenccsel inkább), kárpótolt bőven. Bár ott is az első két epizód dominál nálam inkább, azért jól elvoltam még egy-két későbbi résszel, de tagadhatatlan, hogy végképp kifújt ez a sorozat is a legutóbbi 2012-es felvonással.Utána még a 2005-ös Condemneddel játszottam igazán jót (sőt, egyik kedvencem lett), de itt véget is ért egy jó időre a horror-pályafutásom.Kerestem a következő nagy Ő-t. Hiába árasztották el ezek a számomra elkorcsosult “séta-horrorok” a piacot, hiányzott belőlük az a jóleső érzés, hogy “oké, oké, ijesztgetsz, de bármikor szájba vághatlak az ásóval, vagy lenyomhatom a torkodon a lefűrészelt csövűt”. Mert el lehet lenni némely séta-horrorral, de amikor a harmincadik jelent már meg két éven belül, inkább már csak olcsó húzásnak, esetleg lustaságnak hatott ez a játékmechanika.Közben szakadatlan kerestem a következő “életem horrorját”, és egy pillanatig úgy tűnt, hogy ismét Shinji Mikami lesz az emberem, mikor belekezdtem 2014-ben a The Evil Withinre keresztelt horror-kalandba. De miért is volt keserű szájízem a végére? Dacára annak, hogy elégedett voltam a tálalásával, szerettem a komótos játékmechanizmusát és az őrült, kicsavart, gyomorforgató megoldásait és képi világát, nagyjából a háromnegyedénél szétesett számomra az egész. Egyszerűen úgy éreztem, hogy csak időhúzás miatt kerültek bele egyes részek a végső produktumba. Sok helyütt átment darálásba, sokszorozódtak a bugok, sok tárgy vagy helyszín egyszerűen elnagyolt volt gyenge textúrákkal, és elmaradt az addig jelenlévő, csontig hatoló félelem. De mondom, ez csak az utolsó felvonásokra volt jellemző. Addig viszont megvolt mindenem, amire vágytam!Talán azzal is egyedül voltam, hogy szerettem a széles vásznú megjelenítést. Mikami elképzelése az volt ezzel, hogy drámaibbá tegye a jeleneteket és növelje a klausztrofóbia érzetét. És míg nálam célt ért vele, a játékosok 99% döngette a kapukat, hogy ezt így most hogy’ gondolták? Talán meg is érne egy posztot ezzel foglalkozni, hogy míg anno kiadtak egy játékot és “csókolom”, addig ma utólagos változtatásokat is képesek kisírni a gamerek. Ennyit a művészetről… Mert nem igaz, hogy EGY játéknál sem lehet széles vászon, mert “kitakarja a képet és így nem 1080p”Szóval számomra, míg szét nem hullott a játék, mint művészeti értékeket hordozó alkotás, úgy tekintettem rá. És igen, végre féltem! Tudom beteg vagyok. De olyan hangulatos volt az egész, amit majd’ tíz éve nem tapasztaltam. [YOUTUBE]rEz5CnEPgps[/YOUTUBE]Elérkeztünk végül a második részhez. Az első két előzetes után, amit megnéztem róla, rossz érzés fogott el. Egyszerűen nem jött át az Evil Within feeling. Most akkor elkanyarodtak az első résztől? Nem is Shinji Mikami rendezi? Nem lesz megint horrorom? Ettől még a várólistámon volt, csak féltem tőle. És valóban, a játékkal történt első találkozásom igazolta a félelmemet. De ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna!Az első részben megismerhettük és végigkövethettük a szerencsétlen sorsú Sebastian Castellanos nyomozó és társai hányattatását, ami új ügyük felgöngyölítésével járt, ami a Beacon elmegyógyintézetben megtapasztalt mészárlás végeredményével kezdődik. A játék egy STEM nevezetű “elmeösszesítő” gépben játszódik, ami az elmegyógyintézet lakói kollektív tudatalattijaiból tevődik össze, s amiben célpontunk, Ruvik remekül “el van”, de mivel már korábban megölték, szeretne kijutni innen más testében feléledve. Persze erről eleinte mit sem tudunk, mert nem önként kerültünk be a sorozatgyilkos elméjébe, mint ahogyan arról sem, hogy társunk, Juli Kidman beépített ügynök és a STEM-et birtokló Mobius-nak dolgozik. Miután Sebastian felgöngyölíti az ügyet és kijut a gépből, természetesen senki nem hisz neki, így a lányát már korábban egy tűzvészben elvesztő és a felesége által elhagyott nyomozó az italba menekül, menthetetlenül robogva az önpusztítás felé.Ezekkel a [I]gyönyörű[/I] képsorokkal, és az álmában lánya elvesztését újra átélő Sebastiannal kezdődik az Evil Within második része. Feltűnik azonban Kidman és olyat mond, hogy Seb egyből kijózanodik. A lánya nem halt meg, hanem cége elrabolta és egy immár városméretű tudatalatti világ gazdatesteként szolgál. Miután eltűnt a lány a “mátrix” világában, beküldtek egy mentőcsapatot utána a STEM-en keresztül, de nekik is nyomuk veszett. Sebastiant keresték meg hát, hogy kutassa fel gyermekét és derítse ki, mi is folyik bent tulajdonképpen. Itt ért az első hideg zuhany…Míg az első részben úgy kellett összeraknunk a sztorit, mint egy 1000 darabos puzzle-t, itt mindjárt a pacekba felmondják, hogy mi a szituáció? A második pofon akkor jött, mikor felfedeztem, hogy a város nyitott és nem sok nyoma van a kaland feszültségéül szolgáló lineáris játékmenetnek. Fő- és mellékküldetések a térképen? A kamera is túl közel van emberünkhöz, elég sokat kitakar. Milyen suta már a mozgása. Közel nem olyan félelmetes, mint az elsőben. Jobb volt az a motor, ami az előző részt hajtotta. Ez már nem is olyan. Az egyesben nem így volt.Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak bennem az első másfél órában, hogy aztán 180 fokos fordulatot véve az utána következő huszonhárom órában átéljem életem egyik legjobb és leggrandiózusabb horror-kalandját. Le a kalappal a fejlesztő Tango Dreamworks és a Bethesda kiadó, valamint az újonc rendező John Johanas (aki az első rész vizuális effektjeiért volt felelős) és Shinji Mikami előtt. Meg merték lépni azt, hogy nem biztonsági játékot játszva és egyszerűen a nagyobb/több az jobb elvet követve csak felfújták az előző epizódot, hanem sokat rizikóztatva (köztük, hogy elijesztik a rajongókat) bevállalták azt, hogy a játékost egy Silent Hill jellegűen nyitott világba helyezik, és a japáni őrülettől kicsit elkanyarodva egy már-már blockbusterekre hajazó játékot alkotnak. Nem, technikailag nem egy Uncharted, de egyszerűen olyan jól van adagolva minden, olyan jól párosítják és jó érzékkel időzítik a dolgokat, hogy az már félelmetes. Az eleinte idegen tálalás hamar értelmet nyer. [YOUTUBE]ktn5r4R_pqk[/YOUTUBE]Silent Hillt nem véletlenül említettem. Bizony jó például szolgált a készítőknek, nem szégyen egy stílus-meghatározó játéktól nyúlni. És ha már úgy tűnik, hogy soha sem lesz jó Silent Hill játékom, valakinek meg kell csinálnia, nem igaz?A játék helyszínéül szolgáló idilli városka, Union igazán részletesen ki van dolgozva és folyamatos kutatásra készteti az embert, hogy minden zegzugot és bejárható épületrészt átnézzünk, utánpótlás és gyűjthető tárgyak, fejlesztési lehetőségek, valamint a lőszerek legyártásához szolgáló matériák után és történetfoszlányok után kutatva. Ugyanis nem csak a főhőst, de még a fegyvereinket is fejleszthetjük, amiből bár nincs sok, de annál élvezetesebb használni őket. Néha azon vettem magam, hogy izomból nyomkodom az R2-t, annyira jól esik elsütni a fegyvereket benne. A pisztolyon, puskán, íjpuskán, mesterlövész puskán át még lángszóróhoz és gépfegyverhez is juthatunk. Ez így valóban nem hat soknak, de tulajdonságaik messzemenőkig eltérőek, így lehetőséget adva a taktikázásra. Emellett több válfajával is találkozhatunk bizonyos fegyvereknek, de sokféle nyíl (robbanós, áramos, füst többek között) és azok csapdákként való elhelyezése is jó móka. Sebastiant is messzemenőkig fejleszthetjük, érdemes emiatt nem csak elosonni az egyébként ritka ötletes, ijesztő és jól megtervezett rémségek mellett, hanem végezni is velük, hogy megszerezzük a fejlődéshez szükséges mannát. Egyébként első végigjátszásra közel sem fogunk tudni mindent kifejleszteni és megtalálni, csak majd a New Game+-ban, de így legalább nem is válunk Rambóvá a végére, és ezzel rendesen ki is tolják a szavatosságot. Az Evil Within 2 remek érzékkel váltogatja a külső és belső helyszíneken játszódó elemeket. Bizony kijár a félelemből rendesen, főleg mikor épületek belsejében flangálunk, simán megidézi az első rész borzongásait, amihez a remek zene és hangeffektek is nagyban hozzájárulnak. A történet, bár elsőre nem tűnik túl összetettnek, szintúgy csavarossá és izgalmassá válik, bőven kielégítve a rejtélyre vágyókat.Apropó sztori. A karaktereknek ezúttal sokkal nagyobb játékteret adtak, Sebastian is elismerésre méltó jellemfejlődésen megy keresztül és torokszorító helyzetekből is kijut bőven. Sajnos a dramaturgiát és remek atmoszférát megtörik néha bizonyos elemek, amik sutának vagy roppant elnagyoltnak hatnak. Olyanokra gondolok itt, mint a mentőcsapattal történő párbeszédek, ahol is kilép a játék az átvezetőből és mint két C-3PO, annyi élettel és olyan mozgáskultúrát használva beszélgetnek egymással a felek. Továbbá tudom, hogy sötét tónusú játékról van szó, de eleinte igen zavartak a felvehető tárgyak, olyan erősen világítanak. Annál viszont semmi sem zökkent ki jobban, mikor hatalmas faládákat ütök szét a késemmel, tárgyak után kutatva. Sajnos ezek számomra maradi megoldások és illúziórombolók.És, ha már illúzió. Érthetetlen, hogy míg bizonyos elemek a helyükön vannak esztétikailag, addig mások fájón elnagyoltak. Például a fej méretű villanykapcsolók és néha alkarnyi vastag kilincsek. Az is érthetetlen, hogy előfordul alkalomadtán, hogy a szörnyek mintha “elfelejtenének”. A legnagyobb hajsza közben meggondolják magukat és elkolbászolnak, de olyan is volt, hogy rám ugrott egy scriptelt “jumpscare” keretében a szörny, majd mint akinél filmszakadás van, tova andalgott, mit sem törődve velem. De ezeket és azt leszámítva, hogy nem lehet a kamera és célzás érzékenységét külön beállítani, nagyon is rendben van minden![YOUTUBE]XCmscJkha34[/YOUTUBE]A fény és árnyék valamint egyéb vizuális effektek parádésak, a szörnyek remekül festenek és a boss-ok is állati jók, ötletesek. A harc mechanikája a lopakodástól kezdve a külön taktikát igénylő ellenfeleken át igen szórakoztató és könnyen eltanulható. Bár a célzás rásegítést be kellett kapcsolnom, de remekül bevált, tette a dolgát így nem bosszankodtam annyit. Sőt, kb. semennyit, ugyanis a játék a közepes szintnek megfelelő “Survival” fokozaton közel sem olyan nehéz, mint elődje, tízszer ha meghaltam nagyjából. Bár tudunk manuálisan is menteni (örök hála, hogy nincs menüből mentés, így is izgalmat okozva), de van autosave is, amit szinte csak a húzósabb boss harcoknál használtam. Legszívesebben azt is elvetném, igenis legyen súlya a halálunknak és tartson minden ellenünk szegülő rettegésben! És, hogy most is elfáradt-e a háromnegyedénél a játék? Bár egy nyúlfarknyit rövidebb, mint az első felvonás, nekem 24 óra volt, tüzetes, komótos haladással, de amit az utolsó két órában tapasztaltam, az felülmúlta minden elképzelésem és várakozásom! Olyan végjátékot kapunk, annyi jó megoldással és remek ötlettel, tele érzelemmel, amit bármelyik játék megirigyelhet! Nem kis túlzással, videojátékos pályafutásom egyik legjobb fináléját éltem át, életem egyik legjobb horrorjában!Mivel a The Evil Within 2 nagyobb szabású elődjénél, egy kicsit visszább vettek benne a nyakatekert képi világból és a gusztustalan trancsírozásból, de így is bőven kielégítő e téren a végtermék. És ugyan felsoroltam egy pár hibát, de olyan szinten túllépett magán a (most már) széria, annyira jól elegyíti a Silent Hilltől és a Resident epizódokból (leginkább a 4-ből) átemelt elemeket a saját ötleteivel, hogy szinte semmisé válnak azok hibák. Mindezt teszi úgy, hogy nincs beleerőltetett online mód, nincs első napos DLC, és nincs mikró-tranzakció sem. Ez egy kerek, egész, befejezett játék.Ha az első rész sajátos szellemiségét keresed benne, akkor neked valószínűleg nem lesz 9 pontos a The Evil Within 2. Ugyanakkor, ha megadod magad neki és hagyod, hogy megmutassa a foga fehérjét, simán. Én is azt teszem!(A játékot partnerünk, a Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a [A http://platinumshop.hu/product/7859/PlayStation-4-PS4/ar-akcio-olcso/Jatek/Akcio/The-Evil-Within-2-elorendeloi-ajandek-A2-es-poszter-es-DLC]Platinum Shop[/A] budapesti boltjaiban, vagy webshopjából a megadott linkre bökve azonnal meg is rendelhető.)

9/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

33 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Az első részt szerettem, jövő hónapban sztem ezt is behúzom a kosaramba.

  2. Én bírtam ezt is, kellemes kikapcsolódást nyújtott.

  3. “Tudom, hogy az első rész nem mai gyerek, de azért sztem nem ártott volna beleírni az elején, hogy az első rész spoiler-es lehet.Én is most kezdtem el az elsőt, így nekem kicsit “”rosszul esett”” a dolog.Amúgy jó a teszt, majd valamikor akciósan beszerzös.”

  4. Hát nekem 3,6 pont mert láttam róla tegnap egy képet a 6os villamoson.

    • Nekem tíz, mert tegnap a debreceni vasútállomáson az egyik c. úgy nézett ki, mintha a játékból lépett volna ki – ez aztán a valósághű grafika.

  5. Néztem róla videókat, de nagyon nem szimpi. Az első rész különlegesebb volt, kissé rétegjáték. Ez meg olyan hígított, könnyen fogyasztható és emiatt veszített is a varázsából. Legalábbis én így látom. Meg a főszereplő se szimpi már, mintha totál más személyiség lenne.

  6. Az első rész óriási csalódás volt számomra, de mivel a horror a kedvenc műfajom, ezért később, bagóért beszerzem ezt is. Hátha…

  7. Még az első rész sincs meg, pótolnom kell, de amint túl leszek rajta, természetesen beszerzem ezt is. Imádom a horrort, a képek és a teszt pedig eléggé meggyőzött, hogy ez mindenképp kell nekem.

  8. Egyébként John Johanas az első résznél nem csak a vizuális effektekért volt felelős, de a DLC-ket is már ő rendezte ha jól tudom.

  9. am első napos vétel volt, látatlanban, egy cikket se olvastam.hála az égnek nem csalódtam, elsőre fura volt a félig-meddig nyitott világ.szuper game lett!!!!!

  10. martin nem szólt bele? 😀

  11. Hát valósan nézve egy kiscsaj agyában inkább cuki macska lenne mindenki, és a támadás kimerülne a dörgölőzésben.

  12. Nekem inkább 8, mint 9 pont, és akkor még jóindulatú voltam. Sajnos mindenben visszalépés az eredetihez képest ! mintha megakarták volna úszni a készítők az egészet. Grafika pl. a Resident 6 környékén mozog,

  13. Imádtam az elsőt. Ez is kötelező lesz.

  14. Havonta jöhetnének az ilyen igényes horror játékok.

  15. Mindenképpen beszerzős, csak előtte van vagy 5 játék amit be kell fejezzek!