Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

The Elder Scrolls Online – Blackwood kiegészítő csomag (PS5, PS4)

Az erdő titka.

(A teszt a PS4-es verzió alapján készült.)

Azt szokták mondani az okosok (bizonyos népi megfigyelések alapján), hogy a nagy MMO RPG-k hozzávetőlegesen mindig ugyanazt az életciklust járják be: kezdetben mind magáért a játékért, mind az előfizetésért külön-külön pénzt kell leszurkolni. Majd idővel – amikor már lanyhul kicsit az érdeklődés az adott termék irányába, akkor – elengedik az előfizetést. És végül már maga a játék is ingyenessé válik, utána csupán a különböző in-game mikrotranzakciókért kérnek el külön petákot, ami jobbik esetben csak kozmetikai cikkekre vonatkozik, rosszabb esetben pedig Pay to Win formulát jelent – azaz keményen perkálni kell, ha valaki grind nélkül érvényesülni szeretne az adott játékban. PlayStationön, habár inkább csak az utóbbi pár évben kezdtek el elterjedni úgy igazán az MMO-k, láttunk már mindenre példát: valami alapból ingyen jött (pld. Neverwinter), valami idővel vált azzá (mint mondjuk a Black Desert Online – bár az sajnos pont az P2W kategóriát erősíti), és vannak az olyan érdekes utat választó alkotások, mint az Elder Scrolls Online. Utóbbi bár ugyan már eleve előfizetés szükségessége nélkül érkezett konzolokra 2015-ben (a 2014-es PC-s eredeti még “tartalmazta” azt), de az alapjáték továbbra is fizetős maradt (bár már elég olcsón hozzá lehet jutni, főleg egy húzósabb akcióban), ahogyan az éves szinten megjelenő nagyobb kiegészítői is azok. Szó mi szó, érdekes üzleti modell, de úgy tűnik a számok a készítőket igazolják: a játék 8 évvel a premierje után is népszerű: most ha jól emlékszem PC-n még mindig ott van a Top 5 legnagyobb felhasználóbázissal rendelkező MMO RPG közt  (pedig ott aztán van ezekből a címekből dögivel). Hogy meddig tarthat ki ez a formula, az jó kérdés, amire a teszt végén próbálok is választ adni, de lássuk előbb, milyen újdonságokat hoz az idei, Blackwood névre keresztelt új kiegészítő. 

A sztori szerint 800 évvel járunk az negyedik fő Elder Scrolls, az Oblivion történései előtt, ami a sorozat nagyívű, évezredeken átívelő történetfolyamában nem is számít soknak – annyira nem, hogy a Blackwood tulajdonképpen az Oblivion előzménye. Megtudhatunk belőle sok olyan dolgot, amire anno, 15 éve nem kaptunk részletes választ -például, hogy az Oblivion nagy rosszasága, a Daedric herceg, Mehrunes Dagon miként készítette elő invázióját a halandó világ ellen. A sztoriról bővebben ennél kár lenne értekezni, akit érdekel, az úgyis kiszedi a többit a játékból. Nekem összegezve annyi a véleményem a cselekményről, hogy ESO szinten nem rossz – hozza a szokásost, blőd párbeszédek és kilométerekről kiszagolható fordulatok keverednek pár egészen ötletesen kifundált fantasy koncepcióval. Az mindenesetre nagyon látszik, hogy az írók nem mernek újítani, inkább biztonsági játékot játszanak: inkább a játékosok nosztalgiájára játszanak, és a korábbi fő Elder Scrolls játékokból hoznak át közönség kedvenc helyszíneket és szereplőket. Pár éve visszahozták a Morrowindet, majd jöttek a sárkányok, tavaly bővítették Skyrimet, idén meg itt az Oblivion… Kíváncsi vagyok, mivel rukkolnak elő jövőre, mert lassan nem lesz már a nagy fejezetekből újrahasznosítható alapanyag. 

Az éves kiegészítőhöz vadonatúj kiterjedt helyszín dukál természetesen, ami jelen esetben egy korábban még nem látott helyszín, a címadó Blackwoodot jelenti. Az új terület amolyan elég semmilyen lett, egy nagy, főként lápos vidék, amire ki van szórva 1-2 nagyobb város – igazából semmi emlékezetes, ugyanakkor a gyönyörű aláfestő muzsikának hála mégis sokszor érvényesül benne az erőteljes fantasy feeling (oh, és talán nem árulok el nagy titkot azzal, amikor azt mondom, hogy utazásaink elvezetnek majd idővel a pokolszerű Oblivionba is…).

Ami a játékmenetbeli újdonságokat illeti, természetesen azokból is akad pár darab, kezdésként a gép irányította társak megjelenése. Igazából, akik a fő részeket nyomták korábban, azok számára ez semmi újdonságot nem jelent (ott már elég régóta bevett elem), csupán az ESO-ban az, de azért aranyos, hogy ide is importálták. A kompániát egyébként nem mi alkotjuk, hanem NPC-k közül kerül ki a számunkra kedves kiválasztott, és ez főként azoknak lehet jó hír, akik főleg szólóban nyomják a játékot (mint én).

Van aztán egy összesen 12 játékost felölelő új trial mód is, a Rockgrove, ahol a játékosok célja, hogy egy faluban azelőtt vessenek véget egy támadó törzs rituáléjának, mielőtt azok képesek lennének a főgenya hadseregét megidézni.

Az új világesemények szintén ismerősek lehetnek azoknak, akik játszottak az Elder Scrolls 4-el, lévén egy az egyben ugyanazt a feladatot kapjuk, mint abban: megkeresni az Oblivion portálokat, azok keresztül be kell lépni a démonvilágba, végül pedig a  hely átvitt és szó szerinti értelmében is vett szívét kell megkeresni és elpusztítani azokat. Ehh. Ennél akkor már inkább eredetibb és szórakoztatóbb gyűjtögetni a fő és mellékküldetésekkel a 6 komplett új felszerelés egyikét, vagy a kiegészítővel járó többi új nyalánkságot.

Nagyjából ez minden, ami elmondható a Blackwoodról, és amikor értékelni kellene, akkor nem is ezt a kiegészítőt venném górcső alá külön – az szimplán decens, se nem ad többet, se nem kevesebbet, mint bármelyik nagyobb expansion az elmúlt évekből, mondhatni csak a “szokásos”, szimplán jó.

Nem, inkább a nagy egészet, magát az ESO-t elemezném, mi  a helyzet vele most az Úr 2021. esztendejében. Nos, az igazság az, hogy a játékon NAGYON látszódik, hogy több, mint 7 éves, annak minden pozitív és negatív hozadékával együtt. Egyfelől ez egyértelműen jó,  mert ennyi idő alatt olyan gigászi méretűre hízott fel tartalom tekintetében, amivel kevés más játék vetekedhet. A valaha volt egyik legnagyobb játékban lemodellezett virtuális világ található itt kérem szépen, amivel csak teendők és küldetések sokasága vetekedhet. Ha valaki most kezdi el a cuccot – csak az alapjátékot, a kiegészítőket még most nem is számolva bele -, az több ezer órányi tartalomra számíthat, túlzás nélkül. Persze a mennyiség nem egyenlő a minőséggel, és itt ütközik ki a negatív oldala annak, mennyire koros játék tulajdonképpen már az ESO. Azt hiszem most idén éreztem először igazán azt a produktummal kapcsolatban, hogy pár dologban mennyire elhaladt már az idő felette. Mert az a grafika, ami 2014-ben szódával elment, az ma már kifejezetten bántó a szemnek sokszor. A harc, amit sokan kritizálnak azok, akik nem szeretik az ESO-t, bár taktikus és sokrétű ugyan, de tény, rendkívül súlytalan – nagyon meg kéne már reformálni, össze sem lehet hasonlítani mondjuk a Black Desert eszméletlenül élvezetes musou-szerű kombózásával. A pályadesign szintén ilyen dolog. Majd minden helyszín totál vízszintes, vertikális tereptárgy a fákon és az épületeken kívül alig akad – márpedig ez egy olyan helyszínnél, mint Skyrim, ami a hatalmas hegyeiről ismert, különösen viccesen veszi ki magát. Nosztalgia ide, új tartalom oda, én úgy vélem bármilyen erős most még a felhasználóbázisa a játéknak, érik a dolog alapos megreformálására, mert érezhetően fogyóban a szufla új ötletek területén (is).

Azt mondjuk azért zárásképpen nem árt elfelejteni, hogy ha valaki új, az Elder Scrolls világában zajló tartalomra vágyik, az hosszútávon csak az ESO-ban tud gondolkodni , különösen PlayStationön. Mióta a Microsoft felvásárolta a Bethesda-t, ki tudja lesz-e még új epizód PS-en, bár a Starfield Xbox exkluzivitása nem sok reményre ad okot. Meg, hogy egy Fallout 76 után milyen lesz, mert a Bethesda mostanában nagyon le van eresztve, ás még sokat kell teperniük azért, ha vissza akarják szerezni a rajongók megcsappant bizalmát. Arról meg már nem is szólok, hogy nemrég az egyik fejlesztő elköhhintette valamelyik fórumon, hogy a 3 éve bejelentett Elder Scrolls 6 fejlesztésének igazán majd csak a Starfield megjelenése UTÁN látnak neki (ami leghamarabb is másfél év múlva esedékes, HA el nem halasztják, ami egy Cyberpunk 2077 után bőven benne van a pakliban). Mindez evidens módon maga után vonja, hogy nem mostanában fogunk az Ősi Tekercsek világában új területeket felfedezni offline. Így hát a fentebbiek figyelembevételével érdemes átgondolni, hosszútávon hajlandóak vagyunk-e pénzt, időt és energiát invesztálni az Tamriel világának online játszóterébe.

(A játékot a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban az alapjátékkal együtt, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető. Ha csak a Blackwood kiegészítőre csapnál le, akkor 13990 Ft-ért veheted meg a PlayStation Store-ból.)

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Érdekes témákat érint a cikk. Szerintem azért futhat ez a játék még mindig, mert “végtelenített”. Egyszer megveszi az ombre és utána 16 évig mehet szerteszét a világban. Körülbelül az a tészta, mint az 14 ezer felvehető semmiséggel trükköző open world, 70 óra “szavatossággal”.

  2. Pöpec teszt lett, kifejezetten örültem, hogy a végén az egész játékról kaptunk egy átfogó képet, sok kérdésemet megválaszolva ezzel. 🙂