Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

THE CALLISTO PROTOCOL (PS5, PS4)

Bebörtönözve. *VIDEOTESZTTEL*

Glen Schofield kétségkívül nagy név a játékiparban, többek közt a Visceral Studios által készített Dead Space széria rendezőjeként híresült el. Miután az EA kicsinálta a szériát és a stúdiót is, Schofield itt-ott vállalt pár kisebb-nagyobb munkát, de saját rendezéssel nem állt elő egészen 2019-ig, amikor bejelentette, hogy csatlakozott egy akkor még ismeretlen céghez, a Striking Distance Studioshoz, ahol egy horrorjátékon dolgoznak. Hamarosan híreket kaptunk a projektről, majd szép lassan képeken és trailereken is megelevenedett a The Callisto Protocol. Az emberek izgatottak lettek, a következő Dead Space-t vélték felismerni – sőt, a tesztek nagy része bele is esik abba a hibába, hogy már-már a klasszikus űrhorror közvetlen folytatásaként tekint rá, nem pedig új, független IP-ként.

Bár a játék tényleg épít a kultikus darabra, fontos kihangsúlyozni, hogy csak ennyi, és a rendező az összefüggés a két játék között. Ennek ellenére tény, hogy baromi nehéz elvonatkoztatni, sőt nekem is volt ezzel problémám, főleg, mert nagyon szerettem a Dead Space első két darabját, és a harmadik rész is lecsúszott co-opban. Izgatottan vártam tehát a megjelenést, és hónapok óta nem néztem róla semmilyen anyagot, hogy meglepetés legyen minden egyes képkocka. Közben a marketing gépezet folyamatosan ontotta a videókat, képeket a social mediára, én pedig aggódva figyeltem, hogy kicsit túl erősen van a játék reklámozva. Aztán jött a season pass és a DLC bejelentés, persze még megjelenés előtt. Vajon azért, mert gyenge lett az alkotás? Mivel már sokáig kibírtam, nem akartam feladni a cél előtt és végül sikerült úgy belekezdenem a játékba, hogy alig volt róla bármiféle ismeretem, maximum két trailert leszámítva. Tovább nem is szaporítom a szót: nézzük milyen lett a The Callisto Protocol!

Egy utolsó munka

Jacob Lee egy sokat megélt futár, aki bolygóról-bolygóra jár szállítmányokat kézbesítve a másodpilótájával, Max-szel, mindezt a „nem kérdezek” mentalitással. Jacob és Max épp egy utolsó szállítmányt kézbesítenek, amit a Jupiter egyik holdjáról, a Callistóról vettek fel és az Europa bolygóra szállítják. A tét nagy, hiszen a meló fizetsége elég lesz nekik arra, hogy visszavonuljanak. Maxnek viszont valahogy nem tetszik a dolog és talán hallgatni is kellett volna rá. Kicsivel később a hajónkat megszállja egy terroristacsoport, akik a szállítmányra utaznak. Természetesen minden gallyra megy, a hajó lezuhan a Callisto jeges felszínére, Max meghal, minket pedig bebörtönöznek a bolygó felszíne alatt található börtönbe, a Black Iron Prisonbe. Innentől kezdve még gyorsabban kezdenek pörögni az események: valamiféle járvány tör ki a kóterban, ahol az elítéltek nagy része szörnyű lénnyé változik, miközben folyamatosan ölik egymást és a többi elítéltet. Ha ez nem lenne elég, még a hatalmas biztonsági robotok is elszabadultak, akik nem tesznek különbséget biophage és rab között. Jacob egyetlen célja az, hogy kiszabaduljon a börtönből. Mindeközben segítő társa lesz egy másik elítélt, Elias, aki úgy ismeri Black Iront, mint a saját tenyerét. Némiképp bonyolódik a történet, amikor találkozunk a terrorista csoport vezetőjével, Danivel, és a börtönőrök vezetőjével, Leon Ferris kapitánnyal. Ahogy pedig szépen haladunk előre, rájövünk, hogy a Callipso felszíne sokkal több titkot rejt, mint cellát.

Az egész sztori egyébként borzasztó egyszerű, nem tartalmaz hatalmas csavarokat és nem is kifejezetten izgalmas. A történet itt csupán iránymutató és egyfajta kiegészítés a horror körethez. Egyáltalán nincs baj ezzel, de ne számítsunk lebilincselő írásra. Ugyanez igaz a karakterekre is: klisések és nagy részük elég kétdimenziós. Akibe szorult némi egyéniség, annak sincs elég ideje kibontakozni a körülbelül 10-15 órás játékidő alatt. Kár, főleg mert a szinkron teljesen jól sikerült, Sam Witwer például itt is remek (mondjuk hol nem), de a Jacob Lee-t alakító Josh Duhamel is remekül játszik a hangjával. Viszont ez sem elég ahhoz, hogy kifejezetten érdekeljen bármelyik karakter, vagy aggódjunk a sorsukért. Vannak benne potens pillanatok, de mivel gyors tempót diktál a játék, ezért nehéz elidőzni és reflektálni az eseményekre.

A börtön ablakába…

Egyáltalán nem túlzás, ha azt mondom, hogy ez a játék jelenleg a generáció egyik legszebb darabja. Bár PC-n és Xboxon akadnak problémák bőven, PS4-en rendesen fut a játék, PlayStation 5-ön pedig elképesztő látványvilág társul a stabil teljesítményhez. Jelenleg kétféle mód közül választhatunk: 4K felbontás 60fps-sel vagy 4K felbontás 30fps-sel, viszont Ray Tracinggel. Az utóbbit bátran ajánlom mindenkinek: bár jómagam általában a magasabb képkocka/frissítést preferálom, itt annyira jól néz ki a Ray Tracing, hogy vétek lenne kihagyni. Amit a fényekkel, árnyékokkal és visszatükröződésekkel csináltak, egyszerűen lehengerlő. Abszolút magasabb szintre emelték a játékot a látvánnyal. Black Iron remekül fest, rémisztő és sötét, a fények villódznak mindenhol a katasztrófa miatt, miközben sűrű homály borítja be az élettelen folyosókat. A látvány akkora eszköze itt az atmoszféra teremtésnek, hogy lehetetlen elmenni mellette szó nélkül. Minden részlet, a fényforrások használata, az árnyékokkal és sötétséggel való játék megkoronázza az élményt és a látvány maximálisan be fogja húzni az erre vevő embereket. Ehhez társulnak még a jó értelemben szörnyű hangok. A folyosókon sétálva halljuk a távoli sikolyokat és a biophage-ok vérfagyasztó hörgéseit. Ez állandó nyomás alatt tart minket és sokszor érezzük úgy, hogy bármikor ránk ronthat egy ocsmány lény. A karakterek arcai már-már a valóságot súrolják, ez pedig egyáltalán nem túlzás. Élettel teli szemek, pontos arcmimikák, izzadság, könnyek, mind-mind elképesztően realisztikusak. A játékban sok helyen látható a subsurface scattering (anyagon belüli fényszóródás), ezt a legjobban úgy lehet elképzelni, mikor valakit a feje mögül világít meg egy fényforrás, akkor a való életben a bőre elnyel némi fényt, ezért például a fülének a hegye világos, sárgás rózsaszínesnek tűnik. Nehéz elmagyarázni, de itt egy kép, hogy mire gondolok:

Ez folyamatosan látható a játékban, a szereplők bőrétől kezdve egészen a szörnyek csápjain át, mindenhol látható ez a fajta realisztikus fizikai jelenség.

A játékmenet nem kifejezetten bonyolult, van egy közelharci fegyverünk és egyszerre két másik lőfegyver lehet nálunk, egy kisebb és egy nagyobb. Ezeket fejleszthetjük a boltoknál pénzből, amit találunk mindenfelé, de vannak értékes tárgyak is, amiket eladhatunk extra creditért. A játékban nincs HUD, nincs térkép, nincs irányjelző, abszolút semmi. Az életerőnket a nyakunkon látjuk, a lőszert meg a fegyveren célzás közben. Ez segít az immerzióban. Ezen kívül kapunk még egy telekinetikus eszközt, a GRP-t, amivel felemelhetjük a legtöbb ellenfelet és beledobálhatjuk őket a kényelmesen elhelyezett tüskékbe, forgó ventilátorokba, daráló hűtőelemekbe. Nagyon véres a játék, a halálanimációk is elképesztően kegyetlenek, a király grafika pedig csak még élethűbbé teszi az egészet.

A game valóságos grafikája tényleg lehengerlő és példa nélküli, ráadásul úgy, hogy a program multiplatform. A történet egyszerűségét és a karakterek hiányosságait teljesen el lehet feledni, ahogy behúz minket a valóságos kinézet által keltett atmoszféra. Sok mindent meg lehet bocsájtani a játéknak, mert a kinézet ellensúlyozza, de azért nem mindent…

…soha nem süt be a nap

A lehengerlő látvány persze nem minden esetben elég. Volt néhány kreatív döntés a játékkal kapcsolatban, ami szerintem nem sült el jól. Elsőként, hiába jó a helyszín és a környezet, nem bonyolították túl a pályatervezést. Természetesen nem probléma, hogy csőpályákon haladunk, egy túlélő horrortól ez elég bevett szokás. Az viszont már kicsit rosszabb, hogy végig olyan érzés, mintha előre egy irányba haladnánk. Nem kell visszatérnünk sehova, ha le is kanyarodunk az útról egy másik szobába, ott találunk néhány felszerelést, majd gyorsan vissza is terel minket a játék a helyes útra. De nem is a felfedezés hiánya az égető, hanem tényleg az, hogy A-ból B-be, majd onnan C-be és D-be megyünk. Mindig van egy ajtó, amit ki kell nyitni, valami, amit meg kell szerelni, de még amikor ritkán vissza is kell térnünk egy már bejárt helyszínre, akkor is ugyanazon az útvonalon haladunk végig.

A következő probléma a harcrendszer, amit kifundáltak nekünk. Elsőként úgy tűnhet, hogy a lövöldözés a módi, hiszen elég hamar kapunk egy pisztolyt, majd később más fegyvereket is, mint a shotgun vagy a gépfegyver. Ennek ellenére a közelharc sokkal kifizetődőbb, ami nem is baj, de borzalmasan lett implementálva. Minden közelharc egy biophage ellen olyan, mint egy minijáték gyakorlatilag: az elektromos botunkkal szállunk velük szembe, ki kell védeni az ütéseiket vagy el kell hajolnunk előle, majd mikor esélyt látunk rá, beviszünk pár ütést a bottal, a fegyverekkel pedig a megfelelő pillanatban lőhetünk is párat ütések között, extra sebzésért és gyorsabb kivégzésért. Ez nem hangzik rosszul tudom, sőt, ha az ember belejön, akkor elég félelmetes és izgalmas pillanatok kerekednek ki belőle. Az egyik probléma azonban az, hogy az irányítás valami horrorisztikus ezeknél a küzdelmeknél. Nincs dedikált védekezés vagy elkerülés gomb: kivédeni egy ütést úgy tudunk, ha hátrafelé nyomjuk a joystickot, elhajolni pedig úgy, ha jobbra vagy balra nyomjuk a kart. Ez borzasztó félszeg, és amikor rendesen regisztrálja is az irányt a kontrollert, akkor is baromi nehéz megszokni, és szerintem simán lehetett volna ezeket dedikált gombokra kiosztani. Ráadásul, ha bele is jön az ember, a játék körülbelül felétől baromi kellemetlen ez a precíziós harcrendszer. A játék folyamatosan dobálja ránk az ellenfeleket, akár 5-öt 6-ot is egyszerre, amivel már nem lehet megbirkózni ezzel a módszerrel. Persze lesz több fegyverünk, és bele lehet dobálni a szörnyeket tereptárgyakba, de az eszközeink sokszor limitáltak, épp ezért rákényszerülünk a közelharcra. Sőt, sokszor előfordul az, hogy az egy ellenfél után hirtelen megjelenik még több, ám mikor elkezdjük a közelharci küzdelmet, utána baromi nehéz lefordulni az ellenfelekről és elmenekülni, arról nem is beszélve, hogy simán utánunk futnak. Nem sok változatosság akad ellenfelek terén, de ehhez a játékidőhöz elég monstrummal nézünk szembe. Bossharcokból nem lesz túl sok, sőt az egyik boss-szal többször is találkozunk majd, és ott azért meg fogunk halni majd jó párszor. Őszintén, mindenkinek azt ajánlom, hogy könnyű fokozaton játssza a Callistót, mert sokkal élvezetesebb, mint a közepes vagy nehéz fokozat, főleg a harcrendszer sajátossága miatt.

Talán a legproblémásabb része The Callisto Protocolnak, hogy nem ijesztő. Persze az atmoszférája tök patent, de képtelen hosszú ideig fent tartani a feszültséget, sokszor csak scriptelt jelenetekre és jumpscarekre épít. Van egy jumpscare, ami tényleg, abszolút túlzás nélkül legalább tízszer fordul elő ugyanúgy. Fájdalmasan szomorú pont ez, hiszen vannak benne kifejezetten jó pillanatok, mint például, amikor egy mesterséges biodómban sétálunk, ahol a szomszédos fákon zörögnek a szörnyek és bármelyik pillanatban lerohanhatnak minket, és le is rohannak. Vagy, amikor a Callisto fagyos felszínén a megdermedt holttestek bármelyike felkelhet és ránk ugorhat, és ránk is ugrik. De az a rész is remek, amikor vak biophagok seregén kell keresztül lopakodni. (Bár némileg rontja az élményt, hogy azt nem hallják meg, amikor mellettük szúrjuk hátba a többi rémséget.) Hiába vannak ezek a király részek, sajnos az esetek nagy többségében maradnak a zajos, hangos hirtelen megijesztések, ami nem tudja fenntartani a szuszpenziót elég ideig.

Dead Space vagy holt űr?

Nem titok, hogy már az első képek óta a Dead Space szériához hasonlították a játékot. Jómagam szándékosan nem tettem meg ezt fentebb, mert egyáltalán nem fair összehasonlítás. Bár jó sokat merít a klasszikus szériából – hiszen az eredeti rendező készítette ezt is –, fontos helyén kezelni a The Callisto Protocolt. Ez egy új stúdió első játéka. Egy olyan túlélő horror, ami a rendező egy régebbi játékát veszi alapul. Sajnos viszont nem épít teljesen jól az alapokra. Így a teszt végére biztosan nyilvánvalóvá vált, hogy a Dead Space jobban használta ezeket az elemeket. Amit a Striking Distance Studios felhasznált a klasszikusból, az nem működik annyira hatásosan, ami új ötletük volt, az pedig nem lett jól implementálva, vagy egyenesen rossz ötlet volt. A marketing kifejezetten túl lett tolva, de utólag megnézve, egyáltalán nem ígért többet a játék, mint ami valójában, egy pillanatra sem. Jómagam úgy vélem, ez nem egy rossz alkotás. Nem fogyasztok sok horrort, de ezt a zsánert kedvelem és jól szórakoztam ebben a 10 órában. Biztos vagyok benne, hogy sokan továbbra is a Dead Space alapján fogják értékelni, de remélek azok nem felejtik majd el, amikor fizetnek az EA-nek a remake-ért, hogy ki is volt az, aki csinálta az űrhorror sorozatot.

A The Callisto Protocol egy új IP-ja egy teljesen új stúdiónak a túlélő horror szférában. Legtöbbször jól felhasználja az ismert alapokat, de túlontúl is erre hagyatkozik, az új ötletek pedig nem működnek annyira jól. A történet és a karakterek egyszerűek, a harc pedig sokszor kellemetlen, de a látvány brutálisan jó és tényleg tudja kárpótolni az embert a hiányosságokért. Mindenképp azt ajánlom, várjátok meg, míg kicsit míg lejjebb megy az ára: bár mindennel együtt be tudja szippantani az embert, a magas árcédula azért keserű szájízt hagyhat a stáblista pörgése után. Glen Schofield új munkája nem lesz kultjáték, de sokszor kiérezni belőle a szenvedélyt és azt, hogy a Striking Distance Studios akár képes lehet majd a jövőben elképesztő játékokat kiadni. Üdv a Black Iron börtönben!

(A játékot a Magnew biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 23990 Ft ha PS5-re és PS4-re is megveszed, és 20990 Ft ha csak PS4-re.)

Pozitívum(ok)

  • Lélegzetelállító látvány; patent hangok és atmoszféra; vannak jó pillanatai

Negatívum(ok)

  • Középszerű sztori és karakterek; furcsa harcrendszer; gyenge horror elemek
6/10
Látványosság: Kiemelkedő
Játszhatóság: Gyenge
Szavatosság: Átlagos
Zene/Hang: Kiemelkedő
Hangulat: Kiemelkedő

martin beleszól:

19 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Nincs gond itt a játék minőségével mert szerintem korrekt így is, pláne hogy milyen kevés komolyabb horror játékot kapunk.
    A gond itt (is) az, hogy túl nagy pofával lett hájpolva a végeredmény meg valahogy nem olyan ütős lett mint azt a többség várta. Innentől kezdve senki se csodálkozzon, hogy le lett pontozva.

  2. A Dead Space-t imádtam, a második része is elég jó volt még, így nagyon érdekelt a Callisto is az első hírek, videók alapján. Persze, új IP, de rengeteg a hasonlóság. Múltkor havernál belenéztem egy végigjátszás-videóba, és látszott, hogy valami nem klappol a közelharccal. Hogy éppen ki támad, melyik ütés megy be, hol kezdődik az ellenség támadó-animációja, teljesen kaotikus volt. Simán kinéztem belőle, hogy egy erős 8-ast produkál majd, de majd ennek fényében döntök a jövőbeli vásárlásról. Lehet, hogy több értelme lesz majd a Dead Space remakeen gondolkodni.

  3. Második végigjátszásnál tartok. 3/4-éig teljesen rendben van a játék, viszont a végére kifullad. A fő boss design rettenetes lett, rég nem láttam ekkora fost. A látványvilág elképesztő, talán a generáció eddigi legszebb játéka (design, fények, részletesség minden); az ismert szinészek által megformált karakterek óriásit dobnak a hangulaton, a motion capture brutális, a hangok, zenék tökélketesek. Egy gond van – a játékmechanikák, olyan mintha visszamentünk volna az időbe. Sajna erre a részre már nem jutott pénz. Remélem lesz folytatás, mert szinte borítékjolható, hogy nagyobb budgetből óriásit fognak alkotni Schofield-ék.

  4. kár, hogy mindenhol lehúzzák… én egy picit felfelé kerekitettem volna, hogy legyen esélye egy esetleges folytatásra -ha már mindenhol évek óta sirtak egy ilyen játékért-, igy szerintem arra már keresztet vethetünk.. 🙁
    én minden hibája ellenére élveztem, 4x is végigtoltam.

  5. Teljesen korrekt teszt és pontozás, ez sajnos ennyi, de kb én pl erre számítottam 😳 Majd behúzom akciósan, lemezesek már 16K-ért is láttam, ilyenkor bánom, hogy digitális gépem van…

  6. …bár a videotesztet elnézve ez is ugyanolyan nyomorultul körülményes, mint a Dead Space volt.

  7. Engem krvára idegesít – úgy általában – a körülményes játszhatóság. Már egy rossz gombkiosztás is kiakaszt. Ezt még nem próbáltam.

  8. 6 pont??! Az érdekes…

    • Semmi érdekes nincs ebben, és ráadásul mindenhol azt írják, hogy a ps5 változat a legjobb, tehát ott a legkevesebb a bug és akadozás, tehát PC-n és xboxon simán vonjál le meg ebből minimum 1 pontot, mert láttam 1-2 videót, hát azokon a platformokon vannak bajok, maradjunk ennyiben 👍