The Berlin Apartment (PS5, PSN)

Az emberi kitartás közös múltja.

Ha egy videojáték alapvető funkcióit nézzük, nem túlzás kijelenteni, hogy a médium a legjobban átélhető érzelmi bevonódásra törekszik, legyen az bármely műfaj. Játékosként a gameplay intenzitása vagy épp erős hangulata miatt helyezkedünk bele általunk korábban nem megtapasztalt szerepkörökbe. Ez utóbbit az elmúlt években egyre gyakrabban igyekeztek érzékenyítés céljára is használni, legyen az a háborúk kilátástalan poklának bemutatása, amely családokat és körülöttük minden mást felőröl (Valiant Hearts, This War of Mine), egy tragédiákkal sújtott családfa történetének felfedezése (What Remains of Edith Finch) vagy egy családja által sarokba szorított ember önfelfedezési kísérletének megismerése (Gone Home). Utóbbi kettő az úgynevezett sétaszimulátorok kategóriájába tartozik, ezen címeknek pedig a játékmenetnél is fontosabb része az abban mozgó karakterek saját történetének, belső világának felfedezése, az őket sújtó esetleges traumák vagy fontosabb emlékek felelevenítése. A btf Games új játéka, a The Berlin Apartment ezen típusú játékokhoz csatlakozik.

2020-at írunk, és Dilarát, egy kislányt irányítunk, aki apjával, Malikkal ragad a COVID pandémia idején egy berlini apartman felújítása során. A kerettörténet alatt a kíváncsi gyerekkel minden nap újabb rejtett emlékeit fedezhetjük fel a régi épületnek, apja pedig eleget tesz érdeklődésének, és minden tárgyhoz elmesél neki egy történetet, ami félfikciós alapú. Ezek főhőseit mi irányíthatjuk majd, és bár a valóságban jó eséllyel nem léteztek – vagy nem pont így –, mégis általános emberi sorsokra, valamint Németország és főleg Berlin múltjának eltérő mértékben sötét és/vagy zűrzavaros korszakaira épülnek. 1933-ban járunk egy idős zsidó lakóval, aki elhagyni kényszerül az országot közösségének egyre tűrhetetlenebb, faji alapú megkülönböztetése miatt. 1945-ben egy német tiszt hátramaradt családjának legkisebb tagja megpróbál találni pár otthoni tárgyat, amik hangulatosabbá tehetik szegényes karácsonyát, miközben szembesül apja felelősségével. 1967-ben egy fiatal írónő első fantasztikus regényén dolgozik, ám meggyűlik a baja a kor kapitalista rémképeket vízionáló cenzorainak állandó helyreigazítási kérelmeivel. 1989-ben egy a berlini fal keleti felén tengődő fiatal fiú üzenetet kap a nyugati oldalról egy papírrepülőn keresztül, így csendes ellenállásba kezd az őt fogva tartó társadalmi rendszer ellen. A négy történet nem ebben a kronologikus sorrendben, de nagyjából azonos idő alatt, húsz-húsz percben bontakozik ki szemünk előtt, mi pedig egyenként élhetjük át őket.

Akinek ismerős a műfaj, tudhatja, hogy minimális gameplay-re lehet számítani. A The Berlin Apartment esetében egy-egy interaktív mozdulatot leszámítva, ahol kontrollerünket a megadott irányba kell húzni, csupán kattintgatós nézelődésre, levelek olvasására, tárgyak megfigyelésére érdemes számítani, így aki nem preferálja az ilyen jellegű játékokat, ne is olvasson tovább. Akik számára azonban érdekes tud lenni egy-két egyszerűbb történet is videojáték formájában, azok keresve sem találhatnak jobb év végi programot, akár gyerekkel együtt is. Kerettörténetünk főhőse ugyanis nem véletlenül kiskorú, a készítők egyfajtó oktató jellegű történelmi áttekintésnek fejlesztették játékukat, ami nemcsak közelebbi képet ad Németország nehéz múltjáról, de olyan fantázia keretbe is helyezi azt, amin keresztül fiatalabb befogadók is rá tudnak arra csatlakozni. A legközelebb, érthető okokból, talán az 1933-as szegmens jut ahhoz, hogy explicitebben is ábrázolja a kor bűneit, de ezzel együtt is elsősorban a felfedezés, az adott időszak megismertetése a cél.

A fejezeteket ráadásul összeköti több másik gondolat is, és ahogy haladunk előre, egyre erőteljesebb kapcsolódásokat lehet felfedezni: Kelet-Berlinben tengődő hősünk saját maga hajt papírrepülőket és veti papírra gondolatait; a háború közepén családjával túlélő kislány képzeletét használva igyekszik minden fellelhető törött tányérból, fal mellett elszórt lövedékekből is karácsonyi díszt varázsolni; az 1933-as Németországból menekülő Josef kamerájával örökít meg emlékeket, és filmszínházat üzemeltet; míg az 1967-es fejezet főhőse csak írni, alkotni próbál. Különböző korok, különböző sorsok, melyekben mind felbukkan az életüket megkeseríteni kívánó hatalommal szemben ilyen-olyan módon való ellenállás, az önkifejezés vágya, valamint a művészet ereje.

Hasonlóképp a játék maga is váltogatja művészi inspirációit, így az egyes korszakok tökéletesen leképezik különböző filmek vagy regények hangulatát. 1933-ban emlékeink többször némafilmes formában jelennek meg, míg a háború alatt a szürkés szobát minden egyes karácsonyi dísz és kellék azonnal ragyogó fényességgel borítja be. A hatvanas években az általunk íródó sci-fi regény megelevenedik előttünk, míg a nyolcvanas évek realistább német korszaka szorongató érzésekkel tölt el, miközben menedéket nyújt karakterünk virágokkal teli, bájos otthona. Mindez képregényes animációs terekben mozgó 3D-s karakter- és tárgymodellekkel egészül ki, amelyekkel interaktálhatunk. Bár a játék nem túl hosszú, rengeteg ötletes trófeát tartalmaz, amik arra sarkallhatnak, hogy alaposabban felfedezzük egyes fejezeteit. Szerencsére bármelyik történet többször is elindítható.

A The Berlin Apartment épp az a kellemes meglepetés volt, amire év végén még szükségem volt egy indie játéktól. Nem nagyravágyó, nincs is mesterségesen felduzzasztva mellékes dolgokkal, egyszerűen csak mesélni szeretne. Hétköznapi történeteket hétköznapi emberekről, akik lehetetlen helyzetekbe szorulva igyekeznek a legtöbbet kihozni sorsukból, mi pedig átélhetjük szenvedélyeiket, és ha csak rövid időre is, de beleképzelhetjük magunkat az ő helyükbe. Keresve sem találhatnék jobb első élményt fiatalabbaknak, de a narratív játékok rajongói is megtalálhatják benne azt a kreatív szikrát, amit régóta keresgélnek.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)