Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

The Ascent (PS5, PS4, PSN)

Kirakat-kapitalizmus.

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.)

A cyberpunk egy igazán hálás alműfaja a sci-finek, ugyanis a leginkább William Gibson által kitalált és kidolgozott alapfogalmakra, tézisekre és koncepciókra épít – Gibson Neurománc című műve tekinthető a témák vastag körvonalazódásának, de persze előtte és utána is születtek egyedi, meghatározó alkotások. A cyberpunk fikciók egy disztópikus jövőképet festenek, ahol a technológiai és tudományos fejlődések a társadalmi rétegek közti szakadék megnövekedését eredményezték, és ahol a mesterséges intelligenciák és kibernetikus testkiegészítések mellett óriási hatalomra tesznek szert a vállalatok, a kapitalizmus pedig gyorsabban szedi áldozatait, mint valaha. Egy ilyen világban játszódik a The Ascent is, amely jól kidolgozott, izgalmas világához egyszerűen nem ér fel játékmenete és története.

A játék univerzumát a cégek uralják, amik felosztották az egész, különböző fajok által benépesített galaxist. A bolygókon masszív épületóriásokban – úgynevezett arcologykben – él, dolgozik és hal meg lények sokasága. A gigászi torony legalsó szintjei a technikai személyzetnek, a karbantartó gépeknek és a mocsokban fogant mutáns vadállatoknak adnak helyet, egyre feljebb haladva pedig szofisztikáltabbá válik a közeg. A bűnszervezetek által megszállt elhagyatott épületeket és az egymásra pakolt minilakásokat üzletek, vállalkozások, szórakozóhelyek és kaszinók váltják, míg legfelül a szűk elit réteg csodálhatja meg a valódi napfényt és a tisztább levegőt. A titáni vállalatok folytonos munkaerőt igényelnek, amely pótolható, legalacsonyabb egységei az úgynevezett indentek – olyan egyének, akik az ideköltözésük költségeit munkaszolgálattal törlesztik. (Az angol indentured worker kifejezésből ered, ami azokat jelöli, akik kölcsönüket munkával dolgozzák le.) Karakterünk egy ilyen ember, útja pedig a legalsó bugyrokban indul, nem sokkal azelőtt, hogy a The Ascent Group üzleti csoport arcologyját szabályozó, öntudattal rendelkező, epikus vívmánynak számító mesterséges intelligencia összeomlik, ezzel káoszba taszítva a teljes komplexumot. A fenevadak elszabadulnak, a bűnszervezetek lecsapnak arra, amire tudnak, a rivális üzletek pedig érkeznek, hogy felszabdalják a gazdátlanná váló értékeket – az igazgatóságról és várható terveiről pedig semmit sem tudni. Figuránk folyton kapja a feladatokat aktuális főnökétől, a szabad döntés lehetőségének hiányában pedig teszi, amit tennie kell, miközben megtud részleteket az összeomlásról.

A játékmenetet előszeretettel hasonlították a Diablohoz, a szerepjátékokhoz, illetve a zsákmányszerzős-lövöldözős, úgynevezett looter-shooterekhez, de ezek egyikéhez sem lehet igazán besorolni, ugyanis csak felületesen érinti ezeket. Az alkotást izometrikus nézetből szemléljük, harcosunkat pedig egyszerre két fegyverrel szerelhetjük fel, amik között bármikor válthatunk. Az ellenségek legyőzésével és a különféle, szinte teljesen egy sémára épülő küldetések teljesítésével pénzt és képességpontokat szerezhetünk, amivel beszerezhetünk jobb holmikat és erősebbé tehetjük karakterünket. Felöltöztethetjük spéci páncélokkal, illetve különleges támadásokat is feloldhatunk: például egy erős ütést, megidézhető robot szövetségest, egy masszív mechanikus páncélt, és így tovább. Emellett egy hajítható vagy lerakható eszközünk is lehet – mint egy gránát vagy egy gyógyító mezőt generáló egység –, ami egyéb, ámbár minimális taktikai lehetőséget biztosít. Végtelen lőszerünk van, így csak arra kell figyelnünk, hogy a tár kiürülése után elengedjük addig a ravaszt, hogy újra tudjuk tölteni automatikusan (vagy akár manuálisan) a fegyvert. A speciális technikák magától visszatöltődő energiát követelnek, míg a hajítható holmik bevetéséhez támadnunk kell a gonoszokat: az egész élmény így nagyon dinamikus és kinetikus, és folyamatosan mozgásban kell lennünk, hogy ne özönljenek el vagy lőjenek szitává. Sajnos minden azonban elképesztően rutinszerű, gépies és monoton, és a 10-12 órás játékidő első tizedében megszűnik izgalmasnak lenni. A spéci eszközökkel és új fegyverekkel fel lehet kicsit dobni az élményt, de hamar rá kell jönnünk, hogy szimpla darálásról van szó. A szerepjátékos elemek kimerülnek a szintlépésnél elosztható pár pontban és a minimális személyre szabási lehetőségekben, a Diablot inkább struktúrájában és kameranézetében idézi csupán; a zsákmány pedig elég gyér, a holmiknak nincsenek permutációi, és nagyjából azt szedhetjük fel, amit a boltban meg is vehetünk. A puritán játékmechanikák mellett azonban pazar vizuális élményt kínál, és egy izgalmas, de kiaknázatlan univerzumot.

A The Ascent erőssége képi világa. A sötét zegzugoktól kezdve a zsúfolt piactereken át a makulátlan kutatólaborokon keresztül az idillinek ható tetőterekig minden gyönyörűen fest. Hasonlóan remekek a vizuális effektek, legyen szó a ripityára robbanó gépekről, a bomló, fedezékként szolgáló falakról vagy a torkolattűz villogásban dübörgő összecsapásokról. Egyszerűen invitál a világ, szuper benne kóvályogni, vagy csak úgy csodálni a zajokkal teli kaszinót vagy a neonfényben úszó utcákat, amiket mindenféle különleges szerzetek laknak. Mindezt fokozza PS5-ön a DualSense kontroller, ami rezgésekkel, berregésekkel és egyéb kisebb vagy nagyobb trükkökkel teszi még zsigeribbé az egész élményt: nem csak a játékmenet során, hanem az összekötő jelenetekben is. A cselekmény nem sokat árul el a világ dolgairól, de van egy kódexünk, ami (helyesírási hibákkal ugyan), de kibontja a politikai, gazdasági és egyéb tényezőket, információkat tartalmazva a jelenségekről, fajokról, egyénekről, helyszínekről vagy létesítményekről. Kár, hogy ennek az univerzumnak a sava-borsa kitöltőszöveggé lett lefokozva, ugyanis ez sokkal érdekesebb, mint amit a kaland első körben prezentál.

Tekintettel arra, hogy csupán tizenkét fő teszi ki a fejlesztő Neon Giantot, kiváló technikai teljesítmény a program – pont ezért zavaró a hozzárendelt gyér játékélmény és narratíva. Ott van a potenciál egy sokkal összetettebb alkotáshoz, amit motiválóbb lett volna végigvinni, ha nem egy néma figurával kell értelmetlenül, minimális változtatások nélkül halomra lőni több tucat galádot, akik ráadásul néha indokolatlanul sokat sebeznek. A kooperatív mód sem sokat változtat rajta, ugyanis a limitált lehetőség kiöli a maradék szándékot is, hogy – akár csapatostúl – több időt fecséreljünk bele. Ehhez társul azonban egy látványos és izgalmas világ, amit sajnos a képzeletünkkel kell megtöltenünk érdekes eseményekkel, mivel a kész produktumban erre nem kerül sor. Van egyfajta bája az ilyen öncélú irtásnak is, és leginkább a benne rejlő potenciál kiaknázatlansága a zavaró – főleg ennyiért.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Cross-buy, így ha az egyik platformra megveszed, a másikra is megkapod.)

★★★
KÖZÉPSZERŰ
Kiadó: Curve Games
Fejlesztő: Neon Giant
Megjelenés: 2022. március 24.

Hozzászólás