Terminator: Resistance Enhanced (PS5)

Halott szövet a belső fémvázon.

Azzal akartam kezdeni a kedvcsinálómat, hogy elmesélem, mennyire meghatározó élmény volt az agyonnézett VHS szalagon át magamba szívni a Connor család viszontagságokkal teli kalandjait, de nagyjából mindenki ugyanígy lehetett vele. Ti is kikerekedett szemekkel ámultatok el az elpusztíthatatlan Halálosztót látva, főleg, mikor egyre többet láttatott a T-800-asok igazi valójából a sminkes csapat. Legtöbbünknek alapmű az első két rész, kívülről fújjuk az ikonikus egysorosokat és több-kevesebb ellenérzéssel viseltetünk a folytatások, valamint a két évadot megélt sorozat irányába. Így aztán inkább elengedném az unalmas nosztalgiázást és közölném a vonatkozó jó hírt, miszerint annyi év nélkülözés után, végre mi, rajongók lettünk a célcsoport egy új videojátékos megjelenés apropóján. A rossz hír, hogy a Terminator: Resistance Enhanced nem az értékes és izgalmas oldaláról, hanem az egyszerűbb részről közelíti meg a célt, így hagyva ki a ziccert és válva tucatjátékká a kis költségvetésű gyöngyszem helyett.

Azért mertem így előreszaladni, mert jelen cikk alanya egy korábban már PlayStation 4-re megjelent progi felpolírozott változata, így már olvashattatok egy remek beszámolót az eredeti változatról. Most annyi történt, hogy a Teyon fejlesztői a PS5 minden hardveres előnyét kihasználva próbálják ismét harcba küldeni a megtépázott kibernetikus organizmust. Habár én egy fokkal elnézőbb voltam a játékkal, az első pályákat kifejezetten élveztem, sőt, őszintén meglepett, hogy mennyire sikerült felülmúlni az előítéleteimet. Viszonylagos nyitott tér, mellékküldetések, lootolás és lopakodás mint főbb mechanikák, szintlépés és fegyverfejlesztés, ahogy a mai játékban elvárható. Egy teljesen egysíkú lövölde helyett igenis láttam, hogy mit is szeretne a csapat átadni, és ezeket figyelembe véve nem lehet elvitatni a produktumba beletolt munkaórákat.

Éles kontrasztként persze ott van a rosszabb pontokon akár két generációval lemaradt grafika, az annál is idejétmúltabb karakter- és  arcanimációk, és akár a gyenge gunplay. De leginkább a szerintem(!) elbaltázott koncepció a ludas, amihez párhuzamként a legutóbbi két Alien game-et tudnám felhozni. Colonial Marines a maga felszínes darálása kontra Isolation a zseniális hangulatával és folyamatos feszültségével. Mégpedig ugyanezt a problémát látom itt is. A játék felénél ugyanis a kis pókrobotok után végre megjelennek a fejlettebb beszivárgó egységek, a félelmetes Terminátorok és az addig fújt lufi egy pillanat alatt pukkad ki a lézerpuskák torkolattűzében és válik egy teljesen semmilyen FPS az addig szépen alakuló címből. A (működő és jó) filmek sosem a harcról és a háborúról magáról szóltak, hanem a teljesen esélytelen küzdelemről és a megállíthatatlan robotok elől való menekülésről. Így aztán egy stuff (akár VR-ban), amiben ki kell cseleznünk Schwarzit a totális lerohanás helyett, talán jobban működne. Ha nem értetek egyet, vagy más, jobb ötletetek van, ne kíméljétek a komment szekciót.

Ehelyett viszont van nekünk egy 6-7 óráig tartó, erősen közepes kalandunk, valamint egy új játékmód, ami ugyanazt az élményvasutat járta be, mint a kampány, csak ahogy ez a DLC rövidebb, úgy a lelkes első percek is hamarabb szállnak tova. Itt van ugyanis az Infiltrated mód, melyben mi bújunk a pusztító gép processzorai közé és csináljuk ki a nyavalyás embereket. Rendesen vörösben (opcionálisan) látunk, a filmből ismert módon szkenneljük a földre került katonákat, tehát újfent ezerrel pörög a fan service, miközben egy nyílt térképen kell fel-alá masírozni és gyűjteni a szétlőtt kollégák és lázadók által hátrahagyott nyomokat, amik aztán folyamatosan megmutatják az ellenállás újabb gócpontjait, állomásait, vezetőit a mapen, így jelölve a következő célpontjainkat. Itt egyetlen élettel rendelkezünk és ugyan tudjuk gyógyítani magunkat, elhalálozásnál kezdhetjük a kört elölről. Leírva izgalmasnak is tűnhet, de mivel a térképen teljesen elszórtan jelennek meg az újabb célok, az utunk pedig unalmas romok által szegélyezett kihalt területen át vezet, rekordidő alatt válik a Halálosztó-fílingből halálunalmas kolbászolás.

Ellenben teszi mindezt 4K és 60fps társaságában, amiből csak az első stabil, a képfrissítés sajnos hajlamos lesétálni a pincébe. Nem állandóan, de pont annyiszor hogy ne legyen teljes a next-gen élmény. A vizuális oldalt egy kevés újravilágítással és jobb kontrasztolással is ellátták (már ha léteznek ilyen szavak), így vannak határozottan szép részei a címnek, de ezért legtöbbször inkább a fényhatás felelős. A DualSense funkciói is csak ellazázva vannak jelen, kicsit jobban rezeg a ravasz ha elsütjük a fegyvereket, de nincs komolyan kihasználva a hardver, ne is álmodjunk arról, hogy kezünkben érezzük a romos épületek nyikorgó parkettáit. Viszont legalább a szintek betöltése szó szerint egyetlen másodperc alatt megtörténik, úgyhogy azért csak jobb az SSD-s konzolon játszani. A bónusz pedig, hogy mindezt ingyen megkapják a PS4 verzió tulajdonosai, de ha fizikai példányra fáj a gyűjtő foga, az egy pofás kiadást is találhat a megfelelő helyen.

Rajongóként csak nagyon jó akcióban tudnám ajánlani az alapjátékot, akitől pedig távol áll az egész világ, nekik még talán úgy sem. Ezen a megítélésen pedig az Enchanced kiadás sajnos semmit nem képes javítani. Az eredeti nem a grafika miatt volt csalódás, hanem a játékmenet miatt és ezen nem segít a kicsivel jobb kontroller szupport vagy a részletesebb megjelenés. Ha van PlayStation 5-öd és játszanád, akkor egyértelműen ez a te változatod, de ha már túl vagy rajta, ezért ne utazz vissza a múltba.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 15490 Ft. A PlayStation 4-es verzióról ITT olvashatjátok tesztünket.)