Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

TALES OF ZESTIRIA (PLAYSTATION 4, PS3)

Ha az újoncok kedvéért, akik még nem hallottak volna róla, a “Tales of…” sorozatot hasonlítanom kellene valamihez, akkor azt minden bizonnyal egy jó kis házias ebédhez társítanám. Évek óta ugyanaz az íz és fűszerezés, a maga nemében egyáltalán nem kiemelkedő, talán már-már unalmas, viszont mindig finom és bármikor fogyasztható. Ez eddig nem túl biztató, de gondoljatok bele: egy keményebb ledolgozott hét után anyukánk házi kosztjánál nincs is jobb!Nos, valahogy így érzek az új Tales of… résszel, a [B]Tales of Zestiria[/B]-val kapcsolatban is. Nagyon rég elmúlt már a JRPG-k igazán nagy korszaka, a csillaguk fénye nem hogy megkopott, hanem egyenesen ki is hunyt már. Így időről időre ha érkezik egy új játék a zsáneren belül, akkor az már kisebb örömünnepre ad okot. A Tales of… sorozat pedig világéletében az a sorozat volt, ami bár minden egyes részével stabilan hozta a kötelező szintet, a régi klasszikus JRPG életérzést, kimagaslót sosem tudott nyújtani szélesebb közönség előtt. Viszont pont a zsáner elsorvadása miatt a kötelező középszerűség jelen esetben nem átok, hanem áldás, nagyjából annyira, mint a szomjazónak egy korty víz.A sorozat történetében immár sokadszor a barátság-világmegmentés-kiválasztottság szentháromsága körül bonyolódik a cselekmény. Karaktereink jó japán szokás/sablon szerint a kötelező karaktertípusok közül kerülnek ki, úgyhogy az eredetiség leghalványabb gyanújával sem vádolhatjuk meg a fejlesztőket. Viszont, mint már említettem, annyira pang a műfaj, hogy ez jobbára fel sem tűnik, csak egyszerűen örülünk hogy ismét egy régi vágású JRPG akadt kezünk ügyébe (annak ellenére, hogy ami ebben van, kismillió helyen láthattuk már).
[YOUTUBE]5H8bWcwEmGw[/YOUTUBE]Az idén 20. évfordulóját töltő sorozat legsajátságosabb jellemzője a Linear Motion Battle System nevezetű harcrendszer, ami baromira élvezetes csatákat garantál számunkra. A zsáner legtöbb képviselőjével ellentétben ez teljesen valós idejű csatározásra ad lehetőséget, annyi kitétellel, hogy mégsem tudunk ész nélkül vagdosódni, inkább tánclépés szerűen kell kombinálni a támadásokat, és az azokat újratöltő védekezéseket. Ez már a játék elején taktikázásra kényszerít, amit a későbbiekben megszerzett képességek és egyéb karakterek használata még tovább mélyít. A szeráf-módot nem is említve! Főszereplőnk Sorey, a kiválasztott (a játék világában Shepard, magyarul nem is tudom, Pásztor?) képes a hétköznapi emberek számára láthatatlan felsőbbrendű faj, a szeráfok képességeinek használatára, amennyiben fuzionál velük a játék által Armatization névre keresztelt folyamatban.Nos, ez gyakorlatban leginkább a játék szféra rendszerét jelenti: más-más szeráffal összeállva más-más elem hatalmával vérteződünk fel. A tűz, víz, föld és levegő elemét szolgálatunkba állítva pedig harc közben a régi jól megszokott „sárkány ellen sárkányfű“ taktika érvényesül. A karaktereink mellett a szeráfok is szintet lépnek a kellő tapasztalat megszerzése után, így kellemes meglepetésként ért, hogy azok a szeráfok is megkapják a harc utáni tapasztalatot, akiket esetleg nem használtunk. Ez egy üdvözlendő megoldás, mivel nem kell órákig szenvedni egy-egy kevésbé szimpatikus, és nem használt karakter szintre tornászása miatt.A másik újdonság pedig a nyitott világ. No, ezt ne olyan Elder Scrolls szerűen képzeljétek el, inkább úgy, mint a Final Fantasy XII esetében: több kisebb, könnyen bebarangolható zónára van osztva a térkép, amik bár elég tágasak és ellenfeleinket is előre láthatjuk, mégsem engedik eltévedni a játékost, és kiválóan terelik azt a cél felé. Elég sűrűn bukkanunk majd nem túlzottan rejtett kincsekre és ősi kőtáblákra, amik megtalálása hasznos jutalmakkal jár. Egy idő után már szabadon utazhatunk a már meglátogatott mentési pontok között is, felgyorsítva az utazást. Afféle látszat szabadság ez, ám az illúzió nagyon jól működik, így dicséret jár érte! Mondjuk ez a nyitott világ sajnos a lehető legkevésbé élő és lélegző, inkább csak amolyan funkcionális díszlet hatása van. Hiába viszonylag tágas, ha élettelen. A sors furcsa fintora, hogy a kipucolásra váró dungeonök élőbbek tudnak lenni, mint a nyílt világ. Ami csak azért szomorú, mert a dungeonök a harcokon kívül nem sok kihívást vagy látnivalót tartogatnak. Az itteni fejtörők, amiknek eredetileg az lenne a célja hogy színesítsék a játékmenetet, inkább csak az időhúzás miatt kerültek be. Ki is merülnek pókhálók elégetésében, és rejtett kapcsolók nyomkodásában.Említettem már, hogy nem épp formabontóan eredeti a Zestiria világa, inkább a jól bevált klasszikus panelokból építkezik, mégis nagyon részletekbe menően és aprólékosan építi a maga kis világát. Már-már obszcén mennyiségű háttérinfót érünk el az idevágó menükből, ahol enciklopédiát olvashatunk, a karakterek háttértörténetével ismerkedhetünk oldalakon át, a legyűrt szörnyeket elemezgethetjük, vagy a térképeinket tanulmányozgathatjuk. Emellett érdemes még elveszni a menüben a felszereléseink menüpontja alatt is, ugyanis az egy típusba tartozó felszerelések kombinálhatók egymással, amik általában a statisztikák kozmetikázását, ritkább esetben új képességek megszerzését jelentik.
[YOUTUBE]LZSZHRua3y0[/YOUTUBE]Eddig ez egy egészen korrekt, sőt kiemelkedő játék képét keltheti, úgyhogy most jöjjön a fekete leves, a nem várt rész, a negatív oldal. Először kezdem is a kevésbé fontos résszel, a technikai oldallal. Nos, hiába vártunk előrelépést, az nem történt meg ezen a fronton. Bár tudjuk, hogy eredetileg a PS3 volt a fejlesztés célplatformja, a játék még az előző konzolgeneráció képességeit figyelembe véve is csalódás. Bár a PS4 ereje miatt a felbontás és a képfrissítés stabil, a prezentáció elmarad a joggal elvárhatótól. Kinézetre nagyjából a PS2 éra végén érkezett címekkel lehetne egy súlycsoportba sorolni a játékot. A karakterek még csak-csak, de a környezet, az effektek, a tereptárgyak egy tíz évvel ezelőtti időutazást juttatnak az ember eszébe, ahogy a botrányos, sűrűn megőrülő kamerakezelés is. De ez ugye csak a technikai rész, ez sokadlagos szempont egy JRPG esetében. (Szomorú trend ez egyébként, valahogy két generációval ezelőtt ennek ellentéte volt a szabályszerű.)…ahogy a kimagasló történetek is szabályszerű kellékei voltak még egy évtizede a műfajnak. Nos, én nagyon akartam szeretni a Zestiria sztoriját, de ilyen banális és semmitmondóan sablonos, gyenge történettel nem nagyon tudok mit kezdeni. Most komolyan, ki ne ismerné ezt a mesét és a szereplőit? „Egy lelkes ifjú kiválasztottá válva járja a világot, hogy felszabadítsa azt a rontás alól, amit az emberek önzősége és kicsinyessége okoz…“ És ez még meglepő fordulatokkal vagy sokkoló jelenetekkel sincs tarkítva. Lehet hogy én égtem már ki, de a műfaj minden megszokott paneljére építkezve szerintem nem lehet jó történetet írni. És a Zestiria mást sem csinál, mint a jól bejáratott panelokat puffogtatja… (Azt a minimális társadalomkritikát, amit mond, mindenképp a javára írom azért, mert az tényleg ötletes.)A Tales of Zestiria tehát a vegyes érzések játéka. Minden megvan benne amit szeretünk (szuper harcrendszer, nagy világ, millió titok, anime betétek, választható japán vagy angol hangsáv), ugyanakkor a képet nagyon árnyalja a rengeteg hiba is (minősíthetetlen technikai oldal, gyenge történet). De mivel a műfaj manapság csak vegetál, így van létjogosultsága. És most leírom: a JRPG piac jelenleg egyik legjobb játéka a Tales of Zestiria. No nem azért, mert annyira jó lenne, hanem mert nincs más. A középszerűsége ellenére így képes kimagasodni.Akár anyukám jó kis parasztos hétvégi ebédje egy-egy hazalátogatás alkalmával. Ezerszer ettem már, sosem változik, semmiféle új ízt nem tartogat, ám mivel csak pár havonta tudok hazalátogatni, mindig élvezettel fogom fogyasztani, mert már ki leszek rá éhezve.A Tales of Zestiria pedig az egyszeri JRPG rajongó házi kosztja…(A játékot partnerünk, a Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a [URL]http://www.konzolokszervize.hu/productlist.php?platform=&name=tales+of+zestiria&searchtype=4]Konzolok Szervize[/A] budapesti boltjában, vagy webshopjából meg is rendelhető.)

6/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

7 hozzászólás

Hozzászólás

  1. “Olvasom a cikket: “”jrpg sorvadása”” “”nincs más””Hát ahogy a metacriticet elnézem ez 7,2pont más idei nagykonzolos jrpgk: atelier shallie 7,6pont, disgaea5: 8,1pont (oké azokat csak nagyon jrpg fan oldalak tesztelhették de ha jóra értékelték akkor csak nem annyira rosszak? ) az új xenoblade csak most fog jönniA persona5, atelier sophie, dragon quest 11, megadimension neptunia, final fantasy 15, kingdom hearts 3, tales of berseria meg mind jövőre jön ebbe a nagy jrpg sorvadásba 🙂 … ha valaki mint én kézikonzolon is játszik akkor több mint vicces ilyen “”jrpg sorvadás”” véleményt olvasni.”

  2. Mit nem adnék egy új Suikoden részért…

  3. Sajnos ez a látványvilág és technikai minőség nálam nem éri el még a minimumot sem, ezért ebből a kalandból ezúttal kimaradok.

  4. Messzemenően a leggyengébb rész a sorozatban, Jrpg-ét még nem untam ennyire. 30 óra után le is vettem a nehézségi szintet simplere, minél hamarabb végezni akartam vele. Már a Xillia sem nyerte el a tetszésem, az is nagyon gyenge volt a korábbi részekhez, de ez még azt is alámúlja. PS4 verzió meg annyival több, hogy 1080p, harcközben van hogy szaggat, borzasztó pop-up, és sok esetben a PS2-es darabok jobban néznek ki(lehet csekkolni a képeket, aki nem hiszi). Én végeztem a sorozattal, mint oly sok mást ezt is szarrá járattak az évente kiadásokkal.Tesztírónak, nem, nem égtél ki, ez egy rém gyenge játék. Negatívok közé raknám még a nevetségesen rossz kamerát, gyakorlatilag használhatatlanná téve a sorozatra jellemző kombókra épülő harcrendszerét. Skillek, fegyverek fúziója fölöslegesen túl van bonyolítva, tegnap fejeztem be a játékot, de még most sem értem igazán. Gyűjtögethető, plusz dolgok, sidequesteken látszik csak össze dobtak valamit, hogy legyen benne. És igen, azok a párbeszédek, a sztori, jelenetek olyan szinten banálisak, sablonosak, hogy arra nincs szó. Az úgymond világtérképen való szaladgálás még a totál érthetetlen dolog, túlnagyolt, hatalmas, de semmi nincs rajta, néhol elvétve 1-1 szörny. Dungeonok meg egy az egyben copy+paste. Haragos vagyok, mert az egyik kedvenc szériámat döngölték földbe a készítők. 🙁

  5. Ez majdnem 1:1-ben a ps3 verzió… Hát namco ez most nem jött össze.