Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Tales of Symphonia Chronicles (PlayStation 3)

Nosztalgiázni jó! Én legalábbis szeretek. Leporolni egy régebbi generációs konzolt és újra átélni egy korábbi, szép emlékeket idéző kalandot, számomra már-már felér egy ingyen repjeggyel a Maslow-piramis csúcsára. A mai napig féltve őrizgetem, szépen bedobozolva, egy-egy rég(ebb)i konzolomat, hogy ha majd lesznek sarjaim, reájuk hagyományozhassam őket (amelyeket aztán valószínűsíthetően a fejemhez b*sznak, azzal a szöveggel, hogy „Mi ez a sz*r, apa?!). Ám retro-gépparkom sajnos bizonyos masinák tekintetében hiányos, ezért is szeretem, ha időnként „renovált” játékok jelennek meg, mert így lehetőség van a kimaradt csodák pótlására. A Tales of sorozat jó! Én legalábbis szeretem. Különösen nagy kedvencem a Tales of Graces f című epizód. A Tales of sorozat talán az egyik utolsó ékköve a JRPG-zsánernek, melynek epizódjai − hagyományaikhoz híven −, mindig aranyos, szerethető karakterekkel és történettel, illetve pergős harcmenettel kedveskednek a rajongóknak (mindezt animés köntösben). A hőssé válás rögös útjának meseszerű élményével, egyszerű bájával rögtön elvarázsol, és ezentúl remek szórakozást és kihívást nyújt minden egyes darabja. Mégis a sorozat számos alkalommal méltatlanul nem kapta meg azt a szintű elismerést, amit például a Final Fantasy széria, és ez igencsak szégyenteljes. Ám a Namco időnként azért megszánja a kedves nyugati játékosokat, (valamint a régi konzoljaink leporolásától is próbálnak megóvni minket, nehogy porallergiánk legyen), így előbb-utóbb előkerülnek “Tales of” újrakiadások. És ennek köszönhető, hogy immáron a franchise egyik legnépszerűbb, kritikailag is magasan elismert alkotása, a [I]Tales of Symphonia[/I], folytatásával együtt ([I]Tales of Symphonia: Dawn of the New World[/I]) végre megérkezett PS3-ra, némi renoválás után.A [B]Tales of Symphonia Chronicles[/B] jó! Legalábbis szerintem…
[YOUTUBE]ZeVIxbUx1x0[/YOUTUBE][B]Há’De jóóó![/B]Az eredeti ToS még anno 2003-ban jelent meg GameCube-ra (idővel PS2-re is átportolták), a folytatása pedig öt év múltán Wii-n debütált. Az első epizód mindenkit elvarázsolt. Rohadt jó RPG! Nem véletlenül az egyik legmagasabb Metacritic-értékkel rendelkező Tales of rész a Symphonia. A folytatásnak már annyira nem sikerült megütnie az előd által felállított lécet, de még így is a szerethető kategóriába sorolható.Szóval a Chronicles címmel ellátott korongon eme két epizóddal fogunk találkozni, ami elsősorban egy HD-port, nem remake. Magyarul, nem sok minden változott: a játékmechanika és minden, amit a rajongók szerettek, érintetlen maradt, de például a szövegeket, a HUD egyes elemeit újrarajzolták és a kamerán is javítottak. Az SD480i 60fps-t felhúzták HD 720p 30fps-re, így legalább widescreenre lett méretezve a kép, viszont mivel eredetileg nem erre a platformra terveződtek a játékok, így azért csodát ne várjuk a textúrák terén (viszont amit ki lehetett hozni a dologból, azt sikerült). A szinkron is megmaradt olyannak, amilyennek már megszokhattuk. Angol és japán voice over közül választhatunk. Én inkább a japó verziót ajánlom mindenkinek (angol felirat is van), főként a második rész tekintetében. Sokkal kifejezőbb és hatásosabb, főleg a harcoknál.A Dawn of the New World esetében kimondottan mókásak az angol harci kiáltások, szóval váltsátok át japánra. Az átvezető animációk gyönyörűen szép, rajzolt anime-filmek, természetesen HD-ban. És további jófejség: ha másik Tales-epizód mentését érzékeli a gépeden a játék, máris megdob ajándékba néhány skinnel. [52111][B]Nem Sophie. Symphonia![/B]Az első epizód szinte mindent felkínál, amit egy jó akció-RPG-től vársz: magával ragadó harcrendszer, hatalmas bebarangolható terület, üdítő karakterek, élvezetes történet. Főhősünk Lloyd Irving lesz. Ő az a tipikus karakter, aki fiatal srácként inkább a bajt keresi az iskola helyett, és minél jobb harcossá szeretne válni, ezért bőszen gyakorolna két kardjával. Tudja, hogy vannak hibái, de ezeket belátva válik még inkább emberibbé, és ettől szerethető, szórakoztató a figura.Tömören a történet: Lloyd gyerekkori barátja, a szép szőke leányzó, Colette, az angyalok által lett kiválasztva, hogy hosszú útja során megmentse (egyesítse) a kettészakadt világot, ezáltal helyreállítva a mágikus mana áramlását. Ehhez a küldetéshez csatlakozik főhősünk is, amolyan testőrként és a kalandos út során természetesen többen is csatlakoznak a társasághoz. És ahogy az lenni szokott, számos csavar és meglepetés fog várni minket a történet tekintetében; érdemes végigjátszani. A harcrendszer a megszokott tales-es: valós időben zajló akció-RPG hibrid (Multi-Line Linear Motion Battle System). Egyszerre négy karakterrel veszünk részt a harcban, de csak a főhőst fogjuk mi irányítani, a többieket a (beállított) AI fogja vezérelni. Közeli és távoli (fizikai, ill. mágikus) támadásokkal kell operálni, és jól időzített védekezésekkel. Az sem mindegy, hogy sima támadásnál milyen irányba tolod az analóg kart (más-más támadások jönnek be), továbbá hogy mely irányból támadsz és mikor (meg lehet akasztani az ellenfelet, mielőtt támadna), és be is lehet állítani, hogy mely billentyűkombinációval lehessen behozni a speckó támadásokat. Minél több sérülést viszünk be, annál előbb feltöltődik a Unison Gauge névre hallgató méterünk, amit ha elsütünk, a party tagjai egyszerre fognak lesújtani egy bődületes támadással.A Tales of Symphonia skill rendszerében fontos szerepet kapnak, az ún. EX Gem-ek, EX Skill-ek használata, amelyek egyébként egyfajta különleges képességek és támadások. Valamint idővel különböző Title-eket (címeket) kapunk, ill. Grade-eket (értékelést), melyek nagyban befolyásolják a karakter tulajdonságait, valamint fejlődési menetét, és emellett picit főzőcskézhetünk is (Cooking), mellyel további előnyökre tehetünk szert (pl. health recovery). Tudom, kicsit sztenderd RPG-rendszer mindez, de attól még jól működik.Az ellenfeleket a világtérképen, vagy barlangokban, városokban, mindig látni fogjuk. Gyakran egy fekete paca formájában, melyeket ha megérintünk, akkor indul el a csata. Elég hamar kiszabadulunk a világtérképre, ahol aztán kedvünkre mászkálhatunk. Kezdetben azért terelnek minket rendesen, de idővel csökken a nyomás, ergo a linearitás faktora. A Symphonia játékideje kb. 60-80 óra körül mozog, de akár 100 is kivehető belőle.A muzsikák, hangok tekintetében minden mesés, egyedül az angol szinkronhang zavar be néha, és sajnos a feliratok tekintetében is láthatunk nyelvtani problémákat; de szerintem mindezek hanyagolható tényezők. Persze, érződik rajta, hogy nem mai csirke már ez a játék (ránézve le sem tagadhatja), ám annyira bájos és szórakoztató, egyben nosztalgikus, hogy igazán örülök ennek a feltuningolt verziónak! És még akkor, nem is beszéltünk a folytatásról…[52107][B]Hajnalodhatna már gyorsabban is![/B]A Symphoniával töltött néhány óra játék után (pont miután picit beindult a cselekmény), csak nem hagyott nyugodni és fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy milyen lehet a folytatás, úgyhogy belenéztem abba is. Majd hamar jött a megrökönyödés, miután a kezdeti filmben azt láttam, hogy az előző rész főhőse, Lloyd, épp egy egész várost igáz le, és az új főhős, Emil, családját lemészárolja. WTF?! Mi az isten történhetett már ezzel a karakterrel, hogy ily kegyetlen lett?Na, nálam ez betette a kaput: innentől már asse’ tudtam, szívem szerint, melyik résszel játsszak, mert az első rész eseményit is szerettem volna megtudni (már addigra is nagyon tetszett, de így csak még jobban bezsongtam), a folytatás eseményeit pedig pláne szerettem volna kibogozni. Ahelyett, hogy visszatértem volna az első részhez, a cikk miatt, inkább picit beleástam magam a második részbe. Ám kezdeti lelkesedés valamicskét alábbhagyott, miután jobban megismertem ezt az Emil gyereket. Báázz! Ilyen tutyimutyi, csenevész, félénk főhőst én még nem láttam. Komolyan vakargatni kezdtem a fejem, hogy ”Most tényleg? Ezzel a gyökérrel kell végigszenvedni az egész játékot?” A történet is eleinte iszonyat csigatempóban halad, és az sem segített a gyorsuláson, hogy folyamatosan flashback (visszaemlékezős) jelenetekkel bombáznak minket, de olyan eseményekről, amit kb. 5 perccel ezelőtt láttunk. Na de, nem kellett sokáig várnom, és a történet és a főhős is idővel kellően bevadult (utóbbi a szó szoros értelmében).A sztori szerint: két év telt el az előző epizód eseményei óta, és állítólag a Lloydék által végrehajtott világegyesítés nem igazán jól sült el, mivel szokatlan klímaváltozások következtek be (pl. sivatagból fagyos pusztaság lett), ill. szörnyek szaporodtak el világszerte. Lloydból amolyan diktátor lett, és seregével szeretné biztosítani a rendet a világban, de ez természetesen nem mindenkinek tetszik és számos lázadó csoport alakult ki. Ennek a következménye lett, hogy Lloyd porig égette Emil városát, és megölte a fiú szüleit, aki ezután nagynénjéhez és nagybátyához került. Emellett Lloyd egy titokzatos leányzó után is kutat, ő lenne Marta, kinél a szunnyadó szörny-isten, Ratatosk, core-ja (magja, tojása) leledzik. Emil roppantul görcsösen félénk, főként azért mert még a saját rokonai is ki nem állhatják, nincsenek barátai, mindenki lábtörlőként bánik vele, mivel szerintük ő is egy semmirekellő lázadó, vagy biztos kapcsolatban áll a szörnyekkel. Miután Emil összetalálkozik Marta-val, kiderül, hogy a fiú a nagy csatában megmentette a lányt (bár erre Emil nem emlékszik), aki azóta is őt keresi, hogy segítsen neki feléleszteni Ratatoskot, mivel a szörnyek istene tartaná kordában az elburjánzó vad szörnyeket. Ratatosk core-ja egyébként beágyazódott a leányzó homlokába, így attól már elválaszthatatlan, de a szunnyadó isten még rendelkezik némi hatalommal, így Emilt is felruházza némi erővel (és belőle lesz a Knight of Ratatosk). A bonyodalmak pedig innen folytatódnak, mivel mindenki rájuk fog vadászni, és Emil sem teljesen az, aminek látszik… (kicsit skizo a fiú: időnként, ha bekattan, vörössé válik a szeme és rögtön batmanesen lágy lesz a hangja).A ToS:DotNW harcrendszere némileg változott az elődjéhez képest, ami immáron Flex Range Element Enhanced Linear Motion Battle System névre hallgat. Különbség, hogy ezúttal szabadabban mozoghatunk a harcok helyszínén, valamint az Elemental Grid használata lesz a másik újítás. Minden helyszín, skill és szörny rendelkezik egy elementáris tulajdonsággal, és ha megváltoztatjuk a színtér attribútumát, az befolyással lesz a másik kettőre is (magyarul a támadásainkat erősíthetjük, a szörnyeket gyengíthetjük, stb.). További újdonság, hogy szörnyeket foghatunk be, akik aztán mellettünk harcolnak és fejlődnek velünk együtt. Ezúttal is négyen veszünk részt a harcban, így például lehet olyan felállás, hogy Emil és Marta mellett, két szörny fog asszisztálni. Lesznek vendégszereplők is a korábbi részből, akik egy rövid ideig becsatlakoznak, ám őket nem tudjuk irányítani. Több mint 200 szörnyet foghatunk össze a játék alatt, ami miatt igen változatos tud lenni a harc; mindemellett a korábbi epizódból megszokott Unison Attackok használata, a Grade-ek, a Title-ök és a Cooking rendszer szintén jelen vannak.A világtérképen való barangolást felejtsd el, sajnos csak „point and click” módon lehet navigálni a térképen, és rögtön oda is ballag a karakterünk (nesze neked szabad felfedezés). Emiatt meglehetősen lineárisra és rövidre sikeredett a folytatás: kb. 30-40 óra alatt végigjátszható. Bár a szabad felfedezés hiánya nagy hátrány, ám talán a történet az, ami kárpótol bennünket. Még mindig megvan a maga tales-es bája, csak immáron kicsit komorabb hangvétellel. Ez a vizualitás terén is érződik, mivel kevésbé vibrálóak a színek, inkább a pasztellesebb színeket használtak a készítők, szépiás árnyalatokkal. A HD-portolás szintén jót tett a játéknak, bár az angol hangot – kimondottan Emil miatt – tényleg érdemes átváltani japánra. A muzsikák közül több is ismerős lesz az első rész után, de azért vannak új szerzemények is. Sok jó momentum van a ToS:DotNW-ban, szerintem, ha az első rész megvolt, kár lenne kihagyni ezt a folytatást, főleg ha már rajta van a korongon. Fogd fel úgy, hogy kaptál egy tartalmas bónusz DLC-sequelt is, ingyé’. [52112][B]Szimpatikus szimfónia[/B]Nyugodt szívvel ajánlom minden Tales of és JRPG rajongónak ezt a kollekciót! Remek játék mindkettő, és az sem elhanyagolható, hogy egy áráért két szoftvert (és ezáltal jókora játékidőt is) kapsz. A Tales of Symphonia Chronicles dobozos és digitális verzióban is megvásárolható.Ha már viszket az ujjad egy hatalmas kalandra, mely telis-tele van fordulatokkal, aranyos, kedves figurákkal, élvezetes harcrendszerrel, remek boss-fightokkal, ha magasan tojsz a látványorgiára, mivel inkább játszani szeretnél, és ha kedveled a szuper japán fantasy történeteket, akkor nyugodtan vehetsz jegyet erre a szimfonikus előadásra! [B]Fejlesztő: Namco Bandai GamesKiadó: Namco Bandai GamesMegjelenés: 2014.02.28.Ár: €34,95Játékosok száma: 1-4Kép: 720pHang: Sztereó3D támogatás: NincsDemó: VanMéret: 9,2GBPSN feltöltőkártya: https://www.konzolokszervize.hu/[/B]

11 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Addig rágódtam a gyűjtői változat beszerzésén, hogy mire rászántam magam a vásárlásra, addigra az összes nagyobb angol webshop, előrendelésben eladta a készleteit.

  2. A demo melyik Storeon van ? Mert a magyaron tuti nincs.

    • “Na, ezt lehet hogy elcsesztem. Mikor ezt az utolsó szekciót írtam, és az adatokat gyűjtöttem össze, épp melóban voltam és nem volt PS a közelben, hogy a demót ellenőrizzem. Rágugliztam, és találtam egy review-t, amit a demo alapján írtak, aztán ebből gondoltam hogy biztos van akkor demo is. (Ilyet találtam benne: “”The battle system is fast-paced and fun, although the demo did not include a full four-person party.””) Aztán most visszakerestem, és látom hogy azt a Comic Con alapján írták… :SSzóval nem biztos hogy van demó, és persze megint nem vagyok PS közelben, így nemtom most megnézni. Ha nincs akkor, my bad, bocsi az elírásért!”

  3. Csak ne lenne ilyen drága… egyébként jó írás, gratula hozzá!

  4. Kedv van de se idő se pénz!

  5. Lassan a Tales of Vesperia is megjelenik PS3-ra, ahogy a Bándáj Námkó ígérte…, hogy kapnàk be a *********.