Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

TALES OF ARISE (PS5, PS4)

A Vasálarcos és a Csipkerózsika lázadása…

(A teszt a PlayStation 4-es verzió alapján készült.)

Tavaly volt a Tales of… játékok 25. évfordulója, tehát már 26 év eltelt, mióta a Tales of Phantasia először megjelent Japánban a Super Famiconon, később PS1-re is portolva. Ez utat nyitott Japán harmadik legnagyobb RPG-sorozatának, ami 17 fő játékot hozott ki az évek alatt (plusz megszámlálhatatlan mellék- és mobilhajtást). Nehéz pontosan megfogalmazni, mi különbözteti meg a szériát a Final Fantasy és Dragon Quest játékoktól, mivel mind sokat változtak az évek alatt, de legegyszerűbben úgy tudnám szavakba önteni, hogy amíg az FF a high fantasyból váltott modernizáltra, mindig megmaradva egy komolyabb hangvételű kalandnak, addig a Dragon Quest meg többnyire elkerülte ezt a váltást és inkább mesekönyves történeteket idéző kalandra hív minden része során, viszont a Tales volt a kakukk tojás, ami ugrált hagyományos fantasy és sci-fi között, de a komolytalanabb hangvétel illett rá, valamint nem hagyományos körökre osztott harcok voltak benne, hanem valós időben játszódott és akció orientáltabb volt.

Aztán az elmúlt évek során egyre komolyabb lett a hangvétele a sorozatnak, ami elkerülhetetlen volt a játékosbázis felnövése és változása miatt. Emellett a Tales of játékok sokkal több karakter-interakcióval rendelkeznek, és talán több olvasandó jelenettel, mint a másik két franchise összevéve. Valamint, kevés kivételtől eltekintve egymástól különálló kalandok ezek, de mindegyik egy adott tematikával rendelkezik, ami egy kérdést jár körbe. Ilyen volt korábban a „felfedezni az okot az élni akaráshoz”, „megtalálni az erőt mások védelméhez”, ésatöbbi.

A Tales of Arise mindenki által ismert okok miatt lekéste az évfordulót, de szerencsére a csúszás elég időt biztosított, hogy egy igazán kiforrott játékot kapjunk. Az Arise témája a „szív hajnalának meséje” és az összefogásról szól, ami pozitív változáshoz segíthet minket. A játék bevezet a világába, ami az ikerbolygók (gyakori visszatérő Tales elem), Dahna és Rena bemutatásával nyit. Dahna egy átlagos bolygó volt nagy emberpopulációval és nem igazán volt kapcsolata Renával, de az emberek egyfajta mennyországot láttak a felettük lévő égitestben. Ez történetünk előtt 300 évvel megváltozott, mikor Rena, a technikailag fejlettebb bolygó leigázta Dahnát és az ott élőket, felosztva a kontinenst 5 részre, és rabszolgaságba taszítva a népet. Kihasználták a bolygó elemeit, átformálva az újdonsült országokat, és egy tíz éve esedékes versenyt rendeztek, amivel megválaszthatták Rena új vezetőjét. A rabszolgaság változatlannak látszott, amíg főszereplőink nem találkoztak egymással…

Alphen egy amnéziás főhős, ami általában klisés, de Tales főszereplők körében szokatlan; eleinte se a saját nevét, sem arcát nem ismeri. Ennek oka nem más, mint egy komplett vasálarc, ami a teljes arcát takarja. Furcsa léte mellett még rabszolgamunkára fogják egy köves, lávával átitatott helyen. A helyzetét még az is tetézi, hogy képtelen fájdalmat érezni (ami egy ijesztő, valódi betegség, az analgézia), tehát bármikor komoly sérülést szerezhet anélkül, hogy észrevenné. Egy nap a helyi uralkodó egy rakományt kap egy rabbal, akit Shionne-nak hívnak. Shionne-t a helyi felkelők megszöktetik, aztán Alphen útjába akad, aki segít neki. Shionne egy Renai, tehát az arisztokráciából származik, viszont egy borzalmas átok sújtja: ha bárki hozzáér, irányíthatatlan rózsatövisszerű mágia támadja meg a körülötte lévőket. Emiatt Shionne kiközösítve élt, és magának valóvá vált. Célja az, hogy leszámoljon a Renai verseny résztvevő uraival, még ha az okot homály is fedi. Alphen összefog a lázadókkal és Shionnal, hogy leszámoljanak a helyi úrral, és kezdetét veszi a játék nagy részét felölelő körforgás. Bejárjuk tehát az öt birodalmat, szövetkezünk a helyi lázadókkal, leszámolunk a helyi vezetőkkel – vagy azzal, aki a háttérben a pusztításért felelős -, majd megyünk a következő birodalomba, csapatunk létszámát gyarapítva.

Így lebontva egészen egyszerűnek tűnik a történet, de igazából egy egészen mély és elgondolkodtató sztorit kaptunk az Arise-ba csomagolva. Vannak tanulmányok és ideológiák, amik az elnyomással foglalkoznak. Ilyen a posztkolonializmus, ami az elnyomáson túljutott népek történelmét és életét vizsgálja, ilyen a totalitarianizmus, ami maga az elnyomást, mint politikai formát és kivitelezést vizsgája. Ezeket a fogalmakat maximum egyetemeken vagy történelmi TV-csatornákon bemutatva láthatjuk manapság, viszont játékban ábrázolva ritkán lehet megtapasztalni őket, és felfogni a bemutatottakat. Személyes példával élve, bölcsészhallgatóként több ilyen témájú tantárgyat kellett végigülnöm, de nem láttam való életben használatos értelmét a hallottaknak. Meglepődve tapasztaltam, hogy egy japán fantasy RPG, méghozzá egy Tales játék milyen érthetően és éretten mutatja be őket, a témák rendkívül sok oldalát körbejárva, szerintem még egyes professzorokat is boldog elismerésre késztetve. Kérem szépen így kell egy érett, elgondolkodtató történetet alkotni!

Minden különböző régió más-más oldalát mutatja be az elnyomásnak. Eleve gyermekrabszolgák tárasaságában kezdünk, ahol az embereket eldobható tárgyakként kezelik. Innen vándorlunk át az orosz elnyomást idéző kis országba, majd onnan tovább egy idillinek tűnő helyre megyünk, ami gyanúsan békés, és így tovább. Ahogy Illyés Gyula írta egykor: „Hol a zsarnokság van, ott zsarnokság van…”, a Dahnan nép komplett elnyomás alatt áll, a történet pedig bemutatja, miért nem tudott lázadni háromszáz év alatt, valamint, hogy összefogással hogyan lehet kilábalni az elnyomásból. A konkrét történetről és a karakterekről csak ennyit szeretnék mondani, mert a többi már spoiler kategóriába sorolható, de maguk a karakterek is szokatlanok. Mindegyiküknek van rejtegetni valója, és a szokásos skitek visszatérésén kívül, amik segítik kiegészíteni a sztorit, kapunk kapcsolatépítő jeleneteket, amik felbukkanhatnak minden táborozás során. Ilyenkor Alphen megkérheti az adott karaktert, hogy beszélgessenek egy kicsit evés után, és lépésről lépésre egyre több derül ki róluk és a saját motivációikról. Így a történet folyamatosan érdekes marad, mert minden infót morzsánként kapunk, a haladás pedig tökéletesen lett időzítve, nem telik el 5-10 perc új skit vagy jelenet nélkül, valamint a dungeonökben való haladást is kommentálják szereplőink, éreztetve a jelenlétüket.

Fontos újítás az, hogy a skiteket már nem mulaszthatjuk el, korábban problémás volt, hogy telerakták a játékokat több százzal, majd külön-külön kellett levadászni őket, ha esetleg először nem találtuk meg őket időben. Most már feltűnnek a képernyő alján R1-el jelezve, valamint a tábortűznél visszanézhetjük azokat is, amit először nem vettünk észre. A program kifejezetten olyan, hogy ha leülünk elé, nem vesszük észre az idő múlását, és 5-6 óra játékidő után is azt hiheti az ember, hogy kevesebbet töltött TV előtt.

Persze az erős dicséret mellett nem maradhat el a dorgálás sem. Bár a történet, amit bemutat érdekes és elgondolkodtató, a közvetítés minősége néha megkérdőjelezhető. Az események elején már tudni lehet, hogy a rasszizmus és a xenofóbia (Dahnan vs. Renan) jelenléte is fontos eleme a sztorinak, de ezt a karakterek minden egyes beszélgetés során megemlítik, ezért egy idő után unalomba fullad a téma. Persze arra szeretne törekedni a történet, hogy mindkét fél nézőpontját és esetleges befogadását bemutassa, de borzalmasan szájbarágósan teszi azt. Miután az ember egy óra alatt legalább harmincszor hallja a „te fajtád” kifejezést, eléggé megundorodik a szkripttől, de nem a beleélés miatt. Szerencsére, ez jó néhány óra után alábbhagy, de nem múlik el teljesen, nálam egyedül ez hátráltatta a sztori élvezhetőségét.

Szokásos Tales of visszatérő elem a felruházhatóság, tehát a gyűjtögethető kiegészítők, amikkel szabadon variálhatjuk szereplőink kinézetét, teljesen blőddé téve egyes jeleneteket. Az Arise egyfajta gyűjtögetős mellékküldetéssé avanzsálta ezt az opciót, különböző helyeken rejtőzködő aranyos baglyokat kell keresgélni, akik fura emberi huhogásuk alapján könnyen felismerhetők. Bizonyos mennyiség megtalálása extra jutalmakat old fel a program, mint az átszínezett jelmezek, fegyver skinek, stb. Apropó, a kiadó az Ultimate Editiont biztosította, ami tartalmaz rengeteg extra ruházatot szereplőink számára, egyes kosztümöket más játékokból emeltek át (Tekken, Code Vein, Idolm@aster); erre a program imád emlékeztetni a főmenüben, valamint a tábortűznél, ami eléggé idegesítővé válik egy idő után. Már a PS3 éra óta élen járt a kiegészítő DLC-kel a Bandai ezekben a játékokban, de utóbbi időben kezdik elvetni a sulykot. Szerencsére a gameplay-t befolyásoló elemeket, mint az XP/SP szorzót, ki lehet kapcsolni, ha zavarja a játékstílusunkat.

A korábbi részektől eltekintve, az Arise teljesen más grafikai stílussal rendelkezik, elrugaszkodva a szokásos animés beütéstől. Persze megkapjuk a jellegzetes anime nyitányt pazar zenével, de a programra inkább a Code Veinre hajazó, festményes stílus a jellemző. A korábbi, 2D-s állóképekhez képest a skitek is ebben a 3D stílusban lettek renderelve, képregény kockákra felosztva, hanggal megtámogatva. Ez a grafikai változás kifejezetten jót tett a játéknak, minden helyszín nyüzsög az élettől és kifejezetten kedves az ember szemének. A karakterek kinézete is pazar, mindegyikük saját jellegzetes, emlékezetes stílussal rendelkezik, olyannyira, hogy nem is akartam nagyon jelmezt váltogatni rajtuk.

Sajnos a figurák szájmozgása nem pontos, ez rontja az összképet, főleg azoknál a jeleneteknél, ahol a kamera közel van az arcukhoz. A szörnyek is többek között szokásos visszatérő lények most Zeugle névre keresztelve, és sokkal rémisztőbben néznek ki ebben az új stílusban. Környezeti és a harcok közbeni effektek is gyönyörűek, különbözőek, valamint a kamera átváltása miatt igazán élvezetesek. PS4-en sajnos érezhető a rendszer korlátainak feszegetése, gyakori a lassulás, enyhébb hibák, szemcsésség, de szerencsére nem rontják el teljesen az összképet. PS5-ön és PC-n hallottak és videók alapján szerencsére ezek nincsenek jelen.

A harcrendszer is egy továbbfejlesztése a korábbi részeknek, tehát valós időben alapuló akció RPG-t kaptunk. Eleinte lassacskán, egyszerre csak egy képességet használhatunk fel, várni kell a visszatöltésre is, később ez az idő jócskán lerövidül. Minden irányítható szereplőnk emellett más fegyver típussal és specializálódott mozgással rendelkezik, és lehet őket váltogatni a menün keresztül, hogy épp melyiküket szeretnénk irányítani. Ilyenkor a többiek AI által vezéreltek, viszont a touchpadet lenyomva felhozhatjuk a menüt, amiből kiválaszthatunk bizonyos skilleket, ha valamit be szeretnénk vetni. A képességek a szokásos Tales fejlődési rendszert követik, vagyis minél többet használunk egyet, annál több csillagot kap és erősödik, vagy új képességeket nyit meg. Az egész harcrendszert is teljesen automatizálhatjuk, ki- és bekapcsolhatunk bizonyos skilleket, ez a sok farmolás során hasznos, főleg, ha valamit fejleszteni szeretnénk.

A teljesen automatizált harcok során is bármikor visszavehetjük az irányítást, ugrálhatunk, futhatunk, kitérhetünk és harcolhatunk kedvünkre, valamint a bevillanó Quick Time Eventre is reagálhatunk. Az irányított szereplőnknek 3 gombnyomásra bevethető skillt kínál a rendszer, de ezeket bárhogyan, bármikor cserélgethetjük. Ha sikeresen bevetettünk egy képességet, az ütést tetézhetjük egy befejező képességgel, amit akár ugrásból is bármikor bevethetünk, valamint szabadon variálhatunk. Így mindenki saját ízlése szerint használhat bármilyen karaktert és bármilyen képességet, minden csak a beállításainkon múlik.

Említettem a QTE-t, ez egy érdekes rendszer, mivel a főszereplőinknek 3 ultimate képessége van, amik a harcok során betöltődnek. Általában a képernyő bal sarkán van egy csík mindegyik szereplő mellett, ami jelzi az erős képességeik töltöttségét, betöltés után az iránygombokkal be lehet vetni azt, ilyenkor egy szimpla animációt kapunk. Van egy Overlimit státusz, ami akkor jön létre, ha eleget ütöttek minket meghalás nélkül, vagy sikerült elhárítani vagy kitérni támadások elől. Ebben a státuszban szabadon használhatjuk a képességeinket az adott karakterrel, valamint két képesség gombot lenyomva a szereplő egy látványosan erős egyéni ultimate-et használ. A harmadik ultimate a QTE, ilyenkor a képernyő egy hang kíséretében a bal oldalon kéken kezd villódzni, és egyik karaktert kiválasztva véletlenszerűen egy másik szereplővel karöltve, közös látványos támadást hajtanak végre. Ez előfordulhat a szörnyek-bossok halálakor, és random a harcok közben.

A program több nehézségi fokozattal rendelkezik, de egy idő után rengeteget kell farmolni mindegyiken, hogy tartani tudjuk a tempót a felbukkanó bossokkal. Majdnem minden szörnynek van valamilyen gyengesége, ezért érdemes optimalizálni képességeinket, hogy hatékonyabbak legyünk velük szemben. Emellett vannak direkt nehéz mellékküldetések, amiket szépen lassan felvonultat a játék, hogy később vissza tudjunk térni hozzájuk egy táposabb csapattal.

Szerencsére a küldetéseket egyszerű nyomon követni az irányító gombokat lenyomva a városokban-mezőkön, így kapunk egy gyorsmenüt, amivel ráleshetünk a sztorira, a küldetésekre, a tárgyainkra, és a megszerzett titulusokra is. Ezek is öreg visszatérői a sorozatnak, és itt SP-t elköltve oldhatunk fel rajtuk dolgokat. Ezeket a titulusokat igazából bármikor megkaphatjuk, küldetések után, történet előrehaladásával, elég tárgy begyűjtése után, és még sorolhatnám; ha újat sikerült szereznünk, a program egyből bevillantja azt. A feloldható opciók között vannak új képességek, és fontos harcmódosítások, amik tovább erősíthetnek minket. A szükséges SP-t harcok és küldetések adják.

Minden korábbi bejárt helyszínre bármikor visszautazhatunk, ha a főtörténet éppen engedi, ezek a helyszínek, és bizonyos küldetések helyei megtalálhatóak a Négyzet lenyomásával, rengeteg időt megspórolva nekünk. Az adott szörnyektől hemzsegő helyszíneken 2 régió teljesítése után megnyílik egy opció, ami segíti a farmolást, és a ritkább szörnyek megjelenését: Minél többet harcolsz, annál nagyobb szorzót kapsz tapasztalatpontra és pénzre, valamint az említett ritka szörnyek is feltűnhetnek, akik értékes tárgyakat adhatnak fejlesztésre. Kovácsnál és árusoknál ezekből kiegészítőket és fegyvereket lehet utána kovácsolni.

Nem beszéltem még a minijátékokról, pontosabban minijátékról, mert bár az állattenyésztés létezik, nem igényel komolyabb játékmenetet patkánykergetésen kívül, viszont a horgászás kifejezetten szórakoztatóan lett megoldva. Ilyenkor egy QTE-t követve kell vívni a hallal, és kifogni azt, de az elején az sem mindegy, hogyan rázzuk a horgászbotot. A megfogott halat megfőzhetjük, valamint a helyi horgásznál beválthatjuk ajándékokra.

Utoljára hagytam a zenét, ami a legsemmilyenebb része lett a játéknak. A nyitány és a harcok alatt hallható számok igazán kellemesek, de egyes kivételeken kívül minden más a feledés homályába veszik, sok-sok óra hallgatás után is. Szerencsére a szinkronhangok korrektek, japán és angol hangok elérhetőek indításkor. A baglyok furcsa hangjai aranyosak, és a környezet zaja is jó, de igazán kár a zenéért.

Az év egyik legjobb programját kaptuk az Arise formájában: addiktív, gyönyörű, hosszú és elgondolkodtató. Ilyen egy jó 2021-es JRPG, igazi méltó ünneplése és felelevenítése a Tales of sorozatnak. Ha teheted, inkább PlayStation 5-re vásárold meg, hogy teljes pompájában élvezni tudd. Jó játékot!

(A játékot a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban PS4-re vagy PS5-re, vagy a linkekre kattintva meg is rendelhető.)

Pozitívum(ok)

  • Még egy igazán érett JRPG; gyönyörű újgenerációs konzolokon; érdekes, fokozatosan kibonatkozó történet

Negatívum(ok)

  • DLC-k irritáló hada, szájbarágós konfliktus, előző generációs problémák
9/10
Látványosság:
Játszhatóság: Kiemelkedő
Szavatosság: Kiemelkedő
Zene/Hang:
Hangulat: Kiemelkedő

martin beleszól:

4 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Nagyon fasza és gyönyörű Ps5 gépen👍 Lassan platina ez is…

  2. PS5-ön szívesen végigtolnám. 🙂

  3. Nagyon baba játék, PS5-ön gyönyörű, a csajok mindegyike szupercuki.