hunsquall

Reach beta trailer

2010.04.28. in

Még el sem kezdődött az idei év második felében megjelenni készülő Halo: Reach multi bétateszje, máris kapott egy újabb, remek, ezúttal az ODST-hez hasonló élőszereplős videót. Az eddigi trailerekhez hasonlóan ez sem mutat sokat, csak egyszerűen hangulatos. No és a zene…

Tömeghatás, kettő

2010.04.25. in

Lassanként ugyan, de sikerült beszereznem a Bioware közel 3 éve megjelent remekművének második részét, amiről kanyarítanék is néhány sort az első epizódhoz hasonlóan. Dióhéjban annyit az elődről, hogy a készítők új szintre emelték a mozirpg-k mércéjét, amely stílust amúgy is szinte csak és kizárólag a Bioware-hoz köthető, és amit a két KOTOR óta eltelt évek óta csak tovább tökéletesítettek. Nem mondható hardcore rpg-nek, mint mondjuk a Dragon Age, ehelyett könnyedebb, emészthetőbb szórakozást nyújtott, és egyértelműen egy szélesebb vásárlóközönséget céloztak be vele. [1]Nem szeretnék túl sokat írni a játék mechanikájáról, mert nem sokminden változott az első rész óta, annyit viszont elmondhatok, hogy sokkal inkább az akció felé lett eltolva a játékegyensúly, aminek én személy szerint nem örülök, de másoknak biztos bejön. Az első óra után az volt a benyomásom, hogy egy rpg köntösbe bújtatott Gears of Wart kaptam, de később szerencsére tompult bennem ez az érzés és ismét elkapott a Tömeghatás, ami az első részben is annyira magával ragadt.Ami először ragadja meg a játékos figyelmét, az a kinézet, ami egész egyszerűen földbe döngölő. Nem úgy, mint egy Final XIII, de még a szintén kimagasló első részhez képest is sokat fejlődött, és eltűntek a bugok, a recegések, a töltési idők is rövidültek, úgyhogy nagyon tisztességesen össze lett kalapálva a matéria. A szinkronhangok még mindig profik, egyedül a zenék tekintetében bírtam volna elviselni egy kicsit több…fantáziát. Egy szerepjátéknak a sarokköve egyértelműen a történet, ami most is pazarr, ám… és ez ismét csak a privát, saját véleményem, egy kis visszalépés az elődhöz képest. Gyakorlatilag minden ugyanaz, csak a felállás változik. Emlékszem, az első résznél a hideg futkosott a hátamon, amikor Saren beszélt, vagy amikor szóba kerültek a Reaperek, ez az érzés most azonban elmaradt. Elég furcsa felállással indít a játék, amit nem akarok lelőni, és a történet ez után is magas színvonalat fog képviselni, csak egy kicsit felaprózódik, miközben gyűjtjük a csapatunkat a végső ütközetre. Szokás szerint az emberiséget kell megmentenünk (szemben az előző résszel, amikor az egész univerzum üdvéért küzdöttünk) és, hmmmm, az első rész története jobb volt. A játékidőre nem lehet panasz, rengeteg olyan mellékküldetés van, amelyek nem kapcsolódnak a játék fő sodrához, ám a történethez sokat adnak. Sok utalás van az előző részre és az ottani karakterünket is átemelhetjük…legalábbis a kinézetét és tulajdonságait, amihez még kapunk néhány apró bónuszt is. Akármennyire hangsúlyozzák is a játékban hozott döntéseink jelentőségét, ezek szerintem nem fontosak, és a befejezésre sem lehetünk túl nagy befolyással (leszámítva, hogy hányan maradunk életben, de ez javarészt az utazásunk közben elvégzett fejlesztéseken múlik). A járműves küldetések megszűntek, helyette nekünk kell végigszondáznunk a bolygók felszínét és egy keresgélős minijáték formájában tudunk nyersanyaghoz jutni, amelyek a páncél-, fegyver-, és hajófejlesztéshez kellenek. Nagyon sokat el lehet szöszölni vele, de a puszta végigjátszáshoz nem feltétlenül szükséges.[2]Amit még mindenképpen el szeretnék mondani, az a fejlett dlc-támogatás. Ezek nagy része ingyenes (amennyibe a kollektorsz edisönt vásároltuk meg, amihez kaptunk Cerberus Network azonosítót), így biztosítva van, hogy még sokszor elő fogjuk venni ezt a remek játékot, ami egyértelműen a generáció élbolyába tartozik.

a legnagyobb webshow//Jace Hall

2010.02.15. in

Elég régóta szemezgetek az általam legjobbnak tartott webshow, a Jace Hall nevével (Warner Bros nagykutya) fémjelzett produkció részeiből, de az első két évad sajnos elég radar alatt futott, ám most, hogy átköltözött az IGN-re, már mindenki számára elérhetővé váltak az új részek. Tessék nézegetni őket, videojátékos szempontbl különösen érdemes. Hihetetlen, hogy ez a srác mindenkit ismer és szinte mindenhova beengedik.[A http://video.ign.com/dor/articles/1062228/jace-hall-show/videos/jacehall_prt_ep3_21210.html]A legúabb és eddig legjobb rész[/A]

Dragon Age, másképp

2010.01.12. in

Pécén ilyet is tud a kicsike. Persze ez nem vigasztalja a konzolos társadalmat, de ez van…

Avatar IMAX másvélemény

2010.01.05. in

Elsőnek talán azzal kezdeném, hogy a bejegyzés nem magáról a filmről fog szólni (amibe csak a faszok kötnek bele, hiszen elég jó lett…szerintem), hanem kifejezetten az imax teremben vetített változatáról, és a hozzá kapcsolódó személyes élményről. Még karácsony előtt lettek megrendelve a jegyek, és mostanra el is jutottunk odáig, hogy megnézhessük ezt az elég erős reklámkampánnyal, hovatovább kifejezetten a 3d-s megjelenítést népszerűsítő marketingdömpinggel támogatott alkotást.Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem ez az első imaxos élményem, több természetfilmet is megnéztem már, ezért nem feltétlenül estem hasra az egyébként igen impozáns megjelenítéstől, amit a film elején láthattunk. ezen túl viszont…elég vegyes érzelmekkel hagytam el a vetítőtermet. Amit eddig nem láthattam a természetfilmek jellegéből követketőleg, a pörgő akciójelenetek, ahol több-kevesebb objektum száguld vadul a képernyőn hol észvesztő sebességgel, hol lassabban. Nos…az ilyen színeknél nálam nagyon elhasalt a produkció (imaxos változata, többször kiemeltem már de ez fontos), mivel ilyenkor a kép, már-már szétesik, és csak nagyon nehezen követhető a mozgás. Amíg a lassan mozgó képeknél nem győzzük megcsodálni a nagyfelbontású kép apró részleteit, addig akciózáskor elég nehezen követhetőek az események. Azt vártam, hogy a sima multiplex (nem 3d-s) vetítés után még többet nyújthat majd a film, de tévedtem. Nem tudom, hogy technológia, vagy a film hibája (én az előbbire szavaznék), de számomra bebizonyosodott, hogy még nem tart ott a mozitechnika, hogy a hangzatos elnevezéseken kívül (real 3d stb) többet legyen képes nyújtani egy hagyományos vetítőnél, kifejezetten az Avatarhoz hasonló filmek esetében (a természetfilmeket már többször dícsértem, így most eltekintenék tőle).Több helyen, több véleményt olvastam a témáról, és elég vegyes fogadtatásra talált az anyag, így meglátásom szerint az én véleményem sem fog jelentősen elütni ezektől. Talán nagyok voltak az elvárásaim, talán a szememmel van valami gond, de számomra nem érte meg 2 hetet várni az imaxos vetítésre, egyáltalán nem nyújt többet a sima multiplexes élménynél, sőt…az akciójelenetek néhol már az élvezhetőség határát súrolták a döcögős megjelenítés miatt.[1]Kicsit furcsállottam az olyan véleményeket, amelyek szerint “ez életem legnagyobb mozis élménye”, de miután felhúztam a szemöldököm, eszembe jutott, hogy ezeknek az emberekenek talán ez volt az eslő 3d-s élményük, és ezért értékelődött úgy fel a matéria. Akik már részt vettek hasonló vetítésen, csak annyit tanácsolnék, hogy ne ragaszkodjanak feltétlenül ehhez a formátumhoz…a film tökéletesen élvezhető hagyományos mozikban, nem kell bedőlni a marketinghengernek, mert ahogy ebben az esetben is láttuk, az nem mindig vezet jóra.A film ettől függetlenük k.rva jó, mindenki nézze meg, aki még nem tette volna!

Tömeghatás, újra

2009.12.22. in

Hamarosan nyakunkon a Mass Effect 2, így gondoltam időszerű lenne ismét elővenni az első epizódot, csak hogy up-to-date maradjak. Következzenek hát a második végigjátszás nyomán fennmaradó gondolatok, némi elmélkedéssel vegyítve, csak hogy ne egy “Bioware FTW” sorból álljon a bejegyzés.Tehát Bioware, igen, szintén a többek között Dragon Age-t is elkövető stúdióról beszélünk, akik olyan klasszikus sorozatokkal ajándékoztak meg bennünket, mint a Fallout vagy a Knights of the Old Republic. Nevükhöz csak kimagasló minőségű portékák kapcsolhatók, ezért senkit nem ért váratlanul a nagy izgalom, ami a Mass Effect bejelentését követte. Csalódni persze a játék megjelenését követően sem kellett, csak az elsimerés hangján lehetett hallani róla, és ez a bejegyzés sem fog kilógni a sorból.Nézzük rögtön a legszembetűnőbb dolgot, a játék kinézetét. A megjelenése óta eltellt bő 2 év mintha szemernyit sem csúfított volna rajta, ma is éppolyan dögösen néz ki, mint amikor a rajongók először emelhették le a boltok polcairól. Látványos, remekül megtervezett és kellően kidolgozott helyszínek fogadnak minket egy vadonatúj sci-fi világban, aminek értékelését szintén csak helyeslő hümmögések kísérhetik. Egy halvány ránc azonban mégiscsak mutatkozik a matéria vizsgált felén, ugyanis 360-on többször lassulás figyelhető meg, illetve néhol hajlamos a megszokottnál többet tölteni, de ezek az apróságok semmit sem vonnak le a játék élvezeti értékéből, csupán a kép teljessé tételéhez jegyeztem meg őket (és azt, hogy a Dragon Age-el ellentétben ezúttal a 360 volt az elsődleges platform és erről portolták pc-re).[1]Az események központjában egy John Shepard nevű tag áll, akinek neve ismerősen csenghet a sci-fi rajongóknak, ugyanis a játék készítésekor még nagyban futó Stargate: Atlantis sorozat főszereplőjét hívták hasonlóképpen (nyilván véletlen egybeesés, persze). Tehát Dzson fogja megmenteni a világot, mint az várható volt, de ne számítson senki holmi elcsépelt klisérengetegre…a játék sztorija nagyon jól van felépítve és kifejezetten magas színvonalat képvisel, mint a Bioware játékok általában. Aki pedig beleszart a ventillátorba, az nem más, mint egy Saren nevű turian, akinek az indítékai finoman szólva is megkérdőjelezhetőek morális oldalról vizsgálva, de mint oly sok esetben, itt sem minden az, aminek először látszik. Kezdéshez ennyi éppen elég, hősünk sok-sok órán át tartó kaland révén menti majd meg a világot, de nem akármilyen módon!A Bioware -nagyon helyesen- úgy döntött, hogy ideje nyitni a tömegek felé, ezért inkább egy akció-rpg hibridet kaptunk mintsem egy tredisünöl hardcore szerepjátékot, ami nagyon üdítő, de néhányaknak talán elveheti a kedvét a tényleges kipróbálástól. Ne tegye! Az anyag teljesen filmszerű jelenetekkel operál, kicsit olyan mint az mgs, soha, egyetlen percre nem érezzük hogy unatkoznánk vagy hogy nincs mit tenni…gyakorlatilag az első perc után látni akarjuk a történet végét, nem számít hogy kin vagy min kell átgázolni hozzá! A szerepjátékos vonal gyakorlatilag kimerül abban, hogy a szintlépésenkénti egy darab skillpontunkat elosztjuk (pompás, ismét egy képzavar!), és a felszerelésünket rendezgetjük…és ennyi. A játék lényegi része kimerül a képesség- és fegyverhasználat megválasztásában. Kicsit olyan érzésem volt, mintha maga a játék teljesen a történet alá lett volna rendelve, ami -tekintve a sztori minőségét és megjelenítését- egy nagyon jó dolog ebben az esetben. Bárki számára megemészthető a stuff, de a sci-fi rajongók azok, akik igazán értékelni tudják ezt a káprázatos és pazarr űroperát.Apróbb hiányosság, illetve visszalépés a kotorhoz képest, hogy a párbeszédünk alakulása során nem változik az arckifejezésünk, attól függően hogy éppen megfenyegetjük vagy megnyugtatjuk az illetőt. További szájhúzásra okot adható elem -főleg az előd fényében- az, hogy döntéseink gyakorlatilag semmilyen befolyással nincsenek a játék alakulására. Egyetlen pont van, ahol el tudok komly változást képzelni, és ez pedig a Ferosi küldetés végkifejlete, ahol is arról döntünk, hogy kipusztítunk, vagy élni hagyunk egy meglehetősen -különös-, alien-szerű idegen fajt (bár ebben a világban leginkább az emberiség számít idegen fajnak úgyhogy elnézést a rossz szóhasználatért). A Bioware azt ígéri, hogy a jelen bejegyzésben taglalt első epizód mentését betöltve bónusztartalmak, és történetbeli változások lesznek eszközölhetőek a második részben. És akkor következzenek a zárószavak, vagyis a fenti bekezdések összegzése. A Mass Effect egy minden szempontból modern és szórakoztató anyag…az ember legszívesebben egy ültő helyében végigjátszaná, de erre azért kevés esély van, köszönhetően a több tízórás időtartamnak, ami a játék kiakasztásához szükségeltetik. Persze végig lehet rambózni könnyebb fokozaton, ignorálva a számtalan mellékküldetést, de ezáltal csak magunkat fosztanánk meg az élménytől. Említettem már, hogy a játék filmszerű jelenetekkel operál, és igen, ez tényleg igaz, azzal kiegészítve, hogy közben azért beszélgetni is kell, bár messze nem annyit mint mondjuk a Dragon Age-ben (csak hogy mindenkinek tiszta legyen: ez nem egy tps). A kinézetet és a sztorit már dícsértem, a zenéről még nem szóltam, de ezen a fronton sem érheti panasz a játékot: modern, sci-fihez illő dallamokat hallhatunk, kiegészítve némi populáris anyaggal, név szerint a Faunts egyik slágerével a játék végén, ami nagyon betalálós lett, miközben a felgördülő stáblistát nézzük. És pont ekkor, amikor a történet katarzisához érkeztünk, majd átlendültünk rajta fogalmazódott meg bennem, hogy egy k.rva jó hollywoodi A kategóriás sci-fi mozit láttunk, ami persze hosszabb mint a három Gyűrűk Ura kétszer, de akkor is egy űropera bontakozott ki a szemünk előtt, egy olyan, amiből alig várjuk hogy kapjunk még. Erre az érzésre még rásegítenek a remek szinkronhangok, amikor például először hallottam az entigonista Sarent beszélni, a hátamon futkosott a hideg. A játék volumenéhez hasonlóan rengeteg díjat bezsebelt 2007-ben, köztük a szokásos Bioware-trófeákat, mint a “legjobb rpg”, “legjobb sztori” és “legjobb saját zene”, de pár helyen még “év játéka” díjat is kapott. [2]Elérkeztünk tehát a bejegyzés végéhez, amikor is rá kell világítanom, hogy noha felröppentek bizonyos pletykák a második rész kapcsán a játék multiplatformosodását illetően, a Bioware a napokban ismét megerősítette hogy nincsen tervbe véve Playstation 3 port sem az első, sem a második rész esetében. Ez szomorú, ugyanis jó lenne, ha egy ilyen játékot minél többen megismernének, úgyhogy mindenkit csak bátorítani tudok, hogy ilyen vagy olyan módon, de tegyen szert egy példányra és álljon neki, mert ezt az utazást nem felejti el egyhamar!

Dragon Age

2009.12.21. in

Mielőtt nekifognék a tényleges, címben forgó játék boncolgatásának, hadd említsem meg, hogy az épp most lefújt Packers – Steelers amerikaifoci meccs…valami iszonyat k.rva jó volt! Holnap (vagyis ma délután) szépen mindenki nézze meg! Megéri.És akkor folytassuk a Bioware legfrissebb portékájával, név szerint a Dragon Age Origins (magyarosítva: Vérvonalak) élménybeszámolójával. Azt elöljáróban megemlíteném, hogy ha megkérdezik tőlem, melyik volt életem “leglegleg” játéka, akkor gondolkodás nélkül vágom rá, hogy a Baldurs Gate 2: Shadows of Amn (kiegészülve a Throne of Bhaallal ofc), no és úgy általában az Infinity-motoros Black Isle rpg-k. Halkan megjegyezném, hogy hamarosan írok egy másik játékról is, amelynek elődjeit szintén a Black Isle készítette a Bioware-nek, vagyis az Interplaynak (ebbe most ne menjünk bele, a Bioware akkoriban még nem volt független fejlesztő/kiadó, ahogy véletlenül most sem az, de ami mostanában az EA, az akkoriban az Interplay volt…tök lényegtelen információ, de a logójuk azért beleégett a retinámba, úgyhogy teszek róla, hogy ti se felejtsétek el), a jogok azonban ma már a Bethesdánál vannak. Does that ring a bell? [1]Ebből a tényből kiindulva érthető, milyen izgalommal vártam a sorozat örökségét magáénak valló DAO-t, bár a kezdeti trailerek és képek alapján nekem nagyon úgy tűnt hogy egy egyszerű hekkendszless lesz a vége (amikor az első trailer végén felcsendül a Marilyn Manson sláger…na az tőrt döfött a szívembe). Az előző generációban megjelent két középszar hekkendszless rész is mindkét konzolra, de nem sok vizet zavartak, úgyhogy én sem törődök velük, főleg hogy annyi közül volt a sorozathoz, mint a Diablónak, de a Dio legalább jó játék volt. A kötekedni vágyók kedvéért elárulom, hogy ez a két cucc sehol nem volt a Snowblindes Champions of Norrathhoz képest…Vissza a témhoz…elég nagyot csalódtam a DAO-ban az elvárásaimhoz képest. Szerencsére a jó irányban, a játék ugyanis szinte maradéktalanul teljesítette az akkoriban még megfogalmazatlan elvárásaimat (micsoda képzavar!) Nem akarom sokáig húzni az időt, úgyhogy elárulom: a Dragon Age teljesen magába szippantott, felidézve sok régi emléket, de nem háborgatva őket, hanem úgy frissebb, újszerűbb játékélményt kínálva szórakoztatott, lágyan, úgy hogy ne legyen fojtogató, de a tv elől se nagyon szabaduljon el az ember. Egyetlen fontos dolgot azonban mindenképpen le szeretnék szögezni: ez a játék pc-re készült elsődlegesen, oda lett tervezve, a két konzolos portot az Edge of Reality ütötte össze, felemás eredménnyel. Bizony-bizony, konzolon elég harmatos lett a grafikai kivitelezés, no nem dizájn, sokkal inkább tecnikai szempontból. Nagy gond nincs vele, a párbeszédek során (arra azért mindenki figyelmét felhívnám, hogy több lesz a párbeszéd mint a harc) jól néznek ki a karakterek, csak amikor a környezetet is látjuk, tűnik fel hogy ennél bizony már láttunk szebbet is. Csorbát szenvedtek a portok még abban, hogy nincs taktikai nézet, de ennek hiánya engem egyáltalán nem zavart, és a játékélményre sincs befolyással. Ahogy az átlagosnak mondható zenei rész sem. A szinkronhangok viszont annál jobbak, többek között a csillagkapus / bolygóközi szökevényekes Claudia Black (Morrigan, jobb személyt el sem tudtam volna képzelni szinkronhangnak) is részt vett a játék készületeiben, aki mellesleg az áncsártid kettős lányt is szinkronizálta (és ezért még jelölték is a VGA-n). A harc- és fejlődési rendszer nagyban emlékeztet az ősére, de valamennyit egyszerűsödött, szerintem senkinek sem okoz gondot eligazodnia rajta. Fontos dolog, hogy a játék immár szakított az ad&d rendszerrel. Számomra ez hátrány, de sokaknak emészthetetlen lett volna, ezért érthető döntés volt az új rendszer bevezetése. Ahogy mostanában Bioware-éknél szokás, a korábbi, jól bevált világ is ment a kukába, ehelyett egy teljesen új univerzumot kapunk, Federlent. Tisztességesen kidolgozták, de az én szívem azért fáj a régi nevekre és történetekre.[2]És így elérkeztünk arra a pontra, hogy szóvá tegyem azt a két tényezőt, ami a legkevésbé tetszett az egyébként ízletes matériában:- Forgotten Realms hiánya. A BG és IWD játékokban szinte lélegzett a többek között Salvatore által népszerűsített világ, nem is szólva a számtalan lehetőségről, amivel a fejlesztők élhettek volna az elmúlt évek alatt a történteket alapul véve.-Ami talán ennél is fájóbb az a zenei aláfestés minőségében történt zuhanás. Jeremy Soule neve talán ismerősnek csenghet néhányótoknak, elvégre ő szerezte a jelen generáció első éveit uraló rpgjének zenéjét is (Oblivion), és ő komponálta a BG 1-2, Icewind Dale 1-2, Morrowind és a két KOTOR zenéit is. Elfogultság nélkül ott a helye minden idők legnagyobb játékzeneszerzőinek dobogóján. Nos, a DAO zenéjét sajnos nem ő készítette…Talán említettem már, hogy a játékban sok a szöveg, amiket ajánlatos is végigolvasni. Számtalan lehetőségünk lesz, amelyek a karakterünk történetét befolyásolják, ezért érdemes többször végigjátszani az egyébként sem rövid anyagot. Mellékesen a cucc 18-as besorolást kapott, többek között az explicit képi megvalósítás miatt is (például a harcok közben nyakig gázolunk a belekben ezért érthető, ha vérrel vegyes izzadtság pöttyözi az arcunkat, miközben épp beszélünk a helyi egyházvezetővel…nagyon jól néz ki, de ha nem tetszik, akkor akár le is nyalathatjuk a kutyánkkal). Magyarítás készült hozzá, de számomra felfoghatatlan módon csak a PC verzióhoz. WTF? Több kötetet kitévő szöveget fordíttatott le az EA (hozzátenném, elég jó minőségben) csak a PC változat kedvéért. Ki érti ezt? fájdalomdíjként kaptunk szép, színes Strategy Guide-t hozzá, ezt már magyal nyelven, és ez mindenképpen pozitívumként értékelendő az EA részéről. [3]Hogy ezek után mi fogott meg a játékban? Nem tudnék rá pontos választ adni. Talán az, hogy 2002-es IWD 2 óta nem éreztem egyetlen játékot sem ennyie hozzám közelállónak. A Neverwiter Nights számomra már valahogy nem volt az igazi, konzolon pedig egyáltalán nem volt jelen a stílus. Talán nagyképűség ilyet állítani, de olyan, mintha kicsit az én ízlésemnek készítették volna a játékot. Megértem, ha valaki csak a konzolos port hibáit látja benne, de számomra ez a generáció legjobb játéka.

Én is MW2

2009.12.19. in

“Ha valamiből elpasszolnak 6 millát, csak nem lehet szar” vetődött fel bennem, ezért kölcsönkértem az emvékettőt (vagy kodhatot, kinek melyik elnevezés a szimpatikusabb). A játék gazdája felhívta a figyelmemet, hogy lehetőleg veterán fokozaton kezdjek neki a kampánynak (“You will not survive”…muhaha), mert egyrészről rövid, másrészről pedig legnehezebb fokozaton is kezsüel. Persze rögtön kaptam az alkalmon, én, az fps-analfabéta, és veteránon nekiálltam szórni az ólmot. Az első pályán álleejtés, és ez az állapot tartott a harmadik végéig, amikorra megszokta a szemem a pazarr látványt. Az utolsó fps amit végigtoltam, az ODST volt, és nah…bőven van egy generációnyi különbség a két játék között. A kinézeten kívül ami rögtön eszembe jutott, az az volt, hogy ez bizony egy rail shooter. Kevés mozgástér, majdhogynem csőben haladunk. Nem baj ez, csak nem árt leszögezni már az elején. A második dolog, amire felfigyeltem, az a hangulat emelkedetlensége, azaz a középszar zene és egyéb hangulatfokozó tényezők hiánya, mint egy jól eltalált történet vagy frappáns beszólások, egy karizmatikus főszereplő vagy akármi a csillivilli grafikán és látványeffekteken túl. Kajak úgy éreztem végig a játék során hogy egy külső szemlélő vagyok, húznak a madzagon, én mozgatom a célkeresztet, de semmi extra. Annak idején a Socom szérián keresztül barátkoztam meg a stílussal, de pár próbálkozás után (graw meg hasonló szutykok) beláttam, hogy nem a stílushoz vonzódom hanem a Socomhoz, ami szerintem etalon az ilyen katonás-lopakodós-kommandózós kategórián belül (persze, az nem fps, de akkor is hasonló). Nekem a vége felé már tényleg csak az lebegett a szemem előtt, hogy kiszedjem azt az x mennyiségű gamerscore-t, amit a veterán fokozatért kínál a játék, rohadtul nem érdekelt sem a (Sziklára hajazó) történet, sem a pályák, semmi. A játékidővel nem volt baj, veteránon valamivel több mint 10 óráig tartott végigjátszanom, és ebbe még nincs benne a specops mód, ami biztos jópofa, csak engem nem érdekelt.[1]Alapvetően persze egy jó játékról beszélünk, nincs neki komolyabb baja, technikailag sem lehet belekötni, csak éppen valahogy nincs neki íze. Aránytalanul túl van lihegve, persze az Activision jól megtolta marketinggel, aminek meg is lett az eredménye, de idén a Killzone 2 egészen biztos vagyok benne, hogy jobb lett nála (hogy a másik riválist említsem, az odst-ben, attól függetlenül hogy megjelenés után rögtön megvettem, k.rva nagyot csalódtam, na annál azért többet ér az MW2).Az egyszer biztos, hogy teljes árat nem fizetnék érte…

Hammer of Purified Flame

2009.12.16. in

Végre sikerült megszerezni a címben forgó mace-t. Habár nem jelent túl nagy upgrade-t a Honored Fang of the Mystics után, egy nagyon szép questchain vezetett el odáig, hogy megkapjuk a fegyót. (igazából már egy hete is meglehetett volna, mert az első Hall of Reflections runomon sikerült megszerezni a questhez szükséges tárgyat (talán az első boss dobja heroicon), csak aztán jól meg is feledkeztem róla. Kicsit sajnálom, hogy végülis nem kellett Sunwellben harcolni, de így is egy nagyszerű eventet láthattunk. [1]

Re: Pár kép (ticsi)

2009.12.15. in

Valaki magyarázza el nekem legyen szíves, hogy mi különbség az emósok és a gruftik között…melyik akar öngyi lenni és melyik nem? Múltkor legruftiztam az egyik magát emósnak tartó ismerősömet (na ilyen mondjuk nincsen sok), de ő azt se tudta mi az a grufti, úgyhogy tőle nem tudtam megkérdezni, hehe.