Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

JeTi

by JeTi

20 napos after party

2012.01.20. in

Ahogy a cím is árulkodik, kicsit ráhúztam a szilveszteri afterezésre, viszont nem indult éppen optimálisan az évem. Azt tudni kell, hogy három műszakos, folyamatos munkarendű melóm mellett 5 év után most volt először szabad szilveszterem. És nem azért tartott ilyen sokáig a buli, mert annyira jó lett volna, hanem mert elszakadt a jobb oldali térdkalács szalagom.A dolog előzménye az, hogy kb. 15 évvel ezelőtt kosárlabdázóként mindkét oldali térdemet meg kellett műteni. Úgynevezett ugrótérd szindróma volt a diagnózis, és a fent említett térdkalács szalagból (patella ín) egy vékony háromszög alakú darabot ki kellett metszeni, illetve a térdkalácsom alsó csúcsát le kellett kicsit reszelni. Ennek köszönhetően legalább fájdalom mentesen tudtam járni a továbbiakban, viszont két vékony kis csík maradt a szalagból, ergó meggyengült. Eljött ugye a várva várt szilveszteri buli, két csajjal táncolgattam, egy baráttal, meg egy ex-szemmel. Toncsitól (az énekes) a kedvenc számomat kértem, [YOUTUBE]VvJRSfD-Rvs[/YOUTUBE]amikor is hirtelen hátulról-oldalról puff bele rúgtak abba a kábé 1-2 négyzetcentiméteres részbe, ahová pont nem kellett volna. Hozzáteszem, tök véletlenül! Jöttek is egyből segíteni (ahogy szokás ilyenkor), hogy álljak fel, csak ez nekem nagyon nem ment, iszonyatosan fájt. Mondtam nekik, hogy nem, ez most nem az a szituáció. Fetrengten vagy 10 percet, egy srác meg egy csaj oda is jött, hogy segítenek, meg hogy jól vagyok-e, de a fájdalomtól nem tudtam koncentrálni. Lehetséges, hogy ő volt az. Nem haragszom rá egyáltalán, tényleg (remélem!) véletlen baleset volt, és nem is tudhatta, hogy gagyi a térdem.Úgyhogy mentőt kellett hívni, mert nem tudtam ráállni, és behajlítani sem. A térdkalácsom egy kicsit felcsusszant :)Irány a baleseti. Na ez külön sztori. A röntgenig viszonylag gördülékenyen is haladt a dolog.[1]Ezt rögzíteni kell, irány a gipszelő. Ott ért az első hideg zuhany. Tök lelkiismeretesen begipszel a csávó, majd elővesz egy tasakot. Aszongya egy darabig ez még úgyis rajta lesz a lábamon, úgyhogy itt van fürdőzsák. 2.500 Ft-ért megvehetem. Elgondolkodtam, mondom majd megoldom másképp. Erre aszongya ok, gurítsam ki magam valahogy a kerekes ággyal, aztán jó napot kívánok. Mondom fasza.Megyek, pontosabban gurít az exem a dokihoz, megvizsgál. Hát ezt műteni kell, holnap vagy holnapután. Mondom rendben. Megyünk át az osztályra, ácsi – szól egy doki. Azt ne gondoljam, hogy most én sürgősen meg leszek operálva, lévén nem életmentő műtét, és prioritások vannak, akár egy hét is eltelhet, mire kés alá kerülök. Szóval döntsek! Vagy befekszem, és ki tudja mikor megcsinálnak, vagy mentőt hívnak, és hazamegyek. Mondom akkor nem kérdés, húzok haza, és keresek egy másik kórházat.Így adódott az, hogy apám értem jött, és elvitt vidékre abba kórházba, ahol 2003-ban dolgoztam a sebészeti osztályon. Az ex-kolléganőim kitörő örömmel és ujjongással fogadtak: “Dolgozni nem akarsz nálunk, jössz inkább betegnek?” :). Legalább ismerősök ápoltak.A műtét napja is eljött, már vittek a betegszállítók, de az altató orvossal még nem sikerült konzultálni. Mindenképpen szundit szerettem volna, mert a korábbi térd műtéteimnél az első alkalommal altattak, a másodiknál pedig úgynevezett spinál, tehát gerinc érzéstelenítés. Na az agyfasz volt, kurvára fájt, és kábé hatodszor talált bele az anesztes csaj. Nem is volt gond, altattak. Mikor kihoztak a műtőből, iszonyatosan fájt. Kaptam csípőbe egy algopyrin ínjekciót. Állítólag nagyon csíp, de nem éreztem semmit, eltörpült a fájdalmam mellett. Hamarosan jobban is lettem, azóta szerencsére nem is fájt.Amellett, hogy kaptam “érdekes” szobatársakat, a kistesó végig velem volt :D[2]A jobbomon egy piás állatorvos feküdt, aki “szerencsére” két napot az intenzíven töltött a nyílt könyöktörés műtétje után. Velem szemben pedig egy őrült, aki táltosnak tartotta magát. Be nem állt a szája, de szerencsére szeretett aludni. Akkor meg mondjuk horkolt mint állat. Kicsit megijedtem tőle, mikor jött, és elkezdett kipakolni. Egy hosszabbítót vett elő, és egy kék(!) izzót. Mondom úristen, mi lesz itt?! Mikor kihozták a műtőből, a feje felé aplikálta, hogy az neki kell :D. Ő egyébként energiával gyógyít, és specialitása a friss baleset, és kézrátétellel küldi. Magát is próbálta kúrálni, de valamely oknál fogva nem sikerült.[3]Aztán eljött a nap, mikor lábra állhattam. Ehhez kaptam is egyet az osztályon lévő három darab trabant közül. Elég vicces, volt, de elég hamar megszabadítottak tőle. Elkezdtem nélküle járni, mert másnak nagyobb szüksége volt rá.[4]Látszik rajta egy úgynevezett rögzítő, amely a gipszemet lett volna hivatott kiváltani, de természetesen kicsi lett a lábamra.Szép kis kaland volt, lenne még mit mesélni, mert elég sok érdekes dolog történt velem közben. De az egy másik történet lenne. 🙂

by JeTi

A postás mindig kétszer csenget?

2011.04.22. in

A sztori két hete szerdán kezdődött, amikor második alkalommal rendeltem a zavvi-tól. Első alkalommal két játékot is rendeltem, és a “szokásos” 5 munkanap alatt meg is érkezett a küldemény. Óriási öröm volt, mikor csengetett a postás, kettőt, így ebből rögtön tudtam, hogy megérkeztek a csomagok. Szóval szemeztem már egy ideje a jóárasított Batman Arkham Asylum-mal, így két hete szerdán le is csaptam rá. Jól is tettem, mert egy-két nappal később meg is emelkedett az ár három fonttal. Reméltem, hogy majd ezúttal is 5 munkanap alatt ideér, tehát következő hét szerdán vártam a két csengetést. [1]A dolog pikantériája, hogy a múlt héten is, és ezen a héten is éjszakás voltam, ami annyit jelent, hogy reggel hét körül kerülök ágyba, és itt a kerületben az eddigi kábé 7 év tapasztalatai alapján a postás 11-dél-13 óra magasságában szokott érkezni, így viszonylag kevés ideje marad az embernek, hogy kialudja magát. Legalábbis az ágyból kipattanva kell rohanni ajtót nyitni, nehogy lelépjen a kézbesítő, és esetleg egy cetli postaládába helyezésével közölje, hogy fáradjak be a posta hivatalba, és vegyem át a küldeményt személyesen. Tehát rá vagyok izgulva a csengetésre.Múlt hét szerdán nem volt semmi féle csengetés. Gondoltam segáz, írták már mások is, hogy egy ideje nem érkezik meg a “szokásos” 5 nap alatt a csomag. De itthon leszek a napokban a kérdéses időszakban, úgyhogy seráfitty. Majd pénteken csengettek! Egyet. Gyanús! Bazi gyorsan órára pillant, hogy “ki zaklathat éngem délutáni pihenés közben” (-Milyen Péter?-ből idéztem :D), két óra. Belefér. Ágyból kipattan, csillogó szemekkel rohan az ajtóhoz, és kiabál, hogy rögtön jövök, csak magamra kapok egy nacit, meg hozom a kulcsot. Egy nőci volt, nem a szokásos zöld ruhában. Szintén gyanús. Egy mammer volt az, aki pénzt gyűjt. Váá, mondom ezért keltem fel? És most már vissza sem tudok aludni, remek! Akkor ezen a hétvégén sem kezdem el a cuccot.Már kezdtem is lemondani a dologról, mert írta valaki, hogy 35 nap után érkezett csak meg neki valami. Mondom akkor még bőven benne vagyok, úgyhogy kár izgulni. De ma reggel meló után valamit éreztem: ma tutira fog jönni a postás! És milyen jó lenne, mert végre három szabadnap egymás után! De király lenne! Hétkor ágyba is kerültem, és igyekeztem minél előbb elaludni, hogy tudjak rohanni az ajtóhoz, a már jól bevált séma alapján. Egyszer csak csengetnek. Megint egyet! De nem izgat, rohanok! Kilenc óra. Ilyen korán? Kinézek az ablakon, a postás! Óriási öröm, király! Ezt jól megéreztem. Le is nyugodtam, higgadtan nyitom az ajtót, mire mondja a kézbesítő, hogy lehet, hogy nem jó helyen jár. Kérdem, miért? Mert X. Rékát keresi. Jaa, jó helyen jár, átveszem a csomagját. De fizetni is kell. Uhh, mondom mennyit? És akkor jött a csaj, és átvette magának 🙁 Borzasztó, alig tudtam visszaaludni!És majd ezután jön majd valamikor a Resident Evil 5., amiből két példányt rendeltem, de még nincs raktáron, és május 19-ei dátummal ígérik a beérkezést. Ezt a hacacárét még egyszer át kell majd élnem? Úristen! Szóval a premier játékoknál (Resistance 3., Uncharted 3.) lehet, hogy inkább egy itthoni boltban indítok majd előrendelést. Nem szoktak olcsóbbak lenni az újak a zavvi-n, így lehet jobban járnék. Legalábbis az idegrendszerem biztos :D.

by JeTi

that’s all folks

2010.09.11. in

De amíg nem találkozunk, had meséljek el egy sztorit, ami épp most esett meg velem, hogy tudd, milyen ember is vagyok! Adódott, hogy ezen a héten a mai volt egyetlen szabadnapom, és egy kollégám este nyolckor felhívott, hogy mennyünk valamerre. Ő idősebb nálam egy kicsivel, de ez hosszú história (érettebb, és felvilágosultabb (ez most még mindegy) vagyok nála). Elvittem két jó helyre, holott én délután műszakban leszek, de mindent a barátaimért – mega jól érezte magát, és nem gondolta volna, hogy ilyen is van. A lényeg, hogy már én is jöttem volna haza emberi időben, csak még kint eligazítottam egy portugál fiút az Oktogonhoz a fossá ázott térképe alapján a szakadó esőben. Megmutattam neki, és még el is kísértem a megállóhoz. Nem volt nagy kitérő nekem, csak pár perc. De amíg ezt mutattam neki, jött egy srác, hogy ezt a cangát odaadja kétezerért. Mondtam, hogy kösz nem kell. Portugál srác lead a buszmegállóban, irány haza, és még megkívántam egy pizzás csigát. Ki jelenik meg ekkor? A “cangás” srác, hogy ezerötér’ odaadja, csak fizessen már végre valaki (később volt már ezer is!). Mondom már találkoztunk, az előbb még kétezer volt.Megkérdem álnaívan, hogy mire kell. Mondja fűre. Mondom nem etetsz meg! A fű nem okoz ilyen addikciót, hogy egy drága cangát egyik pillanatról a másikra ennyivel olcsóbban adsz (meg eleve…). Képben volt, de nem emlékezett rám.Tapogatóztam, ismét álszentként: mire kell a zsé? – Mondta: kajára. Akkor tessék, itt az egyik csiga. Jóízűen bemajszolta. Majd beszélgetni kezdtem vele. Ugye, hogy nem fűre kell, nem most jöttem a falvédőről. Igen – mondta- jól látod, hernyóra kell, meg a csajomnak is. Én 22 vagyok, ő 20, de csak ezzel tudom magam mellett tartani, megígértem neki. Ő az őseivel lakik, engem tiltanak tőle, mert most jöttem ki ötödször az elvonóról. Van egy bátyám, külföldön dolgozik, az öregeim már nem élnek. Amikor tud, ő foglalkozik velem.Folytattam a beszélgetést (részleteket most kihagyok, bratyiztam vele): leszek a támogatód, csak gyertek le a szerről! – Válasz: itt van ez a sapesz, négyezernyolcér’ vettem, öccázér’ a tiéd! – Kérdem, nem figyelsz rám? – De igen, te egy tök jó ember vagy, tisztellek! (Közben mellettünk épp elkapnak a jardok valami arcokat – kérdem ismered őket? – Igen. – Ne aggódj, én tiszta vagyok, csak beszélgetsz velem)Folytatja: a csajom a sarki pékségből imádja a sajtos-virslist (én is, mega jó kaja), csak legalább arra tudjam összeszedni a két kilót! Mert az apja pont ma reggel engedi majd, hogy találkozzunk. – Válaszom (miközben folyamatosan próbált még lehúzni egy-két filléres semmivel): itt van a maradék négy kilómból kettő, de ne a szerre alapozd! Vegyél neki egy sajtos-virslist, rögtön nyit a pékség, és gondolkodjatok a lejövésről komolyan!! Meséld el neki a beszélgetésünk, és hogy honnan van a kedvenc csemegéje!Megköszönte szépen, majd haza indultam. Még egyet próbált kérni, de mondtam neki, hogy okos ember vagy, menj melózni, oldd meg!!!Majd a távolból hallottam még egy köszönömöt… Ami tényleg szívből jött!Remélem tudtam hatni rá! Nem vagyok naív ember, sőt! Hatással vagyok a többiekre, és hiszem, hogy hallgatnak rám! Bízom benne, hogy az a kétszázas jó helyre került, és a gondolataim is!!!Erre születtem, bízom benne, hogy (most is) sikerrel jártam…