Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

Gulandro

Ég veletek!

2011.05.11. in

nagyon csúnyán unom már ezt PSCnem érdekelnek a demagóg módon megfogalmazott híreknem érdekelnek a nevetségesen pontozott játékkritikáknem érdekel, hogy ilyen vagy olyan a közösségde hogy sokadszor … nem is számolom már … kitörlik egy blogbejegyzésemeteltüntetik mire egy fáradt nap végén hazaérekhűlt helyét találjam, mintha csak valami vacak összeesküvés elmélet lenneés tudjam, hogy kb milyen kvalitású emberek mernek ilyet csinálni más leírt gondolataivalmaradj magadnak PSC … végeztem veled

Mozi, mozi, mozi, amund #3

2011.05.09. in

Ismét ki kell adnom magamból több filmről pár sort mert sok lesz … nagyon sok. Rövidebb, hosszabb vélemények lesznek, de ahogy lenni szokott, a mennyiség nem tükrözi feltétlen a filmek minőségét. Mennyire egy világvégi dolog a filmkritikák mai szintje … körülbelül, mint a játékoké. Na, hegyibe.Ha már SK időszakot élek akkor kihasználtam az alkalmat és a Haven sorozat mellett a Hasznos holmikat is pótoltam egyszer és mindenkorra. A film kellemes szimulációja a gonosz által megkísértett kis hegyvidéki közösségnek (igen, annak a fiktív történetnek amit SK negyven éve ír). Zseniális színészi játék és, igen, komoly atmoszféra lengi körül a filmet. Mindig újra és újra meglepődöm ha régi klasszikusokban főhősként látom Ed Harrist.Keleti témában első a sorban a Reign of Assasins ami érezhetően a wuxiák újraélesztését tűzte ki maga elé célul. Ehhez meg volt a pénz, a szándék és a rendező (John Woo) is, az eredmény csinos is. De jajj … elrepültek az égek és mostanra senkit sem érdekel ez a téma. Max engem. Pedig a tehetséges színészeket és harcművészeket felvonultató filmnek simán van helye a Tigris és Sárkány-Hős-Repülő török klánja sorban. Lám, mégsem jutott el hozzánk.Újabb meglepetés az első jó Jackie Chan film amit láttam. Persze, minden JC film szórakoztató, de azért kámón, egy gyengébb Bud Spencer film szintjén mozognak. Namost, a Little Big Soldier (Katona) olyan mint a BS filmek között a Zsoldoskatona. A legjobb és a legérettebb, szórakoztató képes maradni amellett hogy vállal mélységet is megmutatni a főszereplő történelméből. Nagyon nagy és nagyon pozitív meglepetés volt nekem.Még mindig keletről jő Detective Dee and the case of the Phantom Flame. Az idei Sherlock Holmes alternatíva nem kisebb célt tűz ki maga elé, minthogy a méltán híres angol detektívnek egy hihető keleti variációt teremtsen. A világ holnapi urai már most elkövetik a nyugati filmkészítés első nagy hibáit? Azt ugyan nem tudom megmondani most még, de ez a film is valami egészen parádésan ötvözi a wuxia filmeket a helyszíneléssel, az epikus történelmi színeket a logikus krimivel. Nagy jó.Még mindig kelet, de már thai ízek: imhol az igazi Ong Bak 3. A hányattatott sorsú trilógia befejező része amellett, hogy közvetlen folytatása a második, vegyes értékelésű résznek tökéletes kört ír le, ami az első filmre utal. Tony Jaa immár rendez, producer, történetír és pofoz is, elefánt fétise látványosan az egekben. Ennek a faszinak komolyan ez volt a jele oviban. Nem meglepő. hogy sokáig azt a filmjét ismerték Ong Bak2-nek, aminek a története ennyi: ”Ellopták a fáncsimat. Nagy hiba volt.”Újabb pótlás volt az Inszomnia eredeti, kilencvenes évek béli verziója (amit később Nolan dolgozott fel). Északi hangulat, ami a Killing sorozatot jutatta eszembe. Szinte érezni a csípős jeges szelet. A szokatlan, formabontó thriller(?) nekem a feldolgozással egyetemben igen nagy kedvencem lett, pedig az utóbbi igazán „nolenista” és még Pacino is szerepel benne, akit nem kedvelek. Vagy mi is az a filmes kifejezés amit Nolan nevéből ered manapság kritikus körökben?És pótlás még mindig a Zodiákus, amit kétszer néztem meg. Nem, nem azért mert annyira tetszett volna, egyszerűen olyasvalaki állította határozottan, hogy pedig az jó, akinek filmes véleményére nagyon sokat adok. Mégsem éreztem, hogy mi van ezzel a filmmel amit ennyire és ami ennyire … A legjobban az a rész tetszett amikor a Piszkos Harry egy részlete ment a moziban. Olyan ez a film mint amikor a Spektrum dokumentumfilmjeiben a történelmi eseményeket tehetségtelen, néma színészek eljátsszák. Itt az volt a különbség, hogy tehetséges és remek színészek is voltak, de ettől nem lesz érdekesebb egy dokumentumfilm sem. Ma: Robin Willams és a Delfinek, Holnap: Robert Downey Jr és a sorozatgyilkosok, jövő héten: „Devon” és a nindzsák (ez utóbbi létezik).Megint SK, egy érdekes fajta. A Tortúra. Az ilyen művek azok, ami miatt mindig figyelemre érdemesnek tartom az írásaiból készült alkotásokat. Nem tudom azt mondani, hogy kortalan remekmű, de hajnali egykor elindítva álomtalanul tudtam megnézni, mert annyira lekötött a lélektani folyamat. Ebből érteném, hogy mi az a thriller és mi az amiről beszélnek, de ebben meg nincsenek szörnyek. Vajon tudok még ugyanúgy nézni Kathy Bates-re?Elkeseredésemre, hogy a táborozás ideje maradt lemaradtam egy játék licitjéről megnéztem a belőle készült filmadaptációt. A Forbidden Siren vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Az első fele konkrétan unalmas, a közepe a megszokott japán horror, a vége viszont egy nagyon érdekes és értékes csavar ami (lehet a hajnali óra miatt), de meglepő volt és nem számítottam rá. Az ilyenek miatt érdemes keleti horrorokat néznem. Kíváncsi vagyok, hogy ezek után mennyi és mi köze van a játékokhoz.Az elmúlt napokban (amikről lesz részletes beszámoló is) azon merengtem, hogy miért szeretek én filmeket nézni és miért érzek késztetést, hogy írjak róluk aztán. Akinek a „megfejtése” a legközelebb áll majd a szubjektív igazsághoz, az vendégem egy mozira. Határidő a hétvége mondjuk …

Gondolatébresztő: Silent Hill vs Alan Wa

2011.05.02. in

[b]Ezúton is szeretnék elnézést kérni blogom hűséges olvasóközönségétől, hogy ennyire figyelemhajhász címet választottam legújabb elmezavaromnak. Szerettem volna mindkét játék célközönségének felkelteni érdeklődését és személyes véleményemmel egy újabb színt felvinni korunk játékainak netes palettájára.[/b][1]Persze, azt már többen is sejthetik érdemben, hogy ez a bejegyzés (is) csak egy olcsó kiskapu korábbi ígéretemről, hogy ismertetőt nem írok újkori játékról. A helyzet azonban egy kicsit bonyolultabb ennél, ugyanis ha rendes ismertetőt írtam volna a nemrég befejezett Alan Wake játékról az inkább lett volna egy esztelen vagdalkozás és annak bizonygatása, hogy az mennyire szar játék. Így talán több esélyem lesz rávilágítani, hogy miért is az (szerintem).Közelítsük meg egy kicsit távolabbról is ezt a játékot, mivel az utóbbi időkben csak egyféle módon tudja magát a bulvárra mindig hajlamos netes magazinok főoldalán tartani, amikor is az új Silent Hill Downpour játékot hasonlítják rajongók/újságírók az Xbox 360 exkluzív programjához. Tény, az összehasonlításnak egyrészről van helye, hiszen mindkét programot „európai” fejlesztőcsapat alkot és a helyszínekben, küllemben és játékmenetben is felfedezhetőek alapvető hasonlóságok.Másrészről viszont az összehasonlításnak nem sok értelme van (egy kicsit magasabb szférában) hiszen az új Silent Hill készítői azt állítják (és teljesen igazuk is van), hogy ugyanezen elemeket az AW koppintotta az SH sorozatról (illetve a közös ihlető ősöktől … blöe). A Remedy csapata pedig (bár őket már nemigen kérdezi senki valamiért) azért nem tarthatják érdeminek ezt az összehasonlítást, mert az ő játékuk nem horror játék és ezt mindenki jegyezze meg magának végre egy életre. Hmm …Az asztalomra teleportált Limited/Collector’s Edition doboz alapján ugyanis az Alan Wake egy pszichológiai akció thriller. Így, nagy betűkkel a borító és a játék tokján is így, nagy betűkkel (direkt szóismételtem kivételesen). A thriller műfaja eddig nem igazán képviseltette magát külön a játékiparban … és ha őszinték akarunk lenni, akkor ez a filmek világában is egy öszvér dolog. Nem igazán tudnék olyan definíciót adni, ami úgy kettéválasztaná a horrort és a thrillert, mint Mózes a Vörös tengert (hogy ez hogy jön ide …).Szeretem a rossz játékokat, az Alan Wake pedig egy rossz játék … amit nem tudok szeretni. Azért szeretem a rossz játékokat, mert mindig elgondolkodtatnak azon, hogy milyen is egy jó játék, miért szeretem az adott stílusban megjelent értékesebb programokat … és hogy mit kellene venni estére a boltban mielőtt bezár. Az Alan Wake egy tökéletesen ilyen thriller-program … ami közben csak arra tudtam gondolni, hogy miért szeretem jobban a Silent Hill horror-sorozatot.Sok játéknál van így, hogy a legértékesebb együtt töltött idő az amikor hazaviszed a megszerzése után. Az a varázslatos első közös szárnyalás, mikor már a zsákodban van az anyag és már elképzeled, hogyan fogsz tőle repülni. Izé, szóval értitek. Gyerekként is imádtam az ilyet mikor hazafelé nem tudtam levenni a szemem a becsomagolt G.I.Joe katonáról, PS2-n is ilyen volt a Dirge of Cerberus mámoros hazavitele és még jó pár ritkaság beszerzése, amikkel a zsebemben nem gondoltam céltalan életem sötét sarkaira és a hűtőben várakozó tömény italra.Késő éjjel léptem ki a kertkapun és indultam neki a jól, rosszul kivilágított utcának. A gazdagabb környékekre jellemzőbb valamiért, hogy míg a kertekben hat-nyolc mozgásérzékelős reflektor is ugrásra készen áll, kint az utcán két pislákoló lámpa magas fákkal és sövénnyel takart árnyai között szinte bármi megtörténhet. Külváros lévén alig valami zaj, meg is indulok a kerítések tövében. Elővigyázatosan nem tettem be a fülhallgatót, fejben próbáltam belőni, hogy a tömegközlekedés nélkül merre érdemes gyalog mennem. Nem hallom, nem látom, de tudom, hogy valahol a bal oldali sötétségben a Rákos-patak fut betonágyban, elhagyott játszótér, a távolban egy ló nyerít az istállókban. Tekintetemmel a legközelebbi fényfoltot keresem a sötétségben, próbálom kitalálni, hogy mennyire lehet tőlem és reménykedek, hogy már az a fő út …… de nem, elérve csak egy búsan fölém hajló póznán bogárglóriával ragyogó lámpa. A sötétség a fénybe lépve csak tovább mélyül, az addig már valamennyire felismerhetővé vált kontúrok ismét elmosódnak és egy újabb sövényrengeteg vár csak a tovább. Beszélgetés foszlányai jutnak el hozzám, ilyen távolságból értelmetlen halandzsává torzulva, de emberi. Mégis úgy próbálok haladni, hogy elkerüljem őket. A távolban egy autó fényszórói tűnnek fel, szinte a semmiből és tűnnek el ugyanúgy csalóka lidércfény gyanánt. Csak bekanyarodott … nyílván, de mi van ha mégsem?Aki ismeri az AW játékot a fentieket könnyen veheti egy hevenyészett fan-fiction próbálkozásnak. A helyzet az, hogy semmit sem túloztam vagy változtattam meg, egészen pontosan így keltem át a Kőbányát és Zuglót elválasztó erdős részen táskámban az akkor még ki sem próbált játékkal. A programban ugyanis végig ez a fénytől fényig tartó vesszőfutás lesz a feladatunk, a részünk a történetből. Hogy ez szerintem miért rossz vagy miért nem jó? Tök hangulatos és még nem is írtam le annyira szarul.A helyzet azonban az, hogy a játék közben az jutott eszembe ennek a hasonlóságnak a realizálása közben, hogy míg az Alan Wake TÉNYLEG csak erről szól, ezt látod, ezt csinálod, addig a Silent Hill ugyanezt a hatást éri el nálam, de anélkül, hogy TÉNYLEG ezt kellene csinálnom a játékban a főszereplővel. Nem tudom ez mennyire érthető így, de teljesen más művészi eszközökkel (mert azok) éri el ezt, ahol az Alan Wake csak egy játékelemmé alacsonyítja le és alkalmazza unalomig.„De hát ez nem is horror” mondja Remedy „ez egy thriller, Stephen King legnemesebb hagyományai szerint!”. Ez lehetséges, nagyon nem szeretem Stephen King írásait. De ha szeretném sem hiszem, hogy tetszene az, hogy minden írásából bepasszíroznék valamit a játékomba a poltergeist tárgyaktól a horror író főszereplőig szinte mindent, amit csak elbír tartalom manapság. Ez még a „mesternek” sem sikerült a Sötét Torony ciklusban, bármit állítsanak a rajongói. Annak is most kezdi az amerikai álomgyár gépezete az eladhatóvá tételét és újracsomagolását. Kíváncsi leszek rá …A Remedy fenti állásfoglalása más szempontból is fontos. Amikor kidurrant a lufi és kiderült, hogy a M$ nem elégedett az eladott mennyiséggel AW ismét a címlapokra került (15 perc hírnév ugyebár). A Remedy azzal vádolta meg a kiadóját, hogy nem reklámozta be eléggé a terméket és nem jutott el elég messzire a híre, a M$ pedig azzal vádolta a készítőket, hogy tévesen kommunikálták le a játékosok felé (is), hogy tulajdonképpen milyen játék is várható. Kinek adjunk igazat ebben a kérdésben?Képzeljük el a 3-4 évvel ezelőtti állapotokat, az új SH nem tarol akkorát mint kellene „nem elég régi és nem elég új” egyszerre. A M$ akkor már derékig áll a Remedy évek óta tolódó játékának pénzelésében, látja a mutatókon és a fórumokon, hogy egy emberként vágyik a nép egy újkori horror-klasszikusra. Finom utalásokat tesz a készítő stáb felé, hogy milyen játékot remél kész termékként … amiért ugyebár már jó ideje fizet. Szerintem ez amúgy tökre normális. Összeesküvés elméletemnek táptalaja a CE bónusz lemezén található kiadatlan előzetes, ami egy egészen más történetet és játékot ígér … meglepően mást, jól láthatóan kihagyott részekkel tarkított darab.Másrészről fontos, hogy én ugyebár nem szerettem soha a horror cuccokat. Komolyan nem. A hazai dévéd kiadás különcsége révén a Kísértetjárás vezetette be ebbe a világba végérvényesen. Ekkoriban már lehetett hallani és talán már látni is a Bright Falls című élőszereplős minisorozatot, amivel az Alan Wake számára teremtettek előzményeket. Talán többen emlékeznek rá közületek is, valami egészen kivételes és igényes kis rövidfilmek voltak azok. Nagyon el tudtam volna nézni belőlük többet is még.Szóval a kiadó aki mindezt finanszírozta tényleg, vicc nélkül nem azt kapta amit várt és a rajongók sem … talán túl sokat változott a koncepció az évek során? Talán már maguk a fejlesztők sem látták a fényt az alagút végén? Egy értékes cikkben a netes író egyértelmű párhuzamot is von az AW egyik jelenetében megismerhető frusztrált művészekkel teli szanatórium és a Remedy stábjának mindenkori lelkülete között. http://www.escapistmagazine.com/articles/view/issues/issue_291/8609-To-Die-at-the-Hands-of-Your-Own-CreationA marketinges hazugságokba és összeesküvésekbe bele sem mennék, mint a lámpa megjelenését innovatív megváltásnak felfújó sajtó és egyebek. A fény és sötétség harcának játékmenetbe való átültetése is éppúgy az Alone int he Dark sorozathoz kötődik mint ahogy a tökélyre vitele a Silent Hill kapcsán és alkalmazása a Half-Life akciójátékaiban. Abba meg már bele sem mennék, hogy az új, de népszerűtlen Alone in the Dark egy igen komoly lapáttal tett rá erre a játékelemre … de igaz, hogy amögött meg ugye nem volt egy M$. De persze én kérek elnézést: a videojáték thrillerek hosszú(?) sorában az Alan Wake vezette be … persze. Csak nehogy kiejtse valaki a száján a Fahrenheit és Condemned címeket, mert akkor minden a levegőbe repül és támadni kezd.Jogos lehet a fentiek elolvasása után az a vélemény, hogy frusztrált soraimat csakis annak köszönheti a játék (megint), hogy volt pofája exkluzív M$ címként megjelenni. Ez nem igaz, én szívemen viseltem mindig is a játékaik sorsát, hiszen a Lost Odysseyt is a kor legjobb játékának tartom. A Metal Gear Solid pécén pedig ugyebár nekik volt köszönhető … Hohó! Pécé! A platform eredetileg az AW érkezett volna … amire aztán soha nem jutott el. Mert hogy jobb és könnyebb is egyféle vasra csinálni. Biztosan így van, nem értek hozzá és nem kapok pénzt érte, hogy másként vagy pont így gondoljam.Az ígéretek nem betartása azonban komolyan szíven ütött. Mindenen felül. A játék szög egyenes … horrorjátéknak komolyan egy vicc, egy pillanatra nem izgulhattam soha, akciójátéknak csapnivaló, az innovációt én nem találtam meg, de a kétszáz egyforma ellenséget igen. Ezt mégis hogy gondolták? Megmondom én! Ismét tanultunk valamit egy rossz játék által: a thriller az egy olyan, ami egyformán rossz akciónak és horrornak is, de (nagyon) szólni akar valamiről. Tessék, a nap végére még definíciónk is lett. Ma sem keltünk hát fel hiába!Aki meg már idáig is eljutott annak tényleg hálás tudok lenni. Nekik elmondom, hogy három jelenete tetszett a játéknak: amikor egyszer elég sokáig engedte a program, hogy hegyet másszak és ne a követendő irányt kövessem egy rejtett cuccért, amikor éjszaka az old-school kocsit vezethettem kicsit a sötét erdőben és mikor egyszer a köd elültével felnéztem az égre és cserkész korom tájékozódási futásainak emlékével haladtam pár percig a csillagokat követve. Remélem ilyesmik lesznek az új Silent Hill játékban is, mert ha igen és emellett még igazi SH is lesz akkor nekem már jó. Az Alan Wake egyébként ha folytatódna komolyabb nehézségbe ütközne a címe miatt mint az SH. A CE tartalmára még külön visszatérek majd … de most már kell az a Johnnie Walker.

C64: Sword of Honour – hárdkór ninnya

2011.04.24. in

[b]Eljutottam játékos pályafutásom egyik újabb mérföldkövéhez, mikor 2011-ben sikeresen végigvittem egy Commodore 64 játékot és ezalatt két jó joystickot törtem ripityára.Több lemezes játék, HÁRDKÓR NINNYÁK, LOAD”*”,8,1-READY-RUN![/b][1]Már a TOP 10-ben kiemeltem milyen büszke vagyok erre az eredeti, dobozos játékomra. Igazi nindzsás! Na jó, komolyodjunk mert sosem lesz ebből ismertető. Szóval mivel éppen nem volt máshoz kedvem és érzelmileg illetve szexiálisan magamra maradtam hamar tennivaló után néztem. Érdeklődésem fókuszába hamar ez a jól rejtőzködő klasszikus került (HISZEN NINNYÁS!) és miután a Pecsát megjártam két dobozos (és drága) joystick reményében be is üzemeltem a gépet.Van valami fenséges ezekben a C64 kori játékokban. Már nem tévéjáték, de messze nem Nintendo … talán a személyi számítógépek hajnalának varázsa is. Ilyesmit érezhettek az aviátorok is. Dübörög a C64 SID zenebonálója, ostromolnak minket a pixelek és közben a sarokban szüttyög könnyeivel küszködve valami jelen generációs masina. Nosztalgiából játszunk vagy hisszük hogy valóban visszakapunk valamit? Gonosz szellemek hatása ez?[2]A sógun becsületét jelentő kardját ellopták (na ne bassz) és a gonosz hadúr ezt a lehetőséget akarja kihasználni a hatalomátvételre (neőrjíccsé má meg) ezért a sógun a leghűségesebb orgyilkosát (NINNYA) küldi el a rejtett kastélyba az ellopott kardért. HINNYÁ! EÖEaúaiá!A történet tökéletes, a felvezetés parádés, a dobozos kiadás gyönyör és még a joystick sem tört el. A legizgalmasabb az ilyen játékoknál (is) korunk nagy vívmánya, a videóplaytrough. Annak idején ugyanis elakadtam és egy teljes tavaszi szünetig bóklásztam kábé 8 képernyőn. Bizony, az egy ilyen korszak volt. Nem volt ám blog ahol rinyáljak, sem net vidéken (a kastélyba a családi birtokon). Viszont még élt a nagyanyám.Szóval régen volt és most megtudhattam milyen hibát követtem el: nem vettem észre egy kijáratot a képernyőről a grafika kezdetlegessége miatt. A 08:40-nél lévő pályarészen nem vettem észre az eltűnt sziklát … Mondjuk ez Amiga, C64en azért egészen más volt az összkép. C64-en jobb a hang és a kép is (nekem), közelebb érzem magam a természethez (*fűszoknyában elrohan*).[youtube]a_lYcqTUWoY[/youtube]A játékmenet ahogy a videóból lejöhet (megy úgy általában a játék is végignézhető) egy akció-kalandjáték. Idegörlő és joystick roppantó jelenetekkel, instant halálokkal és beteges, respawnoló ellenfelekkel. Az irányítás részletes ami jó, de körülményes is egy tűzgomb és 8 irány segítségével. Én így is szeretem … csak megőszülök a nagy nosztalgiában.A kalandjaink során lesznek ellenfelek akiket szó szerint le tudunk kenyerezni. Aki éhes annak kaját adunk, aki szakét akar annak az kell, de lesznek egzotikusabb kívánságok is. Jól jön a Ninnya a háznál … bár hősünk annyira cool, hogy csak rejtőzködni felejt el. No mindegy, legalább jót rajolunk a feudális japánban.[3]A zene és a hangok fenomenálisak, szinte érezzük a cseresznyefák illatát .. mármint gyerekként anno biztos éreztem, mostanra azért fakult kicsit a dolog. Bár főleg inkább az nyomott meg, hogy anno mivel ez volt a csúcs, akár heten is a kis zöld-fekete képernyő előtt szorongtunk és együtt vettük a nehézségeket. Te, aki ma a szobád magányában harcolsz névtelen társaiddal és headsettel zárod ki a rideg párod jelenlétét nem tudod miről beszélek. Neked jobb, neked nem hiányzik ennyire.A játék egy klasszikus … AVGN és RPJB videókra kívánkozó anyag amit szerintem a fentiek kellően alátámasztanak. Az, hogy neten több remix és zenei utózmány található azt bizonyítja nem csak én éreztem egykor a cseresznyefák virágát az ablakomban. Az ilyen emberek mindig is szívesen látottak a lelki gyerekszobámban. Megtiszteltetés volt ennyi év után befejezni ezt a kalandot … de azért a befejezésnél többet vártam volna jócskán.[youtube]8r_bfp0sMxQ[/youtube][4]U.i.: kár belém a hágyé, mi? 🙂 Már írom magamban az ígért kalandmodult. 😉 [b]A becsület mindennél többet ér![/b]

Jurassic: The Hunted – őslények öröme

2011.04.18. in

[b]Újabb különös, meglehet túlérett gyümölcshöz van dolgunk. Mentségemre szóljon, hogy ezekhez van kedvem mostanság. Ez a játék is megjelent már budget kategóriában PC-re és X360-ra is, készítői pedig a két polgárháborús FPS játék elkövetői, tehát van okunk aggódni az egészségemért. Na, dínókat ide![/b][1]A játék első nekifutásra azonnal a Civil War második játékára emlékeztet. Ugyanaz a menü és design, tényleg csak a képeket meg a témát cserélték le kábé. Még az engine is ugyanaz, persze azért valamennyire látszik a dínósabbik játékon, hogy egy évvel később került a polcokra a PS2 logoval.A játék története (mivel ennek végre tényleg van olyan) meglehetősen cheesy … de szerethető. Két izompacsirta szekuritis srác kapja a feladatot, hogy a bögyös tudós lányt, az apja eltűnt expedíciója után a Bermuda háromszögbe kísérjék. Ott persze aztán nem győznek egy paradoxon lévén a jura korba kerülni.A játékban az egyik ilyen szteroidlover’ G.I. lesz a karakterünk, aki alaposan elvágódott a többiektől, így magának kell felfedezni a környezetét és a megváltozott táplálékláncot. Hamarosan a különböző korokból szerzett fegyverekkel érdemben fel is vesszük a harcot a kihalni vágyó hüllőkkel, így haladunk szépen előre.Ismét elmondható, hogy bár a játék egy generikus 2.0 FPS (életregenerálás, időlassítás) a készítők megpróbálták: változatos feladataink lesznek, a mészárlásban elfáradva olykor egy tábort kell védeni és építgetnünk kell, máskor pedig egyensúlyozva kell magas helyeken egy pallón vagy faágon átlassúznunk.Ezek persze nem világmegváltó elemek, sőt, kevesek is lennének, ha nem pofázna elég gyakran a főszereplő, aki így egy Jurassic Park mozira beült Duke Nukem hangulatot áraszt. Értékeli ha van fegyver, szidja a gyíkokat és úgy általában legalább annyira nem akarja ezt az egészet mintha csak egy jelenkori gamernek kellene játszania ezzel a játékkal.A grafika ugyan messze van a PS2 élvonalától, de teljesíti az elvárhatót. A hangok hörgések és kuruttyolások. A fegyverek hangját igazából én hamarabb untam meg mint az őrült szomszédom (aki plüss nyulat sétáltat), de igazából nagy tévén minden hatásos … szóval audiovizuális téren ki voltam elégítve … vagy mi.Összességében szerintem a Cauldron FPS trilógia legélvezhetőbb darabja szerintem, de ez persze nem mond el róla sokat. Aki szereti a dínókat és a B-filmeket, már fejből tudja a Dino Crisis pályáit vagy éppen Turok hiányban szenved az tegyen vele egy próbát. Élvezni nem feltétlenül fogja, de bánni sem. Ez egy ilyen aranyösvény. Jah, ez is „only NTSC”.[youtube]wG2wDli02ys[/youtube]

History Channel Civil War A Nation Divid

2011.04.15. in

History Channel Civil War A Nation Divided – izgalmas történelemóra vagy unalmas játék[b]Szokatlan vizekre evezünk ezzel a játékkal és az ezután következőkkel. Nemrégiben láttam egy érdekes videót (amelyek lassan felváltják az érdemi cikkeket) az oktató játékok hibáiról és jövőjéről. Lényegében nem eléggé játékok és szórakoztatóak, hogy a téme vonzó lehessen a nagyobb tömegek számára. Sajnos azonban a legnagyobb hibát az a videócikk is elkövette.[/b][1]Tudniillik az ilyen játékokról nem vesznek az emberek tudomást. Maximum, hogyha annyira rossz és retro, hogy már az AVGN kell, hogy ajánlja (vagy a RPJ blog, ami nemgériben szűnt meg). Pedig ez az amerikai polgárháborút bemutató FPS játék megjelent PC-re, X360-ra is, ebből már gondolhatjátok is joggal, hogy a leggyengébb verzió a PS2-es. De az ilyesmi engem sohasem zavart.Kiváltképpen, hogy ennyire igyekeztek, hogy a program egyáltalán összehasonlítható legyen a nagygépes verziókkal. A játékmenet egyébként minden verzióban egyformán „egyedi”, amit kezdésnek nevezzünk kiborítónak. Képzelj el egy FPS játékot ahol a fegyverek minden tüzelés után fél perces animációval töltetik magukat és sokszor a legpontosabb lövés, nevetségesen közelről sem talál el semmit. Ez szerintem minden más játéknál kiborító lenne … itt inkább mégis egyedi.Hiszen képzeljük csak el ezt a háborút a valóságban! Megbízhatatlan, tömeggyártott fegyverekkel mészárlásba küldtek képzetlen fiatal életerős amerikaiakat gazdasági célból, amiket dicsőségesnek álcáztak az ostoba tömeg szemében. Mindig is ez lesz a kedvenc háborúm … bármennyi filmet meg tudok róla nézni. Vajon játékot is tudok játszani? Meg kell mondanom, hogy alaposan próbára tett a játék.A legnagyobb hibának azt tartom, hogy nemigazán adja meg a módját. Semmi bevezető videó, semmi hangulatkeltés … Elénk dobja a két lehetséges kampány első pályáit és aztán magunkra hagy. Mi ugyan elkezdjük egyiket vagy másikat, de arra már megint magunknak kell rájönni, hogy nem lehet anélkül befejezni a játékot, hogy minden oldal minden küldetését párhuzamosan játszanánk. Nos, legalább nem ugyanazok a pályák a másik oldalról … ez is valami.A küldetések a klasszikus FPS játékok forgatókönyvét követik: ezt öld meg, ide meg, azt robbantsd fel. Meglehetősen kevés elemmel dolgoztak a készítők, de itt ott azért felcsillan az egyediség: miközben egy kocsin tolnak minket szedünk a gatlinggal, lövéseink hatására faágak szakadnak le … a fegyverek töltés animációja pedig valóban idegörlő egy nagyobb harcban, de mindenképpen elismerést érdemel a kidolgozottságuk és korhűségük.Bár híresebb és nagyobb kampányokban veszünk részt a Polgárháborúban, mégsem érezzük magunkat gyakran az események sűrejében. Amikor mondjuk kifejezetten egy mellékes feladatot hajtunk végre ez nem baj, de amikor a sztori, a pályák előtti dokumentumfilmek szerint is egy többszázas hídátkelés a téma illúzióromboló az a három+én katona aki átkel a hídon. Mondjuk nekem kicsit hihetetlen az a veszteség amit a filmek szerint egy-egy csata után elvesztettetk az amerikaiak … 20 perc alatt 5 000 ember meghal? Van amikor több is? Valahogy hiteles történelmi dokumentum helyett ezt egy reklámfogásnak éreztem, hogy előfizessek az újsgra aminek a videója fent van a lemezen.Aztán igazából vannak hangulatos élmények mielőtt még a készítők listája váratlanul ránkcsapja a kaput. A töltőképernyőkön olvasható személyes naplók egy-egy katonától jól példázzák a morált és a hangulatot ami elönthette őket, mind a két oldalon ugyanazon Istenhez imádkozva. Az egyik leírásban egy déli katona arról ír, hogy éjszakánként a front másik oldaláról furulyaszó hallatszik és ilyenkor mindenki egy kicsit távolinak érzi ezt az egész háborút. Gondolom az ezután következő küldetésben a zenész mellkasára lépve bajonettet mártottunk az illető torkába, de hát ilyen a háború … and I’m lovin it!Igazán sok lenne ennél többet is írnom a játékról. Aki fogékony a témára úgyis tesz vele egy próbakört, aki nem az eztén is kerüli majd. Ez nem is nehéz, hiszen csak NTSC verzióban létezik PS2-re is, valamiért úgy gondolták ez nálunk nem lenne nagy siker. Kíváncsi lennék, hogy ott az lett e … bár nincsenek illúzióim. Szerencsére mára a folytatása is csőre van töltve nálam, de előtte egy kis kitérőt teszünk. Jó érzés volt egy ilyen old-school, életcsomagos FPS-t játszani. Kellemesen a Farkasokkal táncoló és a Hideghegy kezdő jeleneteire emlékeztetett.[youtube]CX7LktJZ0Co[/youtube]

Gondolatok, gondok és gondolatébresztők

2011.04.10. in

[youtube]elVF7oG0pQs[/youtube]”A noir életvitelhez nem tapasztalat, hanem veszteség kell.”Most csütörtökön történt meg, hogy hivatalosan is be lett mutatva csapatom a közönségnek, mint a M.A.G.U.S. szerepjáték fejlesztői. Bár a fizikailag jelenlévők száma több okból nem volt akkora, mint azt elképzelné az ember, de a jelentéségéből ez sem vett el sokat. Hogy a jogi perek lecsengése (és kiderülése) is ezzel egy időben történik meg nem véletlen, ahogy semmi sem az.Csütörtök óta azért kaptam is rendesen … nyavalyám mellé még jött egy csúnya lépcsőről zakózás is, aminek köszönhetően ágyhoz lettem kötve (rossz értelemben). Ennek ellenére nagyon jól esett szombaton és vásárnap is a sok barát, aki körülvett otthonomban helyzetem ellenére is. Persze, tudom, hogy átkok és karma ez is, megérdemlek mindent és már régen másik orcámat mutatom. Köszönet főnökömnek, hogy azonnal sietett összetört testemet felnyalábolni. Ez sem mondható el minden Bossról. “Respect is everything!”Persze ez sem olyan bölcsesség, amit egy Burger Kinges videóklipp és egy ígéret között kell elsütni. De akkor nem én lennék. 😀 Az biztos, hogy most már számíthattok a szerepjátékos gondolatébresztőre. Kezek a levegőbe ki kíváncsi rá! Bár mindenképpen kell … mert nekem is szükségem van rá. Mint a Megtorlónak a szeretetre…Érdekes eset esett meg ma. Tudni kell, hogy a legtöbben mikor a szerepjáték rendszerekről kezdik az érdemi vitát azzal kezdik, hogy ki kell gyomlálni azokat a dolgokat a régiből, amit a játékosok nem használnak. Logikus nem? Számomra is az olykor. De ma életútjáték közben esett meg, hogy egy pap karaktert úgy megnyomta egy hibás döntésének a súlya, hogy az Aszkézis varázslathoz folyamodott.Ez játéktechnikailag nem ad neki semmit, ahogy a döntése okán sem vettem el semmit. Ő mégis őszinte bűnbánattal vetette magát a rendszer által lehetőségként tálalt önostorozás procedúrája alá. Játékostársai fel sem fogták ennek fontosságát vagy nagyszerűségét, de én egészen elolvadtam. Ezek azok a csodák, amiket kontroller vagy monitor mögött sohasem tapasztalt meg az ember vagy csak nagyon, de nagyon nehezen. Többek között én is ezekért csinálom.Többek között … [1]

Resident Evil 4 – mutáció

2011.03.15. in

[b]Az elnök lányát elrabolták. Egy európai vallási fanatikus közösség vállalja magára az akciót, akik egy biológiai fegyver bevetésével fenyegetik a világ békéjét. Az amerikaiak a lány testőréül kirendelt ex-zsarut küldik el, hogy visszahozza a lányt, eliminálja a kultista vezért és mentse meg a világot a szűrnyű vírustól …[/b][1]Ha ilyen szöveget olvasunk maximum elkapcsolunk a film+/MSat kaliberű kereskedelmi csatornáról, esetleg csóváljuk a fejünket, hogy Nicholas Cage most már tényleg mindent képes elvállalni, legjobb esetben egy érthetetlenül meditatív Val Kilmer film emléke jut az eszünkbe (Spártai). Ha azonban ez a történet egy videojáték háttere akkor az az elmúlt évtized egyik legmeghatározóbb játéka. Hogy is van ez?Megboldogult pécés játékosként nem különösebben tört be kicsin világomba anno a negyedik Resident Evil játék híre. Amikor a harmadik rész végén is egy égből pottyant rakétavető intézte el (szinte ugyanazt) a főellenséget úgy terveztem egy életre szögre akasztom a zombivérben ázott sörétesem. A negyedik rész nem érdekelt, igazából ismerősi körömből senkit sem már akkor … ettől persze biztos nagyon fontos volt másoknak a megjelenése.Aztán egy nyáron diákmunkatársam három PS2 játékát kínálta eladásra és napokig hallgattam, hogy mekkora, de MEKKORA játék is a Resident Evil 4. Végül meg is vettem tőle majd normál fokon végigküzdöttem magamat az erdőn és a kastélyon is, mire a lőszerhiány az életkedvem és minden maradék életem is elvette, jegeltem a témát. Egy kellemesnek nevezhető, zéró horror elemet tartalmazó akció-kaland lövöldének ismertem meg, aminek gyász ezt a címet adni, bár Leon S. Kennedy visszatérésének örültem (fapina Adának nem).Aztán múlt az idő és a cím sorra előkerült a múlt évtized legfontosabb játékait, forradalmi újításait és egyáltalán top10 programjait taglaló cikkekben és videókban. Ez számomra érthetetlen volt, de azért visszakúsztam, immáron easy fokon a játékig, hogy elmondhassam végül: ez kotvány vacak játék végigkísérte az elmúlt négy játékkal töltött évemet. Ez az emberiség és a jó ízlés elleni frontális támadás olyan mélyen a körmöm alá szúrta tüskéjét mint kevés játék még (talán most a Jak2).Előbb a halhatatlan tüskés fekete laborszökevényeknél, majd teljes érdektelenség következtében az utolsó előtti fejezet elején tettem le hosszabb időre, hónapokra a játékot. Végül aztán hála [b]siklárának[/b] (hmm, szerintem kiérdemelte, hogy Claire legyen) sikerült összevetnem az eredeti NGcube verzióval is, mert sokan azt mondták volt, hogy a PS2 port a hibás. Ez alapján kijelenthetem, hogy bár valóban felfedezhetőek marginális különbségek, hogy sokkal látványosabb nem csak Leon hátát látni, illetve a Gcube kontroller hibájából adódóan (el van rejtve a kettes analóg) ritkábban halunk meg az esztelen kameraváltástól, de a lényeg ugyanaz marad: ez bizony így szar.Aláírom, hogy a bevezető erdei részek és a kastély bizonyos helyszínei kifejezetten hangulatosak, szinte tudat alatt sugallják az ihletésül szolgáló horrorfilmek címeit, rendezőit (máskor pedig szinte arcodba üvöltik). Összességében tényleg képes hozni egy messziről jött városi ember rossz pillanatait az őt nem megértő vidéken. Ez átélhető, ez rendben is lenne. De a kezdeti történet csak romlik az idő előrehaladtával.Az rendben van, hogy a Resident Evil sorozat zászlajára tűzte a cheesy, kvázi értelmetlen történetmesélést. Mondjuk a régi epizódokban még nem kifejezetten, de ahogy az idő előrehaladtával Wesker a Capcom Joker karaktere lett az egészen rendkívüli. Az RE4 kapcsán ez úgy jelenik meg, hogy senkinek és semminek nincs, de nem is volt és nem is lesz értelme a történet folyamán. Bandukulunk az erdőben, mindenki zuzu, megjelenik egy főzuzu aki olyan mint Raszputyin, de legalább egy karakter, aztán meghal.Megismerkedünk egy szimpatikus és baromira ide nem illő spanyol rendőrrel … egy ideig vállt vállnak vetve harcolunk … aztán *spoiler* úgy kiírják a sorozatból mintha ott sem lett volna. Megtaláljuk a lányt, épen és egészségen. Percekig csak bambultam rá, hogy miért jelent meg neki az élete külön az enyém mellett és miért nem jönnek a betűk (vagy egy kurva mentőhelikopter ami hazavinne végre). Aztán amikor 11X kaptam Game Overt mert a Super Mario Brothers pályatervezőjének belsőépítészeti munkáját dicsérő platformokról deszantoló csuklyás szektások felszecskázták kezdtem pedzegetni, hogy ennek még nem lesz vége egyhamar.Több értelmetlen főellenség és átvezető után (Ada megjelenésének semmi, azaz SEMMI értelme) végül aztán csak lepörögtek a betűk. Ez ugye nekem négy évemet, rengeteg ősz hajszálamat jelentette, a gép órája szerint meg 14h-t easy fokon. Aztán felajánlotta, hogy van még ezer remek játékmódja neki. Ismertek, mazochista vagyok, szóval még pár ilyen mellékszálban meghalattam Adát, biztos ami ziher jelleggel. Igazából amikor itt is egy égből pottyant páncélököl volt a megoldás akkor úgy éreztem nem hibáztatnám magam ha kettéfejelném a tokot lemezestül.De aztán eszembe jutottak a játék első felében, évekkel ezelőtt tapasztalt apróságok. Egy farkas akit a medvecsapdából kimentve egy bossharcban fontos segítség lesz, a Moby Dick a tóban, a szórakoztató QTE jelenetek (fuss forest fuss) és persze a garmadára való sörétes fegyver. Valahol a bőre alatt ott van ennek a Resident Evil 4-nek egy tényleg jó játék … csak olyan mintha valaki egy fasza novellára azt mondta volna, hogy ebből legyen egy egész regény.Valóban van egy olyan érzésünk, mintha a játék első fele (amiről amúgy a sajtó és a játékosok is példálóznak ha a programról van szó) egy teljesen más fejlesztőcsapat terméke lenne mint a második. Arról miért nem beszél senki? Az egyenesen a pokolból érkezett nyílt terepes négerek elleni állóháborúkról? A szinte nem is létező logikai feladványokról? Arról, hogy ha nem minden ellenséget rúgva-késelve intézünk el akkor baszhatjuk a játék felénél az egészet?Persze, lehet itt magyarázni, hogy a jobb váll feletti TPS akciójátékoknak ő az alfája, meg hogy a zombik helyett mennyivel jobbak a fertőzött falusiak. Szerintem meg egyáltalán nem.. Ha nem zombik vannak akkor ne legyen Resident Evil a címe. Nicholas Cage örömmel adta volna a nevét ilyesmihez (tudom, ld. Wicker Man c. film 2006). Behülyítenek itt Leonnal … bár a Degenerációval bemutatták nekik mit a jó … nekem nem.Aztán persze lehet, hogy megint és még mindig nincs igazam, Nehéz is amúgy egy tényleg szakaszosan 4 éve játszott játékról összefoglalót írni, olyan minta a Szomszédok mutánsokkal és érthetetlen fordulatokkal … szóval kb mint a Barátok közt. Az sem baj, az animének is van ilyen népszerű korcsa. Csak én, aki szerettem anno a Resiket nem éreztem úgy, hogy feltétlenül azzá kell válnia.Objektívan nézve persze itt megint nem rólam vagy rólunk, a rajongókról van szó. Ez egy erőteljesen szétesős projekt volt a Capcom háza táján hiszen amellett, hogy láthattunk korábbi verziókból videókat már azt is tudjuk, hogy a DMC sikertörténete is a Resident Evil laborjának egy szerencsés mellékterméke volt. A kiadó végül is bepróbálkozott valami egészen újszerűvel, lapot kért 21-re, amit én is gyakran csinálok. Az történt csak, hogy a régi sorozat rajongóit (ismét) lehúzták a klotyón és a fiatalabb nemzedék anyukájának pénztárcájából éltek tovább.Ezzel sincsen baj és én sem érzem magamat becsapva teljesen. Nem voltam fanatikus RE játékos és ha engem megkérdeznek a harmadik után én is azt mondom (ahogy mondtam is) hogy szívesen kipróbálnék valami mást is már. Szóval jöhetnek a kövek, max elvitatkozunk, azt mindig szívesen. Hogy elégedettek legyetek a fehér elefánt kapcsolódik majd jövő hónapban a Resident Evil sorozathoz. Én pedig jó időre megint szögre akaszthatom a sörétesemet …[youtube]1KTghW30ZuY[/youtube]

Dog’s Life – kutyálkodtam

2011.03.13. in

[b]Hasonlóan más, korábban bemutatott klasszikushoz (Klonoa) ez alkalommal is egy ajánlott és kölcsön kapott játék végigjátszásáról adhatok számot. Magamtól nem is merem megtippelni mikor vettem volna le a polcról, adtam volna ki pénzt ilyen játékra. Pedig láthatjuk majd, hogy minden kósza forintit megér ez a darab. [/b][1]Úton hazafelé, Beethoven sorozat, Benji, RinTinTin, Rex felügyelő. Gyerekkoromban megőrjítettek minket az állatos filmekkel. Még moziban is első rajzfilm amit láttam a Charlie – minden kutya a mennybe megy volt. Elmondható, hogy korosztályom alapvetően kutyabaráttá lett nevelve. Elég csak a 101 kiskutya élőhalottként vissza-visszatérő őrületére gondolnunk.Ez a ritka játék azonban nem is igen akar eltávolodni az említett filmek okozta gyerekkori emlékektől. Alapvetően komolytalan hangvételével ezeknek a kortalan kalandfilmeknek a világát eleveníti fel és ad lehetőséget átélni egy újabbat közölük. Hősünk egy (magában) beszélő kutya lesz, aki erőnövelő csontokat gyűjtve ered szukáját elraboló ál-sintérek nyomába vidékről a város felé.Jake, a vidám négylábú már a bevezető videó alatt szimpatikussá vált számomra. A játék folyamán is Duke Nukemként sorozva a beszólásokat nagyon komoly kedvenc szereplővé vált (köröket verve más játékok néma leventéire még a PS2 érában is). Minden hippyhez van egy rossz szava, minden emberi hülyeségre egy kutyabölcsessége és úgy általában könnyű azonosulni egy szukáért a világ végére loholó adrenalinbombával …Kalandjaink során bejárunk több nagyobb helyszínt is, vidéki lankákról kisvárosi idillbe, onnan síparadicsomig kapaszkodva ugatunk tovább más kutyákkal megbírkózva, feladatokat megoldva csontokért és szagokat gyűjtve. Ezek a feladatok olyan kreatívak, hogy nemigen akaródzik a csontok hátrahagyása és igen komoly tartalommal kerülünk szembe: karácsony óta kisebb szünetekkel folyamatosan pörgetve a PS2ben mostanra értem Jake kalandjainak végére, pedig én aztán nem szoktam unatkozni játék közben.Elmondható, hogy (komolyan) egy OKAMI szintű játékkal van dolgunk ilyen téren, kizárólag a kutyálkodásra helyezve a hangsúlyt és a felfedezésre, kalandjáték elemek használatára. Kutyatárunk minden elemét fel kell használnunk, hogyha sikert akarunk elérni ebben a Pedigree uralta és (látványosan egyedüliként) szponzorálta világban.Az irányításról el lehet mondani, hogy remek, sőt kiváló … csak kisebb bugok nehezítik olykor JAKE dolgát amikor olyan helyre ugrott ahová nem lett volna szabad. Mondjuk azért egy-egy feladat teljesítése komolyabb tapasztalatot és reflexeket igényelnek, de ugyanakkor minden opcionális, semmi sem gátol a továbbhaladásban, magad döntöd el mit csinálsz meg és mit nem, ami egy nagyon szimpatikus mechanizmus.Aztán ott van a játék grafikája. Igazság szerint már hetek óta játszottam a játékkal és ámuldoztam rajta, hogy mennyire jó mikor egy kritikában olvastam, hogy látszik rajta a kisebb költségvetés. Nekem nem: eltérő látványvilágú helyszínek, színorgia helyenként és a remek felhasználása a fekete-fehér kutyalátásnak … az animáció kifejezetten szép, talán az emberek terén akad olykor (sokszor) láthatóan baltával metszettség … de nem zavaró.Ami viszont tényleg elsőosztályú azok a zenék és hangok. Minden effekt nagyon a helyén van, talán csak átvezetők közben van olykor zavaró csend, de amúgy ha egy állatokkal teli réten vágunk ott bizony Noé bárkájában érezhetjük magunkat könnyedén. A zenéi egészen fülbemászóak és hallgattatják magukat, kár hogy külön nem lehet hozzájuk jutni, mert egy-egy nehezebb napon igazán átsegíthetnének.Összességében a Dog’s Life meglepő volt és mulatságos. Tartalmas és szórakoztató … nem is hiszem, hogy többet lehetne kívánni egy hasonló játéktól. Aki csak azért kerülné el mert hát csak egy gyerekjáték vagy valami debilség azt mindenképpen arra bátorítom, hogy vegye le a polcról és tegyen vele egy próbát. Könnyen lehet, hogy hozzám hasonlóan meg fog döbbenni. Ezúton is köszönöm [b]Kopa[/b], hogy kölcsönadtad![youtube]phRbv8VBwCI[/youtube]Remek felvezetés volt, hogy legközelebb földig gyalázhassam a Resident Evil 4-et!

Első benyomások #22 – EDR, CL, ROR

2011.03.07. in

[b]Bár egyre reménytelenebb küzdelemnek tetszik az, hogy nektek számot adjak, magamnak feljegyezzem milyen is egy-egy játékról/játékkal az első benyomásom még ezen alkalommal erőt veszek magamon (már tetemes szerzeménnyel a jövőre nézve), hogy az általatok szavazott három játékról érdemben összeszólalkozzak magammal. Na meg a CSÖCS:[/b][1][b]Evil Dead Regeneration[/b]Mostanában úgyis megjött a kedvem Ash/Bruce Campbell kalandjaihoz, a legkésőbbi része pedig a THQ játéktrilógiájának egy kifejezetten kellemes darab. Harsány humora ellenére is az első néhány helyszín bizsergető horror-érzést keltett bennem. Pedig a narráció és a főszereplő mivolta okán nem sok okom lett volna aggodalomra.Első halálig játszottam, ez az első komolyabb főellenségnél ért el, akit hiába sörételtem veszettül, nemigen vette le az életét és mikor személyesebbé akartam tenni a harcunkat közvetlen közelről láncfűrésszel instant megölt max életerőről ő engem. Mentés híján pedig GémÓver volt. A játék azonban fasza… elég fasza.[youtube]5_jQtRNReuM[/youtube][b]Chaos Legion[/b]Kezdek elszokni a japán daraboktól … dünnyögtem magamnak az intró alatt amiből megint az derült ki, hogy a japánok másképpen illesztik össze az ott talált dinoszauruszcsontokat. A játék azonban már visszaringatott engem a Castlevania Dark Curse során megszeretett dark-fantasy-pokémon hangulatba, szóval minden rendben volt……egészen a harmadik pályáig, ahol a játék nehézsége is átmegy japánosba és a nálam lévő löttyök elfogyasztása ellenére is úgy darált le egy remekül megtervezett pályarész mint annak a rendje. Addig azonban volt látványos bossharc már, meg többféle idézhető légóm, szóval ez is kellemes darab lesz ha odaérek hozzá. Sorrendem nincs amúgy már nagyon.[youtube]_u-qsYmFnLc[/youtube][b]Ring of Red[/b]Taktikusan utoljára hagytam ezt a stratégiai/taktikai (majd egyszer rájövök ám mi a különbség) szerepjátékot. Annak ellenére, hogy mennyire ellenkezem tudatosan az ilyesmi ellen, a Valkyria Chronicles 2-be 50 órát grimasz nélkül pakoltam bele (azon felül már azért volt kis sírás) és ez a Ring of Red is remek húrokat penget.Egy ültömben három küldetést végig is vittem, zseniális a harcrendszere, különösen mikor már vannak katonáid is a csatatéren. Az mondjuk bajos volt, hogy totarial annak ellenére sem jött segíteni meg okítani miután direkt kértem … bár így legalább a felfedezés öröme sarkallt újabb hőstettekre. Ez az alternatív világháborús téma nagyon megy ezekhez a játékokhoz … de még mindig bizonytalan vagyok ebben a témában.Szimpatikusak a szereplők és a körítés is nagyon adja magát. Meglepően gyönyörű a grafika első körös, cédés PS2 játékhoz képest. Persze sok tekintetben inkább PS1 a színvonal, de összességében miután túl tudtam tenni magam a hülyeségein komolyan, elégedetten hümmögtem és órákon keresztül csatáztam rendületlenül. Lehet ez a lelkesedés kevés lenne meg agy Disgeia vagy akár Final Fantasy Tavtics kaliberű kihíváshoz, de már úton van a megoldás (szó szerint). A Ring of Red meg zseniális, egy békésebb életszakaszban majd végig is kell vinnem. Ez nem az …[youtube]mJ94K-eYuL8[/youtube]… ez egy blog, szóval mi is van velem. Túl vagyunk az idei kampány első szerepjátékos felvonásán és kinéz, hogy ez akkora jó dolog lesz mint aminek kezdetben reméltem. Honlapunk, a www.kronikak.hu vígan működik és (lekopogom) évekig lehet még otthonunk. Egy-két dolog zavar és bánt (például a Jak2, amivel játszom), de összességében elégedett vagyok. És ez a fontos…[youtube]3i7g7xeLGi0[/youtube]