Syberia Remastered (PS5, PSN)

Mammutvadászat új köntösben.

A múlt és a jelen találkozása

A régi motorosok közül valószínűleg kevesek életéből maradt ki ez a klasszikus. 2002-ben Benoît Sokal belga képregényrajzoló és videojáték-fejlesztő művészi víziója keltette életre a Syberiát, amely a PS2 korszak egyik gyöngyszemévé vált. Én ugyan csak 5 évvel később találkoztam vele, de a mai napig emlékszem, mennyire magával ragadott ez a csodálatos, mágikus mese. A steampunk világ, az automaták és Kate Walker lassan kibontakozó története sokunk szívébe beleégett. Most, 2025-ben a Microids Studio Paris és a Virtuallyz Gaming hozta el nekünk az újragondolt verziót PS5-re a Syberia Remastered formájában, modern grafikát, kényelmesebb irányítást és némi puzzle-tuningot ígérve. De vajon sikerült-e megőrizni az eredeti varázst, miközben friss festéket kapott a régi vászon? Hát…

Az újabb játékosok kedvéért azért hagy írjak pár szót a történetről is. A Syberia középpontjában Kate Walker áll, egy ambiciózus amerikai ügyvéd, aki látszólag egyszerű feladattal érkezik Európa egy eldugott szegletébe: egy régi mechanikus játékgyár felvásárlását kell lebonyolítania. Ami rutinnak indul, hamar különös fordulatot vesz, amikor Kate egy rejtélyes örökös és egy titokzatos utazás nyomába ered. A történet lassan bontakozik ki, tele különleges helyszínekkel, steampunk automatákkal és olyan karakterekkel, akik mind hozzátesznek a világ misztikumához. Nem akciódús, hanem elmélkedős, felfedezésre épülő kaland, ahol minden beszélgetés és apró részlet egy nagyobb titok darabkája.

Szebb arcok, de régi hegek

Az eredeti Syberia PS2-es verziójában a karakterek stílusa erősen korlátozott volt a technikai lehetőségek miatt: egyszerű textúrák, minimális arcmimika és merev animációk jellemezték őket. Kate Walker akkoriban ikonikus volt, de arca inkább „rajzfilmszerű” hatást keltett, kevés részlettel. A Remastered PS5-ön sokat fejlődött ezen a téren: hősnőnk arcvonásai finomabbak, a bőrtónus és a haj textúrája realisztikusabb, bár néhol még mindig kissé „műanyag” hatású. A szeme viszont teljesen élettelen, robotszerű. Az arcmimika kapott némi frissítést, de nem teljes mo-cap szintű – inkább szolid javulás, ami a dialógusoknál néha még statikusnak tűnik.

Oscar, a mechanikus társ, igazi vizuális gyöngyszem maradt: a steampunk részletek, a fogaskerekek és a fémes felületek most HDR-ben és magas felbontásban ragyognak, ami sokat hozzátesz a hangulathoz. A ruházatok és kiegészítők is részletesebbek, a textúrák élethűbbek, de a mozgásuk még mindig kissé „játékszerű”, nem teljesen organikus. Összességében a karakterek grafikai szintje nagyot lépett előre, de nem érte el a modern kalandjátékok szintjét – inkább egy tisztességes, nosztalgiabarát, ám erősen rusztikus felújítást kaptunk.

Ami a helyszínrajzokat illeti, az eredeti statikus hátterek helyett most teljesen 3D-s környezetben barangolhatunk, dinamikus kamerával és modern fény-árnyék effektekkel. Valadilène utcái, a Voralberg gyár és a hófödte tájak sokkal élőbbnek hatnak, a textúrák részletgazdagok, a világ pedig mélyebbnek tűnik. De az átvezető videók csak felbontásjavítást kaptak, így a régi FMV-k fakóak és kilógnak a felújított környezetből. Ez utóbbit mondjuk én személy szerint nem érzem nagy hibának, mert mindig örömteli élmény számomra a régit és az újat egymás mellett látni, és visszaemlékezni rá, hogy a ma már csúnyácskának számító grafikát mennyire gyönyörűnek láttam 18 évvel ezelőtt! 

Régi motor, új olaj

A Syberia Remastered által hozott talán legnagyobb változás az irányítást érinti: elbúcsúzhatunk a merev point-and-clickrendszertől, helyette analóg karos mozgás és intuitív kezelőfelület várnak. Kétféle játékmód áll rendelkezésünkre: a bármilyen segítséget nélkülöző, klasszikus Adventure, és a Story Mode, amely utóbbi Kate naplójában kiírt javaslatokkal igyekszik segíteni. A kettő között szabadon váltogathatsz – nem titkolom, egyszer-kétszer én is megtettem. 

A rejtvények többsége finomhangolást kapott, kevésbé frusztrálóak, de még mindig akadnak „miért így?” típusú feladványok. Ugyanakkor mivel könnyebbek lettek, nem érzem azt az elragadtatást, amit anno éreztem, amikor egy-egy fifikás automata ketyerét sikerült összeraknom… 

Kate tempója beltérben továbbra is csigalassú, illetve ami már szinte ciki 2025-ben, rengeteg a „láthatatlan fal”, ahol a karakter nem tud továbbmenni. Nem mintha lenne jó ötletem arra, hogy ezt hogyan tudták volna a fejlesztők kiküszöbölni. 

A múlt hangjai

Itt jön a nosztalgia: a szinkron nem lett újrarögzítve, így az eredeti hanganyag maradt. Nekem ez első hallásra nagy örömöt jelentett! Ami viszont bosszantó, hogy mindenki amerikai akcentussal beszél, még az orosz nemzetiségű karakterek is. A zenei aláfestés viszont továbbra is gyönyörű, és a steampunk atmoszférát remekül támogatja. Itt mondjuk abba kötnék bele, hogy egy adott helyszínen sokáig ugyanaz a betét szól, és ez egy idő után frusztráló lesz, főleg, ha sokat időzünk ott – egyszer odáig jutottam, hogy lehalkítottam a zenét, mert zavart a gondolkodásban. Ha szeretted az eredeti hangulatot, akkor szerintem összességében nem lesz gondod a hangzással, de ezt is lehetett volna egy picit kreatívabban megközelíteni. 

Nosztalgia vs. realitás

A Syberia Remastered legfőbb célja, hogy tiszteletben tartsa Benoît Sokal örökségét. A fejlesztők nem egy teljes remake-et akartak alkotni, hanem inkább hidat emelni a régi és az új között. Ez érződik: a történet és a világ érintetlen maradt, a vizuális és technikai oldal pedig ugyan kapott frissítést, de nem mindenhol elég mélyet. 

Ugyanakkor, ha hozzám hasonlóan imádtad ezt a játékot a 2000-es években, a felújítás valódi nosztalgia-bomba lesz, amit érdemes kipróbálni. A világ még mindig varázslatos, a történet továbbra is erős, és a grafikai tuning sokat dob az élményen. Viszont, ha teljesen modern kalandot vársz, csalódhatsz: a lassú tempó, az elavult hanganyag és néhány régi dizájnhiba itt maradt velünk.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)