Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

SWORD AND FAIRY: TOGETHER FOREVER (PS5, PS4)

Majdnem olyan, mint az eredeti…

Szerintem az őszinte igyekezet értékelendő erény, és a tajvani videojáték fejlesztőkre aztán tényleg nem lehet rámondani, hogy nem igyekeznek. Jó ideig azt sem tudtuk, hogy egyáltalán léteznek echte tajvani alkotások PlayStationre, aztán tavaly a Xuan Yuan Sword 7-et, idén meg már a Sword and Fairy: Together Forever című alkotást teszteltem – előbbit még PS4-re, utóbbit már PS5-re. A szóban forgó két game egyébként ugyanazon kiadó gondozásában jelent meg, ráadásul meglepően hasonlítanak egymásra, olyannyira, hogy ha valaki mindkettővel játszik, még hirtelen az is hiheti, hogy ugyanarról a sorozatról van szó – de nem, a történet és a szereplők is mások. (Bár néha ebben sem voltam biztos, és ebbe nem is kívánnék belekeveredni…) A stílus viszont itt is, ott is külső nézetes akció-RPG, a világ pedig egyikben sem teljesen nyitott: több (változatos) helyszínes, kötött pályás, utazgatós megoldással dolgoznak, rendszerük pedig több különféle interaktív mechanikával szerelt.

Az SnF történelmi-mitológiai összetevőkkel és ázsiai fantasy elemekkel gazdagon tarkított sztorijának középpontjában egy bájos és ártatlan, felettébb csinos, ugyanakkor harcos lelkületű leányzó áll, aki sokat látott nagyapjával éldegél békésen egy településen. A nagy változást életében egy isteni képességekkel felvértezett, sármos, harcos férfi derült égből villámcsapás jellegű érkezése hozza, innentől kezdve pedig hirtelen besűrűsödnek körülötte az események. Megismerkedik egy kiválasztott, szent gyermekkel, akivel szoros kötelék alakul ki közöttük, néhány nagy hatalmú hős nemessel, pár társul szegődő jópofa kalandorral, mitikus lényekkel, és persze a gonoszokkal is, akik egy másik létsíkról, egy másik dimenzióból érkeztek. A szárnyait bontogató leányzó persze nem retten meg a rá váró kalandoktól, melyek során völgyet s hegyet bejárva próbálja meg visszaállítani világa békességét.

A harcrendszer a manapság használatos akció-RPG-k mintájára alakul, nincs túlkomplikálva, könnyen tanulható, a nehézség nincs eltúlozva, kezdőként is garantált a siker. Normál és erős ütések, (cseppet káoszos) speciális skill-támadások, valamint megidézhető spirituális lények segítségével vághatsz rendet az ellenfelek között. A történet gördülésével társkarakterek is csatlakoznak a hősnőhöz, akik vele együtt harcolnak a gép által irányítva, és akik között többé-kevésbé szabadon (értelemszerűen a sztori menetéhez igazítva) válogathatsz, eltérő stílusuk eltérő harcmodort eredményez. Mindez így leírva jól hangzik és változatosságot ígér, ám a game nagyjából 25-30 órás (plusz-mínusz opcionális mellékküldetések, gyűjtögetés, fakultatív tennivalók) hosszúsága alatt sajnos a hack’n slash hangulatú harcból lesz a legkevesebb, sőt, valójában csak elenyészően kevés. De hogyan lehetséges ez?

Látszik, hogy a fejlesztők nagyot akartak dobni: változatos hangulatú, domborzatú, flórán, faunán és időjárási viszonyokon, évszakokon átívelő világot építettek, lehetőséget adtak a felszerelés, a karakterek, a megidézhető lények fejlesztésére. Beépítettek egy kártyás minijátékot, elementális változókat, lopakodást, búvárkodást, főzést, utazgatást, speciális feladatokat (pl. akadályok elbontása, logikai/ügyességi kihívások) találtak ki a játékmenet színesítésére, szóval lehetőségből nincs hiány. Igen ám, de mindeközben brutálisan megtolták a sztorizgatást is, ami véleményem szerint itt most totálisan a hangulat rovására megy. Néha 10-20 perceket kell tökéletes üresjáratban, indokolatlanul kacskaringósan futkorászni, beszélgetni, ide-oda teleportálgatni, átvezető filmet nézni, visszateleportálni, újra beszélgetni, majd újra filmet nézni, végül újfent futkosni (és persze teleportálni), ráadásul gyakran olyan súlytalan szituációkban, melyeket ennél sokkal egyszerűbben el lehetett volna intézni. A game időnként bármiféle túlzás nélkül inkább hasonlít egy agyonfeliratozott interaktív animációs filmre, mint akció-RPG-re; a sok mese közben zavaróan elvész a tényleges játék. A tesztidőszak első 4 órájában szinte semmi mást nem csináltam, csak küldönc módjára rohangáltam a különböző helyek között, és talán az is beszédes, hogy ezalatt az idő alatt talán egyetlen alkalommal sem kellett belépnem a menübe – meg merem egyébként kockáztatni a költői túlzást, hogy szinte a teljes kalandot végig lehet vinni anélkül, hogy bármiféle fegyver-tárgy-spirit-skill mókolásba belekeveredne az ember.

Grafikájának technikai minőségét tekintve az SnF meglehetősen gyengén teljesít, főleg PS5-ön. A helyszínek általában – leginkább a dús, színpompás növényzetnek köszönhetően – ugyan kellemesek a szemnek, azonban részleteiben minden a PS4-es szint legalját idézi. Paca-maszat textúrák az objektumokon, pixeles aljnövényzet mindenfelé, az építmények elnagyoltak. A karakterek, főleg a hősök-antihősök-szörnyek dizájnja ugyanakkor kiváló – bár ábrázolásuk/megjelenítésük továbbra sem éri el a top-stúdiók által felállított minőséget, szóval e kettő együttese eredményezte az Értékelőben az átlagos értéket. A zene remek, andalító kínai dallamokból áll, a szinkron pedig kifejezetten érdekes és izgalmas “dallamú” a kínai szöveggel. Az angol felirat fordítása időnként botrányos, teljes mértékben koridegen és bugyuta. A hanghatások helyenként rettentően kezdetlegesek, a gyaloglás például chips-es zacskó csörgetésére hajaz, ráadásul a lépések fél másodperccel tovább szólnak, mint a gyaloglás maga.

A játszhatóság témakörében a harcot már értékeltem, ez mindenképpen rendben van, minden más további interakció viszont kissé faragatlan: a tárgyfelvétel pontatlan (“fantasztikus” ötlet volt az ugrást is ugyanerre a gombra tenni), a beszélgetések lepörgetése nehézkes, amikor be kell valamit célozni, az körülményes, szóval hiába a sokféle mechanika, a mellékrendszerek csiszolatlanok. (Időnként kisebb bugokba is belefutottam, egyszer például derékig a talajban jelentem meg, mintha valami vízben álltam volna.) A mellékküldetések többsége fájóan primitív, “vedd fel, hozd ide” jellegű időhúzás.

A Sword and Fairy: Together Forever remekül példázza azt, hogyan, mekkora igyekezettel fejlődik a kelet-ázsiai videojáték ipar, ám hátrányuk egyelőre jelentős, még generációkkal el vannak maradva a nagyobb nyugati stúdióktól gyakorlatban, tudásban és tapasztalatban. Az irány jó, de technikailag és mechanikailag 10 év mínuszban vagyunk. A game kifejezetten szép és érzelmes sztorit prezentál szerethető, makulátlanul stílusos és pazarul eltalált karakterekkel, ám a történet annyira túlgondolt formában van tálalva, hogy szinte nagyítóval kell keresni benne, amikor végre játszhatsz. Pozitívuma, hogy a kezdő akció-RPG kedvelő playerek számára is fogyasztható. Ezt a játékot ajánlani leginkább hétvégi gamereknek tudom, valamint olyanoknak, akiket általában jobban érdekel a kaland abszolválása, mint bármiféle konkrét akcióból adódó kihívás.

A legvégére pedig egy szubjektív vélemény: a PS Plus kapcsán volt alkalmam kipróbálni az Assassin’s Creed Valhallát, amibe két munkateszt között bele is pakoltam vagy 15 órát. A játéknak vannak ugyan tagadhatatlan, főként remek technikai minőségéből – és az open world formulából adódó – erényei, de sótlan lelketlensége, durvasága, valamint monotonitása egyszerűen megkerülhetetlen probléma. Szóval, ha egyszer végre eljutunk oda, hogy a kínai fejlesztők olyan technikai minőségben tudják majd prezentálni a Sword and Fairy-hez hasonló alkotásaikat, mint mondjuk a Valhalla, a Ubisoft felkötheti a gatyáját, mert a kanyarban nem lesznek ezen ázsiai kalandok nemes és pozitív, klasszikus erényeket felvonultató, finom szellemiségéhez képest.

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült. A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 13990 Ft.)

Pozitívum(ok)

  • Szép, őszinte, tiszta történet remek karakterekkel és figurákkal; többféle különböző játékmechanika találkozása; kezdőként is élvezhető játékmenet; kalandalapú megközelítés

Negatívum(ok)

  • Jóindulattal is csak "átlagos alá" technikai körítés; a hangulat rovására váló mennyiségű sztorizgatás felesleges üresjáratokkal és utazásokkal; csiszolatlan, elavult részletek sokasága
6/10
Látványosság: Átlagos
Játszhatóság: Átlagos
Szavatosság: Átlagos
Zene/Hang:
Hangulat: Átlagos

martin beleszól: