Swapquest (PS Vita, PSN)

Hogy az első benyomások mennyire csalókák tudnak lenni, arra számtalan példát lehetne hozni a ronda, ám finom csokoládéktól a csalódásba fulladó blockbuster filmekig (köhömm, Ébredő erő, ugye…), mely jelenség természetesen megtalálható a videojátékok világában is, elég csak a rendre csalódásba torkolló, széthájpolt címek, vagy éppen a semmiből mindent letaroló indie cuccok példájára gondolni.A Swapquest szerencsére ez utóbbi tábort erősíti és bár első blikkre egy low budget mobiljáték portnak tűnt, ami szinte már bántóan explicit módon nyúlja a Pipe Mania klasszikus alapjait, de negyed óra után sikerült olyan durván magába zakkantania, hogy majdnem egy héten keresztül szinte csak ez az egy cím pörgött nálam és meg sem álltam addig, míg nem sikerült kimaxolnom. A siker kulcsa ebben az esetben az lehet, hogy tesztalanyunk egy roppant egyszerű, mindenki számára könnyen elsajátítható alapzatra építi fel játékmenetét, melyet aztán bőségesen megszór vadiúj és messzemenőkig stílusidegen elemekkel, ezzel egy kellemen nosztalgikus, ám egyben újdonságok garmadáját tartalmazó speciális eleget alkotva. Célod elviekben nem túlságosan bonyolult: alakítsd ki az utat a mindenfelé elszórt random alakzatok segítségével a lemmingek életösztönével megáldott főhős számára a képernyő egyik végéből a másikba, lehetőleg kellően időtakarékos módon, hogy a kegyetlenül feléd scrollozó képernyő ne érjen utol. Ez eddig ugye tiszta Pipe Mania zöld szmötyi nélkül. A csavar ott jön, hogy a monoton menetelés mellett számtalan, a szerepjátékok világából ismerős játékmechanika is befigyel a pályákon. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a labirintusban temérdek szörny várakozik arra, hogy levadássza őket valaki, továbbá a pályákon elszórva van egy csomó kincsesláda is, tele értékes drágakövekkel. A helyszínenként teljesen lecserélődő szörnyarzenál leölése a szerepjátékokban megszokott módon bőséges hadizsákmánnyal és tapasztalati pontok garmadájával jutalmazza a bátor játékost, utóbbiak kellő számban történő összegyűjtése pedig természetesen szintlépést eredményez. Ezzel párhuzamos módon fejlődnek az alapstatisztikák, sőt bizonyos szintek elérésekor speckó képességeket is meg lehet tanulni, pályák között pedig az összegyűjtött zseton fejében lehet fejleszteni az alaptulajdonságokat, valamint a speckóinkat egyaránt.
Ennyi RPG-elem mellett elvárható volna, hogy egy ütős sztorit kerítsenek a csempecserélgetés köré, de sajnos a cselekmény kimerül a királyi házaspár elrablásában, majd a különböző nemű gyermekek közül kiválasztva a szimpatikusabbat nekivágunk a birodalomnak, hogy megmentsük anyut és aput. A pályák mindegyike egyébként teljesen egyedi felépítéssel bír: a temetőben lámpák felkapcsolásával elűzhetőek a vámpírok, az ősi templomban kapcsolókkal lehet kinyitni az utat eltorlaszoló kőkapukat, míg a vizes pályán az árhullámok és a szirének éneke egyaránt az elkerülendő veszélyforrások közé tartozik. Ha sikerül végigverekedned magad az alapszinteken és a főbosson (mely egyébként nem túlságosan nehéz mutatvány), a dicsőséges megnyerés helyett jön a pofon: ja, hogy minden pályáról össze kéne szedni az elrejtett kristálydarabot és ja, hogy erre esélyed sincs első körben, hiszen amíg először le nem pofozod Mr. Evilt, addig nem tudsz visszamenni az elhagyott dolgokért vagy mondjuk felderíteni mi rejlik a kereszteződések másik felén. Innentől fogva annyiban jobb helyzetben leszel, hogy akárhányszor újrajátszhatod a helyszíneket egy kis extra tápolás és kincsgyűjtés reményében, de ezzel párhuzamosan látványosan meg is emelkedik az egyes szintek nehézségi foka. Szerencsére a játékban van tartalom bőven, hiszen a második kör után megnyitható rakat extra pálya és egy ultra nehéz főboss is a platinára áhítozók számára.Az egyetlen dolog, ami igazán felbosszantott az a játék random természete, ugyanis a pályákat, a szörnyek számát és pozícióját, valamint a cserélgethető padlóelemeket mind-mind véletlenszerűen generálja egy algoritmus minden egyes alkalommal. Ez persze abból a szempontból nem feltétlenül hátrányos, hogy ezáltal kevésbé megunhatóvá válik a játék, de amikor a továbbjutáshoz feltétlenül szükséges cucc pozíciója a vakszerencsére van bízva, az sorozatosan rossz leosztás esetén meglehetősen frusztrálóvá tud válni. Ez hatványozottan igaz a titkos pályán székelő főgetzivel történő harcra, melyre órákig tápoltam magam, majd kb a harmincadik nekifutásra teljesen véletlenül győztem le őkelmét a körülmények szerencsés összjátéka folytán.Negatívumokról ezen kívül nem tudok beszámolni, a Swapquest minden mozzanata valami brutálisan jól van megszervezve, a pixelgrafika maximálisan stílszerű, a zenék a nyolcvanas évek videojáték klasszikusainak fénykorát idézik és a szavatosságra se lehet panasz, hiszen a cucc kimaxolása legalább 10+ órádat fel fogja emészteni, ami egyáltalán nem rossz egy ilyen címnél. Akinek eddig nem esett le: Vita megléte + puzzle játékok szeretete + 2149 Ft összegű kredit a profilodon = NYOMÁS A SZTÓRBA MEGVENNI A SWAPQUESTET AHELYETT, HOGY EZT A VÉGET NEM ÉRŐ MONDATOT OLVASNÁD!!!

Fejlesztő: Rebusmind
Megjelenés: 2016.02.24
Ár: £5.79/6.99€/2149 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 720pHang: sztereó3.D támogatás: nincsMove támogatás: nincs
Demo: nincsMéret: 108 MB
PSN feltöltőkártya: https://www.konzolokszervize.hu

8 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Király teszt, király játék, nem király, hogy nincs gépem.:D

  2. Egy utazás előtt beújítok ilyesféle játékokat.