Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Superhot: Mind Control Delete (PS4, PSN)

LEGYEN TÖBB, LEGYEN TÖBB!

A roguelike mint műfaj egyre népszerűbb, és mindenféle játékokba beépítik elemeit. Az ilyen jellegű alkotásoknak két nagyon fontos jellemzője van: a véletlenszerű elemek és a bukás esetén bekövetkező újrakezdés – ezekkel minden újabb „menet” egyedi és megismételhetetlen lehet. Alkalmazása előnyökkel és hátrányokkal egyaránt jár: egyrészt jelentősen megnő az újrajátszhatósági kedv, mivel kecsegtet „valami mással” a program, másrészt viszont a precízen, „kézzel” összerakott szegmensek eltűnnek. Ilyenkor a játékos precízebb, irányított vezetését felváltja az algoritmus iránymutatása, így a cél az, hogy az alapvető elemek szórakoztatóak és életképesek legyenek, és ezekre kell további rétegeket pakolni. Míg a Superhotés a Superhot VR a kézzel faragott alkotások csoportjába tartozik, addig a széria új tagja, a Superhot: Mind Control Delete a roguelike-okat képviseli – kisebb-nagyobb sikerrel.

A történet továbbra is laza, de a korábbi epizódoknak megfelelően ez a különálló, önmagában is játszható kiegészítő is alapvetően egy lazán vizionált, rémisztő jövőkép a számítógép függőségről és az agykontroll – szó szerinti és elvontan értelmezett – veszélyeiről, másrészt pedig egy szarkasztikus társadalomkritikája a videojátékos közösségnek, akik folyamatosan többet és többet várnak el a fejlesztőktől és alkotóktól. A kaland pedig a maga kicsavart módján, pontosan ez – több és több Superhot.

Az alapkoncepció továbbra is változatlan: monokróm pályák sorain kell kiiktatnunk a porcelánbábukként vizualizált, vörösen izzó ellenségeket különféle közelharci és távolsági lőfegyverekkel. Az idő lassan vánszorog, ha nem mozgunk, és mozdulatainkkal egy időben gyorsul fel, mintha a Mátrix-filmekben lennénk. Ez a központi mechanika látványos, szórakoztató, és ravasz taktikázásra ad lehetőséget, ugyanis, ha résen vagyunk, oda lőhetünk, ahova épp tart az ellenség, kikerülgethetjük a felénk tüzelt golyókat, vagy épp szétcsaphatjuk őket egy jól irányzott kardvágással.

Az alapjátékban fix pályákat kellett teljesíteni, így a kihívás a megfelelő mozdulatsor felismerésében és kivitelezésében rejlett, a móka pedig pont ezért ugyanannyira volt gondolkodós logikai játék, mint akció. Ebben a fejezetben azonban véletlenszerűen csöppenünk bele különböző tematikájú helyszínekbe (csatorna, labor, japán dódzsó), ahol változó számút kell kiiktatnunk a folyamatosan áramló rosszfiúkból – kifejezetten bosszantó egyébként, hogy sosem tudjuk pontosan, mennyi van még hátra a továbbjutáshoz. Ha elértük ezt a külön nem jelzett varázsszámot, akkor át is kerülünk a következő terepre. Adott pályánként kaphatunk valami kis extra képességet: gyógyítást, kezdőfegyvert minden szinten vagy robbanást, ha sebződünk. A gonoszoknak és nekünk egyaránt elég egy bevitt találat, ha pedig a „futam” elején kapott összes életünket eljátsszuk, akkor újra kezdhetjük az elejéről, elveszítve a bezsebelt bónuszokat is. Más roguelike-okkal szemben a Superhot: Mind Control Delete azért egyáltalán nem szőrösszívű.

A sztoriban való haladáshoz egy számítógépes rendszerben lépkedhetünk mezőről mezőre, ahol mindegyik rész tartalmaz valamit. A legtöbb esetben egy ilyen „futamba” vághatunk bele, ahol, ha túléljük az adott számú kört, akkor mehetünk tovább – ha kikapunk, akkor csak a mezőnek kell újra nekiveselkednünk, nem kell az egész kalandot újraindítanunk. A későbbi pályák hosszabb életben maradást igényelnek, és már komplexebb ellenségtípusokat is rejtenek, akik jobban vannak felszerelve, haláluk esetén pedig golyótömeg röpül ki belőlük, vagy bizonyos testrészeik teljesen sebezhetetlenek – ilyenkor elég macera például lábfejekre célozgatni. Idővel csapdák és különleges, könyörtelen és legyőzhetetlen speciális galádok lihegnek nyomunkba, így őket kicselezve- és kerülve kell aprítanunk a többieket. Utóbbi ellenfelek kapcsolódnak a sztorihoz is, valamint ahhoz, hogy miként gondolták tovább a készítők tematikailag, és hogyan tágították ki az eredeti Superhotot és annak kereteit. Ha épp nem harcolunk egy mezőn, akkor sztorimorzsákat szedhetünk össze a számítógépes rendszerből, vagy új képességeket oldhatunk fel.

A „futamok” indításakor választhatunk egy „magot”, amely alapvető készségünket határozza meg, illetve e köré csoportosulnak a menetek között bezsákolható bónuszok is. Kezdetben például eggyel több élettel vethetjük bele magunkat a rosszak közé, később messziről rárohanhatunk egy ellenségre azonnal kiiktatva őt, vagy egy visszahívható karddal kaszabolhatjuk a gonoszokat, az eredeti játékot pedig az a lehetőség idézi, amikor belebújhatunk az ellenség testébe. Ezek közül mindig csak egyet választhatunk, így célszerű kitapasztalni, hogy mi fekszik igazán. A körök közti erősítések pedig vagy ezeket az alapkészségeket fejlesztik, vagy simán csak alapvető tulajdonságainkra gyúrnak rá.

Az ilyen jellegű extrák igazán szórakoztatóvá teszik az élményt, a kaland pedig szinte játszatja magát: a központi játékmechanika önmagában is nagyon szórakoztató, de ha jókat dob a gép, akkor igazi akcióhősnek érezhetjük magunkat, aki a rosszfiúk hordájával küzd meg könnyedén – máskor viszont sehogy sem akar összejönni, hogy tovább tudjunk jutni. Puritán környezetének köszönhetően pedig az új tényezők sem tudják elterelni a figyelmünket a központi céltól – a pusztítástól –, miközben izgalmas elemekkel fűszerezik meg. A maga cinikus narratívája pedig tökéletesen mutatja jellegét, egyszerre önmaga és a játékos karikatúrájává válva úgy, hogy közben azért elgondolkodtató üzenetet közvetít: a fogyasztók mindig többet akarnak egyre gyorsabban, sokszor orrvérzésig.

A Superhot: Mind Control Delete a maga tíz-tizenöt órás játékidejével – persze ez változik annak függvényében, hogy hol és mennyire akadunk meg – bőven kitölti a jellegéből adódó lehetőségeket. Szórakoztató, frappáns és vagány mind a játékmenet, mind a történet szempontjából. Egyszerre hiányoznak belőle a kézzel faragott elemek, de közben egyfajta természetes továbbfejlődése is az eredeti formabontó, forradalmi formulájának. Ön- és társadalomkritikus, gyakran bosszantó és idegesítő, de mégis sokszor letehetetlen. Minden létező szempontból hozzáad az élményhez, sőt, egyfajta eleme is a történetnek és mondanivalónak azáltal, hogy mindenki ingyen letöltheti, aki megvette az eredetit – szóval mire vársz? Nem akarsz többet?

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★★
REMEK
Kiadó: Superhot
Fejlesztő: Superhot
Méret: 1.04 GB
Megjelenés: 2020. július 16.
Ár: 8740 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

Hozzászólás