Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

Stray (PS5, PS4, PSN)

Macskajáték.

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.)

Ahhoz képest, hogy milyen orbitálisan közkedvelt állatok manapság a macskák, nagy költségvetésű, komolyabb volumenű, az indie zsáner szűkösebbnek mondható keretein egyértelműen túlmutató videojáték régóta nem készült főszereplésükkel. Így aztán az Annapurna Interactive fejlesztőstúdió Stray című alkotását már két évvel ezelőtti bejelentése óta kiemelt figyelem övezte, nem csak a megszállott gémerek, de az internetes magazinokból tájékozódó cicarajongók oldaláról is. Igazából talán szokatlanul kiemelt is volt ez a figyelem: feltűnően sok (legkevésbé sem tematikus, a gaming témával viszonylag ritkán foglalkozó) felület pörgött azon, hogy “jön majd az a cicás játék PlayStationre, amiben le lehet verni a festékes bödönt, és ez juj de cuki lesz”. Nincs itt persze olyan nagy megfejtés: mostanra már nem csak kutyával és gyermekkel lehet mindent eladni, de végre a macskákkal is. Még mondja azt valaki, hogy a világ nem fejlődik!

És eljött hát a nagy nap, a game 2022. július 19. óta kapható korrektnek mondható, 10590 forintos áron, ráadásul a PlayStation Plus szolgáltatás Extra fokozatának birtokában most ingyen is letölthető, mely húzás szerény véleményem szerint egyébként briliáns ötlet volt a PlayStation részéről. (Kíváncsi is lennék, milyen mértékben tolta meg ebben a hónapban az Extra előfizetőinek számát direktben a Stray…)

A kaland főhőse tehát egy gyönyörű kóbor vörös cica, ami (tudom, tudom, mostanában már inkább “aki”) egy poszt-apokaliptikusnak tűnő környezetben él testvéreivel, mikor is egy szokásos napi cicaportya során elszakad tőlük és egy számára ismeretlen, zárt világba csöppen. (Erre a világra egyébként úgy 10 nappal ezelőtt rámondta valami a médiában, hogy “cyberpunk”, minekutána már minden második életmód/politikai/bulvár magazinban megjelenő Stray-tesztben felbukkant a kifejezés, remekül példázva azt, hogyan terjed az hülyeség gyorsabban, mint a fény.) A játékos feladata az lesz, hogy visszavezesse a tündéri jószágot a “külvilágba”.

Sokat gondolkodtam azon, milyen kifejezést használjak arra, hogyan is indul a Stray, de annál, hogy macskásan, nem jutott jobb az eszembe. A kaland első kb. egy órája alatt sok minden átfutott az agyamon, például, az, hogy ez a game azért nem néz ki olyan jól, mint azt a bemutatkozó előzetes alapján vártam, valamint az, hogy tényleg cuki a folyamatos nyávogás meg a festékes bödön leverése, de ez egy komplett játékhoz valszeg’ kevés lesz. Szét is küldtem hát gyorsan minden közvetlen hozzátartozómnak, hogy ez a Stray bizony nem olyan túl jó cucc, aztán picit csalódottan macskáskodtam tovább… hogy aztán lassan arra eszméljek, hogy egy klasszikus mechanikákkal szerelt, tök hangulatos kalandjátékban vagyok, mely több okból is az adventure aranykorának számító Amiga 500-as érát juttatta eszembe. Egy kizökkentő mellékzöngéktől mentes, szuperjól prezentált, remekül vezetett, felfedezős, nyomozgatós, kikövetkeztetős, keresgélős kombinációról van szó, melyben logikai és ügyességi feladatok sorjáznak egymásra, bármiféle üresjárat nélkül görgetve a mesét. A kaland ritmusa egyébként egyenesen kiválónak mondható: pontosan akkor, amikor már a sok kutakodás és gyűjtögetés után valami akcióra vágynál, akkor vált és megy át valami teljesen másba, majd vált újra és újra, lassítva és gyorsítva, egészen a végkifejletig terelgetve a… cicát. A game egyetlen szegmense (fejezete) sincs túlerőltetve, túltolva, túlkombinálva vagy túlgondolva, szóval mindvégig egy kifejezetten kompakt (ez a kifejezés később még fontos lesz!), fogyasztható, kellemes élményt kap a felhasználó. A pozitív élményeket a játszhatóság finomsága is fokozza: minden nagyon egyértelműen és gördülékenyen kezelhető, amibe a kameramozgatástól kezdve a cica terelgetésén át a pofonegyszerű menüig minden beletartozik. (Egyszer sikerült mondjuk beragadnom, ott checkpointot kellett tölteni.)

A hely, ahová cicánk kerül, egy robotok által lakott, futurisztikus, ázsiai jellegzetességeket használó, a külvilágtól jól elzárt városka, melynek a szeméthalmokon, a neonfényeken és a falfirkákon túl szerintem nem sok köze van a cyberpunkhoz, (Hongkong például pontosan ilyen volt már 20 éve, csak robotok nélkül.) Ezen a ponton aztán egy szempillantás alatt eltűnik a korábban említett grafikai bizonytalanság, a látványosság szépen kisimul, sőt egyes helyszíneken kifejezetten ragyog – a game helyenként annyira káprázatosan van bevilágítva, hogy minden képkocka digitális képeslapra kívánkozik. Oké, nyilván nem 2022 legszebb játéka a Stray, az biztos, és nem is minden részletében, mindig kiemelkedő, de összességében igencsak kellemes a szemnek.

Ez a világ kvázi open world, és bár a terep méreteit tekintve ez nyilván költői túlzás, mégis vicces látni, hogy ha a főszereplő aprócska, akkor egy tucatnyi háztömbből álló kerület is mindjárt lehet nyitott világ. A városka épületei parkour/platformer technikákkal mászhatók meg és fedezhetők fel kívül-belül, és erre több feladat is épül. A detektív cica ügyködése során egyre több robotot ismer meg, valamint egy kedves kis kísérője is akad, a megindító és elgondolkodtató (de egyáltalán nem nyálas vagy zavaróan bölcsészkedő) háttértörténet pedig folyamatosan bontakozik ki a játékos előtt, hogy aztán amire bejárod és megismered a város minden szegletét, pont össze is álljanak a kirakós darabjai.

A remekül tálalt alap játékmechanika a game egyik fontos komponense, de van még pár más igazán említésre méltó is. Az egyik ilyen az opcionális környezeti interakciók ötletes megvalósítása, ami szerencsére nem csak a már említett nyávogásban és tárgyak lelökdösésében csúcsosodik ki. Igazán szívmelengető intermezzók alakulhatnak ki a különböző személyiségjegyeket hordozó robotokkal, újdonsült barátunkkal, barátainkkal, de akár a környezet objektumaival is, különös tekintettel a körömélesítésre vagy szundikálásra alkalmas felületekre. Ezek felfedezése és aktív gyakorlása itt most nem kötelező feladat, de legalább olyan szórakoztató, mint maga a fő kalandszál, ráadásul minden “extra történés” tökéletesen simul bele a fősodorba. A macska megjelenítése abszolút tökéletes, már-már meghatóan élethű, de a robotok is igen pofásak. Egyenesen pompás emellett a game zenei anyaga és hanghatásai, környezeti zajai, vagyis a teljes audio-élmény.

Fentebb kimondtam a “kompakt” szót, nem is véletlenül. A Stray tartalmát tekintve egy nagyjából hatórás menet, és tisztában vagyok vele, hogy ez a hatos a szavatosságra nézve gyakorlatilag egy szitokszó, mégis azt mondom, ez a kaland így van egyben és rendben. Említettem a játékmenet remek ritmusát és a történések-mechanikák változatosságát: ez a hatórás végigjátszás garantálja, hogy a game sehol ne váljék unalmassá vagy túlhúzottá, esetleg erőltetetté. A stáblista legördülése után aztán lehetőség van még visszatérésre, azok számára, akik kimaxolnák a trófeákat, a program bármely “hiányos” fejezete visszatöltéssel elérhető.

A macskák csodálatos lények, gyönyörű állatok, rendkívül markáns jellegzetességeikben emberek milliói lelik örömüket. A Stray ügyesen, kedvesen, szórakoztatóan tiszteleg e közkedvelt állat nimbusza előtt. A fejlesztő Annapurna Interactive oldaláról kifejezetten okos döntés volt, hogy ezt a kalandot bármiféle szélsőségektől mentesen, technikailag minőségi formában, mindenki számára fogyasztható, abszolút könnyed, jól játszható kivitelben tette le az asztalra, a PlayStation pedig jól árazta be és tette elérhetővé a PS+ Extra részeként. Nem látok okot arra, hogy ne ugorj bele… maximum akkor, ha nem kedveled a cicákat. Bár ki tudja, lehet most majd megszereted őket?

★★★★
REMEK
Kiadó: Annapurna Interactive
Fejlesztő: BlueTwelve Studio
Méret: 7.55GB
Megjelenés: 2022. július 19.

7 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Nagyon érdekelt a cucc, így a PSPLUS-ban nagyon örültem neki.
    Le is toltam PS4en és PS5ön is. 🙂
    Vannak benne érdekes “dötések” sztori szinten.
    Nem tudom születik-e folytatás, vagy csak ennyire gondoltak.
    Jó kis játék lett!

    Csak egy Bugom volt a 4 végigjátszás alatt.
    Az is Speedrun alatt volt (gondolom túl gyors voltam), ahol a börtön részlegen a rácsos ablakon nem akart átmenni.
    Ott megakadt és pörgött az ablakba.

  2. Játék felénél tartok kb, és azt kell mondanom, remek kis játék.
    Az elején elég nehezen rázódtam bele, azóta visz magával a történet, nem tudom lerakni ?

    1
  3. Végigjátszva. Király cucc. 🙂

  4. nyau. nyami!

    1
  5. Régóta az első olyan játék, amit nagyon vártam, és nem csalódtam benne. Szuper!

    2
  6. Gyerekkoromtól kezdve imádom a macskákat. Öreganyámnál van egy, fateréknál öt (!!), anyámék is befogadtak egyet nemrég, egyszerűen odavagyok értük, így természetesen számomra kötelező ez a játék. És ahogy a teszteket olvasom, úgy látom, hogy a cica-rajongók maximálisan elégedettek lehetnek ezzel a stuffal.

    1
  7. Szuper cucc. Itt az élő példa újra hogy lehet valami (viszonylag) újszerűt egyedit alkotni. Persze igazán a következő hónapok mutatják meg hogy mennyire lesz sikeres de biztos vannak jópáran akik emiatt ragadnak kontrollert. Hajrá Stray !!! Jöjjön még sok hasonló. Lehet utánuk csinálni tisztelt játékfejlesztők. ☝️??✌️?