Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Star Wars: Squadrons (PS4, PSVR)

Vákuumszaggató űrcsaták.

(A teljes játék játszható PlayStation VR headsettel.)

Szerintem a Star Wars univerzumát nem kell bemutatni senkinek, hiszen mindenki ismeri, még az is, aki egy filmet se látott, egy könyvet se olvasott, vagy egy játékkal sem játszott. Még ők is ismerik az idézetet, hogy „én vagyok az apád”, tudják, hogy van egy full arany (igazából az egyik lábszára ezüst) robot, akinek egy tuningolt, guruló, Hajdú centrifuga a haverja, ami fütyül mindenre, és hogy létezik az erő, ami ott szöszmötöl mindenhol és a főhősökkel van. Kilenc nagyfilm, egy bónusz karácsonyi, lidércnyomással felérő speciel kiadás, és pár gyerekeknek szánt animációs sorozat duzzasztotta mérhetetlenül hatalmasra ezt az univerzumot, amibe természetesen besegítettek a könyvek, illetve a videojátékok is.

Maradván a videojátékok vonalán, meg kell említeni jelen tesztalanyunk kiindulópontját, ami az 1998-ban megjelent Star Wars: Rogue Squadron című N64 játék volt. Előtte is voltak űrcsatákat szimuláló szoftverek, de az RS volt az, amiben csak repkedni lehetett, de úgy adta a Star Wars hangulatot, mint Sidius nagyúr a magasfeszültséget. Jó, ott volt a PC-s X-Wing vs. Tie Fighter játék is, de az egy még messzebbi galaxis. A nagy N annyira látta a cuccban a potenciált, hogy teljes mértékben magáévá tette a címet és a következő konzoljára, a GameCube-ra jelentette meg a soron következő epizódokat. Sajnálatos módon egy idő után megfeneklett a sorozat, a harmadik, egyben utolsó epizód 2003-ban jelent meg.

…de most az Electronic Art visszahozta a régi formulát és nem is akármilyen formában! Ugye a Star Wars Battlefrontban egyetlen pálya erejéig lehetett nyomni egy VR küldetést, amiben egy X-Winggel kellett vitézkedni egy aszteroidamezőben. (A hangárban pedig ”körbejárhattuk” a gépet.) A játékosoknak ez tetszett, az EA pedig látta, hogy ez jó, ezért megteremté’ a STAR WARS: Squadrons című játékát, ami magán hordozza a fent említett sorozat jellemvonásait, ergo csak és kizárólag az űrcsatákra koncentrál. Ráadásul éppúgy lehet VR-ral játszani, mint nélküle.

A game teljes mértékben a klasszikus trilógia szettingjében zajlik, tehát a droidok, a klónok, vagy az Első Rend haderejét ne várja senki. A történet nagyobbik része pedig az endori csata után játszódik, amikor a Birodalmi sereg csöppet zavarban van, hogy mihez kezdjen, mivel az Uralkodó életét vesztette a második Halálcsillagon.

A történet röviden annyi, hogy az Alderan pusztulása után egy birodalmi tiszt átáll a lázadókhoz és elkezdi velük megépíteni a Starhawk projektet, amivel olyan hatékonysággal tépázhatják meg a Birodalmiak bajszát, mint ahogy a Halálcsillag is megkezelte anno Leia hercegnő otthonát. A prológusra eldönthetjük, hogy a Birodalmi Titán osztag, vagy a lázadók Vanguard csapat újoncának szemszögéből kívánjuk-e megélni a kaland felvezetését. Azután ugrunk nagyjából 5 évet a történetben, ahonnan már kötött sorrendben váltogatja nekünk a program a frakciókat, illetve a hajókat. Mondhatnám, hogy a prológus voltaképpen a tutorial, amiben elsajátíthatjuk az alapokat, de az egy öblös hazugság lenne, mivel még a kampány végén is oktat a program. A sztori egyébként 14 (plusz a két frakció-centrikus prológus) küldetésből áll, amikben kisebb feladatsorozatokat kell végrehajtanunk. A játék műfajából adódóan ezek a feladatok nem terjednek tovább a felkutatni és megsemmisíteni sémán, ebből eredően pedig csöppet monoton és önismétlők a feladatok. Ezt némileg ellensúlyozza viszont a szetting.

A pályák végén kitüntetések üthetik a markunkat. Egy medál mindenképpen jár a küldetés teljesítéséért, a maradék négy darabot akkor gyűjthetjük be, ha a különféle kritériumoknak sikerült eleget tennünk. Ez lehet a küldetés egy megadott időn belül, vagy halál nélkül történő teljesítése, valamint a mellékfeladatok abszolválásáért is jár a plecsni. A Story menüpont alatt található küldetésválasztónál megtekinthető, hogy mely pályákon melyik kitüntetéseket sikerült kiérdemelnünk. Aki teljesítéskényszerben, vagy OCD-ben szenved, az el lesz ezeknek a beszerzésével.

A küldetések között a hangárban, illetve az eligazító teremben nézelődhetünk, ácsoroghatunk – mivel szabad mozgás nincs. Nézelődés közben a különböző felbukkanó ikonokra rábökve beszélgethetünk a karakterekkel, válthatunk helyszínt, interakcióba léphetünk a droidokkal, ”körbejárhatjuk” a hajónkat, illetve személyre szabhatjuk a pilótánk kinézetét – akit egyébként amúgy sem láthatunk.

A történet átvezetéseit a készítők igencsak remek minőségben prezentálták, a kameraszögek, a vágások, effektek, aláfestő zenék összefonódása már-már egy új Star Wars filmként hatnak. Az már más kérdés, hogy önmagában a sztori milyen, jómagam a lázadók oldalán majdnem elaludtam, a Birodalmiaknál már jóval eseménydúsabban peregtek a dolgok. Már odáig eljutottam, hogy némileg elkezdtem aggódni az Overseer nevű csillagromboló legénységének sorsa miatt, mialatt apró betekintést nyerhettünk, hogy miképp alakultak a dolgok a Birodalmi haderő életében, miután Sidius nagyúr leugrott befizetni a villanyszámlát.

És akkor lássuk magát a játékmenetet: a kezelés hamar elsajátítható. Négy gombkiosztást ajánl fel a program, amin túl olyan apróságokat is beállíthatunk, hogy milyen érzékenyen viselkedjenek gépeink a különféle karok eltolására, illetve a gombok megnyomására. Maga a gépek kezelése már-már szimulátor jellegű, holott (mily meglepő) nem létező vasmadarakról van szó, de simán elképzelhető, hogy a filmek hősei ilyen kezelés mellett vívták meg a nagy csatáikat. Az alapmanővereken túl képesek vagyunk (némi NFS szakzsargont használva) nitrózni, illetve driftelni. Fegyverzetünket egy lézerágyú (amivel az örökkévalóságig szórhatnánk az áldást, ha nem melegedne túl) és 1-2 (loadout beállítás kérdése mikor mennyi) korlátozott mennyiséggel bíró komolyabb fegyver (célkövető rakéták, lézervágók) alkotják. Ezek mellett védelmi egységekkel is elláthatjuk hajónkat az erősebb pajzstól kezdve az önjavító egységen át egészen a rakétaelterelő szerkezetekig szinte bármivel.

Ami ragyogó húzása a programnak, az a számtalan sci-fiben látott energiamenedzselő rendszer bevezetése. Biztos hallottátok már azokat a mondatokat filmekben, játékokban, hogy „minden energiát a pajzsokra/fegyverekre/hajtóművekre”. Na, pontosan ezt csinálhatjuk mi is! A fent említett három egység között magunk csoportosíthatjuk át egyetlen gombnyomással az energiaáramlást, persze elszívva azt a másik kettőtől. Amit éppen a zűrös szituáció megkíván, arra állíthatjuk át gépünk képességeit. Gyorsan oda kell érni valahova? Akkor több nafta kell a hajtóművekbe. Erősebb védelemmel látták el az ellenség hajóját? Pörögjenek maxon azok a lézerfegyverek! Több oldalról is tűz alá vettek minket? Izzanak azok a pajzsok! Mindezt teljesen dinamikusan és gyorsan a helyzettől függően. Persze vissza is állíthatjuk a rendszert, hogy mindenhova ugyanannyi energia jusson. Ezen túl még olyan taktikai elemekkel látták el a készítők a játékmenetet, hogy pl. megszabhatjuk, hogy az elülső, vagy a hátsó pajzsok védjenek jobban, vagy hogy milyen fajta célpontokat fogjunk be nekünk a gép. Valamint ott vannak az olyan apró kunsztok, mint például az a manőver, amit ha manuálisan végrehajtunk a megfelelő pillanatban, akkor kikerülhetjük a ránk küldött rakétákat.

Mindezt, amit fentebb írtam még megcsavarja az, hogy ezek nemhogy az egyes géptípusoknál tök más hatásfokkal operálnak, de még az ellenséges frakciók gépei között is komoly különbségek vannak! Például a Birodalmi gépeknél csak a hajtómű és a fegyverzet között csoportosíthatjuk át az energiát, a pajzsrendszer teljesen másképp működik, mint a lázadóknál.

A főmenüben helyet kapott a Customization menüpont, ami a személyre szabás háztartásának ad otthont. A pilóták csak kinézetre variálhatóak át, de a gépeink átalakítása komoly taktikai előnyökkel kecsegtet. Mint fentebb említettem lecserélhetőek az alap, illetve a szárnyakra erősített spéci fegyverek, a pajzsok, a hajótest és a hajtómű is. Összesen 6-7 ponton (frakciótól, illetve hajótípustól függ) változtathatjuk meg hajónk loadoutját. Ezeknek a lecserélése befolyással van járművünk alaptulajdonságaira, azaz a Max Hullra (ami ha elfogy, akkor kampeca, ergo ez a HP), a gyorsulásra, az irányíthatóságra, a maximum sebességre, illetve a lázadóknál a pajzs erejére. Általában egy alkatrész lecserélése nem csak javulást hoz az egyes értékekben, hanem romlást is a másikban. Gyakran ez simán bevállalható, bár ezt mindenki maga dönti el. Viszont a loadout átvariálása csak és kizárólag a sztorikampányban ingyenes, multiplayer-módban a meccsek után megszerzett pontokat összeharácsolva nyithatjuk meg az egyes egységeket, amiket a hajóra szerelhetünk. A sztorikampányon kívül a hajónkon a külcsínen is alakíthatunk. A külső festést épp úgy megszabhatjuk, mint a pilótafülkében felakasztott wunderbaum formáját. A pilóta átöltöztetéséhez hasonlóan ehhez is a multiplayerben szerzett Glory pontok szükségesek.

A Multiplayer & training módban nyomhatunk sima Dogfight-ot (magyarul: team deathmach) és Fleet Battles-t, amit vagy rankedben csapatunk más játékosokkal, vagy unrankedben az AI ellen szólóban, vagy kooperálva. Ezeken túl gyakorolhatunk, valamint áteshetünk a Fleet Battles betanítómódján.

A Dogfight mint említettem a klasszikus TDM formulán alapszik, azaz a két frakció oldalán beenged a csata-, űrszemét-, aszteroidamezőbe 5-5 harcost és indul a haddelhadd. Ha egy játékos kiesik, akkor egy rövid pihenő után ismét ringbe szállhat. A meccs egy megadott pontszámig megy, amit ha az egyik csapat elér az ellenség likvidálásával, akkor megnyerte az ütközetet. A Fleet Battles már egy fokkal komolyabb megmérettetés, ugyanis a két frakció rendelkezik egy bázisként szolgáló anyahajóval, valamint két csatahajóval. Természetesen a feladat az ellenséges csatahajók, valamint az anyahajó kiiktatása, illetve a mijeink megóvása. Itt is 5-5 játékos eshet egymásnak, elhalálozás esetén itt is respawnolhatnak egy idő után, ami alatt megtekinthetik, hogy éppen hol húzódik éppen a frontvonal.

Mint említettem a játék teljes mértékben játszható a VR-ban is, az élmény nem is marad el. Az, amikor érezzük, hogy ott vagyunk a pilótafülkében és 3D-ben látjuk, ahogy tovasuhannak mellettünk a hajók, a fregattok, vagy a törmelékek, az valami páratlan! Sajnálatos módon viszont sima PS4-en ugrik a magasabb felbontás, illetve a grafikai effektek egy része. PS4 Pro-n csak a magasabb felbontással leszünk gazdagabbak VR-ban a sima PS4-hez képest. Ugyan jómagamat nagyon nehezen tud egy VR játék a motionsickness kártékony tüneteinek karmaiba tolni, de meg kell említenem, hogy a tesztidőszak alatt semmiféle rosszullétet nem tapasztaltam. Pont az a téma, amit egy kényelmes székben a DS4-gyel a kézben lazán tolhat az ember és rácsodálkozhat a látványra tátott szájjal.

Negatívumként csupán három dolgot tudnék megemlíteni. Egyrészt azt, hogy a Rogue Squadron hagyományokkal szakítva nem implementáltak bolygófelszíni pályákat. Minden egyes pálya csak és kizárólag a végtelen űrben játszódik. Pedig a változatosságnak jót tett volna, bár így is sikerült egymástól merőben eltérő pályákat kreálni. A másik a sztorikampány pályáit érinti. A feladatokkal nincs sok gond, de mire azokhoz eljutunk… Ugyanis a történet jó része a pályákon zajlik rádióbeszélgetések formájában és rohadt idegesítő tud lenni, amikor elhalálozás után a checkpointtól újraindulva ismételten végig kell hallgatni a dumálást. Volt olyan szituációm, hogy egy küldetést csak azért nem kezdtem újra egy jobban beállított hajóval, mert nem volt kedvem újra végighallgatni a dumálást. Inkább szenvedtem. Megemlítendő még az is, hogy a multiplayer szekcióban csöppet keveselltem a két fajta játékmódot. Ennél azért többet kell villantani 2020-ban. Végezetül pedig ott a játék egyik legnagyobb hiányossága: nincs külső nézet. Csak és kizárólag a pilótafülkéből láthatjuk az eseményeket!

A látványra csak két szót tudok írni: STAR WARS. Elképesztő részletességgel dolgozták ki az űrhajókat, illetve az egyéb objektumokat. Minden egyes kis vájat, kitüremkedés, vagy bármi más részlet – pl. egy Csillagrombolón – pontosan ott van, ahol anno a filmeken is láthattuk. De nemcsak a járművek, a hangárok is remekül kidolgozottak. Szinte fájt, hogy az Overseer hangárját nem lehet teljesen szabadon bejárni. Maga a pilótafülkék is zavarba ejtően részletesen vannak kidolgozva, legyen szó egy X-Wingről, vagy egy Tie Fighterről. Kis képernyők, gombok hada, panelek, és megannyi részlet kapott helyet, amikre minden egyes fényeffekt hatással van. Árnyékot vetnek maguk mellett, vagy éppen visszatükrözik az érkező fotonokat. Egyes manővereknél, fordulóknál eszméletlen az, ahogy a közelben ólálkodó csillag fényei bejutnak a pilótafülkébe és végigsimogatják a kezelőfelületeket!

A hangokra ugyanezek a jellemzők érvényesek, a SW világából ismert hanghatásokat hallhatjuk vissza. A Tie Fighterek ugyanolyan asztmás sikollyal szántják az űrt és a lézereknek is ugyanolyan a hangjuk, mint azt a filmekben már hallhattuk. Erre még rájönnek a zenék, amiknek egy része a filmekből van, más részük átdolgozás és egy nagyon kevés szeletük új szerzemény, de azok se lógnak ki a sorból.

A program szavatossága a sztorikampányban kb. 10 órát teszt ki, persze ez nehézségi fokozat függő, abból meg van négy is. Ha még belevesszük a medálok megszerzését, akkor bőven 20, de lehet inkább 30 óráról beszélünk. A multiplayer esetében pedig a szavatosság olyan, mint az űr: végtelen. Bár azt az összesen két darab játékmódot hamar megunhatja az ember, hiába a hét darab pálya. Mondjuk az se sok.

Hangulatilag viszont hozza a program azt amit kell tokkal-vonóval. Izgalmasak az űrcsaták, brutál érzés végigrepülni szorosan egy corvette, vagy egy csillagromboló mellett – miközben végigkezeljük a felszínét – pláne, ha mindezt VR-ban tesszük! Meg kell viszont említenem a kampánnyal kapcsolatban, hogy hiába a klasszikus trilógia világa, ez nem teljesen ugyanaz, mint amit anno a filmekben láthattunk. Ezt pedig betudhatjuk a játékban érezhetően jelenlévő – és szerintem túltolt – politikai korrektségnek. És erről nem is kívánok többet írni. 🙂

A Star Wars: Squadrons remek választás mind a sci-fi világ szerelmeseinek, mind azoknak, akik szeretik a repülőgép-szimulátor jellegű csatákat. Ha még egy VR-rendszer is akad a háztartásban, akkor szinte egyenesen kötelező a vétele. Hiába a monotonitás, a kevéske multiplayer mód, ez a program elhozza azt az élményt, amit anno a filmeket nézve csak elképzelni tudtunk. Egy átlagos premieres játék árának a kétharmadáért pedig szinte ajándék. Azok viszont, akik sem a műfajt, sem a Star Wars-t nem szeretik, azok ne is próbálkozzanak vele, mert nem ez a program fogja megszerettetni velük!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-on, illetve a PlatinumShopnál.)

★★★★
REMEK
Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Motive Studios
Méret: 19.99 GB
Megjelenés: 2020. október 2.
Ár: 13490 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

7 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Nagyon vártam a játékot a bejelentéstől, nálam a konzolgenerációváltás miatti őrületet is kissé háttérbe szorította. És hát nem csalódtam benne, VR-ral egyszerűen fenomenális. Sztori mód kicsit gyengécske, egy feltuningolt tutorial szintjét vártam, de annál több azért több, de ennyi pénzért bőven elég, ne legyünk telhetetlenek. At EA bejelentette, hogy nem is nagyon fogja támogatni extra tartalmakkal, mégis azért javíto patchek rendszeresen érkeznek, meg a Mandalorian új szezonjának indulására is időzítettek némi kis csinosítási tartalmat. Az űrhajók alakítgatásával, optikai tunningjával, pilcsi cicomázásával is el lehet szórakozni, a fegyverzet testreszabásával érezhető előnyöket tudunk azért abszolválni. Sajna a két multiplayer mód elég kevés, jómagam bár szeretem az összetetebb játékmenetet, de simán leragadtam a sima deathmatch szintjén mozgó Dogfight módnál. A Fleet Battles tapasztalatom szerint jelentősen más szkilleket, a pajzsokat lebontó ion fegyverzet hatékony alkalmazását, együttműködést követel a játékosoktól, ami sajna, mivel nem támogatja a klánozást véletlenszerűen összedobott játékoscsapattal nagyon esetleges végeredményeket hoz. Pont emiatt mondjuk abszolút kezdők is meglepő eredményességgel vethetik bele magukat a csatákba.
    Dogfightnál fontos szabály, hogy ne bóklássz el a többiektől, maradjatok együtt, mert így letudjátok szedni egymásról a rátok akadt ellenfeleket. És sajna ez ennek a módnak a hibája is. Ha a nagy kezdeti egymásra rohanás során rögtön kilőttök 3 ellenfelet ezzel el is dőlt a meccs, mert a respawnra az ellenfélnek várnia kell, és amíg a többiekhez visszaér az újra élesztett játékos, az sokszor hússzú, hosszú másodpercekbe telik. Addig viszont a létszámhátrányban levő csapatot szépen egyesével levadásszátok. Így aztán az egyik csapat már az elején el fog húzni és gyorsan lepörgeti a 25 killt.

  2. Én idáig abban a tévhitben voltam, hogy van benne külső nézet is. 🙁

  3. Azt akartam írni amit te is említesz a cikkben Coldy. A talaj közeli harcok és küldetések nagyon jót tettek volna neki. Persze így is nagyon pazar de milyen állat lett volna ha beleteszik azt amikor az X szárnyúak a vizet szántották. Plusz ezek a felszín közeli harcok több változatosságot hozták volna pl egy üldözés valami barlang rendszerben stb. Gondolom a második részben lövik majd el ezeket.

  4. Az ára és persze a neve (STAR WARS) miatt kifejezetten csábító, és úgy látszik, az EA is szép lassan összekapja magát, és jobban odafigyel, hogy milyen minőségű SW-produktumokat ad ki a kezei közül.

    • eközben sajnos mindenhol máshol úgy nyerészkedik ahogy csak tud. lásd nfl 21 ami 5. éve tök ugyanaz a játék, csak az évszámot cserélik le, és még ez se sikerült több trágyi elemen a játékban zsinórban 3. éve. talán az SW-t nem gyalázzák tovább.

      • Persze, félreértés ne essék, rettenet, amit az EA leművel, de ehhez képest az SW-t még úgy ahogy kézben tartják, vagy legalábbis elindultak egy jó útvonalon a Fallen Orderrel és ezzel a játékkal.

Advertisements