Stamps Back – Egy Vakondok történet

Kölykök voltunk.

A Vakondok egy olyan dokumentumfilm (sorozat), amiben a videojátékokon van a hangsúly. A sorban a Stamps Back az 5. ilyen alkotás és történetesen a 2. mozi, ami rólunk, magyarokról szól. Az előző Vakondok a magyar videojáték-fejlesztést vette górcső alá, míg a Stamps Back magukra a felhasználókra fókuszál. Bemutatja a ’80-as és ’90-es éveket, szereplői között pedig sok ismerős arcot is viszontláthatunk.

Maga a doku egy közösségi finanszírozás keretein belül valósult meg (Indegogo), több mint 50 ember szólal meg benne, a teljes nyersanyag pedig 3 napi anyagot foglal magába. Ebből sikerült egy 2 és fél órás művet összeállítani, amit archív felvételekkel dobtak fel, illetve egy laza múltidéző történettel.

A Stamps Back bemutatja a magyar gamer-scene megalakulását egy olyan időben, ahol a maguk a hardverek még tiltólistás termékek voltak, úgy csempészték be őket külföldről. Olyan játékosokról szól, akik 30 éves távlatból emlékeznek vissza ezekre a szép napokra, rajtuk keresztül pedig akár a fiatalabbak is (mondjuk én 35 évesen) megérthetik, hogyan működött a mutyizás a kezdetekben.

A film lassan építkezik, de csöppet sem mondhatni unalmasnak vagy vontatottnak. Egyre sikamlósabb vizekre evez, igazán meglepő dolgokat is felvonultat. A fiatalok főbb bázisának, a Csoki klubnak (Csokonai Művelődési Ház) kiemelt szerepet biztosít, hiszen onnan indult nagyjából minden. A nagyközönség számára csak hétvégente elérhető látogatással ellentétben a tagok rendszeresen ott csencselték a legújabb floppy-s cumókat, ismeretségek köttettek, hírnevet szereztek maguknak vagy a csapatuknak. Mert igazán nagyban ment a játék, amit nem csupán kis hazánkban ismertek el a sorstársak.

Bemutatásra kerülnek azok a zseni kölykök, akik tizenévesen már profi módon programoztak az adott hardvereken, miközben a számtech tanár erős izgalmi állapotban csak bekapcsolni tudta ezeket a drága eszközöket. Ezek a srácok nem csupán menő demo-animációkat és beköszönéseket írtak a programok elejére (egyik másik sokkal látványosabb volt, mint maga a hordozón szereplő game), hanem megannyi extra csalással vértezték fel a feltört stuffot. Ennél nagyobb kópéság volt, hogy nagyjából ingyen leveleztek a külföldi forrássokkal (hogy miként csinálták, arra nagyon jó hint a film címe), telefonáltak és használták ingyen az akkor még gyerekcipőben járó internetet.

Ami nekem baromira tetszett a megtekintés alatt, hogy a szereplők is átszellemültek picit, jó érzéssel meséltek a régi dolgaikról. Nem volt tetten érhető semmi színpadiasság vagy megjátszás, érdekesen és választékosan beszéltek, humorból se voltak híján. Jómagam már régen kaptam egy pici ízelítőt ebből az egész Csoki érából (talán egy podcast beszélgetésen történt), amikor Martin nagy elánnal említést tett róla, most a moziban sokkal bővebben nyilatkozik a mester. Igen, a főszerkesztő úr mellett sok ismerős arcot is felfedezhetünk, még máig aktív embereket is. Nem szeretném lelőni a nagy meglepetéseket, a mozis vetítés közben elég nagy ováció kísérte a felszólalókat.

Nem gondoltam volna, hogy így elrepül a 2 és fél óra, de főleg az alkotás második felében már eléggé belehúztak és egyre érdekesebb történetek követték egymást. Külön öröm volt látni az első videojátékos magazinok megalakulását, ezt a részét még néztem volna tovább. (Még az is lehet, hogy ez is megvalósul, hiszen a 4. film mintájára a Stamps Backnek is lesz fizikális kiadása, ha összejön rá a keret.) Meleg szívvel ajánlom ezt a múltidéző mozit minden gamernek.

(A film egyik meghatározó szereplője, Almási János (HIC / Quality) autóbalesetben vesztette életét karácsony előtt. Főként az ő emlékének ajánlják készítői a filmet, amit december 30-án 19:00-tól a YouTube-on ingyenesen megtekinthettek.)